Elsősorban és mindig körültekintőnek és következetesnek
kell lennünk az adományozás terén
Mindenképpen KÖZÖSSÉGI eseményeknek nevezzük bármely tevékenységünket, mert sosem merül ki egyetlen "cselekvésben": komplex segítésben gondolkodunk.
Legutóbbi KÖZÖSSÉGI eseményünk 2017. november 26. - Ételosztás
„Attól mert elered az eső, még nem áll le a forradalom” – azaz
megfőztünk és kiosztottuk az ételt, mint minden hónap utolsó hétvégéjén
immár 2015. májusa óta Miskolcon:
- hóvégén, amikoris a legnagyobb a szükség és semmi nem tántoríthat el bennünket, mert tudjuk az emberek várnak és számítanak ránk. (Erről részletesen itt olvashattok: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1784879301807406&id=100008560604076&pnref=story
Ezt megelőzően 2017. november 12. – Adománygyűjtés, amelyről itt írtam https://csikosmariann.blogspot.hu/2017/11/2017november-12-adomanygyujtes-miskolc.html
Több facebook bejegyzésemben is olvashattok az egyéb segítségnyújtásokról:
- érdekvédelem-érdekképviselet
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1779599139002089&id=100008560604076 https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1780019252293411&id=100008560604076&pnref=story
valamint
- az aláírásgyűjtési kezdeményezések is az „Újtipusú
adományozás – segítés – formái” közé tartoznak, mellyel kiállunk embertársaink
mellett.
Mindezek mellett:
- változatlanul alkalmazzuk a „hagyományos” adományozási
formákat is, kicsit új értelmezésben.
Már a legelső KÖZÖSSÉGI
esemény: 2015. április 07. - ételosztás
https://www.facebook.com/kellasegiseg/?hc_ref=ARRaVayo0g4F2_XeNtrHoETa_opTGo2cFOcYTGPuRUbzNAyLe343OhfR7XplrS8jNo8&fref=gs&dti=1479879058729329&hc_location=group
(amikor még minden „egyben volt” (y) ) is egy
ÚJ „fejezetnek” indult:
-
utólag derült ki, hogy – hivatalosan - ez egy polgári engedetlenségi „akció” volt
Városunk polgármestere
visszautasította a Gyermekétkeztetési Alapítvány által felajánlott ételosztás
lehetőségét és ezzel az „akcióval” fejeztük ki – Miskolc város polgárainak egyetértésével
- nemtetszésünket.
A
lakosság 3 óra hossza alatt több mint 300 élelmiszer csomag elkészítéséhez
elegendő adományt hozott valamint készételeket (becsomagoltan) a húsvéti
asztalról.
Ezeket az adományokat valamint a GYEA adományait szortíroztuk, csomagoltuk és osztottuk ki EGY EMBERKÉNT cselekedve
DE VALAMI ELTÖRÖTT....
Amikor a „nagyonostobák” és a „nagyonokosok” ÚJRA felül tudnak majd kerekedni a
„különbözőségeiken”, akkor kezdődhet el – illetve folytatódhat – a:
-
VALÓS KÖZÖS
„MUNKA”, - „Az Újtipusú adományozás – segítés- formái”-nak
megismerése és bevezetése, amely a bizalomra épül és a közvetlen egymás alatt
elhelyezkedő – és egymástól távolabb lévő - társadalmi csoportok közötti
különbségeket csökkenti azaz közelít
egymás megértéséhez, megismeréséhez.
……………………………………..
(Erről írok az egyik legelső blogbejegyzésemben https://csikosmariann.blogspot.hu/2014/, melyből
egy
részletet bemásolok ide. Jelenleg azonban alapvető „problémát” okoz a
„nagyonokosok” és a „nagyonostobák” között a megkülönböztetés alapján történő nézetkülönbözőségek egyeztetése
2014-11-03 hétfő
Mindig mondtam /a “nagyonokosoknak”/ én, / a
“nagyonostoba” / - csakhogy az “erőviszonyokat” már így az elején tisztázzuk -,
hogy: “valamit tenni kell”.
…..
1., Ki a “nagyonokos”?
2., Ki a “nagyonostoba”?
3., Mik az “erőviszonyok”?
3., Kit nevezünk “jóakarónak”?
4., Mindezt miért?
5., Mi az, hogy “valamit tenni kell”?
Szómagyarázat:
“nagyokos” - Szerény véleményem szerint - az a
Magyarországon felsőfokú végzettséggel rendelkező ember, aki azáltal, hogy ezt
a képzést elvégezte és még esetleg papírt is szerzett róla valahogy egy egészen
más embernek tünteti fel magát, mint aki valójában. Ebben van igazság,
hiszen - ki így ki úgy - hosszabb- rövidebb ideig állami pénzen vagy
saját költségén finanszírozva, valamilyen képzésben részesült
3-4-5-6.../8-10!?/ éven keresztül azaz valóban nagyon okos, értelmiségi,
amely nekünk
“nagyonostoba” - embernek nem adatott meg /valamilyen oknál
fogva és itt nem képességbeli különbségekre gondolok.
Mindez kis kiegészítésre szorul, mielőtt
bármely társadalmi réteget magamra haragítom. Semmi gondom senkivel, mert
mindkét oldalon vannak iszonyat “jófejek” is, de:
·
kinek, mikori a megszerzett tudása?
·
képzi-e magát azóta?
·
kinek, milyen eredménnyel sikerült
elvégeznie az iskolát?
·
szereti-e a szakmáját vagy “csupán” egy
végzettséget, szakmát igazoló papír megszerzésére volt szüksége? /sokszor
szülői vagy egyéb más kényszer hatására/
“erőviszonyok” - a két csoport közötti - valós vagy
valótlan - képességbeni különbségek alapján kialakult vagy nemkialakult
kapcsolat
“jóakaró” - az az ember, aki megmondja nekem, hogy szerinte,
hogyan kellene csinálnom és hogy ezáltal nekem mi a jó?
….
“ne azt nézd, hogy mit mond, hanem hogy,
ki mondja” vagy fordítva?! - Bármennyire is
erőltetem mindenkinek maga kell eldöntenie, hogy melyik a helyes, mert itt már
kettéválik a gondolkodásunk. Pedig ez egy eléggé fontos döntés, hiszen könnyen
befolyásolhatóak vagyunk mások gondolatai, ötletei által vezérelve és döntünk
jól vagy rosszul a saját életünk felett, mely döntésünk következményeit
csakis magunknak kell viselnünk.
…..
“Valamit tenni kell” és hogyan is
helyes:
-
az a fontos, hogy ki
mondja vagy az, hogy mit mond?”
Nagyon
sokan érzik ezt így: “valamit tenni kell”. Konkrét példám a “nagyokosokkal”
arról szól, hogy menjünk ki az utcára csendes, néma tüntetéssel. Fejezzük ki
így nem-egyetértésünket a döntéssel, ami ránk nézve kedvezőtlen. Válaszom
erre egyszerűen annyi: korábbi beszélgetéseink során sorra elítélték azt az
emberi viselkedésformát, mikor az emberek a nem-egyetértésük kifejezésére az
utcára vonulást választották. Akkor most? A kérdés kölcsönös volt oda-vissza. A
“nagyonokos” válasza visszakérdezés: “mi mást tudunk tenni?” Az én válaszom:
“Akkor ebbe a sorba már sokszor be kellett volna állni, mégsem tettük. Most,
hogy érintettek lettünk mégis megtesszük…. “ Nem értem: Sokkal többet vártam a
“nagyonokosoktól”, hogy valami valóban eredeti, nagyon okos gondolattal,
ötlettel rukkolnak elő. El is vetették a néma tüntetés…… természetesen nem
miattam.
…..Miért nincs olyan eszköz még a “nagyonokosok” kezében sem, amivel eredményt lehetne elérni? Mi lenne az a mai viszonyok között, ami rendelkezésünkre áll és emberi viselkedéshez méltó? Egy nagyon fontosat elfelejtettem az elején leírni magamról, de szerintem még nem késő. Se politikai, se vallási elkötelezettségem nincs. ……..Véleményem szerint: “ne azt nézd, hogy ki mondja, hanem azt, hogy mit mond”. Te Kedves olvasóm eldöntheted és dönthetsz bárhogyan: a Te döntésed.
Egyszerűen elképzelhetetlennek tartom /ez a lehetetlen - árnyaltabb változata-, ami szintén nem létezik - szerző/, hogy csak ez az egy megoldás létezik a mai társadalmi viszonyok között. A XXI.században a fejlett technikai vívmányok mellett: menjünk ki az utcára. Valóban van realitása, de kiscsoportokban értelmét veszíti és jelentéktelennek tartom. Időközben megtörténtek a választások és megszülettek a választási eredmények. A saját gondolataimat írom, de kérlek Benneteket, ha arra érdemesnek tartjátok Magatokat: véleményezzétek szabadon írásomat. Bármit írhattok.
Nem tudom melyik pillanatban döntötte el
vezetésünk, hogy létrehozza a parlamenti ⅔
-os többséget. ….. Hogyan ülhet a parlamentbe ⅔-os kormány párti képviselő testület, mikor a szavazó polgárok 40-50-/60!/%-a el sem megy szavazni? …… A leadott
szavazatok aránya nagy vonalakban fele-fele volt a két párt között és
néhány egyéb.
Szeretném, ha ezt mindenki megértené, aki
eljut idáig az olvasásban, mert tudásom nekem sem sok van. Mindössze
elgondolkodtam, mivel eszem az még van.
Lássuk csak kicsibe: tegyük fel, hogy van
20 fő. Dönteni akarnak egy dologgal kapcsolatosan. Mondjuk 10 fő úgy dönt, hogy
neki mindegy, ezért nem is dönt. Marad 10 fő és ebből elég, ha 6 fő egyformán
dönt és az ő döntésük kerül érvényre /50% + 1 fő/. A 20 fő véleményét/akaratát
- amelyből 10 fő döntött és 10 fő nem élt a döntés jogával - a továbbiakban egy
mindössze 6 fős csapat véleménye/akarata határozza meg.
Tehát van egy 20 fős társaság, amelyben
mindössze 6 ember plusz 14 főt irányít, úgy, hogy csupán 4 fő vállalta a
véleményét nyiltan ellentétesen. Egy ilyen helyzetben a saját életemben
biztosan megtagadnám, visszautasítanám a további együttműködést a
közösség tagjaival. Elhagynám azt és másik közösséget keresnék.
Segítenétek abban, hogy egyértelműbb
legyen mindenki számára, hogyan is történik ez a valóságban? Segítségeteket
kérem abban is, hogy ebben a 20 fős társaságban, hogyan éreznétek magatokat a
továbbiakban illetve mit tennétek?
Mára ennyi!
“A képzelet többet ér,
mint a tudás!” Albert Eisten
………………………………………..
És hogy hogyan jön ez az adományozás reformjához?
"Adni JÓ! - Add tovább a JÓT, hogy más is LAKJON JÓL!" Mindenkinek
jól jön a segítség, csak van, aki - ilyen-olyan oknál fogva - inkább
visszautasítja.
A „Túlélőművészek” (mert
így nevezem azokat, akik szinte semmi pénzből élnek és már hosszú évek óta
„csak” az adományozókra számíthatnak) ezt a luxust (mármint az adományok
elutasítását) nem engedhetik meg maguknak, mert nem tudják pontosan, hogy a
következő segítő kéz mikor éri őket utol.
Ezért következetesen és tudatosan kell felépítenünk a
segítségnyújtást és valóban az ő tempójuknak megfelelően, úgy, hogy az minden
esetben és mindkét fél részére előremutató legyen. (Nem vagyunk egyformák; a képességek
és készségek fejlesztése, felismerése is feladatunk kell legyen.) Ez egy nagyon
komplex feladat: embertpróbáló.
Végtelen nyugalomra, türelemre és megértésre van szükség mindkét
oldalról ahhoz, hogy megértsük:
-
semmit nem várunk el, mindössze annyit, amit a jóérzés
diktál: együtt kell működnünk az előrelépés érdekében, ehhez azonban be kell
tartani/tartatni a társadalmi normák alapszabályait
-
az éhezés, a lakásproblémák nem időjárás függőek
és nem is az ünnepek és ünnepnapok (hétvégék) függvénye, azok mindig jelen
vannak
-
a bizalom, hitelesség, szavahihetőség és következetesség
kérdése mindössze, hogy valóban lehet-e számítani valakire? Azaz: megint csak
nem lehet az időjárás függvénye
- egymás tisztelete és megbecsülése elengedhetetlen
- egymás tisztelete és megbecsülése elengedhetetlen
Ha mindenkit csak lakáshoz juttatunk, de nincs mögötte
munkahely akkor újra összeomlik minden. Ha sikerül is munkát találnia egy megsegítettnek:
-
az első
hónap mindenképpen kritikus, hiszen munkabért csak a következő hónaptól utalnak
-
bejelentett munkahely illetve -lakcím esetén a
végrehajtók könnyebben rátalálnak az adósokra (akár korábbi tartozások
behajtása végett is; jelenleg a munkabér/ellátás/jövedelem végrehajtással
terhelhető - akár teljes összegben - a mindenkori öregségi nyugdíjminimum –
28.500.- - határig)
Ezért egy Független
pénzalapot kell létrehozni, ami megelőlegezi az indulási költségeket, mert
egyenlőre ezen okok miatt tartózkodnak a bejelentett munkavállalástól és
lakcímtől az emberek.
AKARAT kérdése mindössze:
-
minden megoldható (pénzzel legalábbis a nagyrésze mindenképpen)
Erről fogok most írni, kifejezetten magánszemélyek
hozzáállásáról. (A cégek, vállalkozások vállaltok és PÁRTOK jelentős szerepvállalásáról majd a következő
bejegyzésemben.)
Mi van akkor nincs elegendő pénz?
Mivel ez egyre
gyakoribb probléma, így kreatív megoldási lehetőségeket kell alkotni a „Túlélőművészek”-nek (ezt
magas szintem „használják” is )
-
igen: van, aki lop is akár (mégha csupán egy
zsemlét vagy esetleg fát, hogy a gyermekeinek enni vagy meleget tudjon adni) –
arról nem is teszek említést, hogy magasabb szinteken hogyan történik mindez és
hogy annak milyen a társadalmi megítélése (minden jóérzésű és tájékozott
embertársam tudja, hogy itt mire is célzok)
-
igen: van aki koldul (ez is egy jólfizető „állás”,
hiszen sok az adakozó, jóérzésű ember)
-
igen: van olyan is aki a testét bocsájtja „árúba”
(esetenként ebből tartja el kiskorú gyermekeit és tartja fent lakását vagy
finanszírozza egyetemi tanulását)
-
"Kérni kellene? Nem elvenni" – mondhatjuk erre és megér egy
próbát mindenképpen.
Azonban a sok visszautasítás illetve az ügyintézési labirintus
útvesztője egyre elkeseredettebbé és kiszolgáltatottabbá teszi ezt a társadalmi
réteget és csak a további kilátástalanságban erősíti meg őket.
Bármennyire
is hihetetlennek tűnik, a „Túlélőművészeknek” is volt valaha családjuk és fedél
a fejük felett, mindaddig amíg megfelelő munkahellyel és jövedelemmel
rendelkeztek és anyagi biztonságban élhettek
Hol csúszik el az egész?
Nincs
időben megfelelő mennyiségű és minőségű segítség
A szakemberek az íróasztal mellől nem látják azt, ami az utcán
történik. Akik viszont látják azok túlterhelt közalkalmazottként vagy
köztisztviselőként dolgoznak, s mivel a fizetésüket az önkormányzatoktól/államtól
kapják így függőségi viszonyban vannak:
-
jelen formában nem lehet „érdekük” a megfelelő
segítség nyújtás
-
több szakember foglalkoztatására van szükség, hogy
a túlterheltségük enyhüljön
TÉNY, hogy a szocializációs
színterek:
-
1. család
-
2. bölcsőde/óvoda/iskola; nevelési oktatási
intézmények
-
3. munkahely
nem
megfelelő működése esetén az EGYÉN könnyen sérül (itt
elsősorban a gyermekekre való következményekre gondolok)
Cél:
-
MEGELŐZÉS
(prevenció) szükséges úgy, hogy kapcsolat legyen és visszajelzés a színterek
között, megbízható segítőkész szakemberekkel illetve magánemberek bevonásával.
-
megfelelő FONTOSSÁGI
SORREND felállítása (prioritás), amely mindenki számára a mindennapi
élethez szükséges alapfeltételek megteremtését jelenti (emberhez méltó
életkörülmények)
Mi a helyzet eközben a másik oldalon „adományozási”
szempontból, ahol a pénz van?
-
Pénzzel mindent meg lehet oldani, mint írtam is a
legelején, azaz, ha megfelelő pénzösszeg – adomány – a rendelkezésünkre állna
elindíthatnánk bármit
AZONBAN az
„Újtípusú adományozás – segítés- formái”-ban éppen az a legfontosabb elem, hogy
elsősorban:
-
mindenki a tudását (szakmai) tapasztalatát teszi
bele
-
felméri a rendelkezésre álló szabad „eszközeit”
-
önkéntesként cselekszik (szabadideje terhére)
-
ezután tesz javaslatot, hogy mely részterületen
tud – kisebb vagy nagyobb – segítséget nyújtani/vállalni?
Miket lehet adományként felajánlani? (Tudást-Élelmet-Tárgyat)
-
fuvarlehetőséget (szállítást)
-
helységet (tároláshoz, válogatáshoz) illetve
irodát – lehetőleg sok ember számára könnyen megközelíthető helyen
-
főzéseinkhez helyszínt (magánterületen)
-
nyomtatópapírt, nyomtatási lehetőséget (szórólap,
plakát, újság stb…)
-
adományok fogadásához és válogatásához kétkezi munkát
(olyan embereket keresünk, akik sok szabadidővel rendelkeznek és hasznossá
szeretnék tenni magukat szabadidejükben pl: nyugdíjasok, munkanélküliek,
kismamák vagy 18.évüket betöltött diákok stb)
-
HASZNOS (szakmai)Tapasztalatokat, -Élelemeket, -Tárgyakat
a TUDATOS továbbadáshoz stb.
Azt látjuk, hogy ezeknek azonban valóban csak egy része
váltható meg pénzzel:
-
a tudás, a személyes találkozás beszélgetés az
nem, hiszen ezekhez mind emberek szükségesek, akik önkéntesen cselekednek,
szabad döntésükből, szabad akaratukból, mert támogatják törekvéseinket.
Megfelelő mennyiségű pénzadomány esetén azonban sok minden
leegyszerűsödhet(ne), de az könnyen pazarláshoz vezet. Ezért is nem támogattam
mindeddig ezt az adományozási formát.
Mégis hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy valóban
szükséges egy számlaszám, melyre - ha
kellően sokan, akárcsak kisebb összegeket is, de - befizetnek, azzal
arról biztosítanak bennünket, hogy helyesnek tartják törekvéseinket viszont más
módon nem tudják segíteni csoportunkat.
A pénzt egy független alapba kell összegyűjteni, hogy „krízis”
vagy anyagi problémák esetén segítséget tudjunk nyújtani a felénk fordulóknak
illetve saját további közös céljaink megvalósításához is jelentős mennyiségű
pénzre van szükség, ha nem érkezik megfelelő mennyiségű felajánlás, adomány,
támogatás.
Lehet persze mindkét módon segíteni, aki ezt megengedheti
magának (személyesen és pénzzel is)
Lehet persze jelentősebb összeget is adományozni, ebben az
esetben kérjük azonban megjelölni, hogy mely tevékenységi formát vagy konkrét
személyt kívánja pénzzel segíteni?
Természetesen lehetőség van a megsegítettel való személyes
találkozásra, hogy hiteles képet kapjon az adományozó arról, hogy kinek
juttatja az összeget?
Ha mindenki „CSAK 1
EMBER”-t segít meg
lehetőségeihez képest (tudatosan és következetesen) máris
elindul a KÖZÖS munka:
"Te egyszer, s mindenkorra
felelős
lettél
azért, amit megszelídítettél"
(Antoine de Saint-Exupéry: A
kis herceg)
Legyél Te is segítő csapatunkban, mert:
-
könnyen válhatsz megsegítetté és legyen, aki segít
majd akkor
-
már váltál megsegítetté és volt, aki segített
akkor
-
„krízishelyzetben” képes voltál saját magadon
segíteni, mert más nem segített
NÁLUNK
MINDENKI MEGTALÁLJA A HELYÉT!
Nálam mindennap karácsony, amióta az embertársaimnak segíthetek; pláne, ha sikereket érünk el KÖZÖSEN <3
Áldott első Adventet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése