2017.november 11. - Jön a karácsony! - Nekem MINDENNAP karácsony, amióta segítek (lassan 3 éve) - MÉLTÓSÁGOT és ALKOTMÁNYOS EMBERI JOGOKAT M I N D E N K I N E K !

Mindezt azért is érzem így, mert sikerült olyan emberekkel megismerkednem az elmúlt

 években, akik hasonlóképpen gondolkodnak, tenni akarnak és tesznek is azaz: CSELEKVŐK. (Tőlük én kapok erőt az ország egész területéről – sőt a határainkon túlról is –valamint egyre többen támogatják és ismerik el törekvéseim helyességét helyben is.)

Sikerült azonban olyan sorsokat, életutakat is megismernem mindeközben, akik

bizalommal fordultak hozzám látva munkámat és erőt adhattam nekik, ahhoz, hogy van remény, ha KÖZÖSEN CSELEKSZÜNK.

A „megsegítetteimet” titokban TÚLÉLŐMŰVÉSZEK-nek nevezem, hiszen képesek

voltak mindezidáig segítség nélkül – csak önmagukra támaszkodva – életben maradni gyermekeikkel együtt. Márpedig ehhez: EZIDÁIG IS TENNIÜK kellett. (nem is keveset)

…………………………

„Hogyan is tudok segíteni? Miért is segítek? (ez a következő blogom témája lesz, mivel lassan 3 év után

el kell végre mondanom; sokszor készültem rá, részleteket már megosztottam korábban is, de kompletten most – ezen eset kapcsán - állt össze úgy a kép, hogy beszélni/írni is tudok róla)” -írtam ezt előző blogbejegyzésemben

Ez az ügyintézési nap 2017. október 30. (hétfő) – lásd előző blogbejegyzésem https://csikosmariann.blogspot.hu/2017/11/2017-november-01-mit-tudunk-tenni-mire.html kissé megviselt, hiszen magamra ismertem ☹ mikor 22.800.- forintból kellett „megélnem”. Egyre többektől hallom, hogy embereknek HAVI 2-3-4 ezer forintjuk marad egy teljes hónapra a számlák kifizetése után. Mindezt én is megtapasztaltam, csak nekem volt/van segítő/támogató családom, mégis szégyeltem pénzt kérni tőlük. (Megjegyzés: Akiknek nincs család/barát/rokon/ismerős, aki segítsen vagy éppen széteső félben van a családja: az mit tud tenni? – azonban nagyvalószínűséggel mindenki szégyenli, hogy „megcsúszott” anyagilag, így inkább a hitelt választja – vagy az uzsorát-, ami nagyon hibás döntés ☹ - már, ha azt is van lehetősége választani egyáltalán; ha nincs akkor előbb-utóbb jön a végrehajtó, a letiltás vagy árverezés ☹)

…………

Ki kell emelnem és meg kell erősítenem újra és újra:

SEGÍTENI CSAK AZON LEHET, AKI ÖNMAGA IS AKARJA!

A lehetősége mindig adott csak fel kell ismernünk és élnünk kell vele!

……………

És akkor most rólam….

Tehát magamra ismertem:

-          a közösköltség tartozásomat nem sikerült egyenesbe hoznom - a 8 hónapos (2010. október-2011. június) táppénzemet követően – 2 év elteltével sem az akkori közalkalmazotti fizetésemből: 75.000.-/hó

-          ekkor már 2013 novemberét írtuk és megműtötték a szememet

-          visszamentem dolgozni „kell a pénz” felkiáltással és hogy „nem engedhetem meg magamnak, hogy most újra táppénzes állományba vonuljak”

-          3 nap pihenő után munkába álltam és majdnem elveszítettem a szemem világát;

-          így újabb 2 hónapos táppénzes állomány következett

-          a közösköltség tartozásom rendezetlen maradt továbbra is (a többi közüzemi számlám tologatásával/sakkozással valahogyan kihúztam, bár a TIGÁZ felé még mindig van fennálló tartozásom; amíg volt ügyfélszolgálata a TIGÁZnak, addig minden hónapban be tudtam fizetni nekik 5.000.-forintot csekken a tartozásom csökkenése érdekében)

-          2014 júniusától munkanélküli lettem

(Közösköltség hátrálékomat mai napig fizetem úgy, hogy a szolgáltató által felajánlott Részletfizetési megállapodással nem értettem egyet. A 22.800.- forintomból CSAK ide – közös költségre – 21.200.- forintot kellett volna fizetnem. Ellentmondást jelentettem be és Ajánlatot tettem fizetési szándékomról a tartozás rendezése érdekében: összesen havonta 10.000.- forintot tudok fizetni a tárgy havi összeg és a részlet rendezése érdekében. Szerencsés helyzetben voltam – bár ezt nem szerencsének, hanem emberséges hozzáállásnak nevezném inkább -, hogy üres csekkeket biztosít a szolgáltató, így minden esetben én írom rá a befizetendő összeget. Mindössze ennyin múlik!)

Tehát:

2013 novemberében úgy döntöttem, hogy egyszeri segélyért – „Rendkívüli települési támogatásért” - fordulok az Miskolci Önkormányzathoz, mivel a betegségem miatt valahogyan nagyon nehezen akart realizálódni az anyagi helyzetem és hiába voltam jogosult lakásfenntartási támogatásra - mint közalkalmazotti dolgozó, mert annyira kevés volt a bérem (75.000.-/hó) – azt már nem használhattam fel a közösköltség beszámításába, mivel éppen akkor szüntették meg ezt a lehetőséget ☹

-          először a polgármester úrnak írtam emailt az elektronikus fogadóórán keresztül: a levél elveszett, mai napig sincs meg

-          ebből tanulva a képviselőmnek már – az elektronikus úton kívül - nyomtatott formában (papíralapon) is eljuttattam a kérésemet, hogy segítsen és ezt át is vetettem; persze erre sem jött válasz

-          lassan február majd április lett – választások – a leveleim még mindig nem kerültek elő

-          akkor – fél év elteltével - átirányítottak a szociális osztályra, azzal az indokkal, hogy: „nagyvalószínűséggel oda lett továbbítva”

Ismertem őket a szociális osztályon, hiszen gyakorlaton – pár hónappal előtte – jártam náluk. Minden hivatalos formát kiiktatva kaptam egy nagyon „emberbarát” megoldási javaslatot: „Soha nem fogok a felsorolt indokaimmal rendkívüli támogatást kapni ☹; próbáljak meg családon belül kölcsönkérni és így rendezzem a tartozásomat”

Igazán itt telt be a pohár valamint a választások után realizálódott végérvényesen bennem az, ami már 2010 óta „motoszkált bennem”, amikoris a 8 hónapi táppénzes időszakom alatt volt időm végig gondolni a dolgokat.

A saját esetem kapcsán megismerhettem azoknak a szociális szakembereknek a valós véleményét, akiknek feladata a segítés lenne:

-          a törvények, rendeletek adta „lehetőségek” csupán olyan „engedmények”, melyeknek megfelelni lehetetlen.

Azaz az államnak, önkormányzatnak nem érdeke, hogy az embereken szociális alapon segítsen, hiszen az saját költségvetésüket csökkenti, így olyan feltételeket szab, hogy az teljesíthetetlen, kivitelezhetetlen legyen vagy lehetőség szerint ne is kerüljön beadásra egyetlen ilyen témájú kérelem sem ☹.

Így nekem is - mint önkormányzati alkalmazottnak - a munkáltatóm elvárásainak kellett, hogy megfeleljek a legjobb tudásom ellenére: segítőként nem segíthettem hiába ismertem az alkalmazható rendeleteket.

Világ életemben mindig tanultam, hogy az éppen aktuális munkahelyemen a munkámat legjobban tudjam ellátni, maximumot tudjam teljesíteni. Igen, maximalista vagyok és iszonyatosan nagy az igazságérzetem. Így – éppen ekkor is - egy olyan iskolát végeztem el – saját költségen, mert a munkáltatóm szerint nem kapcsolódott szorosan a munkavégzésemhez ez a tanfolyam –, amely igazolta: jó döntést hoztam. Igazolódott az is, hogy a megszerzett tudást támogatják a munkáltatók, mivel az összes osztálytársam tanfolyamdíját a munkáltatója azaz a helyi önkormányzat fizette meg. (Megjegyzés: Osztálytársaim vidékiek, kistelepülésen lévő önkormányzatok alkalmazottjai voltak… Ott másképpen működnek a dolgok? – azaz VAN REMÉNY!)

A 2010 évi hosszantartó táppénzemet megelőzően tápénzes állományban sem voltam soha. (legfeljebb évente 2-3 napot az elmúlt 25 év munkaviszonyom alatt)

Jöttek a választások… sokat dühöngtem a munkám során amiatt, hogy a „körzetes” gyerekeket kötelezően kellett felvennünk az intézménybe. Nem volt annyi szabad helyünk ☹, már 30 gyermektől is több volt egy csoportban, mikoris a szülői munkaközösség „kérésére” csoportlétszámbővítést engedélyezett az önkormányzat. (Megjegyzés: A csoportszobák ettől nem lettek nagyobbak, csupán a létszám közelítte már a 40 főt. ☹ ) Így gyakran előfordult, hogy át kellett irányítanunk a gyermekeket másik intézménybe. Minderre a körzethatárok módosítása miatt került sor. (És még év közben is érkeztek gyermekek a lakóhely változtatások – költözések - következtében valamint a 3. évet betöltöttek is elkezdtek évközben az intézménybe járni.)

Azt sem pontosan értettem, mikor az intézmények „összevonásra” kerültek, miért két távoli intézmény lett a tagintézményünk? (Majd egy ideig még egy vidéki intézmény is tagintézményünkké vált.)

A választási eredményeken végképp felháborodtam, hiszen igen alacsony részvétel mellett születtek „diadalmas” győzelmek: valami felének a fele +1 hogyan lehet 2/3 azaz 75%, mikor az CSAK 25%! (Sok olyan hely is volt, ahol néhány szavazatnyi különbség döntött a városban.)

Ezekután az intézményben lejárt az addigra már 40 éves munkaviszonnyal rendelkező vezetőnk mandátuma, aki már 25 éve volt az intézmény élén. „Demokratikus” választással – a dolgozók – megszavazták a bizalmat továbbra is a korábbi vezetőnek, mégis az ÚJ „jelölt” kapta meg a mandátumot. A korábbi vezetőt nyugdíjazták.

Fel kellett állnom….. elég volt….

-          és akkor még nem említettem a speciálisan városunkban megvalósításra kerülő aláírásgyűjtést, ami a nyomor felszámolására irányult, de csak a nyomortelepek felszámolása valósult meg 35.000 aláírásnak köszönhetően

-          és akkor még azt sem említettem, hogy egyedülállóan kiépített „speciális seriffrendszer” került megvalósításra városunkban

-          és arról sem beszéltem, hogy épül-szépül a főutca, mellette pedig egyre nagyobb a szegénység és a munkanélküliség városunkban

-          sorra épülnek a lakóparkok. üvegirodaépületek, mellette pedig nincs szociális bérlakáshoz jutási lehetőség csupán negyedévente 5-20 lakásra nyújtható be pályázat piaci- illetve költségelven

„Miskolc  dinamikus gazdasági fellendülésének és fejlődésének” hangoztatása következtében – melyet a városvezetés hirdet – a környező kistelepülésekről egyre több ember/család indul el a nagyvárosba „szerencsét próbálni”. Ha sikerül, ha nem: ITT MARADNAK!

Miről nem szóltam még?

-          hogy üresen álló ingatlanok és épületek garmada található a városban, melyeket gondos gazda módjára őriztet az önkormányzat hosszú évek óta (ha valamelyik nagyon „útban van” azt pedig azonnali hatállyal le is bontatja - legyen az akár műemlék)

-          az önkormányzat területei gondozatlanok – gyakran égig ér a fű egyes közterületeken; a magánszemélyek gondozatlan kertjeiért azonban bírságot szab ki az önkormányzat (lásd Lyukó vagy bármely peremterület) míg a saját ingatlanjaik - akár lehetnek a belvárosban szívében is romosan – gondozatlanul/üresen állnak hosszú évek óta

-          még a fűnyírást sem a Miskolci városgazda végzi el közmunkában, hanem azt is kiadta az önkormányzat „külsős” cégnek

-          az iskolaorvosi rendszer „kiszervezéséről” is szót ejthetek még, melyet a város határának a szélére helyeztek ki (volt Gyermekváros területére – Miskolc-Tapolca)

-          beszélhetnék a közétkeztetés leépítéséről és szintén „kiszervezéséről” is

-          vagy a gyermekvédelmi és gyermekjóléti ellátás szétválasztásának a megvalósításáról városunkban

-          illetve a jelenleg aktuális témáról: a Családsegítő Intézmények „költöztetéséről”

Miről kell egyáltalán még a Miskolci Önkormányzatnak gondoskodnia, ha mindent hatáskörén kívül helyez illetve „kiszervez”?

Véleményem szerint a Miskolc Holding létrehozás is egy „eredménye” lett a miskolci városvezetésnek:

-          a „kintlévőségek behajtása” a legfontosabb feladata

Nincs saját hajléktalanellátó intézménye sem a Miskolci önkormányzatnak, az alapellátást három intézmény látja el évi 10-10 millió forint terhére az adófizetők pénzéből:

-          Máltai szeretetszolgálat

-          Vöröskereszt

-          „Napfényt az életnek!” – magánalapítvány

Népkonyhák létrehozásával – melyet szintén nem az önkormányzat hozott létre – próbálja enyhíteni a gondokat hétközben, ahová a kész meleg ételt Szikszóról szállítják valamint meleg fóliás ételt kapnak hétközben a szállókon lakók, melyet szintén egy nem miskolci cég nyert el.

….Ifiház, Vár, Avasi Kilátó, Kossuth mozi, Lillafüred, Miskolc-Tapolca, Bagolyvár, Stadion, Kisvasút vagy a tömegközlekedés; a Miskolcot elhagyók illetve a Miskolcra „vágyódók” (vidékről bevándorlók)… stb és még mi minden témáról lehetne beszélni….. Esetleg a közgyűléseken történtekről, ami teljes egészében leképezi a magyar Parlamentet.

Mindent összevonnak/egyesítenek - központosítanak vagy „kiszerveznek” a hatáskörükből; folyamatosan átszervezik, költöztetik az intézményeket a lehető legelérhetetlenebb helyekre (pl: Gyámügy – Dóczy utcára a belváros szívéből, mert a helyére a Holding költözött; vagy jelenleg az Ifiház története, amelyre a Miskolci Rendészetnek van szüksége).

Lehetetlenség követni, hogy hol és mit lehet intézni? Ugyanez a helyzet az egészségüggyel is. Az oktatásról sem beszéltem még, pedig Miskolcról indult el a „Tanítanék” Mozgalom… (Herman Ottó Gimnázium Piltz Olivér kezdeményezésére)

Szóval- csak megerősíteni tudom ezt a faceposztomat, melyben egy 2 évvel ezelőtti emléket osztottam meg:

Kedves MINDENKI - országon belül és kívül élők; városban vagy kistelepüléseken élők - valamint
Kedves pártok/pártaktivisták/pártvezetők!
ITT MISKOLC!

Kettő éve még KÖZÖS dolgaink voltak (csütörtöki és hóvégi főzések és sok minden egyéb, melyet a Miskolcnak Hangja Van! csoport fájljai között megtalálhattok https://www.facebook.com/groups/426975270786000/640201376130054/ - egészen 2016 márciusáig):
- ételt, ruhát, JÓ SZÓT osztottunk az embereknek.
A "hétfői ételosztók" már akkor is külön "csapatot" alkottak, de még osztottak ételt kb egy hónappal ezelőtt is.
Mára hétfőnként már nincs ételosztás Miskolcon a MÁV rendelő előtt 16 órától :(
A csütörtöki KÖZÖS főzéseink is megszűntek :( mára már - egyéb nehézségek miatt - külön csoportban főzünk:
- a "csütörtöki ételosztók" szerdánként osztanak
- a Miskolcnak Hangja Van maréknyi csapata pedig változatlanul minden hónap utolsó hétvégéjén rendez közösségi főzés és ételosztást, amikor is a: legnagyobb a szükség
............
Ezen túlmenően - jómagam - "CSAK 1 EMBER"-ként -:
- minden második héten hétfőn és szerdán 15-17 óra között lent vagyok az ételosztásokon a MÁV rendelő előtt és érdekvédelem/ érdekképviselet területén várom (legközelebb: 2017. november 13. és november 15. ) az engem megkereső embereket (a legutóbbi posztom erről https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1775407352754601&id=100008560604076&pnref=story
- minden második héten szerdán Miskolcon a Hősök terén 17-20 óra között várom KÖZÖS GONDOLKODÁS-ra az embereket
- minden hónap második vasárnapján - a Szentpéteri kapuban a KASSAI CSEMEGE előtt 9-16 óra között - ADOMÁNYOKAT gyűjtök (legközelebb 2017. november 12-én vasárnap)
Emellett viszek "egyéni ügyeket" (leginkább szociális bérlakáshelyzettel kapcsolatosan) és három témában elindítottunk az aláírásgyűjtési kezdeményezést is.
További részletekről a helyszíneken: várom a jelentkezéseiteket. (Addig is olvassátok blogomat https://csikosmariann.blogspot.hu/ )
Csikós Mariann - érdekvédő aktivista, karitatív magánszemény -
"CSAK 1 EMBER"

És hogy mindez mikor és hogyan is kezdődött?

Részemről a budapesti kapcsolatokkal: „42”-vel és az „Ország Gyűlése Mozgalom”-al (OGYM), majd megismerkedtem az „A Város Mindenkié” (AVM) csoporttal, de akkor már tudtam, hogy az érdekvédelem-érdekképviselet lesz az a terület, ahol tevékenykedni szeretnék.

Mégis – mindennek ellenére – egy ételosztással azaz hagyományos adományozással „indítottuk be” a miskolci „Miskolcnak Hangja Van!” csoport „gépezetét” 2015. április 07-én – Húsvét utáni kedden -, ahol minden (párt)aktivista és magánszemély – Miskolc lakossága - egyöntetűen kifejezte nemtetszést azzal kapcsolatosan, hogy a város vezetése visszautasította a segítő kezet, amely ételt akart osztani a városban.

KÖZÖS akarat és KÖZÖS cselekvés volt ez, ami folytatásra vár:

-          vissza kell állítani a hétfői ételosztásokat délutánonként a MÁV rendelő előtt, mert az emberek számítanak rá (ha más megoldás nincs akkor minden alkalommal 3-4 magánszemély 20-20 adag ételcsomagot vigyen ki folyadékkal, ami 20x2dl= 4 liter – 2db 2literes flakon pl: tea vagy szörp, gyümölcslé – ki-ki pénztárcájához mérten; ezt ugye valahol le kell szervezni… Kreatív és Karitatív Aktivisták csoport

-          a hóvégi ételosztásokra szükséges lenne – havonta 1x, kb 2x1 óra hossza a hónap utolsó hétvégéjén – egy kisteherautó a szállításra (sátor és sörpadok, sörasztalok is jól jönnének, hogy ne a járdaszegélyen fogyasszák el az ételt az emberek)

-          helységre is szükség lenne az adományok tárolására, ahol a válogatást is meg tudnánk oldani (egy olyan helységre, ahol lakossági adományokat is lehetne folyamatosan fogadni – ezzel kapcsolatos igényünket már jeleztük 2015. szeptemberében a képviselőtestület minden tagja felé írásban; könnyen megközelíthető helyre lenne szükség, ami egyben közösségi térként és irodaként is működhetne)

-          korábban helyi újsággal kapcsolatos KÖZÖS elképzelés is született, a kivitelezés azonban elmaradt

    Szükség van:

-          KÖZÖS gondolkodásra

-          KÖZÖS cselekvésre

-          KÖZÖS akaratra

-          KÖZÖS tudásra

CÉL:

-          figyelemfelhívás

-          társadalmi csoportok közelítése (egymás megismerése)

a kidolgozás alatt álló „Újtípusú adományozás – segítés - formái”-nak megismerése alapján, mely magában foglalja a hagyományos adományozás teljes reformját a XXI. sz-i lehetőségeknek megfelelően és azok felhasználásával.

Jelentkezzetek csoportjainkba, ha egyetértetek törekvéseinkkel:

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1776345485994121&id=100008560604076&pnref=story vagy

keressetek emailban: csikos.mariannka@gmail.com

Nálunk mindenki megtalálja a helyét!

MÉLTÓSÁGOT

és

ALKOTMÁNYOS EMBERI JOGOKAT

M I N D E N K I N E K !

(következő blogbejegyzésem az „Újtípusú adományozás – segítés – formái” alapjainak  a megismertetéséről fog szólni)

Csikós Mariann – érdekvédő aktivista, karitatív magánszemély – „CSAK 1 EMBER”