10 oldal lett, de kedvetekre válogathattok a témák között, melyet az 1.oldalon felsorolok
Adós maradtam, csakhogyám: történnek az események, így a mai
blogbejegyzésemben az adománygyűjtésen (segítésen) keresztül fogok rávilágítani
az összefüggésekre.
Szerintem ma is hosszú leszek, ezért pontokba szedem itt a
tartalmat, hogy könnyebben olvasható és átlátható legyen az írásom
„Történések” időrendben visszafelé:
3., Adománygyűjtés volt – 2018. január 14. vasárnap
(aláírásgyűjtés folytatása; érdekvédelem, érdekképviselet) – minden hónap 2.
vasárnapján Miskolcon, a Szentpéteri kapuban a KASSAI CSEMEGE előtt 10-15 óra
között
És a
JÖVŐ:
4., Közösségi főzés és étel (ruha) „JÓSZÓ” osztás lesz (érdekvédelem-érdekképviselet)
2018. január 28. vasárnap (facebook esemény linkje, melyet
még ma létre fogok hozni ELÉG VOLT! II. , amely folytatása az előző eseménynek:
ELÉG VOLT! https://www.facebook.com/events/1382740531838293/
5., Csoportjaink, ahol csatlakozhattok a facebookon
(Ötletelők; cselekvők és kreatív karitatívok adományozó csoportok valamint a
nagycsoport: Miskolcnak Hangja Van! és a közösség oldala: Miskolcnak Hangja
Van, ahol közéleti országos és városi eseményekről adunk hírt – lentebb
megtalálod a linkeket)
6., Összefüggés:
- CÍM és a
CSELEKMÉNYEK tekintetében
BŐVEBBEN:
„Minden
jel előremutató.
Be kell teljesítenünk a küldetésünket nekünk -
Szülőknek/Nagyszülőknek/Kereszteknek/Rokonoknak -: FELNŐTTEKNEK!
Jól neveltük őket!
Tudják a dolgukat: segítsük/támogassuk őket
MINDENBEN!
Tanítsuk őket, Adjuk át tapasztalatainkat a
hagyományos családból/neveltetésből fakadó JÓ EMBERI TULAJDONSÁGAINKAT és az
ÉLETBEN MEGSZERZETT TAPASZTALATAINKAT!
Higgyünk és bízzunk Bennük, hogy TUDJÁK a
dolgukat.
TUDJÁK: mi a helyes, hiszen MI neveltük ŐKET!
Mutassuk meg nekik továbbra is a HELYES UTAT!
Az Ő JÖVŐJÜK A TÉT!”
„GyorsHÍREK!
1., A héten délutános vagyok, így Miskolcon a MÁV
rendelő előtt nem leszek ott hétfőn és szerdán 15-17 óra között (majd csak
jövőhéten: január 22 és január 24) érdekvédelem és érdekképviselet tekintetében
Mindössze 1 óra alatt "végeztek"! „
Itt kellene folytatnom - a saját elmondása alapján 14 éves, Tetemváron
lakó - az „édességadományozó” kisfiú „esetével”,
amely a héten történtek alapján méginkább megerősítette bennem, hogy:
VAN REMÉNY!
A JÖVŐ A GYERMEKEINKÉ!
Közelített
a gyermek, ismerősnek tűnt az arca… láttam már korábban…. Olvasott: olvasta az
asztalon kiragasztott írásaimat és a táblát. Köszöntem neki és mondtam, hogy
kérdezzen bátran… Nem tette, a fejét ingatta és olvasott tovább, majd
félhangosan megszólalt: „Akkor ide hozni kell valamit (!??!)” magam sem tudtam, hogy most kérdezi, állítja,
vagy rájött, hogy miért is vagyok ott?. Annyit mondtam: Adományokat gyűjtök, de
lehet már nem is hallotta, mert a gondolatai egészen máshol jártak ez látszott
rajta, s bement a boltba.
Kis idő elteltével kijött egy átlátszós kis neylonnal
a kezében, amiben néhány szem szaloncukor volt. Odajött és betette a dobozba.
„Ide hoztad?” – kérdeztem. „Igen”- felelte „legközelebb adjam oda valakinek, egy
kisgyereknek,” A szavam is elállt és elakad: pontosan tudta, hogy miért vagyok
ott. Igyekeztem összeszedni magam és elmondtam, hogy van egy család Perecesen,
akiket, már eléggé régen ismerek és ki szoktak jönni az ételosztásainkra.
Legutóbb is ott voltak, igaz a nagymamájukkal, mert az anyukájuk kórházban van.
De igyekeztem úgy adni nekik ételt, hogy az otthonmaradottaknak is jusson
belőle.
Újra eltűnt a boltba és hozott 3 db croassant, akkor
már elmondtam azt is neki, hogy 28-án fogunk ételt osztani és szeretném ha
lejönne és ő adná oda nekik , amit ideadott nekem, ekkor mondtam el, hogy 7
gyermek van… na erre megint eltűnt a boltba és hozott 7 nápolyi szeletet, hogy
mindegyiküknek jusson…. Mostmár a szavam végleg elállt és vissza akartam
küldeni vele, hogy igazán nem kell, meghogy magára is gondoljon. Ekkor
megmutatta, hogy vett magának is: rágót meg energia italt, mert ő azt szereti
és kifutotta a pénzből. Óhatatlanul jött a kérdés: „Honnan van pénzed?” a
válasz: „Anyukám ad nekem zsebpénzt.Ebből szoktam gyűjteni..most mobilra
gyűjtök, mert az előzőt elhagytam…” Hogyan kérdezzek és beszélgessek vele
tovább? Ekkor már tudtam, hogy 14 éves és a Tetemváron lakik, mint ahogyan
írtam is… „Így lassan fog összegyűlni a pénzed..” mondtam a válasz annyi volt:
„Nem baj, szoktam segíteni. Tetszik ismerni Győzőbát? Az Üdvhadseregnél?” Na
itt készen voltam …. „Igen ismerem, ő is segített már nekünk: volt mikor ő
hozott haza a főzésünkről egy alkalommal, akkor még a Számozott utcáknál
főztünk és osztottunk ételt.”
Sok dolgot elmondott kérdezve és kérdezés nélkül is és
olyan válaszokat adott, amivel nem kellene foglalkoznia egy 14 éves gyermeknek:
tudta, hogy el kell majd hamarosan költözniük a Tetemvárról… Budapestre fognak
menni a rokonokhoz. Hogy egy pénzből élnek, mert csak a nagymama dolgozik…. apa
elment ☹ (nem azt mondta, hogy itthagyott bennünket). Beszélt a suliról,
beszélt a terveiről a továbbtanulásról
és hogy a barátaival járnak Győzőbához; most ide is az egyik barátjához jött a
lakótelepre. Észrevettem, hogy zokni nincs a lábán, azt mondta: „ez a menő,
mikor találkozunk a barátokkal akkor senkin sincs”. Beszélt arról is, hogy a
suliban szoktak neki vinni a tanárok adományt, hogy az igazgatói előtt van
kirakva és az osztályfőnöke hozta fel neki a dzsekit is ami rajta volt…. Sok mindenről
beszélt még önfeledten, bár kissé feszülten.., a végére teljesen feloldódott…én
meg csak hallgattam a „sztorijait” egy kiskamasznak az iskoláról, a szabadidejéről…
No comment…nincsenek szavak: egyformának születünk és
velünk születik a jószándék, a jóakarat és a segítőkészség és a SZERETET is,
mint alaptulajdonságunk. Ellenétben a gyűlölettel, a megvetéssel és az
irigységgel. Ezek tanult és felvett tulajdonságok. A környezet, a család és a
lehetőségeink azok, amik korlátoznak illetve befolyásolnak bennünket:
ideje lenne ezt belátni és magunkba nézni.
Megkértem, ha van kedve és ideje, akkor vasárnap
jöjjön le az ételosztásra és adjuk oda közösen a gyerekeknek, amit ideadott
nekem. „Megpróbálom” – hangzott a válasz, majd kis tétovázás után illedelmesen
elbúcsúzott és elindult a barátjához.
4., Közösségi főzés és ételosztás időpontja:
5., Csoportjaink, amelyekhez csatlakozhattok illetve
hozzatok létre lakóterületeiteken/településeiteken hasonlókat:
6., Összefüggés:
- a CÍM és a CSELEKMÉNYEK tekintetében
kontra
8 MILLIÓ „TUDATLAN” országa vagyunk
-
a
fejlődésre és a technikai fejlődéssel igyekeznek lépést tartani, még akkor is,
ha „a gatyából kilóg a seggünk”
Igen: az enyém is, hiszen megtapasztalhattam, mikor
munkanélküliként „LÉPÉSTTARTOTTAM” és lakást is!!! ”fenttartottam” 22.800.-
forintból.
-
Volt áramom, netem számítógépem és mobiltelefonom
(és cigiztem is!)
Szüleim ez idő alatt a legkevesebbet segítettek, hiszen akkor
már aktivistaként „működtem”, de soha - és azóta se – meg nem tagadtak, mert a
GYERMEKÜK VAGYOK.
Tisztelem, becsülöm őket, hogy ilyennek neveltek és köszönök mindent, amit tőlük kaptam és kaphatok még a mai napig is.
Kaptam azonban külső segítségeket, úgy és akként, hogy a
befizetendő telefonszámláimat kb 3 hónapon keresztül egy segítő fizette be –
a számlaazonosítóm használatával, így „készpénzmozgás” elkerülhető volt és
CÉLIRÁNYOS volt az adomány: arra került felhasználásra, amire szükséges.
Mindezt a SZOCSOMA https://www.facebook.com/SZOCSOMA/
facebookcsoport vezetőjének Kiss Anikónak https://www.facebook.com/annavarro52
köszönhetem, akik nagyon sajátos módon igyekeznek segíteni a legmélyebb
szegénységben élő (szegregált magyarországi területeken) EMBEREKNEK. (Folyamatosan
követem munkájukat, hiszen ilyenformában a segítőket is segítik és több
alkalommal kaptunk már tőlük adományokat is. Ruhákat valamint a főzéshez
szükséges alapanyagokat, amit ezúton is szeretnék megköszönni.)
Ekkor ismerkedtem meg Keresztesi Andreával https://www.facebook.com/keresztesi.andrea
, aki szintén a segítségemre sietett és bankszámlára (de nem az enyémre, mert
nekem már akkor sem volt és azóta sincs!) utalt összeget, viszont a fenntartási
költsége a számlának elvitte a felét ☹ . Ekkor döntöttem úgy, hogy ez
értelmetlen, azóta keresem a megoldást KÖZÖSSÉGI SZÁMLA nyitására, amely nem
szervezeti formáknak biztosít pénz adományozási lehetőséget. Ennek érdekében
felvettem a MagNet Bank-kal https://www.facebook.com/magnetbank/
hogy „5ft-os” KÖZÖSSÉGI számlát tudjunk nyitni. (A bankot mindenkinek ajánlom
tiszta szívemből, s ha egyszer lesz számlám azt biztosan náluk fogom megnyitni (y)
)
Kis problémánk adódott, hiszen munkába állásommal egyidejűleg kevesebb időm
maradt a karitatív tevékenységre, de változatlanul teszem a dolgom, ahogyan
időm engedi, de Pilléri feladatot a munkavégzésem mellett már képtelen voltam
maradéktalanul ellátni. A kapcsolatot változatlanul tartjuk: több mint fél évet
dolgoztunk közösen a koncepció tökéletesítésén – szerintem még formálódik
folyamatosan – magam pedig belefogtam az „Újtípusú adományozás – segítés –
formái”-nak kidolgozásába, ami része lehet a koncepciónak.
A legnagyobb problémát számomra a technika okozta (számítógép
használata, facebook követése, információáramlás, időben történő tájékoztatás;
szerkesztések, táblázatok, nyilvántartások vezetése… stb… azaz VAN MÉG MIT
TANULNOM;
Fejlődnöm kell, hogy lépést tarthassak a XXI.században
rendelkezésünkre álló technikai vívmányok adta lehetőségek kihasználásával)
Itt már közelít a hagyományos és a XXI.sz-i technika egymáshoz: egy
„öszvér” jött létre, amely - AKÁR!!! –
jól is működhetne. Emberek kellenének hozzá az ország összes településéről: max 3.600 ember
-
mindenhonnan legalább egy
ember „CSAK 1 EMBER”, aki rendelkezik megfelelő tudással, ismeretekkel és
eszközökkel valamint
-
kellően nyitott a külvilág felé; nyitottak a
változásra, a valódi tájékoztatás érdekében
Ebben segítségre lehetnek a közösségi oldalak (pl facebook és
használjuk a megosztás gombot) valamint a magyarországi Helységnév könyv 2016
pdf fájl, https://www.ksh.hu/docs/hun/hnk/hnk_2016.pdf
, amelyben minden település megtalálható és keressünk ismerősöket vagy
ismerőseink ismerőseit, hogy az egész országot lefedjük.
Szóval NÁLUNK mindenki megtalálja a helyét: szövetkezeti
formában fogom megvalósítani az elképzeléseimet, ahol az EMBEREK azzal foglalkoznak,
amihez legjobban értenek illetve MEGVALÓSÍTHATJÁK azt, amit életükben legjobban
szerettek volna.
Ehhez mindenképpen tanulnunk kell és segítenünk egymás
munkáját: lehetőség szerint KÖZÖSEN oldjuk meg a feladatokat képességeinkhez és
készségeinknek megfelelően.
A
„MUNKAVÉGZÉS”
Két típusát különböztetem meg:
-
van olyan ember, aki VALAMIBEN – akár egy
munkalépésben – KIEMELKEDŐ teljesítményt képes nyújtani (ha minden lépésre
megtaláljuk a megfelelő embert, akkor ez hatékonyan működik)
-
van olyan ember, aki a MUNKAFOLYAMATOK átlátásban
jeleskedik (őket is egy csoportban kell dolgoztatni, hiszen KÉPESEK egymást
segíteni, így legsznek a leghatékonyabbak)
S ha mindezt mindenki ÚGY TESZI, hogy SZERETI is, amit csinál,
akkor gördülékenyen fognak működni a folyamatok.
Munkavégzés írtam, miközben egymás segítéséről és az
adományozásról beszélek.
Igen, mert ez is egyfajta munka: önkéntes munkának hívják.
Ezért
nevezzük magunkat: Kreatív karitatívoknak, s mikor majd képesek leszünk
belátni, hogy ön-köz és közösségi ellátást tudunk megvalósítani mindezzel –
szövetkezeti formában-, akkor rádöbbenünk, hogy az elvégzett munkánknak van értelme és GYÜMÖLCSE.
TANULJ,
TANÍTS és ADJ ÁT MEGSZERZETT TAPASZTALATOKAT!
Az
IDŐ nem vár SENKIRE!
„Add
tovább a JÓT, hogy más is „LAKJON JÓL”! azaz adományozzunk –
segítsünk –
TUDATOSAN és
koordináltan egymásnak:
-
KÖZÖSEN szervezzük meg magunkat.
(És itt akár már a választásokhoz kapcsolódó eseményekkel
kapcsolatosan is ecsetelhetném a dolgokat/összefüggéseket, de ez a következő
blogbejegyzésem témája lesz. Kezdjük el gyakorolni az EMBERSÉGÜNKET –
toleranciánkat - egymással szemben.)
Senki
nincs egyedül,
KÖZÖSEN
KÖNNYEBB SEGÍTENI.
Mindössze annyi kell, hogy:
ÖNMAGAD
IS AKARD A VÁLTOZÁST!
No meg az IDŐ,
amelyet oly sokszor emlegetek:
