Embertársaink
fagynak meg az utcán illetve fűtetlen lakásaikban a XXI. században… ez
tűrhetetlen és megbotránkoztató…
De mi van
azokkal, akik egyszerűen csupán „kimaradnak” – valamilyen rajtuk kívül álló
oknál fogva – az ingyenes és minden embert megillető szociális
alapellátórendszerből?
Kérdésem
lenne még: a szociális alapellátórendszer egy SZOLGÁLTATÁS?
Csóka
Mária, aki megsegítettből lett FŐSEGÍTŐ
(szakács, aki minden hóvégi ételosztáskor eddig egyedül készítette el az ételt
a 100 literes üstben) Betegségénél fogva jelenleg olyan helyzetbe került, hogy
ezt a feladatot mára már nem tudja ellátni, mindannak ellenére, hogy a
decemberi kétnapos ételosztáson aktívan résztvett, egyedül megfőzött.
Korábban - októberben – volt az első
alkalom, mikor nem tudott résztvállalni a feladatokból, mert kórházban volt, de
onnan is segített telefonon.
Tudni kell Marikáról, hogy gyógyíthatatlan beteg (rákos) és
hogy ismeretségünk kezdetén ő volt az első megsegítettem, hiszen korábban 8
hónapon keresztül „élvezhette” a Vöröskeresztben a miskolci hajléktalan ellátórendszer
„vendégszeretetét”.
Sikerült a végrehajtás alól mentesíteni a
rokkantnyugdíját,
amely X évvel ezelőtt a szociális
bérlakásában felhalmozódott (vélt
vagy valós? már
sosem fog kiderülni) közüzemi tartozásai miatt keletkeztek. Sajnos nincs
még vége a „dolognak”, mert időközben ÚJABB – korábban nem foganatosított, de már
akkor is létező!!! – tartozásokra derült fény…. (KONKRÉTAN: MIVÍZ kb 100.000.- forint összegű TŐKETARTOZÁS!!!)
A végrehajtás ideje alatt
több mint 700.000 .- forint került már levonásra a hosszú évek alatt a
rokkantnyugdíjából és nem sikerült megtudnunk, hogy mindez mire és
hova került jóváírásra?
Felháborító
továbbá az a TÉNY is, hogy, a MIK-nek nem kötelessége
(mivel nem érdeke), hogy értesítse a volt bérlőt arról. hogy TÚLFIZETÉS
mutatkozik a számláján. (Ezekkel kapcsolatos ügyintézéseinkről „CSAK”
BELSŐJEGYZŐKÖNYV készül, így kézbe semmi írásos anyagot nem kapunk az
ügyintézéseink során.)
A múltban Marika a szociális bérlakását kisebbre cserélte – akkor még a MIK-nél dolgozott
HÁZMESTERként - viszont bekövetkező betegsége folytán ezen lakás
költségeinek a megfizetése is nehézséget okozott részére, így veszítette el
lakhatását. Ekkor már nem állt alkalmazásban a MIK házkezelőségénél ☹
(Jelenleg is van egy esetem – az Ágié, akiről itt írtam https://csikosmariann.blogspot.hu/2017/11/2017-november-01-mit-tudunk-tenni-mire.html
– és korábban is volt hasonló eset - - a Piroska néniéké, akikről itt írtam https://csikosmariann.blogspot.hu/2017/04/ha-kell-akar-elmegyunk-brusszelig-is.html
Sajnálatosan jelenleg mindkettőjüket
szemelől veszítettem (telefonos kapcsolat hiányában ☹ ), pedig
ÜGYEIK FOLYAMATBAN VANNAK. Nélkülük azonban tovább vinni az ügyeiket nem tudom ☹
A kapcsolattartási nehézségeket a TELEFON HIÁNYA okozza
elsősorban, pedig szükségük lenne a napi kapcsolattartásra, ahhoz, hogy erősek
maradjanak és ne zuhanjanak vissza illetve el ÚJRA!
Tudják jól, hogyha szükségük van rám, csak meg kell csörgetniük
és visszahívom őket. Nem szükséges, hogy pénz legyen a kártyájukon. Annyit
kérek mindössze mindig tőlük, hogy NE CSERÉLGESSÉK FOLYAMATOSAN A SIM kártyáikat.
A szükség azonban nagyúr és ha pénz kell, akkor: el kell adni a telót ☹ . Gyakran
előfordul az is, hogy ellopják a telefont vagy hogy le van merülve az akkumulátor, amit csak feltölteni kellene ☹. Említhetném
itt még Papót vagy Győzőbát vagy a perecesi Arankát is és beszélhetnék a 4
család kiköltöztetéséről egy udvarból, úgy hogy 12 gyermek volt ebben az
esetben érintett… Velük is szintén a telefonos kapcsolat hiánya miatt szakad
meg a közös ügyintézések menete időről időre ☹ )
Azonban
kanyarodjunk vissza a kórházi ellátásra és Marikára:
-
lassan több mint 3 éve ismerem és nagyon nehezen
kezdett el megnyílni
A betegségéről beszélt a legkevesebbet…. A kezdetek-kezdetén
leginkább csak hallgatta, hogy milyen segítő gondolatokat osztok meg a
többiekkel. Egyszercsak rávette magát és elhozta nekem a papírjait (már ami
megmaradt a tűzeset és a költözései után) Így kezdtem el neki segíteni….
Betegségéről pedig mindössze annyit tudtam, hogy havonta jár
vérvételre és az eredmény alapján másnap mennie kell infúzióra… mindig félt
ezektől az alkalmaktól, mert iszonyatosan hosszú várakozási időt kellett
eltöltenie ilyenkor a kórházi folyosókon. Nagyon nem érezte jól magát ettől és
rossz hatással is volt rá az a környezet ☹
Konkrétan az első komoly probléma 2017. októberében lépett
fel: két nappal ételosztás előtt kórházba került viszont ekkor már kb két
hónapja tudtam, hogy nem érzi jól magát. Nem panaszkodott, hanem leginkább azt
láttam rajta, hogy kedvtelen és nem bírja úgy magát, ahogyan korábban.
Mindennek ellenére nem tudtam rábeszélni, hogy pluszban menjen el orvoshoz.
Az októberi kórházi lét után novemberben már ÚJRA a régi
Marikával találkoztam (Úgy beszélt erről, hogy: „Harmadszor is visszahoztak…
még nemérek rá elmenni”) Éppen úgy „dobta össze” a főzést, mint korábban. Valami miatt azonban a novemberi ételosztást
követően megint rosszabbodott az állapota, de ekkor már sokat panaszkodott és
iszonyat fájdalmai is voltak… újabb hosszas kórházi kezelések, vizsgálatok
következtek…
Borzalmas volt látni, hogy egy egészséges emberi szervezet
hogyan épül le és kellett tudomásul vennem, hogy decemberben újra egyedül kell
helytállnom: NÉLKÜLE ☹
Két nappal az ételosztás és főzés előtt kiengedték a kórházból
és - mint akinek kutya baja – jött és helyt állt 3 napon keresztül. Mivel 2
éjszakát nálam töltött így nem légbőlkapott dolgokról beszélek, hanem azt írom,
amit megtapasztaltam:
-
a saját ütemében, pontosan úgy ahogyan azt
korábban is csinálta véghezvitt mindent és kint a területen is mindent egyedül
csinált végig, mintha mi sem történt volna
Minden a legnagyobb rendben lezajlott.
A decemberi kórházi „élmények” azonban igencsak megviselték:
igaz ugyan, hogy a sugárkezelést visszautasította, de innentől kezdve már
kicsit másképpen tekintettek rá, mint korábban. Iszonyatosan legyengült és
belefáradt a harcba, gyakran már érteni sem lehetett amit mond, annyira neki
volt keseredve… innentől már nem igazán emlékszem pontosan a kórházi
eseményekre, de egyet biztosan állíthatok és tudok:
-
pontosan tisztában van a betegségével és azzal is,
hogy a KÓRHÁZ számára a halált jelenti (beteggé teszik)
-
pontosan tudja, hogy a hospisba való bekerülésének
a gondolata is hasonló érzéseket kelt benne
-
pontosan tudja azt is, hogy mennyire szüksége van
a családjának (lányának és unokájának) rá, akikkel újra együtt él
Sajnálatosan egy 4. emeleti albérletbe sikerült költözniük –
eléggé messze a belvárostól, de Miskolcon – ahol nincs lift.
Koránál és betegségénél fogva - meg a korábbi lehetőségeihez
képest – ez egy BÖRTÖN jelenleg a számára, aki egy örökmozgó volt, folyamatosan
jött-ment és tett-vett, mindig talált magának elfoglaltságot, soha nem
unatkozott. Ügyeit is maga intézte.
A lánya műszakba jár dolgozni – 12 órába -, így gyakran van
felügyelet nélkül éjszakára is, csak a 12 éves unokája van odahaza ilyenkor.
A Hospis – szolgálattal végülis felvették a kapcsolatot, de
mivel oda sem szeretett volna befeküdni, így ígérték, hogy ki fognak járni
hozzá. Az első alkalommal, amikor ez megtörtént ( igaz egy hetes késéssel)
megállapították, hogy anyagi helyzete nem indokolja az otthonápolást, így nem
tudják vállalni a kijárást. Így a korábbiakban - a kórházban tartózkodás alatt - kapott arcmasszázst, mivel lebénult a fél arca valamint a
gyógytornát már nem tudják biztosítani számára INGYENESEN a lakásán :(
Rohamosan romlik az állapota, így a héten eldöntötte, hogy
vállalja, hogy a Hospis-ba befekszik, mert nem érzi magát biztonságban egyedül.
Ekkor azt a választ kapta, hogy mind erre majd 3 hét múlva kerülhet sor
leghamarabb….
Egy
emberről beszélünk, aki végigdolgozta az életét…
Valóban nincs segítség? Valóban csakis pénzzel tudjuk
megváltani az egészségünket?
Hol az emberség és hol a szakmai lojalitás, hitvallás és
elkötelezettség gyógyíthatatlan betegség esetén?.....
…………
Mennyien lehetnek közöttünk, akiknek hasonló problémák keserítik meg az életét vagy még nem tudják, hogy mely „baleset” fog velük
megesni (bekövetkezni) és milyen következményekkel jár(hat) a:
- munkahely elveszítése
-
család elveszítése
-
lakhatás elveszítése
Gondolkozzatok:
sosem lehet előre tudni, hogy mikor KELL A SEGÍTSÉG!
A legkisebb segítés és támogatás is számít
Csóka Mária Számlaszám 55100193-11005401 IBAN szám: HU48 5510 0193 1100 5401 0000 0000 BIC kód: TAKBHUHB KORONA TAKARÉK Takarékszövetkezet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése