Mindezt azért is érzem így, mert sikerült
olyan emberekkel megismerkednem az elmúlt
években, akik hasonlóképpen
gondolkodnak, tenni akarnak és tesznek is azaz: CSELEKVŐK. (Tőlük én kapok erőt az ország egész területéről – sőt a
határainkon túlról is –valamint egyre többen támogatják és ismerik el
törekvéseim helyességét helyben is.)
Sikerült azonban olyan sorsokat, életutakat
is megismernem mindeközben, akik
bizalommal fordultak hozzám látva munkámat és
erőt adhattam nekik, ahhoz, hogy van remény, ha KÖZÖSEN CSELEKSZÜNK.
A „megsegítetteimet” titokban TÚLÉLŐMŰVÉSZEK-nek nevezem,
hiszen képesek
voltak mindezidáig segítség nélkül – csak önmagukra támaszkodva – életben maradni gyermekeikkel
együtt. Márpedig ehhez: EZIDÁIG IS
TENNIÜK kellett. (nem is keveset)
…………………………
„Hogyan is tudok segíteni? Miért is segítek?
(ez a következő blogom témája lesz, mivel lassan 3 év után
el kell végre
mondanom; sokszor készültem rá, részleteket már megosztottam korábban is, de
kompletten most – ezen eset kapcsán - állt össze úgy a kép, hogy beszélni/írni
is tudok róla)” -írtam ezt előző blogbejegyzésemben
Ez az ügyintézési nap 2017. október 30. (hétfő) – lásd előző
blogbejegyzésem https://csikosmariann.blogspot.hu/2017/11/2017-november-01-mit-tudunk-tenni-mire.html kissé
megviselt, hiszen magamra ismertem ☹ mikor 22.800.- forintból kellett
„megélnem”. Egyre többektől hallom, hogy embereknek HAVI 2-3-4 ezer forintjuk
marad egy teljes hónapra a számlák kifizetése után. Mindezt én is
megtapasztaltam, csak nekem volt/van segítő/támogató családom, mégis szégyeltem
pénzt kérni tőlük. (Megjegyzés: Akiknek nincs család/barát/rokon/ismerős,
aki segítsen vagy éppen széteső félben van a családja: az mit tud tenni? –
azonban nagyvalószínűséggel mindenki szégyenli, hogy „megcsúszott” anyagilag,
így inkább a hitelt választja – vagy az uzsorát-, ami nagyon hibás döntés ☹ - már,
ha azt is van lehetősége választani egyáltalán; ha nincs akkor előbb-utóbb jön
a végrehajtó, a letiltás vagy árverezés ☹)
…………
Ki kell
emelnem és meg kell erősítenem újra és újra:
SEGÍTENI
CSAK AZON LEHET, AKI ÖNMAGA IS AKARJA!
A
lehetősége mindig adott csak fel kell ismernünk és élnünk kell vele!
……………
És akkor
most rólam….
Tehát magamra ismertem:
-
a közösköltség tartozásomat nem sikerült egyenesbe
hoznom - a 8 hónapos (2010. október-2011. június) táppénzemet követően – 2 év
elteltével sem az akkori közalkalmazotti fizetésemből: 75.000.-/hó
-
ekkor már 2013 novemberét írtuk és megműtötték a
szememet
-
visszamentem dolgozni „kell a pénz” felkiáltással
és hogy „nem engedhetem meg magamnak, hogy most újra táppénzes állományba
vonuljak”
-
3 nap pihenő után munkába álltam és majdnem
elveszítettem a szemem világát;
-
így újabb 2 hónapos táppénzes állomány következett
-
a közösköltség tartozásom rendezetlen maradt
továbbra is (a többi közüzemi számlám tologatásával/sakkozással valahogyan
kihúztam, bár a TIGÁZ felé még mindig van fennálló tartozásom; amíg volt
ügyfélszolgálata a TIGÁZnak, addig minden hónapban be tudtam fizetni nekik
5.000.-forintot csekken a tartozásom csökkenése érdekében)
-
2014 júniusától munkanélküli lettem
(Közösköltség hátrálékomat mai napig fizetem úgy, hogy a
szolgáltató által felajánlott Részletfizetési megállapodással nem értettem
egyet. A 22.800.- forintomból CSAK ide – közös költségre – 21.200.- forintot
kellett volna fizetnem. Ellentmondást jelentettem be és Ajánlatot tettem
fizetési szándékomról a tartozás rendezése érdekében: összesen havonta 10.000.-
forintot tudok fizetni a tárgy havi összeg és a részlet rendezése érdekében.
Szerencsés helyzetben voltam – bár ezt nem szerencsének, hanem emberséges
hozzáállásnak nevezném inkább -, hogy üres
csekkeket biztosít a szolgáltató, így minden esetben én írom rá a
befizetendő összeget. Mindössze
ennyin múlik!)
Tehát:
2013 novemberében úgy döntöttem, hogy egyszeri segélyért –
„Rendkívüli települési támogatásért” - fordulok az Miskolci Önkormányzathoz,
mivel a betegségem miatt valahogyan nagyon nehezen akart realizálódni az anyagi
helyzetem és hiába voltam jogosult lakásfenntartási támogatásra - mint
közalkalmazotti dolgozó, mert annyira kevés volt a bérem (75.000.-/hó) – azt
már nem használhattam fel a közösköltség beszámításába, mivel éppen akkor
szüntették meg ezt a lehetőséget ☹
-
először a polgármester
úrnak írtam emailt az elektronikus fogadóórán keresztül: a levél elveszett,
mai napig sincs meg
-
ebből tanulva a képviselőmnek már – az elektronikus úton kívül - nyomtatott formában (papíralapon) is eljuttattam a kérésemet, hogy
segítsen és ezt át is vetettem; persze erre sem jött válasz
-
lassan február majd április lett – választások – a leveleim még mindig nem kerültek elő
-
akkor – fél év elteltével - átirányítottak a szociális osztályra, azzal az indokkal, hogy: „nagyvalószínűséggel oda lett továbbítva”
Ismertem őket a szociális osztályon, hiszen gyakorlaton – pár
hónappal előtte – jártam náluk. Minden hivatalos formát kiiktatva kaptam egy nagyon „emberbarát” megoldási
javaslatot: „Soha nem fogok a
felsorolt indokaimmal rendkívüli támogatást kapni ☹;
próbáljak meg családon belül kölcsönkérni és így rendezzem a tartozásomat”
Igazán
itt telt be a pohár valamint a választások után realizálódott
végérvényesen bennem az, ami már 2010 óta „motoszkált bennem”, amikoris a 8
hónapi táppénzes időszakom alatt volt időm végig gondolni a dolgokat.
A saját esetem kapcsán megismerhettem azoknak a szociális szakembereknek a valós véleményét,
akiknek feladata a segítés lenne:
-
a törvények, rendeletek adta „lehetőségek” csupán
olyan „engedmények”, melyeknek megfelelni lehetetlen.
Azaz az államnak,
önkormányzatnak nem érdeke, hogy az embereken szociális alapon segítsen, hiszen
az saját költségvetésüket csökkenti, így olyan feltételeket szab, hogy
az teljesíthetetlen, kivitelezhetetlen legyen vagy lehetőség szerint ne is
kerüljön beadásra egyetlen ilyen témájú kérelem sem ☹.
Így nekem is - mint önkormányzati alkalmazottnak - a
munkáltatóm elvárásainak kellett, hogy megfeleljek a legjobb tudásom ellenére:
segítőként nem segíthettem hiába ismertem az alkalmazható rendeleteket.
Világ életemben mindig tanultam, hogy az éppen aktuális
munkahelyemen a munkámat legjobban tudjam ellátni, maximumot tudjam
teljesíteni. Igen, maximalista vagyok
és iszonyatosan nagy az igazságérzetem. Így – éppen ekkor is - egy
olyan iskolát végeztem el – saját
költségen, mert a munkáltatóm szerint nem kapcsolódott szorosan a
munkavégzésemhez ez a tanfolyam –, amely igazolta: jó döntést hoztam. Igazolódott
az is, hogy a megszerzett tudást támogatják a munkáltatók, mivel az összes osztálytársam
tanfolyamdíját a munkáltatója azaz a helyi önkormányzat fizette meg. (Megjegyzés: Osztálytársaim vidékiek,
kistelepülésen lévő önkormányzatok alkalmazottjai voltak… Ott másképpen
működnek a dolgok? – azaz VAN REMÉNY!)
A 2010 évi hosszantartó táppénzemet megelőzően tápénzes
állományban sem voltam soha. (legfeljebb évente 2-3 napot az elmúlt 25 év
munkaviszonyom alatt)
Jöttek a választások… sokat dühöngtem a munkám során amiatt,
hogy a „körzetes” gyerekeket kötelezően kellett felvennünk az intézménybe. Nem
volt annyi szabad helyünk ☹, már 30 gyermektől is több volt egy csoportban,
mikoris a szülői munkaközösség „kérésére” csoportlétszámbővítést engedélyezett
az önkormányzat. (Megjegyzés: A
csoportszobák ettől nem lettek nagyobbak, csupán a létszám közelítte már a 40
főt. ☹ ) Így
gyakran előfordult, hogy át kellett irányítanunk a gyermekeket másik
intézménybe. Minderre a körzethatárok módosítása miatt került sor. (És még év
közben is érkeztek gyermekek a lakóhely változtatások – költözések - következtében
valamint a 3. évet betöltöttek is elkezdtek évközben az intézménybe járni.)
Azt sem pontosan értettem, mikor az intézmények „összevonásra” kerültek, miért két távoli intézmény lett a tagintézményünk? (Majd egy ideig
még egy vidéki intézmény is tagintézményünkké vált.)
A választási eredményeken végképp felháborodtam, hiszen igen
alacsony részvétel mellett születtek „diadalmas” győzelmek: valami felének a fele +1 hogyan lehet
2/3 azaz 75%, mikor az CSAK 25%! (Sok olyan hely is volt, ahol néhány
szavazatnyi különbség döntött a városban.)
Ezekután az intézményben lejárt az addigra már 40 éves
munkaviszonnyal rendelkező vezetőnk mandátuma, aki már 25 éve volt az intézmény
élén. „Demokratikus” választással – a dolgozók – megszavazták a bizalmat
továbbra is a korábbi vezetőnek, mégis az ÚJ „jelölt” kapta meg a mandátumot. A
korábbi vezetőt nyugdíjazták.
Fel kellett állnom….. elég volt….
-
és akkor még nem említettem a speciálisan
városunkban megvalósításra kerülő aláírásgyűjtést,
ami a nyomor felszámolására irányult, de csak a nyomortelepek felszámolása
valósult meg 35.000 aláírásnak köszönhetően
-
és akkor még azt sem említettem, hogy egyedülállóan kiépített „speciális
seriffrendszer” került megvalósításra városunkban
-
és arról sem beszéltem, hogy épül-szépül a főutca,
mellette pedig egyre nagyobb a
szegénység és a munkanélküliség városunkban
-
sorra épülnek a lakóparkok. üvegirodaépületek,
mellette pedig nincs szociális
bérlakáshoz jutási lehetőség csupán negyedévente 5-20 lakásra nyújtható be pályázat
piaci- illetve költségelven
„Miskolc dinamikus gazdasági
fellendülésének és fejlődésének” hangoztatása következtében – melyet a
városvezetés hirdet – a környező
kistelepülésekről egyre több ember/család indul el a nagyvárosba „szerencsét
próbálni”. Ha sikerül, ha nem: ITT
MARADNAK!
Miről nem
szóltam még?
-
hogy üresen álló ingatlanok és épületek garmada
található a városban, melyeket gondos gazda módjára őriztet az önkormányzat
hosszú évek óta (ha valamelyik nagyon „útban van” azt pedig azonnali hatállyal
le is bontatja - legyen az akár műemlék)
-
az önkormányzat területei gondozatlanok – gyakran
égig ér a fű egyes közterületeken; a magánszemélyek gondozatlan kertjeiért
azonban bírságot szab ki az önkormányzat (lásd Lyukó vagy bármely peremterület)
míg a saját ingatlanjaik - akár lehetnek a belvárosban szívében is romosan –
gondozatlanul/üresen állnak hosszú évek óta
-
még a fűnyírást sem a Miskolci városgazda végzi el
közmunkában, hanem azt is kiadta az önkormányzat „külsős” cégnek
-
az iskolaorvosi rendszer „kiszervezéséről” is szót
ejthetek még, melyet a város határának a szélére helyeztek ki (volt
Gyermekváros területére – Miskolc-Tapolca)
-
beszélhetnék a közétkeztetés leépítéséről és
szintén „kiszervezéséről” is
-
vagy a gyermekvédelmi és gyermekjóléti ellátás
szétválasztásának a megvalósításáról városunkban
-
illetve a jelenleg aktuális témáról: a
Családsegítő Intézmények „költöztetéséről”
Miről kell egyáltalán még a Miskolci Önkormányzatnak
gondoskodnia, ha mindent hatáskörén kívül helyez illetve „kiszervez”?
Véleményem szerint a Miskolc Holding létrehozás is egy
„eredménye” lett a miskolci városvezetésnek:
-
a „kintlévőségek behajtása” a legfontosabb
feladata
Nincs saját hajléktalanellátó intézménye sem a Miskolci
önkormányzatnak, az alapellátást három intézmény látja el évi 10-10 millió
forint terhére az adófizetők pénzéből:
-
Máltai szeretetszolgálat
-
Vöröskereszt
-
„Napfényt az életnek!” – magánalapítvány
Népkonyhák létrehozásával – melyet szintén nem az önkormányzat
hozott létre – próbálja enyhíteni a gondokat hétközben, ahová a kész meleg
ételt Szikszóról szállítják valamint meleg fóliás ételt kapnak hétközben a
szállókon lakók, melyet szintén egy nem miskolci cég nyert el.
….Ifiház, Vár, Avasi Kilátó, Kossuth mozi, Lillafüred,
Miskolc-Tapolca, Bagolyvár, Stadion, Kisvasút vagy a tömegközlekedés; a
Miskolcot elhagyók illetve a Miskolcra „vágyódók” (vidékről bevándorlók)… stb
és még mi minden témáról lehetne beszélni….. Esetleg a közgyűléseken
történtekről, ami teljes egészében leképezi a magyar Parlamentet.
Mindent összevonnak/egyesítenek - központosítanak vagy
„kiszerveznek” a hatáskörükből; folyamatosan átszervezik, költöztetik az
intézményeket a lehető legelérhetetlenebb helyekre (pl: Gyámügy – Dóczy utcára
a belváros szívéből, mert a helyére a Holding költözött; vagy jelenleg az
Ifiház története, amelyre a Miskolci Rendészetnek van szüksége).
Lehetetlenség követni, hogy hol és mit lehet intézni? Ugyanez
a helyzet az egészségüggyel is. Az oktatásról sem beszéltem még, pedig
Miskolcról indult el a „Tanítanék” Mozgalom… (Herman Ottó Gimnázium Piltz
Olivér kezdeményezésére)
Szóval- csak megerősíteni tudom ezt a faceposztomat, melyben
egy 2 évvel ezelőtti emléket osztottam meg:
Kedves MINDENKI - országon belül és kívül élők; városban vagy
kistelepüléseken élők - valamint
Kedves pártok/pártaktivisták/pártvezetők!
ITT MISKOLC!
Kettő éve még KÖZÖS dolgaink voltak (csütörtöki és hóvégi
főzések és sok minden egyéb, melyet a Miskolcnak Hangja Van! csoport fájljai
között megtalálhattok https://www.facebook.com/groups/426975270786000/640201376130054/ -
egészen 2016 márciusáig):
- ételt, ruhát, JÓ SZÓT osztottunk az embereknek.
A "hétfői ételosztók" már akkor is külön "csapatot"
alkottak, de még osztottak ételt kb egy hónappal ezelőtt is.
Mára hétfőnként már nincs ételosztás Miskolcon a MÁV rendelő előtt 16
órától 
:(
A csütörtöki KÖZÖS főzéseink is megszűntek :( mára már - egyéb nehézségek
miatt - külön csoportban főzünk:
- a "csütörtöki ételosztók" szerdánként osztanak
- a Miskolcnak Hangja Van maréknyi csapata pedig változatlanul minden hónap
utolsó hétvégéjén rendez közösségi főzés és ételosztást, amikor is a:
legnagyobb a szükség
............
Ezen túlmenően - jómagam - "CSAK 1 EMBER"-ként -:
- minden második héten hétfőn és szerdán 15-17 óra között lent vagyok az
ételosztásokon a MÁV rendelő előtt és érdekvédelem/ érdekképviselet területén
várom (legközelebb: 2017. november 13. és november 15. ) az engem megkereső
embereket (a legutóbbi posztom erről https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1775407352754601&id=100008560604076&pnref=story
- minden második héten szerdán Miskolcon a Hősök terén 17-20 óra között várom
KÖZÖS GONDOLKODÁS-ra az embereket
- minden hónap második vasárnapján - a Szentpéteri kapuban a KASSAI CSEMEGE
előtt 9-16 óra között - ADOMÁNYOKAT gyűjtök (legközelebb 2017. november 12-én
vasárnap)
Emellett viszek "egyéni ügyeket" (leginkább szociális
bérlakáshelyzettel kapcsolatosan) és három témában elindítottunk az
aláírásgyűjtési kezdeményezést is.
További részletekről a helyszíneken: várom a jelentkezéseiteket. (Addig is
olvassátok blogomat https://csikosmariann.blogspot.hu/ )
Csikós Mariann - érdekvédő aktivista, karitatív magánszemény -
"CSAK 1 EMBER"
És hogy
mindez mikor és hogyan is kezdődött?
Részemről a budapesti kapcsolatokkal: „42”-vel és az „Ország
Gyűlése Mozgalom”-al (OGYM), majd megismerkedtem az „A Város Mindenkié” (AVM) csoporttal,
de akkor már tudtam, hogy az érdekvédelem-érdekképviselet lesz az a terület,
ahol tevékenykedni szeretnék.
Mégis – mindennek ellenére – egy ételosztással azaz
hagyományos adományozással „indítottuk be” a miskolci „Miskolcnak Hangja Van!” csoport
„gépezetét” 2015. április 07-én – Húsvét utáni kedden -, ahol minden (párt)aktivista
és magánszemély – Miskolc lakossága - egyöntetűen kifejezte nemtetszést azzal
kapcsolatosan, hogy a város vezetése visszautasította a segítő kezet, amely
ételt akart osztani a városban.
KÖZÖS akarat és KÖZÖS cselekvés volt ez, ami folytatásra vár:
-
vissza kell állítani a hétfői ételosztásokat
délutánonként a MÁV rendelő előtt, mert az emberek számítanak rá (ha más
megoldás nincs akkor minden alkalommal 3-4 magánszemély 20-20 adag ételcsomagot
vigyen ki folyadékkal, ami 20x2dl= 4 liter – 2db 2literes flakon pl: tea vagy
szörp, gyümölcslé – ki-ki pénztárcájához mérten; ezt ugye valahol le kell
szervezni… Kreatív és Karitatív Aktivisták csoport
-
a hóvégi ételosztásokra szükséges lenne – havonta
1x, kb 2x1 óra hossza a hónap utolsó hétvégéjén – egy kisteherautó a
szállításra (sátor és sörpadok, sörasztalok is jól jönnének, hogy ne a
járdaszegélyen fogyasszák el az ételt az emberek)
-
helységre is szükség lenne az adományok
tárolására, ahol a válogatást is meg tudnánk oldani (egy olyan helységre, ahol lakossági
adományokat is lehetne folyamatosan fogadni – ezzel kapcsolatos igényünket már
jeleztük 2015. szeptemberében a képviselőtestület minden tagja felé írásban;
könnyen megközelíthető helyre lenne szükség, ami egyben közösségi térként és
irodaként is működhetne)
-
korábban helyi újsággal kapcsolatos KÖZÖS
elképzelés is született, a kivitelezés azonban elmaradt
Szükség
van:
-
KÖZÖS
gondolkodásra
-
KÖZÖS
cselekvésre
-
KÖZÖS
akaratra
-
KÖZÖS
tudásra
CÉL:
-
figyelemfelhívás
-
társadalmi
csoportok közelítése (egymás megismerése)
a kidolgozás alatt álló „Újtípusú
adományozás – segítés - formái”-nak megismerése alapján, mely magában
foglalja a hagyományos adományozás teljes reformját a XXI. sz-i lehetőségeknek
megfelelően és azok felhasználásával.
Jelentkezzetek
csoportjainkba, ha egyetértetek törekvéseinkkel:
keressetek
emailban: csikos.mariannka@gmail.com
Nálunk
mindenki megtalálja a helyét!
MÉLTÓSÁGOT
és
ALKOTMÁNYOS
EMBERI JOGOKAT
M
I N D E N K I N E K !
(következő blogbejegyzésem az „Újtípusú adományozás – segítés –
formái” alapjainak a megismertetéséről
fog szólni)
Csikós Mariann – érdekvédő aktivista, karitatív magánszemély –
„CSAK 1 EMBER”
