Nagyon régen írtam; írhatnám
azt is, hogy tőlem meglepő módon, melynek több oka is van, de nem kibúvókat
akarok keresni. Utolsó írásom még az áprilisi ételosztás előtt 2018. április
27-én készült el https://csikosmariann.blogspot.hu/2018/04/2018-aprilis-27-kozosen-konnyebb.html - a névnapomon – és
elfelejtettem megosztani, így mindössze 34 emberhez jutott el ☹
Majd május elsején újra
megosztottam, így már 615 emberhez ért el: a
-
„Váljunk kicsit mindannyian MINDENKI
Anyukájává!” gondolatsorom.
Megint hosszú lesz ez a
blogbejegyzésem, így igyekszem Tartalomjegyzéket készíteni, hogy mindenki csak
azt olvassa el belőle, ami érdekli.
Történt egy s más dolog
az utóbbi kicsit több mint egyhónapban. Időrendben sorolom, amely egyben a Tartalomjegyzékként is szolgál:
1., Elveszítettük Csóka Máriát - egyben kicsit Mindenki Anyukáját
- 2018. április 06. napján, aki hosszú ideje egyedül készítette elő és -el az
ételt közösségi főzéseink alkalmával. (Már nem tud többet segíteni, fentről
figyeli áldásos tevékenységünket, amit továbbra is folytatunk…nélküle ☹ )
2., 2018. április 08.
napján lezajlottak az országgyűlési
választások – a végeredményt és a „véghezvitelt” mindenki ismeri.
3., A 2018. április
végéig meghosszabbított kilakoltatási
moratórium lejárt, május 01. napjával tovább folytatódnak a megkezdett
végrehajtási eljárások, amelyek következtében 900.000 embertársunk lakhatása van jelenleg veszélyben.
4.,
Közben 2018. április 29. napján – hónap utolsó vasárnapján – ÚJ HELYSZÍNEN
került megrendezésre a közösségi főzésünk és ételosztásunk, mely az 5. ELÉG
VOLT! – kiállás bajbakerült embertársainkért címet kapta https://www.facebook.com/events/234806443924491/
5., 2018. május 13.
napján – minden hónap 2. vasárnapján - pedig megrendezésre került a
„hagyományos” adománygyűjtés.
………..
Mindezek előtt azonban
engedjétek meg, hogy egy Előszóban összefoglaljam az elmúlt egy hónap alatt
bennem felgyülemlett karitatív/segítői tevékenységgel kapcsolatos
észrevételeimet, amelyek elsősorban a SEGÍTŐI oldal dilemmáját fogalmazzák meg.
Előszó
Emlékeztetni
szeretnélek benneteket az első Miskolcon szervezett nagyszabású lakossági
összefogásra (ételosztásra), amely a SOK ÉHES SZÁJ VAN című facebook esemény
alatt került megrendezésre 2015. április 07. napján https://www.facebook.com/events/872605646132477/ valamint a 3. Lakásmenet Miskolcon facebook
eseményre, amely megrendezésére 2017. október 17. napján került sor https://www.facebook.com/events/1594656973889858/ (A lakhatási válsággal kapcsolatos
Petíciónkat elolvashatjátok a Miskolcnak Hangja Van közösség https://www.facebook.com/Miskolcnak-Hangja-Van-1495342854085081/ valamint a Miskolcnak Hangja Van! csoport https://www.facebook.com/groups/426975270786000/ facebook
oldalán rögzített posztban)
A
SEGÍTŐK – szociális/emberi segítség – EMBERSÉG
Hazánkban minden azért működik, mert VANNAK MÉG JÓ EMBEREK….
Csak annyit kellene eldöntenünk, hogy kevesen vagyunk vagy
sokan, merthogy minden azon múlik, hogy meddig bírjuk még, mennyire tudunk
kreatívak és elszántak lenni?
Bármennyien is vagyunk valamit iszonyatosan jól csinálunk,
mivel EREDMÉNYEKET tudunk felmutatni:
-
ha mindezt kevesen
csináljuk, akkor jó lenne, ha mind több ember csatlakozna, hogy még
eredményesebbek legyünk
-
ha mindezt sokan csináljuk, akkor valahogyan el
kellene érnünk, hogy tudjunk egymásról
Miért csináljuk/vállaljuk a karitatív/segítői munkát
önkéntesként?
-
mert jól érezzük magunkat attól, amit teszünk
-
szeretjük azt csinálni, amivel szívesen
foglalkozunk
Lassan mindenki önkéntes társadalmi munkássá válik, hiszen
ingyen teszi azt -magánemberként, a saját szabadideje terhére - vagy
nevetségesnek mondott fizetés ellenében – éhbérért – dolgozik a szociális (KÖZ)
szférában és lát el SZAKFELADATOT irdatlan munkahelyi feltételeknek megfelelve.
Megjegyezném, Gandhi
szerint:
Ha pedig önkéntesként –
INGYEN – tesszük a dolgunkat, akkor gyakran ér bennünket az a vád, hogy „valami
hibás bennünk”, mert ilyet ember nem csinál. Így megbélyegeznek, különféle
negatív jelzőkkel illetnek vagy egyszerűen csak ellehetetlenítik az életünket
(„lekaraktergyilkolásznak”), mert olyan területeken igyekszünk cselekedni, ahol
hiányosságokat észlelünk és sikereket érünk el.
Fájdalmas pillanatok
azok, mikor az fordul meg az ember fejében, hogy mégiscsak abba kellene hagyni,
de sosem tesszük, mert érezzük, hogy csak egyetlen hajszál választ el attól,
hogy „átbillenjen” POZITÍVBA MINDEN és bekövetkezzen a POZITÍV VÁLTOZÁS…
Úgyhogy nem hagyjuk abba,
mert tudjuk, hogy: „felelős lettél azért, amit megszelídítettél”
És azon is gyakran
eltöprengünk, hogy „CSAK 1 EMBER”-ként mekkora segítséget jelentünk
embertársainknak és elkeseredünk, ha arra gondolunk, hogy kevesen vagyunk és
hogy: mi lenne, ha jó sokan lennénk és erősítenénk egymást.
Az is eszembe szokott
jutni, hogy:
-
mi van akkor, ha mégiscsak MI VAGYUNK A
TÖBBSÉG?
Úgyhogy töretlenül
folytatjuk tovább a megkezdett utunkat és:
-
megoldjuk
az elénk gördülő váratlan feladatokat
-
átugorjuk
az akadályokat
-
fejjel
megyünk a falnak (ezzel gyakran kockáztatva
egzisztenciánkat/munkahelyünket/megélhetésünket; erőnket, időnket és
egészségünket)
És mégis mindig
pontosan tudjuk, hogy meddig mehetünk el, meddig feszegethetjük a határainkat,
mert ismerjük a megoldási lehetőségeket illetve minden esetben
„véletlenszerűen” valahogyan megoldódnak a dolgok.
Kockáztatunk, hogy:
segítsünk, JÓT TEGYÜNK, segíthessünk.
Mindig és minden „CSAK
1 EMBER” jószándékán, jóakaratán múlik:
LEGYÉL TE IS JÓ!
Legyél Te is büszke
Madagra, hogy JÓT TETTÉL és mindenki tegyen így tudásához és lehetőségeihez
képest, mert ezt követően a lehetőségek tárháza határtalan.
Mindezek után a szakmát
kell megszerveznünk magunk mellé.... ez a dolgunk
RÉSZLETESEN a Tartalomjegyzék:
1., Csóka Mária megsegítettből
vált segítővé és mindenben partner volt.
Példaértékű
és követendő, amit a kiszolgáltatott helyzetben lévő Embertársaiért tett akkor
is, amikor ő maga is szorult helyzetben volt:
-
8 hónapig
kényszerült a hajléktalanszálló intézmény „vendégszeretetét élvezni” és azt
megtapasztalni.
2., A választások
végeredményének következménye, hogy:
-
városunk (Miskolc) mindkét választókerületében – sőt az egész megyében (Borsod)
– kormánypárti képviselők kerültek megválasztásra
- miniszterelnökünk pedig maga közölte,
hogy a közéleti és karitatív segítő csoportok és emberek további
megszorításokra számíthatnak.
3., Miskolc Megyei Jogú
városnak (hajdanán hazánk 2. legnagyobb városának):
-
NINCS SAJÁT
hajléktalanellátó intézménye
-
NINCS
bérbeadható szociális lakásállománya
és mindezek ellenére
felhasználja/mossa össze az állami feladatellátást - szakellátást – a
HUMANITÁRIUS világszervezetek „munkájával” úgy és akként, hogy évi 10-10 millió
forinttal támogatja az intézményeket az adófizetők pénzéből. Miskolcon – városunkban
– az önkormányzat maga telepszik rá a HUMANITÁRIUS világszervezetekre és köt
együttműködési megállapodást velük. Ellátási szerződés keretében az állami és
önkormányzati feladatokat láttat el velük a hajléktalanellátás területén azaz
kiszervezi azt saját hatásköréből.
Pedig ezen segítő
világszervezetek elsődleges feladata, hogy a segíteni akaró civil lakossággal
karöltve és őket támogatva – önkéntesek bevonásával – lássa el az
alapszabályzataiban lefektetetett, elveikkel megegyező „rendkívüli helyzetben”
felmerülő feladatokat.
4.,- 5., Közösségi főzés és ételosztás
valamint az Adománygyűjtés
alcímekhez tartozó történésekről – a fent leírtak szellemében – a következőket
kívánom hozzáfűzni:
- a főzési helyszín
megváltoztatásának oka a korábban használt területtel kapcsolatosan felmerülő
mindennemű „probléma” a városvezetés részéről az új tulajdonossal szemben (mert
ÚJ tulajdonosa lett a területnek, aki megértően fogadta megkeresésemet a
főzéssel kapcsolatosan és EMBERSÉGBŐL
jelesre vizsgázott, hiszen pontosan meghatározta, hogy hol
valósíthatjuk meg a főzést, mert ez a terület is a sajátja azaz magánterület)
- két önzetlen segítőm
változatlanul segített az előkészítési munkálatokban (előző nap délutánján
Ibolya https://www.facebook.com/iby.molnar.7
, aki másnap reggel 6 órára ment dolgozni – 12 órát – és vidékről jött be
segíteni délután valamint még este eljött velem a pékségbe a péksütikért és
utána indult haza; Kriszti – Csóka Mária lánya - https://www.facebook.com/kriszta.vaskototh
, aki 12 órás műszakja után jött el hajnalban a 10kg rizsát kifőzni)
- jött még Laci – aki állandó
segítőmnek „pakolónak” számít – valamint Levi is megérkezett – Kata https://www.facebook.com/katalin.gecse.5
párja - aki szintén vidékről érkezett és egy régen várt ismerősöm
felbukkanásának köszönhetően be tudott jönni Miskolcra Kazincbarcikáról, mert
kocsival behozták; Ő is Kati https://www.facebook.com/kati.schubert.7 így vele is megismerkedhettem végre
személyesen, de menniük kellett vissza a párjával Kazincbarcikára
- meg kell említenem
újra az anonym adományozónkat, aki a nehézségeket felismerve a hagymát
megpucolt és összevágott formában hozta el a többi adományával együtt és egy
óriási orgonacsokorral lepett meg, amit a kertjéből szedett nekem <3
- a pékséget és a
szállítót – Zsoltit - sem hagyhatom ki a sorból, akik minden hónap utolsó
hétvégéjén menetrendszerint teljesítik a vállalt feladatukat: megkapjuk az
előző nap megmaradt péksüteményeket, Zsolti pedig minden alkalommal elfuvaroz
bennünket oda-vissza
Kimentünk a területre -
megfőztünk – kiosztottuk az ételt és hazajöttünk…
Az adománygyűjtésről:
-
még ki sem
értem a helyszínre – alig 10 óra után - egy 500 forintos érkezett adományba egy
számomra kissé meghatározhatatlan nemzetiségű – talán néger – adományozótól;
semmit nem szólt: nyújtotta a pénzt elvettem, megköszöntem és beszállt az
autójába…
-
nemsokára
megérkezett Laci „ a pakolóember” és tulajdonképpen 15 óráig ültünk a napon és
vártuk, hogy történjen valami… de semmi
Az utolsó pillanatban
elémperdült egy fiatalember, akit még sosem láttam, de ismerősek voltak a
vonásai. A facebookról ismerem döbbentem rá, mikor elkezdett beszélni. Pár perc
múlva egy fiatal anyuka gyermekével érdeklődött, hogy meddig vagyunk még itt,
mert odahaza összekészítette, amit lehozna… Mondtam, hogy megvárjuk.
megnyugtatott: autóval van, nem messze lakik és csak fordul egyet, igyekszik…
Így is lett, majd egyik kocsiból ki, másikba – a facebookos fiatalemberébe - be
és indultunk hazafelé.
Innen Laci segédkezett
tovább, hogy bekerüljenek az adományok, ami nem volt kevés.
2018. május 26-án szombaton Gyermeknap lesz Lyukóvölgyben a Közösségi
házban. Most oda
megyünk ki és így elmarad a szokásos hóvégi ételosztás, amelyről már az előző
ételosztáson tájékoztattam az embereket
Péksütit, üdítőt,
szörpöt, limonádét, tejszínhabos kávét-kakaót fogunk kínálni
valamint mindemellett az összegyűlt lakossági ruha- és egyéb adományokat kivisszük az
embereknek,
mert „adni jó”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése