Az ÉN FORRADALMAM az,
amit lassan 3 éve kitartóan teszek, úgy, ahogy azt korábban sosem tettem.
A tegnapi - 2017. október 22-i - ételosztásról fogok
írni:
- a face oldalamon https://www.facebook.com/profile.php?id=100008560604076
minden nehézség ellenére – dokumentáltam, hogy hogyan
készítettem elő az ételt? (azaz a szükséges alapanyagokat)
- írtam arról is, hogy EGYETLEN EMBER adományainak köszönhetően – már a 2.
alkalommal - nem kellett a beszerzéssel, az anyagi dolgokkal foglalkoznunk;
„mindössze” meg kellett főznünk a szabadidőnk „terhére”
- az előző alkalommal (nem főzéskor, hanem amikor 2017.
október 14-én -„csak csupán” - ruhaosztást és Lakásmenetet szerveztünk)
becsatlakozott hozzánk – mindezidáig - EGYETLEN
EMBERként „új szállítóként”, aki ígéretéhez híven a mostani alkalommal
is segédkezett párjával közösen (és nem csak a szállításban, hanem tevékenyen
kivették a részüket a munkából is)
További fotókat – újra - nem készítettem sem a
pakolásról, sem a helyszínen, sem a hazaérkezésről ☹. EGYETLEN kép
készült a kész ételről
Lassan mondhatnánk, hogy minden sínre kerül(t) erre
csütörtökön derültégből villámcsapásként kellett szembesülnöm 14 óra után a
hírrel, hogy - a főzésben első perctől kezdve segédkező és a főzést
EGYSZEMÉLYBEN magára vállaló - Csóka Mária kórházba került. Az
orvosa hívott, hogy bent kell maradnia, de ő a főzésre való hivatkozással nem
akar bent maradni a kórházban. Azonnal mondtam, hogy a főzést megoldjuk – bár
akkor még fogalmam sem volt, hogy hogyan – és mondtam azt is, hogy maradjon a
kórházban, ki ne engedje. Tettem ezt azért, mert tudtam, hogy az utóbbi időben
mennyire rosszul érezte magát már több esetben és én magam is – szinte már
könyörögtem neki -, hogy menjen orvoshoz.
A csütörtöki napon hozta el délután az adományozónk az
összes főzéshez szükséges alapanyagot és ezen a napon estére volt egy esemény
18:00-tól Miskolcon
https://www.facebook.com/events/1941428159517286/?active_tab=about
, amin mindenképpen részt akartam venni.
El is mentem és vegyes érzelmekkel távoztam:
megállapítottam ugyan, hogy a helyzet nem reménytelen, így fogom keresni velük
a továbbiakban a kapcsolatot. A miskolci ételosztások is szóba kerültek a
„fórumon”, sőt a Miskolcnak Hangja Van
https://www.facebook.com/Miskolcnak-Hangja-Van-1495342854085081/
csoport neve is elhangzott, mint kezdeményezőké. Valamint sikerült beszélnem a
"vezetővel", akit ez idáig nem ismertem és annyit mondott nekem:
"többet is tudok rólad, mint azt gondolnád". Még annyit tett hozzá, hogy
valóban tisztázni kellene a jelenleg kialakult helyzetet a csoportunk
vonatkozásában, mert lenne mit. (Örültem a lehetőségnek, hogy kíváncsi a másik
fél álláspontjára is, bár nem igazán értettem, hogy eddig miért nem kereste
akkor a kapcsolatot velem?)
Fel nem szólaltam, állást nem foglaltam, mivel az
utóbbi egy évben a csoportunkat már több támadás és előítélet is érte. Nem
csupán a csoportot, hanem a munkánkat és a személyeinket illetően is.
Mint írtam és a közösség oldalán a névjegynél is
olvasható: „Pártfüggetlen politikai és karitatív civil
szerveződés, a civil lakosság érdek és jogvédelméért! „
Valóban fura "működő tagsággal"
rendelkezünk jelenleg:
- másképpen - nem a szokásos módon -
állunk az embertársaink mellé és segítjük őket
Ennek jobb megismerése érdekében igyekszem
kidolgozni az "Újtípusú adományozás - segítés - formái"-t, amelyben
minden ember megtalálja a helyét. A "hagyományos" adományozás
reformjára van szükség, a XXI. sz-i feltételeknek és kialakult helyzetnek megfelelően,
úgy, hogy a működőképes hagyományos elemeket továbbra is alkalmazzuk. Ehhez
várom minden ember véleményét, ötletét, gondolatát, javaslatát.
Nos: ezért osztunk ételt... azaz ez az adományozás
hagyományos formája.
De nálunk ez már első perctől kezdve jóval túlmutat
azon, hogy "1 Tányér Meleg Ételt" kapnak az emberek havonta egyszeri
alkalommal, hiszen a mondat így folytatódik "1 Mosoly 😊":
-
Beszélgetünk az EMBEREKKEL, azokkal,
akikkel sok-sok éve már senki nem beszélgetett
-
Meghallgatjuk őket és kiderül, hogy valaha
(általában a rendszerváltás előtt) még rendes család, rendezett lakás és
környezet vette őket körül (így alakultak ki - a felmerült igények alapján – a megfogalmazott
aláírásgyűjtési kezdeményezések kérései valamint megerősítést kaptam a
problémáikon keresztül abban, hogy a budapesti Lakásmenet https://www.facebook.com/events/338797333243502/?ref=br_rs
követelései sok esetben párhuzamot mutatnak a miskolcival. Ezért ezeket a saját
Petíciónkba is beépítettem – miskolci vonatkozásban - és tartalmazza az
aláírásgyűjtési kezdeményezés kéréseit is)
-
Petíciónkat elhelyeztük a Polgármesteri
hivatal bejáratánál a 3. miskolci Lakásmenet https://www.facebook.com/events/1594656973889858/
végén és már akkor ennyi aláírást csatoltunk hozzá és folyamatosan gyűlik. (A Petíciót a mai napon eljuttatom elektronikus formában a képviselőtestület
tagjainak, mihelyst a blogom befejeztem )
Feltett szándéka maroknyi – igen, mindössze egyenlőre
még pár emberből álló - csapatunknak, hogy megmutassuk:
- MÁSKÉPPEN IS LEHET
eredményeket elérni, mint ahogyan azt cselekedeteinkkel bizonyítjuk is.
TÉNY:
-
segítségre van szükségük az embereknek
-
egymásra van a legnagyobb szükségünk
-
az emberek segítőkészek, csak a MÓDJÁT és
a HOGYANJÁT? kell megmutatnunk (Tudatos-Következetes Cselekvés)
További tények (blog és facebook statisztika - ilyet
még soha sem csináltam):
Blogom:
-
oldalmegjelenítések száma az elmúlt
hónapban közel 2.500
-
oldalmegjelenítési előzmények összesen
több mint 16.000
-
utolsó blogbejegyzés oldalmegjelenítései
327
Face:
-
Csoport közösségi oldala – ezen a héten –
2.851 embert ért el, amelyet a facebook szó betegelésének köszönhetek (köszi
face (y) )
-
Egyre több számomra eddig ismeretlen országos
és miskolci ember lájkolja a posztjaimat/bejegyzéseimet
-
Szaporodnak a megosztások
-
Már vannak hozzászólások is
-
Az ország minden részéből kapom az
elismerő és bíztató szavakat, kommenteket
Az ételosztásaink során kialakult, hogy a
megsegítetteink segédkeznek azokban a munkafolyamatokban, amikben ŐK JÓK. (fát
gyűjtenek, vigyáznak a tűzre, cipekednek, mosogatnak stb) Így egyre közelebb
kerülünk egymáshoz és ismerjük meg egymást a KÖZÖS FŐZÉSEINK alkalmával:
-
BIZALMAT ÉPÍTÜNK különösebb elvárások
nélkül és ez most is így történt. (Mindössze annyi előnyt élveznek a segítők,
hogy először ők kapnak ételt.)
Megérkezésünk után igyekeztem a már ott ránk várakozók
között a munkát kiosztani:
-
az autóból való kipakolás volt az első
-
az üst helyét kellett megtalálni, hogy
legkevésbé legyen útba
-
megvolt a tűzfelelős (fát az adományozótól
kaptunk, mert gondolt a rossz időjárásra), gyújtóst kellett keríteni, meg fát
aprítani (baltát is vittem) – ez nélkülem is ment
-
az asztalokat kellett elhelyezni, amin a
további előkészületek történtek
-
sátorállítás volt a következő feladat,
amit már az elmúlt alkalommal „begyakoroltunk” – ebben kellett kis segítség még
-
vizet is kellett hordani az üstbe valakinek
-
a „munkaterület” körbekerítésére –
kihúztam egy vékony madzagot és megkértem az embereket, hogy színes kreppapírcsíkokat
kössenek rá, hogy látszódjon
-
a víz felforrt, ekkor megkérdeztem a
segítőket, hogy elfogadnának-e egy kávét? mertem forróvizet és az adományozónk
által hozott nescaféból kávéval kínáltam őket
-
elkészítettem a teát
-
már kezdtek gyülekezni az emberek, így
teával már meg is tudtuk kínálni őket
-
mindennek meg volt a helye, így a
péksütiket kezdtem el csomagolni, amelyben két ember is segített
-
előkerültek az aláírásgyűjtő ívek és a
Petíció is
-
kipakoltuk a ruhákat az elkerített terület
mögötti részre (sok elfogyott belőle újra)
-
megint vízre volt szükség a tésztaköret
kifőzéséhez
Dél körül járt az idő; a víz felforrt, a tészta
megfőtt és ráborítottuk – összekevertük – a már otthon hajnalban elkészített
zöldséges csirkeszárny raguval
Mondtam néhány szót arról az embereknek az ételosztás
elkezdése előtt, hogy miért is most jöttünk és nem a hónap végén, de tudták a
plakátokról is:
-
OKA: a 3 napos ünnep, amikoris a szállón
szünetel a főzés
-
1 perces csenddel megemlékeztünk a
közelmúltban elhunyt legalább 10 emberről, akik a hajléktalan szállón vagy
utcán éltek és korábban a társaik voltak
-
elmondtam nekik, hogy Csóka Mária, aki
főzni szokott kórházba került, de jól van
-
beszéltem az aláírásgyűjtő kérések
fontosságáról, amelyben nagy szükségünk van a lakosság támogatására
-
elmondtam azt is, hogy egyetlen
adományozónak köszönhetőek a mai ételosztás alapanyagai
-
valamint megköszöntem mindenkinek a
munkáját, aki a mai napon segédkezett
-
kértem, hogy az étkezés befejeztével
használják a szemetes zsákokat, amiket kihelyeztünk
Elkezdtük az ételosztást:
-
mindenki helyet foglalt – ki így, ki úgy:
leginkább a járdaszegélyen - és a helyszínen fogyasztották el az ételt
-
mire az első kör végére értünk néztem az
órámra először, ami még ekkor is CSAK 14:09-et mutatott
-
kértem, hogy kicsit várjuk, hogy a később
érkezőknek is tudjunk adni és érkeztek is
-
a szemeteseket mindenki használta, így
takarítani nem kellett az ételosztás végén
Igyekszünk az társadalmi normákat megismertetni és
elfogadtatni velük, ami sok esetben nagyon nehezen megy, hiszen a KÖZÖS „együttélés”
szabályainak sokan képtelenek megfelelni, ezért választják inkább az utcát „lakóhelyként”
és még a szállókra sem mennek be.
Sokan azonban már be sem mehetnek vagy már soha többet
nem mehetnek be az éjjeli menedékre sem, mert szakciót alkalmaztak velük
szemben: kitiltották őket. Az utóbbi 2 hónapban legalább 10 ember hunyt el
közülük ☹ Rájuk emlékeztünk a mostani ételosztáson
1 perces csenddel.
Hogy miért is tesszük a dolgunkat?
-
azért, hogy végre elhiggye és elfogadja a többségi
társadalom azt, hogy a nyitás az egyetlen megoldás : KÖZELÍTSÜK A TÁRSADALMI
CSOPORTOKAT egymáshoz (Tudás-Tanulás-Tapasztalatátadás) és hogy mindig van
segítség
-
azért, hogy felhívjuk a figyelmet arra,
hogy a mai rohanó világunkban mindenkit érhet „baleset”, kicsúszhat a talaj a
lába alól egyik pillanatról a másikra
-
szeretnénk elkerülni, hogy még több
embertársunk kerüljön kilátástalan helyzetbe
VAN MEGOLDÁS minden
helyzetre,
ha IDŐBEN történik a
SEGÍTSÉG KÉRÉSE.
Elsődleges feladatunk a
figyelemfelhívás valamint a megelőzés.
Egyenlőre még csak tüzet
oltani vagyunk képesek:
KÖZÖSEN azonban sokkal TÖBBRE!
„Adni JÓ”, addig tegyük, amíg tehetjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése