2018. február 21. KÖZÖSEN KÖNNYEBB - sok-sok "CSAK 1 EMBER" közösen már egy SZUPERCSAPAT, a JÓ és IGAZ ügyekért!

Mindannyian „CSAK 1 EMBER”-ként cselekszünk: tesszük a dolgunkat a "sok kicsi sokra megy" elv alapján

Így erőink és energiáink összeadódnak: JÓ csapat vagyunk!

Nagyon büszke vagyok arra, hogy az elmúlt 3 évben megismerkedhettem  olyan emberekkel, akik tudják a dolgukat, érzik a felelősséget, szeretettel, odaadással és elhivatottan (elvakultan?) cselekszenek és megtesznek mindent annak érdekében, hogy segítsenek olyan embertársaikon, akiknek erre szükségük van. Teszik mindezt önként és szabadidejük terhére….ÖNZETLENÜL 

Országosan is vannak ilyen KARITATÍV csapatok/csoportok:

- Pintér Judit Kaposvár

- Egytál - Siófok

és SZAKMAIAK is:

- az "A Város Mindenkié"  és csápjai.... a "Közélet Iskolája", "Utcajogász" és a különbözö társszervezetei, akikkel közösen "dolgoznak"

- a rengeteg devizás kiscsoport (mögötte 1-1 ember odaadó "munkájával")

- a "Tanítanék" mozgalom - párhuzamosan a diákokkal és a szülőkkel teszik a "dolgukat"

- a "Szociális Szakemberek csoportja"

- a "Nem adjuk a Földünket!" mozgalom csoportja - a magyar föld védelmében

- a Ligetvédők és a "zöldek" - akikről még nem sokat tudok

korábban pedig ilyen volt:

- az Ország Gyűlése Mozgalom (OGYM) és a még mai napig is működő nagycsoportja: a Demokrata Oázis 

- és a "42" is

Néhány dolgot még leírnék, ami lemaradt az elmúlt napokból és a hétvégi kétnapos eseményhez kapcsolódnak https://www.facebook.com/events/201382030443830/ 

-      megérkezett a fólia, amit a barátnőm az előző alkalomra ígért.. Három darabot elhoztam, még kettő maradt, egy pedig már ketté is van fűrészelve. Az 5db 5.000.- forintba került és eléggé hosszú ideig elég lesz.

-      beszereztem 400 db tányért (200db csemegéset és 200db gulyást) szintén 5.000.- forintért.

-      ma megérkeztek az hétvégi főzés „mellékszereplői” (a „főszereplő” – a csirkecomb – majd szombaton reggel érkezik)

-      saját külön kérésemre a fokhagyma, - ami ugye a kocsonyába kell szombaton - valamint emellé kaptam az ügyintézésekhez és a plakátokhoz, szórólapokhoz ÚJRA egy csomag nyomtatópapírt „csakÚgy” <3 (és pluszba pedig azt a felajánlást, hogyha kell akkor a plakátok/szórólapok nyomtatásában is tud segíteni, ha elküldöm a mintát)

A vasárnapi ételosztásra pedig:

-      a tészta, ami 11 kg

-      vöröshagyma 10 kg

-      a teához-kávéhoz való „kiegészítő” csomag: 2db 1,5l-es citromlé; 2kg cukor; 2csomag tea; 3db tejszínhabspray

-      a főétel apróságai: 3liter olaj, 3üveg lecsó, 3 doboz paradicsompüré, fűszerek és ételízesítő

-      a kiegészítő kellékek: kb 75 db gulyástál (valamennyihez van tető is), kb 150 db 2dl-es műanyag pohár, 200 db uzsonnászsák, 150db kanál, 100db kávékavaró pálcika és 300db szalvéta

A tűzrakáshoz szükséges fát már megint nem fotóztam le, de újra érkezett az is.

Mindez: „CSAK 1 EMBER”-től immár sokadik hónapja  - egy anonym adományozótól, aki sokkal több ennél, mert MI IS FONTOSAK vagyunk neki:

-      bennünket is segít mindennel, akik a munkánkat és időnket tudjuk beletenni „csak”.

Írnom kell még a fedőről…. jelentem: készül az üstfedőnk! Aki ennek finanszírozását bevállalta minden ezzel kapcsolatos dolgot is magára vállat. Onnantól kezdve, hogy kitalálta, hogy ebben segítene, mert látta – észrevette – a problémát és megtalálta rá a megoldást: KELL EGY FEDŐ AZ ÜSTRE! – és megoldja. Eljött, megmérte, keresett valakit, aki megcsinálja, ki fogja fizetni és el is fogja hozni nekünk: azaz, amit ő maga vállalt, annak minden részletét vállalta, hogy megoldja.

És ha minden igaz lesz szakácssegítségem is mindkét napra.

Valamint ami már biztos:

-      édesanyám megpucolja a fokhagymát

-      Ibolya https://www.facebook.com/iby.molnar.7 péntek délután tud jönni segíteni Nyomárról (másnap -és vasárnap is - 12 órában dolgozik)

-      Kata https://www.facebook.com/katalin.gecse.5 pedig szombat délután érkezik munka után Kazincbarcikáról segíteni, úgy hogy másnapra is itt marad

A péksüteményért kell még elmenni, remélem abban is kapok segítséget valamint a csirkecomb fog még frissen érkezni szombat reggel. 

A plussz kenyérről majdnem megfeledkeztem, de intézem azt is…..és savanyú lenne még jó (megoldjuk, ha lesz rá időnk 😉 )

A kocsonyának való húst holnap intézem és pénteken délután megyek majd érte.

A sátor megvéd, ha esik majd esetleg – a sátrat is adományba kaptuk még a kezdet kezdetén (korábban csak egyszer használtuk) Az üstöt és az üstöt is adományba kaptuk. Mindkét adományozó tagja volt korábban csoportunnak, ők ezzel tudták támogatni a munkánkat.

Az üst-üstházzal voltak később problémák, az üst odaveszett – na de „többis veszett Mohácsnál” – így tavaly vettem egy nagyobbat, mert már tudtuk, hogy a 70 literes úgyis kicsi lett volna, így 100literesre cseréltük 😉

A zsírfakanalat a húgomtól kaptuk, az eszközöket meg lassanként mindig beszerzem (szedőkanál, tálak, most éppen nokedliszaggató volt az utolsó)

A fogyóeszközöket folyamatosan pótolni kell (eldobható műanyagok- tányér, pohár, kanál - és a szemeteszsák, meg az uzsonnászsákok) Jó lenne, ha valaki ebben is tudna segíteni, mert iszonyatosan drágák ezek a kellékek, de elengedhetetlenül szükségesek minden alkalommal.

Amiben még segítségre lenne szükség, hogy az emberek asztal mellett ülve tudják elfogyasztani az egy tányér meleg ételt és ne az útpadkán üljenek. Ha valaki tudna segíteni – havonta egy alkalommal – abban, hogy asztalokat és székeket hozna a helyszínre azt nagyon megköszönnénk. Max 3 óra hosszáról lenne szó mindössze és a le- és felpakolásnál a helyszínen bizonyára lenne segítség.

 A szállításban is számítanánk egy fix emberre, aki havonta egyszer meg tudná oldani – általában a hónap utolsó vasárnapján – hogy a ki- és bepakolással és oda-vissza úttal együtt kb 3-4 órát rá tudna erre szánni.

Változatlanul keresünk tárolási lehetőséget és irodát, lehetőség szerint a Szentpéteri kapu környékén, ami jól megközelíthető, hogy az adományozóknak is megkönnyítsük ezzel a dolgát. Egyre inkább gondolkodom önkormányzati helységben – bár ezt már korábban is (2015-ben) jeleztük az önkormányzat felé -, de ingyen semmit sem adnak: a bérleti díjat és a rezsit is ki kell fizetni valamiből Tervem újra van, pénz azonban nem nagyon áll egyenlőre rendelkezésre....

Így hosszas gondolkodás után közzétettem Csóka Mária számlaszámát, aki felajánlotta ezt a lehetőséget magánemberként.

Csóka Mária Számlaszám 55100193-11005401

IBAN szám: HU48 5510 0193 1100 5401 0000 0000 

BIC kód: TAKBHUHB 

KORONA TAKARÉK Takarékszövetkezet

(A bankszámlaszámon keresztül személyek részére is utalhatnak pénzt -névvel megjelölve a megjegyzés rovatban - illetve céljaink megvalósítására is :

közösségi felhasználásra - főzési alapanyag, fuvar, bérleti díj helységre - vagy közüzemi költségre; nyomtatópapír, festékkazetta stb)

- közösségi alapba (távlati tervek megvalósítására, mert egyetértetek törekvéseinkkel 
pl szövetkezet alapítása; ön-, köz- és közösségi ellátás megvalósítása; Tapasztalat és tudásátadás; tanulás-tanítás, családok/közösségek komplex képzése; társadalmi csoportok közötti különbségek csökkentése; Újtípusú adományozás - segítés - formáinak megismerése; információ átadás, tájékoztatás, felvilágosítás - kiadványok; környezettudatos nevelés; tudatos felkészülés a leselkedő problémák megelőzésére stb)

Előre is köszönjük támogatásaitokat; a legkisebb is számít, hogy tudjuk: 

- mennyien álltok mellettünk? 

Csóka Mária, aki hosszú időn keresztül egyedül készítette el az ételt az ételosztásainkon, jelenleg gyógyíthatatlan beteg és neki is szüksége lenne segítségre – anyagira is –, de emberire méginkább: (itt írtam róla: https://csikosmariann.blogspot.hu/2018/02/2018-februar-09-valoban-ingyenes-e.html

-      jelenleg 4.emeleti albérletben laknak lányával és unokájával

-      nincs lift az épületben, így kijönni nem tud a lakásból, mert a szervezete annyira legyengült, hogy a lépcsőn való közlekedést már tudja megoldani

Telefonon tartom vele a kapcsolatot, napi szinten hívom, hiszen korábban egy aktív ember volt és változatlanul minden érdekli, ami nélküle történik….

Segítsünk embertársainkon: ADNI JÓ!

Ellenben segíteni csak azon lehet/tudunk, aki ezt önmaga is akarja, ezért keressetek bátran bennünket, csatlakozzatok hozzánk:

NÁLUNK MINDENKI MEGTALÁLJA A HELYÉT!

MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK

(az adományokról készült fotókat lentebb láthatjátok)

.............

Kétnapos lesz újra a hétvégén az ELÉG VOLT – eseménysorozat 3. rendezvénye https://www.facebook.com/events/201382030443830/ 

 -  2018. február 24. szombat – I. Kocsonya Kostoló és csere-bere Miskolcon a

Szentpéteri kapui lakótelepen (részleteket lásd a plakáton)

A Szentpéteri lakótelepen lakó emberek 3 éve minden hónapban hoznak adományokat - havonta egyszer, de telefonon keresztül is egyezetetek a város egész területén - a lakótelepen megrendezésre kerülő Adománygyűjtésre. Az itt összegyűjtött adományokat használjuk fel a hóvégi főzésnél illetve a ruhaadományokat kiosztjuk.

A Kocsonya Kóstolóra és csere-berére minden miskolcit szeretettel várunk, hiszen nem csak a lakótelepről kapunk adományokat, hanem a város egész területéről valamint az egész országból és a határon túlról is.

Ez egy köszönetnyilvánítás azoknak, akik ismerik, segítik és támogatják tevékenységünket és egyetértenek törekvéseinkkel, ami nem csak a hagyományos adományozást foglalja magába.

Itt a helyszínen megismerkedhetnek a többi területtel is, amelyet végzünk (elsősorban érdekérvényesítés-érdekképviselet, aláírásgyűjtési kezdeményezések)

Hozhatnak kocsonyát, amit felajánlanak illetve elcsereberélhetnek egymás között, sőt  a helyszínen is elkészíthetikazt (sajnos a hozzávalókat mindenkinek magának kell biztosítania)  Egyéb adományokat is elfogadunk a helyszínen.

Várunk mindenkit nagy szeretettel!

Majd másnap:

-      2018. február 25. (vasárnap) – a hóvégi szokásos főzés és ételosztás Miskolcon a József Attila utca és Üteg utca között található zöld területen

Csirkecomb pörkölt fog készülni a helyszínen tésztakörettel és a pékség által felajánlott elmaradhatatlan péksüteményeket osztjuk szét. Mindehhez szokás szerint forró teát és szörpöt kínálunk

Bónuszként már néhány hónapja – a helyszínen segédkező (odaérkező) embereknek – kávét is adunk tejszínhabbal és a készlet erejéig megvendégeljük a megjelenteket is.

Extra bónuszként még a kocsonyákat fogjuk szétosztani.

Ide is várjuk azokat a miskolciakat, akik a helyszínre hoznák el a kocsonyájukat – max 20 adagot hozhat egy ember becsomagolva – és ott szeretné odaadni/átadni. Segítő kézből is elkel mindig még egy pár, úgyhogy lehetőség van arra is, hogy az ételosztásba bekapcsolódjanak, aktívan részt vállaljanak.

Mindezek után már csak az időjárás kegyeire kell bíznunk magunkat...........

2018. február 17. - Miskolci Kocsonya... volt -van(?)/nincs(?)- LESZ!

I.Kocsonya Kóstoló és csere-bere Miskolcon,

a Szentpéteri kapui lakótelepen

2018. február 24 (szombat) 14 órától sötétedésig

(MI a helyszínen készítjük el reggel 7 órától a kocsonyát)

Amit kérünk:

-          mindenki legfeljebb 20 adag kocsonyát hozhat magával a helyszínre (akár már a délelőtti órákban is)

-          a kocsonyákat úgy kérjük becsomagolni, hogy azok higiéniailag megfelelőek legyenek és a szabad csere-berére alkalmasak legyenek

-          egy flair vagy kemping asztal illetve ülőalkalmatosság mindenképpen szükséges (ha nincs ez nem lehet akadály: kérdezd meg a szomszédaidat, ismerőseidet, hogy 1 napra kölcsönadnák-e? 😉 <3 )

Érezzük úgy magunkat mintha otthon lennénk.

Annak sincs akadálya, hogy más is a helyszínen készítse el a kocsonyát. (Ebben az esetben azonban minden hozzávalót saját magának kell biztosítania

Az ide elhozott kocsonyák felajánlhatóak a másnapra szervezett ételosztásra, de személyesen is elhozhatják oda a helyszínre.

I.Kocsonya Kóstoló és csere-bere helyszíne:

Miskolc, Szentpéteri kapui lakótelep

KRESZ pálya felé eső részén lévő zöld terület

Közterület, ami a MIÉNK – használjuk arra, amire való!

Városunk egész lakosságát NAGY SZERETETTEL várjuk a rendezvényre.

14 óra után az általunk elkészített kocsonyából minden megjelenő kap kóstolót – a készlet erejéig; addig csere-bere történik. (A megmaradt vagy felajánlott kocsonyákat másnap kivisszük az ételosztásunkra és ott kiosztjuk.)

A vasárnapi ételosztásra – egy anonym adományozónknak köszönhetően, aki már 7-8 hónapja támogatja törekvéseinket: csirkecomb pörkölt készül tésztakörettel.

A helyszínen Becsületkasszát állítunk fel és megismerkedhetnek aláírásgyűjtési kezdeményezéseinkkel valamint a Lakhatási válság megoldására készült Petíciónkkal https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1976528512633177&id=1495342854085081

mert Miskolcnak Hangja Van!  https://www.facebook.com/groups/426975270786000/ 

mert Miskolcnak Hangja Van - https://www.facebook.com/Miskolcnak-Hangja-Van-1495342854085081/ …..Volt és Lesz is! 

Csikós Mariann – karitatív magánszemély, érdekvédő aktivista „CSAK 1 EMBER”

2018. február 12. "Egészségesen és/vagy betegen a magyar ellátórendszerben (egészségügyben)" - Közalkalmazottak a KÖZ javáért azaz értünk - ki kell álljunk egymásért -

A blogom folytatásáról lenne szó kérem...és az ígéret ma estére így szólt:
"összehozk még1 blogbejegyzést az ígért címmel "Egészségesen és/vagy betegen a magyar egészségügyben", amely már kicsit érinteni fogja a munkavállalókat, az ellátás körülményeit is a betegeken túl.

ŐK MIND KÖZALKALMAZOTTAK! Éppen úgy, mint a szociális és nevelési-oktatási intézmények dolgozói:
- FELESKÜDTEK A HIVATÁSUKRA - csakis ettől működik még ez a rendszer!

Köszönjük nekik!

…………….

NÁLUNK – az „Újtípusú adományozás – segítés – formái”-nak megismerése közben MINDENKI MEGTALÁLJA A HELYÉT, csak akarat kérdése...
Gyertek, kapaszkodjunk össze!

Szükségünk van egymásra, szükségünk van az EGYMÁS MELLETTI KIÁLLÁSRA!

Erősítenünk kell egymást abban, hogy:

S E N K I   S I N C S   E G Y E D Ü L !

Hogy miért?

Többekközt ezért, amit az itt feltöltött videóban látunk; Farkas Valéria oldalán igen értékes hozzászólásokat találtok a poszt alatt: https://www.facebook.com/valeria.molnarnefarkas/posts/1811830362180904?pnref=story  „Az ember mindenre képes csak akarni kell”;

a CselekvőK oldalra mutató link pedig: https://www.facebook.com/groups/1479879058729329/permalink/1792455194138379/

Hiába a megalázó, lenéző, megvető pillantások: aki erős az erős… az bírja, akkor is ha …… összeszorított foggal, de csinálnunk kell, bírnunk kell, mert AKARJUK… akarjuk és:

-      nem hagyjuk el magunkat (betegként) – küzdünk a szaros életünkért az utolsókig

-      nem hagyjuk el az állásunkat (dolgozóként) – ragaszkodunk a hivatásunkhoz, amire felesküdtünk és emberségből adunk példát

FONTOS azonban az, hogy mindezt milyen körülmények között?

Milyenek a munkavégzés feltételei/körülményei, amelyek a betegek állapotára is kihatnak?

Mindenki életét megkeseríti – az amúgy is „MÁSÁLLAPOT” -, ami az otthon melegéhez képest a sivár kórházakban fogad bennünket.

Az ingyenes orvosi ellátás, amelyről már tudjuk, hogy mindenki azt beszéli:

-      CSAK kórházba ne kelljen mennem, mert az a halál

Amúgy pedig normális esetben is egy teljesen érthető reakció, hogy senki nem akar a családjától távol lenni – pláne betegen, kiszolgáltatva – még akkor sem, ha minden ok megvan rá.

Ez a sztori  - a többi közalkalmazottéval együtt – már régen nem arról szól, hogy mennyi pénzért dolgoznak az emberek embertársaik SEGÍTÉSE érdekében, még akkor sem ha ez a vád folyamatosan utóléri őket. (ha a pénzen múlna, akkor már senki nem dolgozna a közalkalmazotti -egészségügyi - szférában: ŐK szeretik a szakmájukat, örömmel tölti el őket, ha az ellátottakon – betegeken - segíthetnek és gyógyultan távoznak; még mosolyogni is tudnak)

Mégis van egy másik típus is:

-      akinek csak ez a lehetősége maradt az elhelyezkedésre (na ettől az Isten mentsen meg mindenkit) vagy a másik

-      aki valakinek a valakije és éppen kell neki egy munkahely – gyakran hálistennek csak „átmenetileg”

Őszintén szólva az ilyen munkaerő kellően megnehezíti a többi kolléga dolgát is és nagyon bíznak abban, hogy ez a kolléga pár hónapon belül már nem lesz közöttük; de addigis míg ott van mindenki idegrendszerét felőrli és iszonyatos károkat okoz ☹.

A két „típus” közötti különbséget ugye a beteg is azonnal felméri, de ez nem kívánságműsor, itt nincs szabad orvosválasztás meg stb…. itt van egy ágy, amin fekszel, aztán vagy jön valaki vagy nem azaz ki vagy szolgáltatva.

S ha hiszitek ha nem a kórházi ápolók, aszisztensek, orvosok, mentősök, műtősök, tanárok, szociális munkások, gondozók stb is ugyanilyen kiszolgáltatott helyzetben vannak a munkáltatójukkal szemben:

-      bármilyenek is a munkakörülmények, akkor is be kell menni dolgozni és el kell látni a beteget és meg kell oldani a felmerülő problémákat…. eléggé kínos, hiszen így gyakran látunk és találkozunk, olyan kényszermegoldásokkal, amelyekre csak kellően karitatív és elkötelezett emberek képesek

Így az ő munkahelyi körülményeik teljes mértekben kihatással vannak a beteg gyógyulására is, a kellően kevés létszámról és a túlmunkától kimerült személyzetről már nem is beszélve. (Mindezekről személyesen nemigen tudok csupán elbeszélések alapján, de az utóbbi időben saját magamon is megtapasztalhattam, hogy „egészséges betegként” mennyire kiszolgáltatottnak érzi magát az ember és hogy betegként mennyire bízik abban valaki, hogy jó kezekbe kerül. Arról azonban már elsőkézből vannak hosszú ideje értesüléseim, hogy a hajléktalan ellátórendszerben is hasonló állapotok uralkodnak – a kiszolgáltatottság a dolgozói túlterheltség illetve a nem megfelelő munkakörülmények következményeképpen méginkább fokozódik…. erről is írnom kellene)

Aki azonban már megtapasztalta mindennek az árnyoldalát is  és kellően beteg is ahhoz, hogy tudja: a kórház méginkább beteggé fogja tenni, hiszen tehetetlen, az nem szívesen választja azt, hogy a kórházi bennttartózkodás mellett döntsön, pláne ha van otthona ahová haza tud menni…

Ez már az otthonápolás, mely ellátórendszerben is igen jelentős változások álltak be az utóbbi időben (2 éve?) – pontrendszer bevezetésével:

-      nagyon sok – korábban - szociális alapellátásban résztvevő idős, egyedülálló személy esett ki az addig ingyenes ellátásból és tették számára azt fizetőssé azaz elérhetetlenné – ezeket a feladatokat képesített szociális gondozók-ápolók látták el korábban – való igaz, hogy már akkor is kellően túlterhelten

-      a rendszer megváltoztatása azonban számukra is kedvezőtlenül alakult, hiszen kevesebb idő kell eltölteniük egy ellátottnál, így több helyre kell naponta a város legkülönbözőbb részeibe eljutniuk azaz nincs megfelelően koordinálva a feladat (egy jó logisztikai rendszer/terv itt is elkelne)

-      a beteg emberrel otthonmaradó személy/családtag járandóságának mértékéről már ne is tegyünk említést (ápolási díj) és hogy ki is lehet erre jogosult és milyen feltételekkel

Meg kell állapítanunk, hogy:

-      ami az egészségügyi- és oktatás-nevelés vagy szociális ágazatban dolgozó közalkalmazotti munkavállalókat érinti az az ellátottakat (betegeket, családtagokat; tanulókat/diákokat, szülőket valamit bármely szociális alapon érintett réteget/korosztályt) – még ha közvetetten is de - még súlyosabban érinti, hiszen egy idegen környezetben, idegen emberek veszik körül a jól bejáratott és megszokott otthon melege helyett és gyakran magatehetetlenül és magányosan kell döntenie az embernek a saját érdekeit figyelembevéve úgy, hogy a következményekkel is számolnia kell…

Ha van hozzátartozód és értesíteni tudod, akkor könnyen pótolhatja a kórházi „hiányosságokat”, de ha nincs erre lehetőséged, akkor honnan szerzed be az életmentő gyógyszeredet, mert éppen nincs a kórházban vagy honnan lesz bármid, amelyet az ingyenes kórházi ellátásban nem tudnak részedre biztosítani? (pl: pelenka, tiszta ágynemű, pizsama stb)

…. s ekkor döntesz úgy, hogy beveszed a nyugtatót, amit kiírt az orvos és így hellyel-közzel nem veszel tudomást mindarról, ami körülötted/veled történik. (egésznap alszol és kissé kótyagos állapotban érzed magad; ezt gyakran alkalmazzák sajnos már, hogy kevesebb "probléma" legyen a beteggel)

Aki nem így dönt és felveszi a harcot, elintéz mindent magának, hiszen jár neki, az utána döbben rá miután hazament, hogy odahaza már semmi sem ingyen van, mert túl jó körülmények között él. És ekkor derül ki, hogy fizetni kell mindazért, amit bent megkapott (masszázs, gyógytorna).

Igaz ugyan, hogy erején felül próbálja teljesíteni otthonában a korábbi feladatait, ellátni magát… hogy mindez nem megy már csak a hazaérkezés után derül ki. A kórházi lét alatt legyengült és koránál fogva könnyebben megbetegszik, így nem képes erre és különösen nagy nehézséget okoz, ha a negyedik emeletről kell lejutnia gyalog illetve vissza, ami egy fiatal szervezetnek sem kis feladat.

Miután ezt felismeri és elfogadja, akkor pedig azzal kell szembesülnie, hogy három hetet kell még várakoznia ilyen körülmények között, hogy újra befeküdhessen a „nemszeretem” kórházba… a Marika története most itt tart:

-      szeretne Budapestre feljutni, hogy ott hátha valami más gyógymódra is van lehetőség vagy végérvényesen megerősítik a megállapított diagnózist

-      szeretne bejutni itt Miskolcon a szemészetre – mert a kórházi lét alatt a szemészetre nem tudták „átszállítani” a beteget, mindössze egy szemcseppel engedték haza és az orr-fül-gégészetre is csak javaslatot tett a kezelőorvos a zárójelentésben (oda sem tudták „hivatalból” a benntfekvés 3 hete alatt átjuttatni, így kísérővel és időpont kéréssel nehezítetten kellett eljutnia újra be a kórházba otthonából - taxival)

Tudjuk, hogy túlterheltek a közalkalmazotti dolgozók. Van olyan családsegítő, aki arról számol be, hogy 420 család tartozik hozzá; van olyan gyámügyes, akinek 40-től több gyámoltja van; az iskolai osztályok és óvodai csoportok létszámáról már ne is beszéljünk, amelyek mind-mind csakis a KÖZALKALMAZOTT talpraesettségének és elhivatottságának – megszállottságának – köszönhetően tudnak jól működni.

Azonban – mivel nem vagyunk egyformák – nem mindenki alkalmas erre, így sok-sok ellátott érezheti úgy, hogy nem éppen jó kezekben van, így előfordul, hogy hibás/helytelen döntések is születnek.

Ideje lenne ezen változtatni és belátnunk, hogy saját jólfelfogott érdekünkben:

KI KELL ÁLLNUNK A KÖZALKALMAZOTTI DOLGOZÓK MELLETT

magunkért és egymásért

A MI BŐRÜNKRE MEGY KI A VÁSÁR…..

és Gyermekeink JÖVŐJE a TÉT!

………….

A legvégén, de nem a legutolsósorban visszakanyarodva a videóhoz:

-      KÖZMUNKÁSOK – jut eszembe, ha ránézek, hiszen a közmunkási feladatokat mindenki el tudja látni (és az is eszembe villan, hogy a korábbi leszázalékolásokat újra felülvizsgálják és egyre több ember panaszkodik, hogy kisebb százalékban állapítják meg a korábbi betegség mértékét, így ÚJRA munkaképessé-, munkavégzésre alkalmassá nyilvánítják… hová fajul még ez a világ?)

Azonban, hogy egy jó hírrel zárjam: a videóban szereplő embereket nem dolgoztatják, hanem önmaguk akarnak dolgozni, bizonyítani azt, hogy semmivel sem kevesebbek embertársaiknál….

Óriási különbség az, hogy valaki AKARJA vagy erre rá/belekényszerítik: nagyon más az, ha VAN VALÓS választási lehetősége az embernek.

DÖNTS TE ARRÓL, hogy mit akarsz, hogy Neked mi a jó?

Vedd a sorsod irányítását a kezedbe: NEM VAGY EGYEDÜL!

KÖZÖSEN KÖNNYEBB!

MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK

2018. február 09. - Valóban ingyenes-e a minden embert megillető szociális- és egészségügyi alapellátórendszerünk?

Embertársaink fagynak meg az utcán illetve fűtetlen lakásaikban a XXI. században… ez tűrhetetlen és megbotránkoztató…

De mi van azokkal, akik egyszerűen csupán „kimaradnak” – valamilyen rajtuk kívül álló oknál fogva – az ingyenes és minden embert megillető szociális alapellátórendszerből?

Kérdésem lenne még: a szociális alapellátórendszer egy SZOLGÁLTATÁS?  

Csóka Mária, aki megsegítettből lett FŐSEGÍTŐ (szakács, aki minden hóvégi ételosztáskor eddig egyedül készítette el az ételt a 100 literes üstben) Betegségénél fogva jelenleg olyan helyzetbe került, hogy ezt a feladatot mára már nem tudja ellátni, mindannak ellenére, hogy a decemberi kétnapos ételosztáson aktívan résztvett, egyedül megfőzött. Korábban  - októberben – volt az első alkalom, mikor nem tudott résztvállalni a feladatokból, mert kórházban volt, de onnan is segített telefonon.

Tudni kell Marikáról, hogy gyógyíthatatlan beteg (rákos) és hogy ismeretségünk kezdetén ő volt az első megsegítettem, hiszen korábban 8 hónapon keresztül „élvezhette” a Vöröskeresztben a miskolci hajléktalan ellátórendszer „vendégszeretetét”.

Sikerült a végrehajtás alól mentesíteni a 

rokkantnyugdíját, amely X évvel ezelőtt a szociális 

bérlakásában felhalmozódott (vélt vagy valós? már 

sosem fog kiderülni) közüzemi tartozásai miatt keletkeztek. Sajnos nincs még vége a „dolognak”, mert időközben ÚJABB – korábban nem foganatosított, de már akkor is létező!!! – tartozásokra derült fény…. (KONKRÉTAN: MIVÍZ kb 100.000.- forint összegű TŐKETARTOZÁS!!!)

A végrehajtás ideje alatt több mint 700.000 .- forint került már levonásra a hosszú évek alatt a rokkantnyugdíjából és nem sikerült megtudnunk, hogy mindez mire és hova került jóváírásra?

Felháborító továbbá az a TÉNY is, hogy, a MIK-nek nem kötelessége (mivel nem érdeke), hogy értesítse a volt bérlőt arról. hogy TÚLFIZETÉS mutatkozik a számláján. (Ezekkel kapcsolatos ügyintézéseinkről „CSAK” BELSŐJEGYZŐKÖNYV készül, így kézbe semmi írásos anyagot nem kapunk az ügyintézéseink során.)

A múltban Marika a szociális bérlakását kisebbre cserélte – akkor még a MIK-nél dolgozott HÁZMESTERként - viszont bekövetkező betegsége folytán ezen lakás költségeinek a megfizetése is nehézséget okozott részére, így veszítette el lakhatását. Ekkor már nem állt alkalmazásban a MIK házkezelőségénél ☹

(Jelenleg is van egy esetem – az Ágié, akiről itt írtam https://csikosmariann.blogspot.hu/2017/11/2017-november-01-mit-tudunk-tenni-mire.html  – és korábban is volt hasonló eset -  - a Piroska néniéké, akikről itt írtam https://csikosmariann.blogspot.hu/2017/04/ha-kell-akar-elmegyunk-brusszelig-is.html  Sajnálatosan jelenleg mindkettőjüket szemelől veszítettem (telefonos kapcsolat hiányában ☹ ), pedig ÜGYEIK FOLYAMATBAN VANNAK. Nélkülük azonban tovább vinni az ügyeiket nem tudom ☹

A kapcsolattartási nehézségeket a TELEFON HIÁNYA okozza elsősorban, pedig szükségük lenne a napi kapcsolattartásra, ahhoz, hogy erősek maradjanak és ne zuhanjanak vissza illetve el ÚJRA!

Tudják jól, hogyha szükségük van rám, csak meg kell csörgetniük és visszahívom őket. Nem szükséges, hogy pénz legyen a kártyájukon. Annyit kérek mindössze mindig tőlük, hogy NE CSERÉLGESSÉK FOLYAMATOSAN A SIM kártyáikat. A szükség azonban nagyúr és ha pénz kell, akkor: el kell adni a telót ☹ . Gyakran előfordul az is, hogy ellopják a telefont vagy hogy le van merülve az akkumulátor, amit csak feltölteni kellene ☹. Említhetném itt még Papót vagy Győzőbát vagy a perecesi Arankát is és beszélhetnék a 4 család kiköltöztetéséről egy udvarból, úgy hogy 12 gyermek volt ebben az esetben érintett… Velük is szintén a telefonos kapcsolat hiánya miatt szakad meg a közös ügyintézések menete időről időre ☹ )

Azonban kanyarodjunk vissza a kórházi ellátásra és Marikára:

-      lassan több mint 3 éve ismerem és nagyon nehezen kezdett el megnyílni

A betegségéről beszélt a legkevesebbet…. A kezdetek-kezdetén leginkább csak hallgatta, hogy milyen segítő gondolatokat osztok meg a többiekkel. Egyszercsak rávette magát és elhozta nekem a papírjait (már ami megmaradt a tűzeset és a költözései után) Így kezdtem el neki segíteni….

Betegségéről pedig mindössze annyit tudtam, hogy havonta jár vérvételre és az eredmény alapján másnap mennie kell infúzióra… mindig félt ezektől az alkalmaktól, mert iszonyatosan hosszú várakozási időt kellett eltöltenie ilyenkor a kórházi folyosókon. Nagyon nem érezte jól magát ettől és rossz hatással is volt rá az a környezet ☹

Konkrétan az első komoly probléma 2017. októberében lépett fel: két nappal ételosztás előtt kórházba került viszont ekkor már kb két hónapja tudtam, hogy nem érzi jól magát. Nem panaszkodott, hanem leginkább azt láttam rajta, hogy kedvtelen és nem bírja úgy magát, ahogyan korábban. Mindennek ellenére nem tudtam rábeszélni, hogy pluszban menjen el orvoshoz.

Az októberi kórházi lét után novemberben már ÚJRA a régi Marikával találkoztam (Úgy beszélt erről, hogy: „Harmadszor is visszahoztak… még nemérek rá elmenni”) Éppen úgy „dobta össze” a főzést, mint korábban.  Valami miatt azonban a novemberi ételosztást követően megint rosszabbodott az állapota, de ekkor már sokat panaszkodott és iszonyat fájdalmai is voltak… újabb hosszas kórházi kezelések, vizsgálatok következtek…

Borzalmas volt látni, hogy egy egészséges emberi szervezet hogyan épül le és kellett tudomásul vennem, hogy decemberben újra egyedül kell helytállnom: NÉLKÜLE ☹

Két nappal az ételosztás és főzés előtt kiengedték a kórházból és - mint akinek kutya baja – jött és helyt állt 3 napon keresztül. Mivel 2 éjszakát nálam töltött így nem légbőlkapott dolgokról beszélek, hanem azt írom, amit megtapasztaltam:

-      a saját ütemében, pontosan úgy ahogyan azt korábban is csinálta véghezvitt mindent és kint a területen is mindent egyedül csinált végig, mintha mi sem történt volna

Minden a legnagyobb rendben lezajlott.

A decemberi kórházi „élmények” azonban igencsak megviselték: igaz ugyan, hogy a sugárkezelést visszautasította, de innentől kezdve már kicsit másképpen tekintettek rá, mint korábban. Iszonyatosan legyengült és belefáradt a harcba, gyakran már érteni sem lehetett amit mond, annyira neki volt keseredve… innentől már nem igazán emlékszem pontosan a kórházi eseményekre, de egyet biztosan állíthatok és tudok:

-      pontosan tisztában van a betegségével és azzal is, hogy a KÓRHÁZ számára a halált jelenti (beteggé teszik)

-      pontosan tudja, hogy a hospisba való bekerülésének a gondolata is hasonló érzéseket kelt benne

-      pontosan tudja azt is, hogy mennyire szüksége van a családjának (lányának és unokájának) rá, akikkel újra együtt él

Sajnálatosan egy 4. emeleti albérletbe sikerült költözniük – eléggé messze a belvárostól, de Miskolcon – ahol nincs lift.

Koránál és betegségénél fogva - meg a korábbi lehetőségeihez képest – ez egy BÖRTÖN jelenleg a számára, aki egy örökmozgó volt, folyamatosan jött-ment és tett-vett, mindig talált magának elfoglaltságot, soha nem unatkozott. Ügyeit is maga intézte.

A lánya műszakba jár dolgozni – 12 órába -, így gyakran van felügyelet nélkül éjszakára is, csak a 12 éves unokája van odahaza ilyenkor.

A Hospis – szolgálattal végülis felvették a kapcsolatot, de mivel oda sem szeretett volna befeküdni, így ígérték, hogy ki fognak járni hozzá. Az első alkalommal, amikor ez megtörtént ( igaz egy hetes késéssel) megállapították, hogy anyagi helyzete nem indokolja az otthonápolást, így nem tudják vállalni a kijárást. Így a korábbiakban  - a kórházban tartózkodás alatt - kapott arcmasszázst, mivel lebénult a fél arca valamint a gyógytornát már nem tudják biztosítani számára INGYENESEN a lakásán :(  

Rohamosan romlik az állapota, így a héten eldöntötte, hogy vállalja, hogy a Hospis-ba befekszik, mert nem érzi magát biztonságban egyedül. Ekkor azt a választ kapta, hogy mind erre majd 3 hét múlva kerülhet sor leghamarabb….

Egy emberről beszélünk, aki végigdolgozta az életét…

Valóban nincs segítség? Valóban csakis pénzzel tudjuk megváltani az egészségünket?

Hol az emberség és hol a szakmai lojalitás, hitvallás és elkötelezettség gyógyíthatatlan betegség esetén?.....

…………

Mennyien lehetnek közöttünk, akiknek hasonló problémák keserítik meg az életét vagy még nem tudják, hogy mely „baleset” fog velük megesni (bekövetkezni) és milyen következményekkel jár(hat) a:

-      munkahely elveszítése

-      család elveszítése

-      lakhatás elveszítése

Gondolkozzatok: sosem lehet előre tudni, hogy mikor KELL A SEGÍTSÉG!

A legkisebb segítés és támogatás is számít

Csóka Mária Számlaszám 55100193-11005401 IBAN szám: HU48 5510 0193 1100 5401 0000 0000 BIC kód: TAKBHUHB KORONA TAKARÉK Takarékszövetkezet