Csikós Mariann Dream/Álom/: 2018. szeptember 08. - "Búcsúprogram" utolsó előtti állomása - Főzés és ételosztás 2018.08.02. és a kezdetek - Sok Éhes Száj Van

A „Búcsúprogram”-om utolsó előtti állomása a 2018. szeptember 02. (vasárnap) megrendezésre kerülő közösségi főzés és ételosztás, amely a megvalósulás tekintetében egyedülálló és emlékezetes UTOLSÓ ESEMÉNY:

- méltó lezárása egy korszaknak, amit 3 és fél évig minden hónap végén önzetlenül és töretlenül megcselekedtünk

2015. április 07-én kezdődött a „SOK ÉHES SZÁJ VAN” eseménnyel

https://www.facebook.com/events/872605646132477/ (Facebook közösség oldala: https://www.facebook.com/kellasegiseg/?hc_ref=ARQXYDBryIf5tfJt8_PuSALgDdj6M-54sab0P8-tWuYKCDzSWyPaLbWrsMLXwDADYaU&__tn__=kC-R )

A 2018. augusztus hóvégi UTOLSÓ közösségi főzésünket és ételosztásunkat 2018. szeptember 02. (vasárnap) tartottuk meg „LECSÓaKÖZ-ÉRDEKÉBEN-kiállás a lakhatási válság áldozatai mellett” címmel amely nem véletlenül kapta ezt a címet. https://www.facebook.com/events/321133965118299/

FŐZÉSEINK, ÉTELOSZTÁSAINK és ADOMÁNYGYŰJTÉSEINK mindenkor TÚLMUTATTAK az eredeti céljukon:
- segítő szándékunk MINDENRE kiterjed (jó szó; érdekvédelem-érdekképviselet; kiállás egymásért; egyéni ügyek kezelése; egymás segítése, támogatása; tudás, tapasztalatátadás; hiteles/naprakész tájékoztatás)

Hogyan is kezdődött még 2015-ben?

- semmink nem volt … a nulláról indultunk és a csatlakozó és támogató csoporttagok/támogatók JÓSZÁNDÉKÁRA bíztuk magunkat (pl 2015. augusztus 08-án résztvettünk az V. Lecsó- és Pecsenyefesztiválon - a részvételi díjat 8.000.- ft-ot adományozók adták össze)

- nem volt egyszerű, de minden alkalommal megoldottuk a főzést és ételosztást (y)

- mindent – na jó a nagyrészét 😉 – az alapanyagoknak és a kellékeknek magunk szereztük be

- egy adományozónktól megkaptuk az általa minden alkalomra kölcsönadott üstöt és üstházat adományba (ő a szállításban is sokat segédkezett kezdetben, de anonym szeretett volna maradni és ezt tiszteletben tartottuk; mára talán már külföldön él ☹)
Hosszú időn keresztül ebben az üstben főztünk Miskolcon a számozott utcák előtti zöld területen. Itt készítettük el és osztottuk ki az ételt – FIGYELEMFELKELTŐ jelleggel a helyi PROBLÉMÁRA - minden hónap utolsó hétvégéjén. Kezdetben 50-60 adagot, majd folyamatosan egyre többet, míg kicsi nem lett a 70 literes üst, amely kb 200 adag elkészítésére volt alkalmas.

- volt egy profi fotósunk is, aki szintén az anonymitást választotta és gyönyörű képeket – profi képsorozatokat – készítette az eseményeinken

- voltak kétkezi segítőink is - pártaktivisták – akik időközben elmaradtak mellőlünk

- majd egy gázpalackot is kellett vásárolnunk (na ez volt az első KÖZÖS darab, amire össze lett dobva a pénz az egyik főzés előtti alkalommal, mivel nem sikerült gázpalackot szerezni)

- a főzéshez szükséges alapanyagokat a csoporttagok és a támogatók a megbeszélt helyszínre és időre elhozták – mindig annyit és abból főztünk, ami a rendelkezésünkre állt (volt pár alkalom, mikor Budapestről kaptunk segítséget az alapanyagok tekintetében, ami mindig jóval több volt a szükségesnél, így maradt belőle a következő alkalomra és ezzel már el lehetett „indulni”; pl "Strucc-party"-t rendeztünk 2015-ben a gyermeknapon a Majális parkba, ahol a főzéshez szükséges alapanyagokat Budapestről kaptuk vagy számtalan alkalommal érkezett kenyéradomány vonaton Budapestről... sohasem fogom elfelejteni, mikor munkanélküliként, bérlet nélkül - GYALOG - cipeltünk el 30kg kenyeret a Tiszairól a Martinkertvárosba)

- kezdetben befőttes üvegekbe és fedeles műanyag vajasdobozokba és tejfeles vedrekbe adagoltuk ki a kész ételt, amik számát folyamatosan növelni kellett, így facebookon is gyűjtöttük

- sikerült egy miskolci pékségtől adományba megkapnunk az előző estéről megmaradt péksüteményeket és ezeket egyesével becsomagoltuk, majd így osztottuk ki

- volt egy szakácsunk is, aki a csoport megálmodója és az „1Tányér meleg étel, 1 Mosoly 😊” kitalálója (mára már - lassan több mint másfél éve - magunkra hagyott bennünket a "projektjével, amitmi azonban töretlenül vittünk azóa is tovább, hiszen: Igaz ÜGY, Jó ÜGY (y) ..és szükség van rá embertársainknak)

Míg mindeközben ilyesmikkel borzolták mégtovább a kedélyeinket (lásd kép: 500 adag étel 450.000.- forint adófizetői pénzből!!), míg mi volt olyan alkalom, mikor kb 30.- forint/adag áron - hozzáadott érték – állítottuk elő az ételt, a többi adományokból jött össze teljes mértékben.

Korábban közösséget vállaltunk a Szolidaritás Mozgalommal is - közösen főztünk és osztottunk ételt hetente és közéleti eseményeket demonstrációkat is szerveztünk közösen -, de nem a budapesti mintát követték, („Egy falat kultúra” - https://www.facebook.com/events/138983456753181/ ) azaz egészen más értékeket kezdett el képviselni. Így útjaink viszonylag hamar elváltak, mindannak ellenére, hogy:

- a heti egyszeri csütörtöki ételosztásokat közösen készítettük elő és osztottuk ki az ételt valamint pár hónap időtartalomra (betegség miatt) át is vállalta tőlük ezt piciny csapatunk (ekkor vezettük be mi a heti alkalmakkor is a főtt étel osztását)

Félre múlt és lássuk a jelent:

- éppen egy éve kezdődött egy teljesen új korszak, mikoris - Marika (R.I.P.) lebetegedett és egyedül kellett az első 300 adag ételt elkészítenem
– éppen ekkor egy anonym adományozó felajánlotta, hogy MINDEN főzéshez szükséges alapanyagot és kelléket megvásárol valamint mindezt házhoz is hozza amikorra szükség van rá
(Marika - R.I.P. – ezt megelőzően már közel egy éve (!!!) teljesen egyedül készítette el és elő a főzéshez szükséges alapanyagokat (y), mivel a csoportunk korábbi vezetője - aki a szakács volt - teljesen váratlanul magunkra hagyott bennünket ; Az étel elkészítéséhez szükséges a hiányzó alapanyagokat pedig – KÖZÖSEN – kellő gondossággal vásároltuk meg minden alkalommal Marikával: vittük -cipeltük – haza boldogan és osztottunk szoroztunk, hogy a legolcsóbban jöjjünk ki; számtalanszor egyedül is elment a piacra és maga kutatta fel a legolcsóbb helyeket, egyezkedett meg az árban… stb)

Szóval a hírtelen - "nagy semmiből" felbukkanó anonym adományozó ÓRIÁSI segítséget jelentett, - mert mindezt már akkor - egy évvel ezelőtt - szeptember hónapban nem tudtam volna egyedül megoldani :( (Ekkorra már megvolt az új 100literes üstünk, amit jómagam vásároltam)
Azóta is minden alkalommal rendületlenül támogat bennünket: bevásárol és azt házhoz szállítja a megbeszélt időpontban, mindannak ellenére, hogy kezdetben pár hónap segítséget ajánlott fel (RESPECT)

- ekkortájt kerültem újra kapcsolatba Zsoltival, aki adományozással foglalkozik, önkéntes és van egy saját 3 tonnás IVECO szállító járműve ...innentől a szállítás is megoldódott, bár ő is csak néhány alkalomra ígérte a segítségét fel, mégis azóta minden hónapban megoldotta a szállítást

2018. augusztus végére tervezett ételosztásunk előtt három dolgot tudtam biztosan:

- LECSÓ fog készülni

- a szállítás meg kell oldani, mert Zsoltiék is kimentek külföldre

- tökpörköltet kell készítenem – az előző alkalommal nagyon ízlett mindenkinek – és a Kiskertprojekt keretében rengeteg tök termett és kárba nem mehet

S hogy miért LECSÓ készült?

Mert elmaradt az idei miskolci Lecsófesztivál (úgy „hírlik”, hogy az értékes díjak hiánya miatt…) … akkor majd MI FŐZÜNK LECSÓT! (Tudniillik MI részt vettünk a Lecsófesztiválon 2015. évben.)

Ezt követően pedig kiderült, hogy Ibolya eltörte a kezét és gipszben van, így ő sem tud jönni….Úgyhogy újra a nullán éreztem magam és az erőm végén….Mi jöhet még?

Ekkor az anonym felajánló – az alapanyagok beszerzésén és házhozszállításán túl(!!!) látva elkeseredésemet és a segítők hiányát - felajánlotta, hogy összeaprózza a szalonnát, a hagymát, a paprikát és úgy hozza el a helyszínre.

Barátnőm pedig pár órás segítőként ajánlkozott és hogy kocsival elmegyünk a péksütiért

Eljött a szombat, az előkészület napja:

- délelőtt elmentem az utolsó adag tökért a kiskertbe (tömegközlekedéssel) lett kb még 15 kg

- hazafele felvettem a lakótelepen a 20kg kenyeret amit korábban megrendeltem

- majd a zöldségesnél "leválogattam" a hagymáját így jutányos áron megszámolta nekem a kb 8kg hagymát 900.- forintért

Utolsó csapásként a barátnőm visszamondta a segítséget

Az éjszakát a konyhában töltöttem és elkészült:

- a tökpörkölt valamint

- a lecsóalap is, ami nem volt más, mint sertésbőr pörkölt (ezt az ételt is kipróbáltuk már egyszer - nagy sikere volt a "Hamispacal" néven futó ételnek) - ezeket a facebookon még megosztottam/posztoltam, hogy hogyan "bűvészkedtem" és improvizáltam megint az idővel, a mennyiségekkel és az örökké kicsinek bizonyuló edényekkel (20-30 literes) ehy 9. emeleti bárházi lakás konyhájában .....

..................

Eljött a reggel:
- elkészültem, mire Laci - a "örök segítő pakolóember" - megérkezett
- a sütemények becsomagolását már nem tudtam befejezni, mivel indulnunk kellett lefele, hiszen az adományozó hozta a megbeszélt időpontra az előkészített alapanyagokat és a tűznek addigra már készen kell lennie

Éppen elkészültünk és mindent lehordtunk, mire megérkezett. Laci még a fát aprította össze. mikor egy sajnálatos esemény történt:
- egy LAKÓ a bérházból feldühödve közelített felénk..... Vasárnap van és pihenni szeretne...- eddig rendben volt és meg is értettem, meg elnézést is kértem... valamint majdnem megpróbáltam neki elmesélni a jelenlegi "kényszepályát", ami egy rendkívüli alkalomról szól....

Csakhogy ő meg sem hallotta amit mondtam, mert fröcsögve szórt rám (RÁNK az adományozóval együtt!!!) mindent, ami a száján kifért
pl:
- és ez az állandó (!!!) főzés és favágás elviselhetetlen.....(mindez a lakótelepen kialakított HIVATALOS(!!!) szalonnasütő hely mellett történt) meghogy
- a hajléktalanoknak Szikszón a döghúsfeldolgozó darálójában van a helyük (JÉZUS!)...
és megállíthatatlan volt

Kérdeztem, hogy mik a további szándékai - csakhogy felkészülhessek a legrosszabbra -, mivel nekünk mennünk kellene főzni...
Közölte, hogy nyugodt lehetek megteszi a megfelelő lépéseket még a mai nap folyamán.

Még fel kellett ugranom a lakásba, hogy a 8kg virslit és a tejfölt (ami végül a hűtőben maradt :( ) hidegre tegyem, mikor a lépcsőház ajtóból visszanéztem azt látom, hogy a rendészek közelednek... elindultam feléjük....

Köszöntem bemutatkoztam és egyszuszra igyekeztem elmondani, hogy milyen "kényszerpályán" vagyok és elnézést, de egyszeri alkalomról van szó...
Hihetetlen módon megértő volt és elmondta, hogy olvasta a facebookon. Valamint azt is, hogy az egész bérházból ez az egyetlen bejelentés érkezett. Jó munkát kívánt és elköszöntünk egymástól

Igyekeztem lenyugodni és elindítani a főzést:
- a szalonna kb 5kg kockázva, zsírja kisült, megpirult majd
- a hagyma, ami szintén 5kg kockázva megüvegesedett...ezt követte
- a kb 5kg hagymából és 8kg bőrből elkészült bőrpörkölt ezután pedig
- a kb 20 kg paprika aprózva bekerült az üstbe

A paradicsom felvágása következett, mikor egy idegen hölgy - bizonytalanul, de - sietős léptekkel közeledett felénk. Hozzám jött, bemutatkozott és engem keresett. Majd elnézést kért, hogy csak mostanra ért ide, de ő segíteni jött viszont nagyon nehezen talált ide.
Alig találtam a szavakat..... hebegtem, habogtam és azonnal munkához látott. Elmesélte, hogy a facebookot nem szokta használni, de ma reggel a posztot mikor meglátta eldöntötte: ITT A HELYE! Korábban konyhán dolgozott, úgyhogy otthonosan mozgott az étel és a tűz körül... szavak nélkül is megértettük egymást ...befele sírtam...

Valami miatt még felugrottam a lakásba, talán vízért, mikor jöttem visszafelé már azt látom, hogy még valaki van ott.... IBOLYA!!! Sikerült behozatnia magát és az ígért paradicsom adományát - még éppen időben, így az ő kb 5kg paradicsoma is belekerült a lecsóba a másik 10 kg mellé.

Benne volt mostmár minden. éppen elkészültünk, mikor megjelent István..és hozott ő is

egy -női - kétkezi segítséget magával: FANTASZTIKUS érzés volt!

Eszembe jutott a becsomagolatlan sütemény, amit félbehagytam...lehoztam és ezt is egy-kettőre "összevágtuk",

miközben István átvállalta a szakács szerepét, Laci pedig folyamatosan ügyelt a tűzre

Ezután belekerült a virsli is az üstbe, közben folyamatosan elkezdtük visszahordani a lakásba, amire már a továbbiakban nem volt szükség.

Lekerült a tűzről a kész étel , vödörbe kezdtük el kiszedni, hogy hüljön és ki tudjuk tálalni

Na ezután felgyorsultak az események és fényképek sem készültek a továbbiakban:
- a két szállítást vállaló ember szinte egyszerre csörgött rám, majd egyszerre érkeztek meg és minketten nagyon ügyesen "elnavigálták" a saját járműveiket a bepakoláshoz legközelebb, így a lehető legkevesebbet kellett cipelnünk
- minden patentra befért és időben voltunk

Még jó hogy Istvánék is kocsival érkeztek, mert nekik is kellett egy személyt szállítani:

ÍGY SENKINEK NEM KELLETT MA TÖMEGKÖZLEKEDNIE!

Egyik kocsiban sem folyt ki semmi, pedig tető nélkül került szállításra az étel, mindössze kartonpapír választotta el a két egymásra rakott sort egymástól :
- SZUPER sofőrjeink voltak
- SZUPEREK voltak, akik a rekeszekbe bepakolták az ételt

Megérkeztünk a Barossra, már vártak bennünket. Nagyon meleg volt, így először folyadékot (szörpöt) kezdtünk el osztani és kértem őket, hogy sorakozzanak, hogy tudjuk odaadni mindenkinek a poharat és tudjunk bele önteni folyadékot.
Majd elmondtam, hogy a lecsó kiosztásához csak fél kettőkor fogunk hozzákezdeni. Addig lesz tökpörkölt kóstoló és adunk tejszínhabos kávét, amit szintén az anonym adományozónknak köszönhetünk.

Újra kevésnek bizonyultak a kezeink, alig győztük...
Eljött a fél2.... ugye kicsit másképpen volt minden, hiszen:
- a nagyasztalt nem tudtuk hozni
- az étel ki volt adagolva tányérokba és nem üstből kellett szedni viszont volt még olyan is, ami nem lett kiadagolva

Félő volt, hogy mi lesz, ha a tányérba kiszedett megmarad, így azt kezdtük el osztani
Kanalat osztani kellett valamint a péksütemény csomagokat is és természetesen a LECSÓT... kezeink megint kevésnek bizonyultak ;)

Szóval fotók nem készültek :( és az összes étel 20 azaz HÚSZ perc alatt kiosztásra került.
15 órára össze voltunk csomagolva és indultunk hazafelé

Úgy gondolom, hogy ez az esemény méltó befejezése volt egy korszaknak és egy reményteli ÚJ KORSZAK kezdete, amelyben a lakosság segítségére és támogatására számítunk

KÖZÖSEN KELL MEGOLDANUNK és fellépnünk a bennünket zavaró jelenség ellen és megtennünk JÓIRÁNYBA az első lépéseket.
S hogy a továbbiakban kikre számítunk az "Újtípusú adományozás - segítés - formái"-nak megismerésekor?

MINDENKIRE, mert mindenki jó valamiben és a legkisebb segítség is számít.
Leginkább egymásra számíthatunk: tegyünk jót egymásért, legyünk jók egymással

MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK!