2.rész - 2017. május 22. Emberségről, lehetőségekről - Idősekről, nyugdíjasokról - ügyintézési lehetőségek a nyugdíjfolyósító igazgatóságnál (érdekvédelem-érdekképvielet)

Jogászok, jogdoktorok, jogtanhallgatók!

Segítsetek: hozzuk létre Miskolcon - budapesti mintára – az Utcajogászt! https://www.facebook.com/utcajogasz/?fref=ts

valamint

Gondolkozzunk és Cselekedjünk tovább Közösen 

Miskolcon:

NyiCiF (Nyilvános Civil Információs Fórum) https://www.facebook.com/groups/1130954760345120/?fref=ts

(2017. június 15.napjáig csak emailben leszek elérhető, kérlek ott 

keressetek: csikos.mariannka@gmail.com)

…………….

Előző blogomban sok kérdés maradt megválaszolatlanul az idősekkel kapcsolatosan

http://csikosmariann.blogspot.hu/2017/05/2017-majus-11embersegrol-lehetosegekrol.html

(Az indító faceposzt pedig ez volt:  https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1701139340181403&set=a.1388765211418819.1073741827.100008560604076&type=3&theater )

1., „az orvostudománynak köszönhetően pedig növekszik az élettartam (és még tovább növekedhet/ne/, ha a megfelelő orvosi ellátást minden ember egyformán igénybe tudná venni – de erre még visszatérek)”

Hazánkban az általános – ingyenes – orvosi ellátás körülményeit ma már szinte senkinek nem kell bemutatni. Az idősek – több sajátosságuknál fogva – itt is sokkal sérülékenyebbek és kiszolgáltatottabbak bármelyikünknél; amennyiben egyedül élnek ez még inkább fokozottan érvényes:

-      semmilyen segítségük nincs – ami volt még azt is elvették (tavaly bevezetett „pontrendszer” alapján járó házigondozással – a korábban ingyenesen járó „szolgáltatást” fizetőssé tették, így ha nem rendelkezik az idős ember a pontoknak megfelelő összegű betegséggel, akkor megszűntetésre került a korábbi házigondozói szolgálat vagy csökkentve „jár”; ezzel a szociális munkások illetve egészségügyi szakképzetséggel rendelkező szakemberek munkáját is megnehezítették) – valóban innentől kezdve ez a „szolgáltatás” mindenkit az őrületbe kerget: ellátottat és gondozót egyaránt; mintha tárgyakról és robotokról beszélgetnék, az emberi tényező és szükséglet valamint a munkabíró képesség teljesen feledésbe merült

2., „közgyógyellátás, gyógyszertámogatás”

Hazánkban mára – alanyijogon – nem is tudom, hogy jár-e még valamilyen ellátás? Mindent igényelni kell : azaz vagy Kérelmet kell megfogalmazni vagy Kérelem nyomtatványt kell kitölteni (Egyik sem egyszerű feladat egy idős, beteg/rokkant, egyedülálló, nehezen látó/író esetleg fogyatékkal élő vagy netán analfabéta embernek.)

Hiábavaló az internetes online felület, ha ahhoz hozzáférés vagy hozzáértés nincs.

Az elutasító vagy megszüntető Határozatok pedig sorra jönnek, melyekre határidőn belül kell megfogalmazni egy Fellebbezést - 8-15 napon belül -, melyre szinte esélye sincs egy idős embernek (már ha el tudja egyáltalán olvasni és értelmezni tudja a levél tartalmát). Legjobb esetben elmegy a Hivatalba, ahonnan a levél érkezett:

-      onnantól kezdve az ügyintéző emberségén múlik minden

Az ügyintéző is tehetetlennek bizonyul, ha pl egy rendkívüli nyugdíjemelés következtében veszíti el a közgyógyellátásra való jogosultságát egy idős ember (de lehet ez akár fiatal megváltozott munkaképességű is). A jogszabályi és törvényi változások következtében azonban gyakran nem is kellőképpen tájékozottak még az ügyintézők sem és az intézményi dolgozók sem. (pl: kórházak, szakrendelők, iskolák, óvodák, szociális intézmények)

Kinek a hibája az ügyintézők tájékozatlansága? Miért nem lehet helyben - saját városban és településen – elintézni a felmerülő problémákat, hanem csak és kizárólagosan a székesfővárosba való felutazás jelenti az egyetlen lehetőséget, amit az ügyintéző is javasolni tud?

Az alacsony jövedelem sem jogosít ma már fel szinte semmire, hiszen a jövedelmet érintő kiadásokat és levonásokat egyáltalán nem veszik figyelembe   1-1 igénylésnél, így senkit nem érdekel, hogy miből tartja fent magát az ember egész hónapban illetve, hogy a rezsijét miből fizeti ki akár egy egész család?

Ezen túlmenően:

-      az utazási költségeket is ki kell fizetni valamiből, ha az egészségi állapot miatt vagy ügyintézés miatt utazni kényszerül valaki

-      a gyógyszereit sem tudja kiváltani hiába írja fel az orvos, így csak a legszükségesebbek kerülnek kiváltásra; ha ez havonta – Miskolcon – nem éri el a 3.500.- ft-ot, akkor gyógyszertámogatásra sem lesz jogosult az igénylő.

Ezeken kívül még a továbbiakat tapasztaltam meg:

-      ha valaki 28.500.- ft-ot kap kézhez nyugdíjasként – átmeneti szállón lakik, amiért még ebből az összegből fizet 10.400.- ft-ot, 75 éves azaz saját jogú nyugdíjas és Egyszeri segély igényel az nyugdíjfolyósítótól, akkor azt elutasítják

-      elutasítják a Fogyatékkal élő támogatási igényét is

-      elutasításra kerül a gyógyszertámogatási igénye is ( a fent már említett okok miatt – nem tudja kiváltani, hiába is írja fel az orvos), mindannak ellenére, hogy a havi gyógyszerszükséglete közel 24.000.- forint

Ő azaz ember aki:

-      elveszítette Közgyógyellátásra való jogosultságát 2 évvel ezelőtt, mert 3.500.- ft egyszeri rendkívüli nyugdíjemelésben részesült

-      az elmúlt évek során már több mint 2.000.000.- (2MILLIÓ!!) forintot megfizetett a nyugdíjából – öt takarékszövetkezetnek!! -, úgy, hogy mindössze három esetben vállalt kezességet – már akkor is nyugdíjasként!! – családtagoknak, rokonoknak.

-      analfabéta és tisztességgel végig dolgozta az életét és mára már egyedül maradt - a felesége 2005-ben elhunyt szinte a karjai között-, miután 3 évig saját maga otthonukban ápolta

-      a felesége halála után saját otthonát is elveszítette

Ő is harcol az igazáért, éppen úgy mint Piroska néni, aki bérlakását veszítette el, majd a közelmúltban férjét is: Sándort. http://csikosmariann.blogspot.hu/2017/04/ha-kell-akar-elmegyunk-brusszelig-is.html

Ő Győző, az én Rémusz bácsim, mert úgy tud beszélni a régi szép időkről és a vidéki élet gyönyörűségéről, a szeretett munkáiról, a kertjéről és bármiről, ami jó dolog történt az életében, ahogyan csak kevesen.

Ő egy „tekenős cigányember”, csak így hívja önmagát.

Mind a két esetben segítem őket, hiszen megbíztak érdekvédelemmel és képviselettel (magánemberként) és mind a két esetben a Bírósági szakaszban tartunk:

-      Piroska néni esetében 2017. február 22-én volt az utolsó tárgyalási nap és Ítéletet is hirdettek I.fokon; kirendelt pártfogó ügyvéd ígérete szerint Fellebbezett, de erről mai napig tudomásunk nincs, semmiféle értesítést nem kaptunk (Hivatalos Értesítési cím a saját lakcímem) Mi – közösen – akkor még Sándor is és Piroska néni is beadtuk a Fellebbezési kérelmünket határidőn belül, amit át is vettek a miskolci bíróság polgári peres irodájában; azóta semmi: ma 2017. május 22. napja van. (Mindezt már korábban kifogásoltam a város Jegyzője valamint a Járásbíróság Elnöke felé is postai úton írásban)

-      Győző esetében kissé másabb a helyzet, mert a kazincbarcikai bírósághoz kellett fordulnunk az ügy sajátos helyzete miatt, ahol a Panasznapra – ami péntekenként van - elő kell jegyeztetnie magát az embernek telefonon; első alkalommal mégis sikeresen fogadtak – bejelentkezés nélkül -, mert nem volt nyilvános, hogy bejelentkezni szükséges; 2. alkalommal 3 hétre kaptunk időpontot, majd most – hogy újra menni kell – már 1 hónap múlva tudtak csak előjegyezni telefonon.

Mindeközben mindkét ember hajléktalan - átmeneti szállón talált „elhelyezést” magának Miskolcon - korukra és betegségeikre való tekintettel sincs más elhelyezési lehetőség jelenleg.

Nem adják fel és velük közösen én sem!

Megyünk tovább: ha kell akkor Brüsszelig!

( A szállókkal való kapcsolatomról a továbbiakban majd írok.)