2018. február 04. - Írás az első 2018. évi ételosztásról: TANÍTÁSI/TANULÁSI céllal; Ösztönösen- és/vagy Tudatosan CselekvőK…..

Sokan ÖSZTÖNÖSEN Cselekszünk, én is ezek közé az emberek közé tartozom. Viszont tesszük ezt egyre TUDATOSABBAN. Mindennek ellenére - egyesek szerint - a "nagyonostobák" táborát szaporítjuk

Nagy szükségünk lenne azonban a TUDATOSAN Cselekvőkre, akik ÖSZTÖNEIK által vezérelve mind többen bekapcsolódnának és segítenék karitatív/önkéntes munkánkat. Ők a "nagyonokosak", akikre igazán nagy szükség lenne. (A "nagyonokosak" és "nagyonostobák" viszonyáról egy igen korai blogbejegyzésemben írtam: 2014. november 03. hétfő)


Nagyon hosszú lett újra a mostani blogbejegyzésem is. Aki érti, hogy miről is van szó, az úgyis végig olvassa, aki meg nemérti, az próbálja meg azért végigolvasni, hogy hátha megérti.

.................................

Lassan egy hét telt el az ételosztás óta - 2018. január 28. - sok minden történt azóta, de a mai napig élénken él bennem minden pillanata:

-      újra Csóka Mária https://www.facebook.com/maria.csoka.752 nélkül kellett összehoznunk  a főzést és ételosztást – betegsége miatt -, amelyben már egyszer volt részem 2017. októberében. Ekkor először teljesen egyedül készítettem elő mindent a mexikói csirkeszárnyraguhoz, amelyhez tészta volt a köret és közben csak telefonon tartottuk a kapcsolatot,; minderről itt https://csikosmariann.blogspot.hu/2017/10/2017-oktober-23-amely-nem-az-56-os.html  és itt https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1771240793171257&id=100008560604076 olvashattok)

Márpedig egy ételosztás megvalósításának ELSŐSORBAN SZEMÉLYI (valamint  tárgyi, és pénzügyi) feltételei vannak.

Egy főzés SZAKÁCS – emberi erőforrás – NÉLKÜL kivitelezhetetlen

Tárgyi feltételeink:

-       már lassan három éve adottak és ennek ismeretében mára már rutinosan történik a „kivitelezés”, amely ugyan még mindig kívánni valókat hagy maga után. (Ha bármely tekintetben kapunk segítő felajánlást, akkor azt ügyesen „beépítjük” a megszokott menetbe, ezzel elsősorban a magunk munkáját könnyítve meg pl: szállítás/tárolás/eszközök/alapanyagok stb) A főzés és ételosztás előkészületeit egy 9. emeleti lakás konyhájában végezzük; az adományok tárolása is ebben a lakásban történik.

Van:

-      üstházunk – sikeresen visszaszereztünk jónéhány hónappal ezelőtt –, amely egy korábbi csoporttagunk adománya; az üstöt – ami szintén az ő adománya volt – nem sikerült visszaszereznünk, ezért vásároltam helyette egy 100 literes üstöt

-      volt gázpalackunk is – amelyet szintén nem sikerült visszaszereznünk, de kreativitásunknak köszönhetően fával is meg tudjuk oldani az étel elkészítését (anonym adományozónk hónapról, hónapra valamennyi – nem kevés - fát is biztosít részünkre, amely szintén óriási segítség , amikor az időjárás kiszámíthatatlan és hogy találunk-e elegendő fát? RESPECT <3 )

Anyagi/pénzügyi feltételeink:

-      a szállítás mindigis gondot okozott (kezdetben és nagyon sokáig tömegközlekedési eszközzel oldottuk meg, amíg a mennyiség ezt megengedte; majd kistaxival, ami kb 2.000.- költséget jelentett odafele; hazafelé pedig szintén tömegközlekedéssel jöttünk; „sajnos” a kistaxit és már az „egyterűt” is kinőttük, mivel egyre több ételre van szükség és egyre több kelléket kell szállítanunk magunkkal; (volt arra is példa, mikor tehertaxival mentünk ki és 16.000 forintot fizettem ki az oda-vissza fuvarért, de ezt indulás előtt 10 perccel szerveztem le  -azaz minden mindegy volt „csak legyen”- így köszönet ezért is)

Néhány hónapja azonban szállítóként magunk között tisztelhetünk egy olyan segítőt – Zsoltit és párját, akik már hosszú ideje folytatnak karitatív tevékenységet és van megfelelő szállítójárművük is (igaz csak egyetlen alkalomra kértem tőlük segítséget, de azóta minden hónap végén a rendelkezésünkre állnak és aktívan részt vesznek az ételosztásainkon segítőként is)

-      néhány hónapja jelentkezett egy anonym adományozó, aki az étel elkészítéséhez szükséges – és hiányzó – alapanyagokat előzetes egyeztetés alapján megvásárolja, tárolja és a megbeszélt időben leszállítja

Úgyhogy a korábbiakhoz képest – amikor még ezen feltételek sem álltak rendelkezésünkre – sokkal szerencsésebb volt jelen esetben a helyzetem, hiszen mindezeken túlmenően a decemberi ételosztáskor megismerkedhettem Salamon Krisztinával,  https://www.facebook.com/salamon.krisztina.9 aki öt barátját hozott el az ételosztásra decemberben. https://csikosmariann.blogspot.hu/2018/01/2018-januar-02-eleg-volt-kozossegi.html

Személyi feltételeink:

Sajnálatosan a decemberi ételosztáson segédkező fiatalok közül mindössze egyetlen egy ember volt csak, akire a továbbiakban is számíthattam. A többiek - MIND FIATALOK!!! - külföldről érkeztek haza karácsonyozni. Kata https://www.facebook.com/katalin.gecse.5 azonban, - aki kazincbarcikai – már ekkor felajánlotta a kétkezi segítségét a továbbiakra is. Ott volt még Ibolya, https://www.facebook.com/iby.molnar.7 - aki Nyomárról érkezett és elsősorban devizahiteles, mégis maga sütött pogácsával és fasírttal érkezett már első alkalommal – ő is felajánlotta a segítségét a következő alkalomra.

Életünkben ekkor találkoztunk először – Ők látván a „helyzetet”, a „szükséget” – tettek ígéretet, hogy a januári főzésnél újra segédkeznek.

Először vettek részt karitatív munkában és érezték a szívükben, hogy valamit tenniük kell, így jöttek is segíteni januárban a helyszínre, ahogyan azt előzetesen leegyeztettük és megbeszéltük. Kata barátnőjével készült jönni (sajnos mégsem tudott eljönni…nembaj, majd legközelebb; Ibolya pedig szabadságot kért munkahelyéről az előző napra, hogy tudjon jönni reggel segíteni, majd az ételosztás után innen indult dolgozni) Felelősségtudat, kötelezettségvállalás, szavahihetőség <3 …. RESPECT

Minden adottnak tűnt ahhoz – a SZEMÉLYI FELTÉTELEK IS -, hogy zökkenőmentesen lebonyolításra kerüljön ÚJRA a hóvégi ételosztásunk (még a ruhaosztás gondolatával is kacérkodtam – kiírásra is került a plakátra – hiszen leszünk elegen a korábbiakhoz képest)

Azonban otthonra – az előkészületekhez - is kellett segítség. Édesanyám már a korábbi alkalom után is - mikor egyedül készítettem elő mindent - jelezte, hogy legközelebb, ha szükség van rá szóljak neki és segít majd. 

Decemberben végülis nem volt rá szükség viszont most januárra igen:

-      Marika a kórházi benttartózkodás után csak átmenetileg javult ☹, kedély és fizikai állapota is hullámzott ☹ ; vele már a főzésről beszélni sem tudtam, pedig az októberi főzésnél is nagyon sok hasznos tanácsot tudott adni telefonon (bár akkor is be kellett vetnem – nem is kicsit 😉 – a kreatív képességeimet a helyszínen történő megoldások/megvalósítások tekintetében 😉 )

Minden ment szépen ahogyan elterveztem és ahogyan leegyeztettük a dolgokat (hétfőn és szerdán a MÁV rendelő előtt voltam munka után – érdekvédelem-érdekképviselet – nem írtam róla, pedig megintcsak lenne miről…. Itt kéthetente továbbra is megtaláltok)

 Csütörtök:

-      munka után megvettem a szükséges eldobható műanyag edényeket- köszönhetően egy 5.000.- pénzügyi felajánlásnak –

-      megérkeztek az anonym adományozó által felajánlott alapanyagok, s mivel a fagyasztott babot nem tudtam tárolni, így megegyeztünk abban, hogy a helyszínre fogja lehozni (erről itt olvashattatok és láthattátok a képeket https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1809106499384686&id=100008560604076

Számba vettem a rendelkezésre álló és szükséges alapanyagokat és eszközöket:

-      ekkor szembesültem vele, hogy a műanyagtányérok száma kevésnek bizonyult

-      a sütemény becsomagolásához szükséges fólia kevés. Ekkor felhívtam a barátnőmet, aki a fóliát szokta nekem hozni, elmeséltem, hogy milyen helyzetben vagyok, így szombat estére megbeszéltünk egy találkozót, mindannak ellenére, hogy rettenetesen sok dolga van; nade ilyenek az IGAZ Barátok! <3 

Péntek:

-      munka után elszaladtam megvenni még 200 db gulyástálat, amelyért – nagyon jutányosan – mindössze 3.000.- forintot fizettem és beszereztem a szükséges hagymamennyiséget https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1809494212679248&id=100008560604076

-      összekészítettem a pucolni valót és lementem édesanyámhoz, hogy átbeszéljük és előkészítsük a főzéshez szükséges dolgokat…..

Édesanyámhoz mentőt kellett hívni és a kórházból hajnal 2kor érkeztem haza. Bent kellett maradnia. Aludtam pár órát…

Szombat:
Elmentem a 12 kg megrendelt kenyérért. Szombaton délelőtt édesanyámat átszállították a sürgősségiről a Semmelweisbe, ahol délután meglátogattam.

Estére jött a barátnőm, akivel minden főzéssel kapcsolatos dolgot átbeszéltünk. Mivel említettem neki, hogy a pékségbe kellene elmenni a sütikért így eleve kocsival jött. (Azt mondta: ha már másban nem tud segíteni, akkor ennyit megtesz értem 😉 <3 ) El is mentünk a sütikért, amely olyan mennyiség volt, hogy egyedül haza sem tudtam volna hozni csak taxival. RESPECT. 

Az ígért fóliát azonban otthon felejtette: sebaj, megoldom másképpen, majd legközelebbre megmarad.

Hazahozott kipakoltam a süteményeket, (lásd a képen)

és nekiláttam az étel alapanyagainak az előkészítéséhez:

-      15kg fagyasztott csirkemáj szívvel, amelyet az anonym adományozó már úgy fagyasztott le, hogy szétszedte külön, mert említettem, hogy ez fagyasztás után szinte kivitelezhetetlen lesz, ezért ő ezt megtette még fagyasztás előtt <3

483 db szív volt, melyet megtisztítottam és a félbevágáskor számoltam meg. Ebből készítettem pörköltalapot, amelyhez közel 5 kg hagymát, 1 liter olajat és fűszereket használtam fel. (lásd a képen)

(Innentől kezdve a továbbiakban fotók megint nem készültek :( )

Megpucoltam még 2kg hagymát, amely a májgombóchoz volt szükséges. 

A hagymát sajnos nem sikerült az elektromos darálón ledarálni, amelyet anyukémáktól kértem kölcsön a közel 10kg máj ledarálásához. Összekockáztam és lepirítottam üvegesre, majd fagyasztott petrezselyemzöldet dobtam rá a mélyhűtőmből, miután levettem a tűzről.

Megpucoltam a zöldséget és a korábbi csirkeszárnyból és szárnyvégekből erőlevesalapot készítettem. Ez sem fért bele egy fazékba, így ketté kellett szednem. Miután elkészült, rászűrtem a pörköltalapra, amely közben félig elkészült. Így lett kb 20liter pörköltös alaplé.

Nekikezdtem a gombócmassza elkészítéséhez - megtisztítottam, majd ledaráltam a 10kg csirkemájat, utána belekevertem a hozzávalókat.  Barátnőmmel egyeztetve átbeszéltünk, a szükséges alapanyagokat és megbeszéltük azt is, hogy kb 3x-ra sikerül majd  kiszaggatnom ezt a mennyiséget: nevetve állapítottuk meg, hogy mekkora szerencsém van, atekintetben, hogy ami megfő az feljön a víz tetejére, így könnyű lesz kiszedni.

Fel is jött, de a mennyiség tekintetében jól elkalkuláltuk magunkat. (Két 15 literes vödör lett tele a kiszaggatott gombócokkal – azaz lett belőle bőven.) Időközben a nokedliszaggatóm is tönkrement félidőben, a másik felét már kanállal és vagdalódeszkáról szaggattam.

Reggel 8 órára megérkeztek a „cipekedő” segítőim: Papó és Laci, majd kisidő múlva megérkezett Ági https://www.facebook.com/agnes.roczei is. Míg én a májgombócokat szaggattam ők lehurcolkodtak a 9.emeletről és megérkezett a kocsi is, amibe be is pakoltak.

Egy vödör maradt nekem fent mindössze a lakásban, amibe az utolsó adag kifőzött gombócokat vittem. A hűtőbe benézve láttam, hogy a tejföl ittmaradt, gyorsan bepakoltam ezt is. A fakanál jutott még eszembe, amit egyszer már sikeresen itthon hagytunk és most is majdnem sikerült.

Leérvén az utca másik oldalán megpillantottam az „édességadományozó” kisfiút,(akiről itt olvashattok https://csikosmariann.blogspot.hu/2018/01/2018januar-21-8-millio.html a 3.pont alatt) és odakiabált, hogy odaadtam-e az édességet annak, akinek akartam. Hu …ez is fent maradt, gyorsan visszaszaladtam érte. Mire újra leértem a kocsi motorháztetejét nyitva találtam: elfolyt az olaj, de sebaj, mert van még, így pótolható.

Késve indultunk el a kocsival a ház elől, de megintcsak SIKERESEN ELINDULTUNK: gyönyörű napsütéses idő volt. Ott már vártak, akik ezt megígérték Iby, Kata és Imre https://www.facebook.com/imre.rozsa.10  valamint az anonym adományozónk…. Valaki azonban hiányzott… a Béla, aki a teához szükséges víz megmelegítéséhez tűzrakóhely elkészítését vállalta, mivel már az utóbbi két alkalommal ez az ő feladata volt.

Mikor kinyitottuk a kocsi rakterét borzalmas látvány fogadott: az étel valamelyik kanyarban vagy bukkanónál kifolyt így kb 5 liter „kilötyögött” a tetejéről ☹

Sebaj majd pótoljuk, amennyiben szükséges. Zsolti (a sofőr) pedig a kipakolás után nekiállt kitakarítani a kocsit, ami nem kis munkát, időt és türelmet vett igénybe így mínusz egy kétkezi segítőm lett a továbbiakban.

Sátorállítás elmaradt, a krumplit és a maradék zöldséget kezdtük el azonnal bepucolni. A 15 kg burgonya nagyon rossz minőségű volt így legalább 10 kg a szemétbe került, ezáltal tovább tovább csökkent az ételalapanyagok mennyisége ☹. Bizonytalan lett volna – és az időbe sem fért bele-, hogy valahonnan ezt pótoljuk így más megoldást kellett választani: több lével engedjük fel és több habarást készítek bele. 

A tűzrakást az üstházban Laci vállalta és lassan minden belekerült az üstbe a bab és a habarás kivételével.

Ezután a csajok elkezdték a sütemény kicsomagolását a nagyasztalon: 1 süti és 2-2 zsemle vagy kifli került egy neylonba szalvétával. Sok pogácsát is kaptunk a pékségtől és Iby is hozott megint saját sütésűt otthonról.

Tündi hívott a boltból, hogy az adományruhákat el tudnánk-e hozni? Minden felfordulás ellenére igent mondtam, de ebből a helyzetből az anonym adományozóm segítőkészsége mentett meg, hiszen csak autóval lehetet szó erről: vállalta, hogy elmegy érte és idehozza. Zsolti kocsijából is ki kellett kerülnie a takarítás során  a korábbról megmaradt adományruhák egy részének.

A teafelelős nem jelentkezett, az emberek viszont kezdtek gyülekezni. A kerek műanyag flair asztalt (amin előtte pucoltunk) gyorsan átalakítottuk „piknik” asztallá:

-      rákerültek a pogácsák, előkerültek a poharak és a „B” verzió: gyorsan szörpöt készítettünk

-      a teavizet is odatettük időközben melegedni egy másik tűzön, így hamarosan lett kávé is (tejszínhabbal) az anonym adományozónknak köszönhetően immár 3. alkalommal (nagyon várták már az emberek; RESPECT ezért is)

A kintlévő ruhák körül kis vita keletkezett, hogy miért is nem osztunk, ha itt van? Próbáltam megértetni az emberekkel, hogy ez most egy kényszermegoldás és hogy egy külön alkalommal 1-2 héten belül jövünk és osztunk ruhát. A régi emberek ezt elfogadták és megértették, de volt pár új ember, akik - se bennünket, se az ígéreteinket nem ismerték - ezt elfogadni nem tudták. Én azonban  ragaszkodtam ahhoz, hogy most nem lesz ruhaosztás. Az új "idegen" emberek ekkor elkezdtek hangoskodni. Addig meddig míg ketten elvállalták a segítők közül, hogy kiosztják a ruhákat…. nem kellett volna, hiszen egymást marva és kiabálva rávetették magukat a ruhaneműre☹

El kellett küldenem a területről a hangoskodó „idegeneket”, miközben elmondtam nekik a sok ember jelenlétében, hogy mi nem így osztunk ruhát. Büszke voltam a helybeliek toleráns viselkedésére. (y)

A megígért Ruhaosztás időpontja: 2018. február 09. péntek 15:30-tól a Baross Gábor utca és Üteg utca sarkán (további részletek és facebook esemény hamarosan)

A tüzek nagyon lassan melegítették át az ételt és a vizet is (hiszen azért hideg volt, meg nyírkos is volt a fa, amit ott a helyszínen igyekeztek összegyűjteni az emberek) és a habarás meg a bab még mindig nem volt az üstben, ami tudtuk, hogy újra le fogja hűteni az egész ételt ☹

Senki nem volt ideges, nyugodtan várakoztak az emberek. Felfőtt az étel és belekerült a bab. Ekkor már a tűz miatt sokan aggódtak a sorbanállók közül és nekiláttak „megfelelő minőségű” fát gyűjteni, mivel az adományfa készletünk elfogyott. A fagyasztott bab belekerült az üstbe – 10 kg – valamint elkészítettem a habarást 3 kg lisztből, 2 liter tejből és  4 vödör - közel 4 liter - tejfölből.

Mivel elérkezett a 14 óra és láttam, hogy az ételnek még egy óra főzésidő minimum kell – egyeztettem a segítőimmel, hogy ez idő alatt osszuk ki a péksüteménycsomagokat valamint  időközben elkészült teát is, ami valakinek – Ibynek, Imrének és Papónak - köszönhetően mégiscsak elkészült. Köszöntöttem az embereket és megköszöntem a türelmüket, megértésüket.

Beszéltem nekik az előző ételosztás fontosságáról, ami egy új közösségi főzés és ételosztás kezdete volt ELÉG VOLT! címmel https://www.facebook.com/events/1382740531838293/permalink/1386227234822956/ és hogy akkor éppen a Soros alapítvány segítségét visszautasító polgármesterünk  „tette fel a pontot az I-re”. 

Most ez pedig a második alkalom, https://www.facebook.com/events/171893143426325/?active_tab=discussion amikoris pedig az oktatási rendszerünk tarthatatlan helyzetére hívtam fel a figyelmüket. (Mindkét dologról tudtak és sokan reagáltak)

Aztán beszéltem a mai napunkról valamint elmeséltem a nehézségeinket, amikkel a mai napon kellett megbírkóznunk. (ételkiborulás, a burgonya minősége, késedelmünk okai; az előzményekre is kitértem és arra is, hogy Marika nélkül kell újra megfőznünk)

Valahogyan ezekután - a süticsomagok és a tea kiosztása alatt - minden a helyére került valahogy mindenki még segítőkészebbé és megértőbbé vált:

-      lett – mégha a földalól is, de - szárazfa

-      bármennyire is sokan voltak mindenkinek jutott 1-1 előre elkészített süteménycsomag

-      lett egy "alkalmi" szakács segítőnk, aki az ételre felügyelt, míg mi a csomagokat osztottuk (végén kiderült, hogy valóban szakács)

-      leegyeztettem segítőimmel, hogy milyen módon osztjuk majd az ételt ki, kinek mi a feladata (még így sem volt elég 4 ember az étel kiosztásához, végül hatan kellettünk hozzá, hogy mindenki csak egy feladatot lásson el);

1-1         ember kellett:

-      a tányérok szétszedéséhez

-      a májgombóc porciózásához (kb 30 liter készült el a 10 kg máj, 5 db tojás, 2kg liszt, 1 kg zsemlemorzsa, 2kg piritott hagyma, 1/2 liter olaj és a fűszerek felhasználásával)

-      az étel hűlését elősegítő – vödörbe történő - előkiszedéshez

-      a főétel kiszedéséhez

-      a kanál és a kenyér valamint az étel kiosztásához

Bármennyire is tapasztaltak voltunk ez egy emberpróbáló feladatnak tűnt és ezt is megoldottuk.

Az üst nem lett tele és rengetegen álltak sorba, s a sor nem fogyott, hanem azt éreztem egyre nő. Mikor felemeltem a fejem az egyik alkalommal szembe magammal megláttam  a soron kívül állni - de a sor elején - azt az „idegent”, akit korábban a ruhaosztás körüli vita miatt elküldtem. Szóltam neki, hogy sorba kellene állni, bár azt is megérdemelné, hogy elzavarjam. (Sokan helyeseltek, s mint utóbb kiderült szépen csendben beállt - beálltak az „idegen” gyerekekkel együtt - a sor végére.) Ezt akkor vettem észre mikor a felét kiosztottuk és kiléptem az osztásból, hogy megszámoljam az embereket: mennyien nem kaptak még? Aggódva néztek rám, kicsit számonkérően is, hogy fog-e jutni mindenkinek? Mondtam: azért jöttem ide, hogy biztosan jusson…

Közben az egyik alkalmi segítő odahozta  a gyerekeket előre a sor végéről… mindenki félreállt, így ők kaptak először az ételből, amikor folytattam az osztást.

És jutott mindenkinek, még maradt is….

Akik a végére még ottmaradtak – meg a segítők között – kiosztottuk a megmaradt 1kg-s szeletelt kenyereket valamint a kb 5-6 kg megfőtt csirkeszárnyat, amiből az erőlevesalap készült. Akinek volt feldeles edénye – vagy tudtunk adni - mindenki tudott vinni repetát haza az otthoniaknak. (Természetesen az „idegen” gyerekekről gondoskodtam és kaptak mindenből, hogy tudjanak haza is vinni az otthoniaknak: vidékről jöttek, végtelenül szerények és éhesek voltak ellentétben a nagyhangú felnőttekkel szemben.  Végülis a vidéki gyerekek kapták meg az „édességadományozó” kisfiú édességeit is, mert időközben a perecesiek hazamentek.)

És még ezek után is maradt bő 10 adag étel, amit hazavittem. Még este szóltam Pémné Gabikának https://www.facebook.com/pem.mihalyne , hogy maradt az ételosztásból és jöjjön el érte másnap. Jött és vitt az erőleves alapból is..... Ő mindig tud helyet, ahol szívesen fogadják, ha ételt visz a házhoz a családnak.

Minden a helyére került: a szívem és a lelkem is egyaránt.

A testemnek azonban két napos pihenésre volt szüksége. Szükségem is volt rá, hiszen édesanyám azóta hazakerült a kórházból. Pont olyan mint régen: csak kissé fáradékonyabb, így neki is szüksége van rám… és nagyon bízom abban, hogy még sokáig segíthetek (neki is és mindenkinek): ezért vigyáznom kell magamra.

Köszönet mindenkinek, aki már velünk tart és azoknak is akik már gondolkodnak azon, hogy hogyan tudnának a továbbiakban segíteni?

Soronkövetkező eseményeink:

- Ruhaosztás – 2018. február 09. (péntek) 15:30 – Miskolc, Baross Gábor utca -Üteg utca sarkán – a helyszínen is szívesen látjuk adományaikat

- Adománygyűjtés – 2018. február 11. (vasárnap) – minden hónap 2. vasárnapja 10-15 óra között; Miskolc, Szentpéteri kapu KASSAI CSEMEGE kisbolt előtt

- Havi (tervezett) Közösségi főzés és ételosztás – 2018. február 25. (vasárnap)

További személyes találkozásra kéthetente hétfőn és szerdánként van lehetőség 15-17 óra között(érdekvédelem/érdekképviselet) Miskolcon a MÁV rendelő előtt

vagy 

keressetetek bennünket a facebookon illetve telefonon 70-88-164-33 – Csikós Mariann vagy/és emailen keresztül: csikos.mariannka@gmail.com

Bankszámlán keresztül is utalhattok (a legkisebb is számít, mert így tudjuk azt meg, hogy mennyien támogatjátok törekvéseinket?)

Mária Csóka számlájára lehet mostantól pénzt utalni, akár :

- egyes megsegítettek részére is, akikről a blogbejegyzéseimben olvashattok 

(megjegyzésben megjelölve névvel)

- közösségi felhasználásra (főzési alapanyag, fuvar, bérleti díj helységre vagy közüzemi költségre; nyomtatópapír, festékkazetta stb)

- közösségi alapba (távlati tervek megvalósítására, mert egyetértetek törekvéseinkkel 
pl szövetkezet alapítása; ön-, köz- és közösségi ellátás megvalósítása; Tapasztalat és tudásátadás; tanulás-tanítás, családok/közösségek komlex képzése; társadalmi csoportok közötti különbségek csökkentése; Újtípusú adományozás - segítés - formáinak megismerése; információ átadás, tájékoztatás, felvilágosítás - kiadványok; környezettudatos nevelés; tudatos felkészülés a leselkedő problémák megelőzésére stb )

Előre is köszönjük támogatásaitokat (a legkisebb is számít, hogy tudjuk: mennyien álltok mellettünk?)

Számlaszám 55100193-11005401
IBAN szám: HU48 5510 0193 1100 5401 0000 0000
BIC kód: TAKBHUHB
KORONA TAKARÉK Takarékszövetkezet

Köszönjük

.........................................

Külön köszönettel tartozom az anonym adományozónknak, aki elfogadta egy kávémeghívásomat és mint minden alkalommal, amikor hozza a megbeszélt alapanyagokat – most is - meglepetésekkel érkezett:

-      C5-ös méretű borítékokat

-      nyomtatópapírt

-      édességet (deszertet) – boldogsághormont

és egy kis tavaszt érkeztetett egy pici cserepes játszint formájába az otthonomba, ami azóta a harmadik virágját hozza <3

Hogy nálam még mindig karácsony van?

Kérem – mint látszik is – nálam keverednek az évszakok és említettem is, hogy nekem mindennap karácsony! (az első kép január közepén készült és ma)

………………….

A lakossági palacsinták az ételosztásra – egyenlőre még - nem érkeztek meg…
Folyamatosan várjuk őket és továbbra is számítunk a lakosság segítségére

Az aláírásgyűjtés folytatásához és a beszélgetésekhez - egymás megismeréséhez - még mindig kevesen vagyunk…..
Ezek folytatásával kapcsolatosan is szükségünk van a lakosság támogatására

A hétfői ételosztásokat - a MÁV rendelő előtt - újra kellene indítani (alkalmanként 3-4 segítőkész ember munkájával és részvételével; ebben kéthetente tudok segíteni, hiszen ott vagyok a rendelőnél)

Várjuk a tenniakaró önkénteseket; olyanokat is akik korábban soha nem foglalkoztak adományozással, de segítőkészek és vannak rendelkezésre álló szabad eszközeik illetve szabadidejük egy részét szívesen fordítanák megszerzett szakmai tudásuk/tapasztalatuk továbbadására, hogy ezzel segítsék csökkenteni a különböző társadalmi csoportok között kialakult különbségeket.

Van még feladat bőven, várunk mindenkit, mert nálunk mindenki megtalálja a helyét:

Gyertek, folytassuk közösen, mert könnyen megeshet, hogy: "Ma MI, Holnap TI!" kerültök olyan helyzetbe, amelyet KÖZÖSEN könnyebb megoldani.