2018. február 12. "Egészségesen és/vagy betegen a magyar ellátórendszerben (egészségügyben)" - Közalkalmazottak a KÖZ javáért azaz értünk - ki kell álljunk egymásért -

A blogom folytatásáról lenne szó kérem...és az ígéret ma estére így szólt:
"összehozk még1 blogbejegyzést az ígért címmel "Egészségesen és/vagy betegen a magyar egészségügyben", amely már kicsit érinteni fogja a munkavállalókat, az ellátás körülményeit is a betegeken túl.

ŐK MIND KÖZALKALMAZOTTAK! Éppen úgy, mint a szociális és nevelési-oktatási intézmények dolgozói:
- FELESKÜDTEK A HIVATÁSUKRA - csakis ettől működik még ez a rendszer!

Köszönjük nekik!

…………….

NÁLUNK – az „Újtípusú adományozás – segítés – formái”-nak megismerése közben MINDENKI MEGTALÁLJA A HELYÉT, csak akarat kérdése...
Gyertek, kapaszkodjunk össze!

Szükségünk van egymásra, szükségünk van az EGYMÁS MELLETTI KIÁLLÁSRA!

Erősítenünk kell egymást abban, hogy:

S E N K I   S I N C S   E G Y E D Ü L !

Hogy miért?

Többekközt ezért, amit az itt feltöltött videóban látunk; Farkas Valéria oldalán igen értékes hozzászólásokat találtok a poszt alatt: https://www.facebook.com/valeria.molnarnefarkas/posts/1811830362180904?pnref=story  „Az ember mindenre képes csak akarni kell”;

a CselekvőK oldalra mutató link pedig: https://www.facebook.com/groups/1479879058729329/permalink/1792455194138379/

Hiába a megalázó, lenéző, megvető pillantások: aki erős az erős… az bírja, akkor is ha …… összeszorított foggal, de csinálnunk kell, bírnunk kell, mert AKARJUK… akarjuk és:

-      nem hagyjuk el magunkat (betegként) – küzdünk a szaros életünkért az utolsókig

-      nem hagyjuk el az állásunkat (dolgozóként) – ragaszkodunk a hivatásunkhoz, amire felesküdtünk és emberségből adunk példát

FONTOS azonban az, hogy mindezt milyen körülmények között?

Milyenek a munkavégzés feltételei/körülményei, amelyek a betegek állapotára is kihatnak?

Mindenki életét megkeseríti – az amúgy is „MÁSÁLLAPOT” -, ami az otthon melegéhez képest a sivár kórházakban fogad bennünket.

Az ingyenes orvosi ellátás, amelyről már tudjuk, hogy mindenki azt beszéli:

-      CSAK kórházba ne kelljen mennem, mert az a halál

Amúgy pedig normális esetben is egy teljesen érthető reakció, hogy senki nem akar a családjától távol lenni – pláne betegen, kiszolgáltatva – még akkor sem, ha minden ok megvan rá.

Ez a sztori  - a többi közalkalmazottéval együtt – már régen nem arról szól, hogy mennyi pénzért dolgoznak az emberek embertársaik SEGÍTÉSE érdekében, még akkor sem ha ez a vád folyamatosan utóléri őket. (ha a pénzen múlna, akkor már senki nem dolgozna a közalkalmazotti -egészségügyi - szférában: ŐK szeretik a szakmájukat, örömmel tölti el őket, ha az ellátottakon – betegeken - segíthetnek és gyógyultan távoznak; még mosolyogni is tudnak)

Mégis van egy másik típus is:

-      akinek csak ez a lehetősége maradt az elhelyezkedésre (na ettől az Isten mentsen meg mindenkit) vagy a másik

-      aki valakinek a valakije és éppen kell neki egy munkahely – gyakran hálistennek csak „átmenetileg”

Őszintén szólva az ilyen munkaerő kellően megnehezíti a többi kolléga dolgát is és nagyon bíznak abban, hogy ez a kolléga pár hónapon belül már nem lesz közöttük; de addigis míg ott van mindenki idegrendszerét felőrli és iszonyatos károkat okoz ☹.

A két „típus” közötti különbséget ugye a beteg is azonnal felméri, de ez nem kívánságműsor, itt nincs szabad orvosválasztás meg stb…. itt van egy ágy, amin fekszel, aztán vagy jön valaki vagy nem azaz ki vagy szolgáltatva.

S ha hiszitek ha nem a kórházi ápolók, aszisztensek, orvosok, mentősök, műtősök, tanárok, szociális munkások, gondozók stb is ugyanilyen kiszolgáltatott helyzetben vannak a munkáltatójukkal szemben:

-      bármilyenek is a munkakörülmények, akkor is be kell menni dolgozni és el kell látni a beteget és meg kell oldani a felmerülő problémákat…. eléggé kínos, hiszen így gyakran látunk és találkozunk, olyan kényszermegoldásokkal, amelyekre csak kellően karitatív és elkötelezett emberek képesek

Így az ő munkahelyi körülményeik teljes mértekben kihatással vannak a beteg gyógyulására is, a kellően kevés létszámról és a túlmunkától kimerült személyzetről már nem is beszélve. (Mindezekről személyesen nemigen tudok csupán elbeszélések alapján, de az utóbbi időben saját magamon is megtapasztalhattam, hogy „egészséges betegként” mennyire kiszolgáltatottnak érzi magát az ember és hogy betegként mennyire bízik abban valaki, hogy jó kezekbe kerül. Arról azonban már elsőkézből vannak hosszú ideje értesüléseim, hogy a hajléktalan ellátórendszerben is hasonló állapotok uralkodnak – a kiszolgáltatottság a dolgozói túlterheltség illetve a nem megfelelő munkakörülmények következményeképpen méginkább fokozódik…. erről is írnom kellene)

Aki azonban már megtapasztalta mindennek az árnyoldalát is  és kellően beteg is ahhoz, hogy tudja: a kórház méginkább beteggé fogja tenni, hiszen tehetetlen, az nem szívesen választja azt, hogy a kórházi bennttartózkodás mellett döntsön, pláne ha van otthona ahová haza tud menni…

Ez már az otthonápolás, mely ellátórendszerben is igen jelentős változások álltak be az utóbbi időben (2 éve?) – pontrendszer bevezetésével:

-      nagyon sok – korábban - szociális alapellátásban résztvevő idős, egyedülálló személy esett ki az addig ingyenes ellátásból és tették számára azt fizetőssé azaz elérhetetlenné – ezeket a feladatokat képesített szociális gondozók-ápolók látták el korábban – való igaz, hogy már akkor is kellően túlterhelten

-      a rendszer megváltoztatása azonban számukra is kedvezőtlenül alakult, hiszen kevesebb idő kell eltölteniük egy ellátottnál, így több helyre kell naponta a város legkülönbözőbb részeibe eljutniuk azaz nincs megfelelően koordinálva a feladat (egy jó logisztikai rendszer/terv itt is elkelne)

-      a beteg emberrel otthonmaradó személy/családtag járandóságának mértékéről már ne is tegyünk említést (ápolási díj) és hogy ki is lehet erre jogosult és milyen feltételekkel

Meg kell állapítanunk, hogy:

-      ami az egészségügyi- és oktatás-nevelés vagy szociális ágazatban dolgozó közalkalmazotti munkavállalókat érinti az az ellátottakat (betegeket, családtagokat; tanulókat/diákokat, szülőket valamit bármely szociális alapon érintett réteget/korosztályt) – még ha közvetetten is de - még súlyosabban érinti, hiszen egy idegen környezetben, idegen emberek veszik körül a jól bejáratott és megszokott otthon melege helyett és gyakran magatehetetlenül és magányosan kell döntenie az embernek a saját érdekeit figyelembevéve úgy, hogy a következményekkel is számolnia kell…

Ha van hozzátartozód és értesíteni tudod, akkor könnyen pótolhatja a kórházi „hiányosságokat”, de ha nincs erre lehetőséged, akkor honnan szerzed be az életmentő gyógyszeredet, mert éppen nincs a kórházban vagy honnan lesz bármid, amelyet az ingyenes kórházi ellátásban nem tudnak részedre biztosítani? (pl: pelenka, tiszta ágynemű, pizsama stb)

…. s ekkor döntesz úgy, hogy beveszed a nyugtatót, amit kiírt az orvos és így hellyel-közzel nem veszel tudomást mindarról, ami körülötted/veled történik. (egésznap alszol és kissé kótyagos állapotban érzed magad; ezt gyakran alkalmazzák sajnos már, hogy kevesebb "probléma" legyen a beteggel)

Aki nem így dönt és felveszi a harcot, elintéz mindent magának, hiszen jár neki, az utána döbben rá miután hazament, hogy odahaza már semmi sem ingyen van, mert túl jó körülmények között él. És ekkor derül ki, hogy fizetni kell mindazért, amit bent megkapott (masszázs, gyógytorna).

Igaz ugyan, hogy erején felül próbálja teljesíteni otthonában a korábbi feladatait, ellátni magát… hogy mindez nem megy már csak a hazaérkezés után derül ki. A kórházi lét alatt legyengült és koránál fogva könnyebben megbetegszik, így nem képes erre és különösen nagy nehézséget okoz, ha a negyedik emeletről kell lejutnia gyalog illetve vissza, ami egy fiatal szervezetnek sem kis feladat.

Miután ezt felismeri és elfogadja, akkor pedig azzal kell szembesülnie, hogy három hetet kell még várakoznia ilyen körülmények között, hogy újra befeküdhessen a „nemszeretem” kórházba… a Marika története most itt tart:

-      szeretne Budapestre feljutni, hogy ott hátha valami más gyógymódra is van lehetőség vagy végérvényesen megerősítik a megállapított diagnózist

-      szeretne bejutni itt Miskolcon a szemészetre – mert a kórházi lét alatt a szemészetre nem tudták „átszállítani” a beteget, mindössze egy szemcseppel engedték haza és az orr-fül-gégészetre is csak javaslatot tett a kezelőorvos a zárójelentésben (oda sem tudták „hivatalból” a benntfekvés 3 hete alatt átjuttatni, így kísérővel és időpont kéréssel nehezítetten kellett eljutnia újra be a kórházba otthonából - taxival)

Tudjuk, hogy túlterheltek a közalkalmazotti dolgozók. Van olyan családsegítő, aki arról számol be, hogy 420 család tartozik hozzá; van olyan gyámügyes, akinek 40-től több gyámoltja van; az iskolai osztályok és óvodai csoportok létszámáról már ne is beszéljünk, amelyek mind-mind csakis a KÖZALKALMAZOTT talpraesettségének és elhivatottságának – megszállottságának – köszönhetően tudnak jól működni.

Azonban – mivel nem vagyunk egyformák – nem mindenki alkalmas erre, így sok-sok ellátott érezheti úgy, hogy nem éppen jó kezekben van, így előfordul, hogy hibás/helytelen döntések is születnek.

Ideje lenne ezen változtatni és belátnunk, hogy saját jólfelfogott érdekünkben:

KI KELL ÁLLNUNK A KÖZALKALMAZOTTI DOLGOZÓK MELLETT

magunkért és egymásért

A MI BŐRÜNKRE MEGY KI A VÁSÁR…..

és Gyermekeink JÖVŐJE a TÉT!

………….

A legvégén, de nem a legutolsósorban visszakanyarodva a videóhoz:

-      KÖZMUNKÁSOK – jut eszembe, ha ránézek, hiszen a közmunkási feladatokat mindenki el tudja látni (és az is eszembe villan, hogy a korábbi leszázalékolásokat újra felülvizsgálják és egyre több ember panaszkodik, hogy kisebb százalékban állapítják meg a korábbi betegség mértékét, így ÚJRA munkaképessé-, munkavégzésre alkalmassá nyilvánítják… hová fajul még ez a világ?)

Azonban, hogy egy jó hírrel zárjam: a videóban szereplő embereket nem dolgoztatják, hanem önmaguk akarnak dolgozni, bizonyítani azt, hogy semmivel sem kevesebbek embertársaiknál….

Óriási különbség az, hogy valaki AKARJA vagy erre rá/belekényszerítik: nagyon más az, ha VAN VALÓS választási lehetősége az embernek.

DÖNTS TE ARRÓL, hogy mit akarsz, hogy Neked mi a jó?

Vedd a sorsod irányítását a kezedbe: NEM VAGY EGYEDÜL!

KÖZÖSEN KÖNNYEBB!

MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK