2018-06-10 Kor/Kór-Kör-Kép 3. Társadalmi(ön)kritika – Miért is kell/kellene abbahagyni a karitatív/önkéntes tevékenységet? – nézzünk a dolgok mögé, nézzünk szét „saját házunk táján” - Miskolcon Beszélgetős "Gyermeknap" volt 2018. május 26-án - Felnőtteknek (mindenkinek)

Bárki bármit is mond: aki egyszer is került már „BIZONYTALAN  ÉLETHELYZETBE” az PONTOSAN TUDJA, hogy mit is jelent egy segítő kéz/szó/gondolat/gesztus és hogy mennyire megalázó, mikor ebben a helyzetben elfordulnak tőle az embertársaik. Pedig valójában ilyenkor csupán EGY IGAZSÁGTALAN/EMBERTELEN DÖNTÉS következményének áldozataivá válunk és mivel KÜLÖNBÖZŐEK VAGYUNK, így ezt mind másképpen dolgozzuk fel, éljük meg/át.

Meg kell erősödnünk és erősítenünk egymást, felül kell kerekednünk félelmeinken és az apátiánkon, de elsősorban az ELŐÍTÉLETESSÉGEINKEN.

Előszó (de aki erre nem kíváncsi az nyugodtam továbbgörgethet és elolvashatja a legutóbbi ételosztásunk részleteit is ebben a blogban….)

Nálam az IGAZSÁGTALANSÁG szó dönt minden esetben, így természetes, hogy ÚJRA és ÚJRA folytatom tovább a karitatív/önkéntes/Pro-Bono tevékenységet. Az is sokat jelent számomra minden döntésnél, hogy ÚJRA és ÚJRA találok olyan embereket – segítőket és megsegítetteket egyaránt -, akik ERŐT adnak ahhoz, hogy folytassam. 

Elkeserít azonban, mikor segítők őszinte szavait olvasom/hallom és meghozzák a „végleges” döntést, hogy befejezik….

És mindig örömmel tölt el, ha látom: MÉGISCSAK FOLYTATJÁK, csak kicsit másképpen, továbbgondolva, hiszen folytatnunk kell, mert

MIND POZITÍV VÁLTOZÁST AKARUNK!

Egyre többen ismerjük fel az adományozás – segítés – szükségszerűségét mindannak ellenére, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy EZ CSUPÁN:

-      tűzoltás

-      figyelemfelkeltés

Meg kell szerveznünk magunkat és szükség esetén segítségül kell hívnunk a humanitárius világszervezeteket, hiszen önkéntes alapon, alulról szerveződve igyekszik a magyar társadalom egy jelentős része segítséget nyújtani EMBERTÁRSAINAK, mivel tisztán látják és – gondolkodva - helyesen cselekszenek akkor, mikor segítő kezet nyújtanak, oly sok embernek, akiknek igen nagy szüksége van erre. 

Mivel azonban bennünket - „mindössze” - a JÓSZÁNDÉK és az ÖSZTÖNEINK vezérelnek, ez kevésnek bizonyul jelenleg SZAKMAI SEGÍTSÉG NÉLKÜL.

Át kell alakítanunk a hagyományos adományozást – SEGÍTÉST - egy korszerű XXI. századnak megfelelő és elsősorban MEGELŐZÉST elősegítő formára (a mindenkori helyi viszonyoknak megfelelően) szemelőtt tartva a PRIORITÁST (sorrendiséget), amelynek alapja:

-      az emberek alapvető szükségleteinek kielégítése

ÉLELEM – LAKHATÁS – BIZTONSÁG

M É L T Ó S Á G O T   M I N D E N K I N E K !

Figyeljünk egymásra!

És itt elsősorban a segítő emberek egymás közötti kapcsolatára gondolok, melyről már sokat írtam és megkönnyebbültem mikor a következőket egy facebookposztomban leírtam, ami pár nappal az utolsó ételosztásunk után történt https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1870669039895098&set=a.1388765211418819.1073741827.100008560604076&type=3&theater  

„Sziasztok,
voltam ma a MÁV rendelő előtt (érdekvédelem-érdekképviselet) majd átmentem 17 óra után a Hősök terére...
Érdeklődés hiányában 19 órakor eljöttem...
Azért leírom ami történt, bár sok vizet már nem zavar, hiszen sajnálatosan nemigazán sok miskolcit érdekel érdemben a tevékenységem 

NADE!
A MÁVrendelő előtt megkeresett egy "Nagykövet" Hölgy az éppen akkor ételtosztó csapattól (csoportból)...

mostmár írnom kell erről a dologról - hiszen ez már a harmadik alkalommal fordult elő - mert, a komikusság határát súrolja, amit a valóság nemismerete okán, ha önmagában leírom sírni fogtok a nevetéstől...
Talán önmaga sem tudta pontosan, hogy miért is jött oda hozzám...
Kezdte azzal, hogy 
- miért is vagyok itt én? Elmondtam, hogy idejöhetnek hozzám az emberek, ha bármilyen ügyintézéssel kapcsolatos problémájuk van és elmondtam azt is hogy éppen most volt itt egy ember a sorbanállók közül, hogy hol és hogyan kell új személyit csináltatnia?

A „nagykövet” ezután azzal folytatta, hogy:
- miért éppen itt és miért nem a szálló előtt vagy a vöröskeresztben? mondtam, hogy mert nem engednek be illetve, hogy korábban én is a jelenleg itt ételtosztó csoporttal osztottam közösen ételt (ÉS AMIT NEM MONDTAM EL, hogy:

-       volt olyan időszak, mikor ez az ételosztócsapat nem tudta egy időre vállalni tovább az ételosztást, akkor MI EZT ÁTVÁLLALTUK HELYETTÜK és

-      MI VEZETTÜK BE a főtt étel osztását is... valamint azt sem mondtam el, hogy:

-      2014. novemberében ÉN JÖTTEM IDE HOZZÁJUK, hogy jönnék segíteni....

na de mindegyis ez a része)... folytatta tovább:
-  Nem kellene egybemosni a két dolgot és nem kellene írnom  (NEKEM!!) arról, hogy itt ételosztás van, mert összekavarom a dolgokat... erre mondom én: én is segítek és ők is segítenek, mindketten tesszük a dolgunkat...erre ő:
- de ne írjak róluk és a Padtársakról se, meg Hódmezővásárhelyről sem.....

HUHA.... na erre már végképpnem számítottam, mert ugye hogyan is jön most ez ide?

És akkor végérvényesen kiderült - talán - hogy:
- összekavarok és összezavarok mindent és erre semmi szükség. 
Itt kissé kinyilt a- nemlétező - bicska a zsebemben, hiszen amúgy úgy tűnt semmit sem tud rólam, mint ahogyan azt sem, hogy a múltban is a pártok miatt kellett szétmennünk..... és ugye most a Padtársaknak is a pm (Párbeszéd Magyarország) biztosít helyet... a mostani ételosztók pedig szolidaritás mellényben kezdték el az ételosztást 2014-ben és időközben volt olyan mikor az Együtt újságjában megjelenő itteni ételosztásról szóló újságot osztogatták a sorbanállóknak....

Erre az volt a válasza: miért olyan nehéz elfogadni, hogy egy párt ilyen módon támogat egy civil csoportot, hogy helységet biztosít nekik? És meglepődve vette tudomásul, hogy attól mert ő nem tud róla én is a Padtársak facecsoport tagja vagyok attól mert az összejöveteleiken nem látott még, hiszen időközben Kohányi Krisztián külföldre távozott így az egyeztetéseink abbamaradtak (Megjegyzés: Kezdetben – ő a vezető - kíváncsi volt arra, hogy mi is a valós oka ennek a nagy - ellenem irányuló - ellenségeskedésnek és kíváncsi is volt a másik fél álláspontjára (azaz az enyémre) aztán ez alábbhagyott ugyan, de én nem adtam volna fel ő azonban külföldre távozott) Egy eseményükön személyesen részt vettem mikor a Közös Ország Mozgalom látogatott el hozzájuk... erre az volt a „nagykövet” hölgy válasza, hogy arra ő nem emlékezhet, mert akkor nagyon sok idegen ember volt ott (voltunk kb 50-en és a fele Budapestről jött 😉) na de sebaj...

Kemény szópárbaj volt, keményen érveltem és mondtam, ha ilyen problémája van akkor zárjanak ki a Padtársak csoportból... (ami amúgy nyilvános azaz bárki láthatja, ami az oldalukon megjelenik nem csak én 😉 ) erre azt felelte, hogy ezt Varga Andreával kell megbeszélni, (Megjegyzés: azóta kizártak a Padtársak Miskolc facecsoportból), majd otthagyott azzal, hogy velem nem lehet beszélni miközben folyamatosan azt vágta hozzám, hogy én őt nem hagyom beszélni... de miről is akart beszélni egyáltalán MÉG, amit nem mondott el??

TALÁN, hogy:
- nem kellene itt lennem
- menjek arrébb vagy el innen ilyenkor mikor ŐK ITT VANNAK...

Gondolom ezért is jött, de erre már volt korábban példa és rendőrt is akartak rám hívni: mondtam, hogy tegyék nyugodtan...nem tették meg (ugyan miért is tették volna, csak megfélemlíteni akartak)
Szóval erre valóban nem voltam kíváncsi, de ez már csak hab lett volna a tortán azok után, amennyi információt végülis elmondott

Tehát hogyan is állunk MI SEGÍTŐK itt Miskolcon egymáshoz, s ha ilyen mértékben elszigetelődünk hogyan is lesz EGY KÖZÖSSÉG?

Hát úgy, ha MI többen leszünk
És TUDOM, hogy TÖBBEN VAGYUNK, mert már rüheljük a:
- pártokat
- a pártpolitikát és 
- a pártpolitikusokat

ELEGÜNK VAN!
VÁLTOZÁST AKARUNK!
(semmit és senki nevét nem tegeltem be, innentől tiszteletben tartom a kérésüket viszont írni egyre többet fogok róluk - magukat ellenzékinek tartó - pártaktivistákról, akikre ebben a formában semmi szükség, hiszen mind színházat játszanak  😢)

Míg MI.... olvassátok a hozzászólásban két IGAZI SEGÍTŐ írását: minket semmi sem állíthat meg....
Szombati rendezvényünkre nem kaptunk péksüteményt  😢 , de hétfőn hajnal fél6 után nemsokkal csörgött a telefonom, hogy mehetünk érte. Dolgoztam már ekkor... Mondtam, most nem tudok menni mert dolgozom A válasz erre: akkor este? Mondtam : rendben...

Szóval MI ÍGY SEGÍTÜNK 💓 

(utóirat: ez a sztori- a péksüti - kísértetiesen hasonlít arra, mikor egyszer még oly régen... a Tóth Katakenyeret küldött adományba Budapestről: 30kg-ot... senki nem tudott kijönni a Tiszaira kocsival érte 😢MI GYALOG cipeltük el a kenyeret a Martinkertvárosba, mert nem volt akkor se munkahelyünk, se bérletünk...MI ÍGY SEGÍTÜNK 💓

Ekkor kellett volna az ételosztással kapcsolatos blogbejegyzésemet megírni, amit most pótolok kissé megkésve:

Beszélgetős „Gyermeknap” – Felnőtteknek (mindenkinek) https://www.facebook.com/events/1086589394826057/

Az előző blogbejegyzésemben arról írtam – még 2018. május 21-én is!! -, hogy Lyukóvölgybe megyünk a Közösségi Házba gyermeknapra, melyet oda szervez egy miskolci hölgy, akit ismerek. Így én erről már az előző ételosztás alkalmával is tájékoztattam a megsegített embereket, hogy következő hónap végén a gyermekeknek szeretnék örömet szerezni, ha már gyermeknap van május utolsó vasárnapján. Megértették és elfogadták ezt.

Ez – a már több mint egy hónapja egyeztetett időpont – május 21-ét követően átszervezésre került….  Mivel kevesen vagyunk – így havonta mindössze egy eseményt tudunk bevállalni és már több mint egy hónapja erre készültünk ……

Tudom és azt is tudtam, hogy éppen kórházi kezelésekre jár a hölgy, aki a Gyermeknapot szervezi valamint arról is tudomásom volt, hogy Budapestről megérkeztek már az ide szánt adományok. Lili néni küldött újra ajándékokat gyermeknapra – melyet ő maga hozott el saját költségén a miskolci szegény gyermekeknek Lyukóba - , ahol már korábban közösen jártunk még 2017. decemberében, amelyről szinte minden decemberi blogbejegyzésemben olvashattok: https://csikosmariann.blogspot.com/2017/ Akkor 30 családnak készített össze karácsonyra „Szeretetcsomagokat”, melyeket szintén adományokból adódtak össze.(Lili néni 25 éve foglalkozik a szegény gyermekek megsegítésével – ingyen táboroztatásával - folyamatosan, hiszen ők ártatlanok és az övéké a jövő. Így mára a „NÉPAKARATNYILATKOZAT”-tal igyekszik megvalósítani azt, hogy mielőbbi VÁLTOZÁS történjen kishazánkban.)

Egyáltalán nem szerencsés 5 nappal a rendezvény előtt megváltoztatni az időpontot

Igyekeztem elérni a Közösségi Házat, hiszen azzal az indokkal került későbbre ez a rendezvény, hogy ott ezen a napon a SAJÁT gyermeknapjukat fogják megtartani. Sikerült is beszélnem a vezetővel sajnálatosan azonban mi már ebbe a rendezvénybe a felajánlásainkkal „nem fértünk bele”. Kértem azonban a vezetőtől segítséget, hogy tudna-e javasolni esetleg más helyszínt, hiszen önmaga is úgy látta, hogy egy ilyen lehetőségre bárhol szükség lesz, így nem gondolja, hogy máshol – más helyszínen – ne lenne erre mód, hogy az adományainkat odaadjuk a gyermekeknek/embereknek. Felvettem a kapcsolatot azzal, akiket ajánlott, de az idő rövidségére való tekintettel ott sem kaptunk lehetőséget. ☹

Szóval maradt 5 napom, hogy átszervezzem a dolgokat azaz

VISSZA a Barossra:

-      de mi lesz a főzéssel ételosztással? Ha ugyan ez nem is lesz, de lesz más👍

Gyorsan átgondolva eldöntöttem, hogy:

-      mivel tudják, hogy hónapvége van (mi meg tudjuk, hogy akkor a legnagyobb a szükség) így nem volt különösebb akadálya, hogy itt mégiscsak megjelenjünk

-      a helyszín tekintetében már az előző hónapban is változás volt, így tudták, hogy hol keressenek majd (én viszont fejben már készültem egy másik -korábban jól ismert - helyszínnel is 😉)

-      ha nem főzünk, akkor kényelmesen ki tudjuk osztani a ruhákat és beszélgetünk egy jót az emberekkel

-      péksütit, tejszínhabos kávét és limonádét kínálunk mellé (a biztonság kedvéért rendeltem 5kg kenyeret Tünditől és 2kg zsírt, amit nagykeráron biztosított nekünk <3 )

Gyors plakátkészítés és plakátolás után az IDŐJÁRÁS volt az első, ami még mindig – részbeni – változtatásra késztetett. Ekkor rákerült  plakátokra az „ESŐNAP” felírat kézzel. (nem volt egyszerű….)

Eljött a szombat reggel… verőfényes napsütés, így ruhákat mindenképpen tudunk kivinni.

A következő meglepetés a pékségnél ért, ahová Laci a „pakolóember” jött segíteni:

-      sajnos ma nem tudnak péksütit adni nekünk (basszus: még jó hogy nem a gyereknapi rendezvényre mentünk…ott mit mondtam volna?)

Gyors újratervezés:

-      még 6kg kenyeret vásároltam a piacon + 1kg zsírt (már este elkészítettem a hagymasalátát, amit a zsíroskenyér közé szántam: pici olaj, ecet, cukor; petrezselyemzöld apróra vágva és fűszerek)

Mire hazaértünk szinte azonnal jött Kata és - míg mi Lacival össze és lepakoltunk a 9.emeletről – addig ő megkente a kenyereket. Addigra odaért Zsolti a szállító is: be a kocsiba, le a Szondira, de előtte még a kisboltba – a helyszínen – Tündihez a kenyérért és a zsírért. Itt becsatlakozott Iby az unokájával Hannával.

Kicuccoltunk a Szondin kb 10 óra lehetett (nyilakat rajzoltam fel megint a régi helyszíntől ide az új helyszínig, hogy az emberek megtaláljanak bennünket – ez előző hónapban is működött) A Szondin vártak már bennünket - kb 10 ember – segítettek.:

-      fekete-fehér lufikat fújtak; ezzel demonstráltuk a „felnőtt” gyermeknapot és ezt a korábbi ételosztás feliratával erősítettük meg: E L É G !

Újabb nehezítő tényező, hogy Zsoltiéknak el kellett menniük – amit itt a helyszínen tudtam meg (ugyan a kocsit itt hagyják). KÖZÖSEN megbeszéltük, hogy itt nemigazán vagyunk jó helyen, hiszen túl sok volt a parkoló autó és 2 óra alatt nemigen lettek többen az emberek. Beszélgettünk, adtunk szendvicset, néhány készételkonzervet, kávét, limonádét. Végül a ruhákat itt nem pakoltuk ki, hanem megkértük az embereket, hogy jöjjenek át a másik helyszínre, ha ruhára is szükségük van.

Visszacuccoltunk a kocsiba, majd ki újra az új helyszínen a Baroson a (volt) Autószalon előtt…. Itt újra „berendezkedtünk”:

-      feldíszítettük a helyszínt (lufikkal, színes kreppszalagokkal)

-      kipakoltuk a ruhákat is

-      elkezdtük megkenni a többi zsíroskenyeret

Igazi beszélgetős - családias - piknik hangulat alakult ki szinte pillanatok alatt és jöttek az emberek……

Segítettünk és segítettek egymásnak és nekünk pakolni, ruhát választani.

Jól sikerült ez a nap is minden nehézség ellenére…

És hétfőn reggel már fél6-kor csörgött a telefonom, hogy mehetünk péksütiért….. (erről már írtam a fentebb bemásolt faceposztomban) A két segítő hozzászólását azonban bemásolom most ide:

-      Szilágyi Zsolt írja, aki már hónapok óta a hóvégi ételosztásainkon a szállítást végzi saját autójával és estére ott volt a pékségnél első szóra. Hosszú évek óta segíti a legszegényebb embertársainkat belső meggyőződésből és ott segít, aholcsak tud: "Most is nagyon jól sikerült a hétvégi rögtönzött ételosztás, és a hirtelen adódott péksütemény kiosztás!!!
Mindez ismét bizonyítja - hogy van Isten, és vannak jó, és segítő emberek, akik kis dolgokat tesznek, de a sok kicsiből összeadódnak igazán nagy tettek!!!

És most is csak szólni kellett jó időben - jó helyen, igazán jó lelkű embereknek, és MINDEN MEGOLDÓDOTT !!

Mi is , és én is már régóta mondjuk, hogy bárki tud segíteni a legegyszerűbben a környezetében, vagy ismeretségében egyszerű megoldásokkal >> sok - sok szegény, beteg embernek.....

Nem kell " óriási, bonyolult dolgokra gondolni, hogy ezt és ezt csak nagy szervezetek tudnák megoldani, tehát nem kell megijedni a feladatoktól!
Senki ne higgye el amit a negatív TV, és média hazugul sugároz!!!!!!!!!!!!
Ez is hidegháború, amit minden nap meg kell harcolnunk....

MINDENKI HALLGASSON A SZÍVÉRE, ÉS ISTENI CSELEKEDETEKRE LESZ KÉPES !!!!

Puszi! Mindenkinek!
Szeressétek, és segítsétek egymást... ez volt Drága Jézusunk utolsó kívánsága - törvénye !"

-      Pém Mihályné, aki a lányát küldte el a pékség elé, hogy ő maga másnap néhány családhoz el tudja juttatni a péksütiket: " Köszönjük a péksüteményt ! Az egyik család akinek adtuk, egy3 gyerekes család itt éhezik , mert nem tudják igénybe venni az ingyenes étkezést. Minden nap egy túlérő túra . Semmilyen ennivalójuk nincs sokszor. Olyan sovány a nagylány, hogy auschwitzi forgatásra nyugodtan elmehetne statisztának. Szakorvosi ellátáshoz sem juthatnak hozzá. Lakcím NÉLKÜLIEK. Furcsa, de legegyszerűbb megoldás kivándorolni Angliába IGY a . lakcím gondok elől a kulturált rendes család 3 gyerekkel ki fog vándorolni. Vajon mikor fog valaki kitalálni valamilyen megoldást ? És hány embernek kell elhagyni az országot? Amikor mindenki sír a népességfogyás miatt? Az iskolában mindenki szereti a rendes szófogadó jó gyerekeket, és sajnálják, hogy elmennek, de az albérletbe nem tudnak bejellentkezni, és településszintre Miskolcon veszélyes a gyerekek miatt. (tudniillik Miskolcon gyakoriak a gyermekek családból való kiemelése a szegénységre való hivatkozással).  Ennek a családnak ez a péksütemény adomány az egész heti ennivalót jelentette ! Köszönjük !"

P.S: "Emlékeztető" kép 2015-04-07 - SOK ÉHES SZÁJ VAN eseményén https://www.facebook.com/events/872605646132477/ készült. amit 2 nap alatt szerveztünk meg Oláh Benjaminnal

Mára a pártaktivisták és a magánszemélyek nem kevered(het)nek, pedig azóta már a négysarkából kifordítottuk volna Miskolcot

GONDOLKODJUNK GLOBÁLISAN, CSELEKEDJÜNK LOKÁLISAN!