"Ha kell akár elmegyünk Brüsszelig is!"- szokta mondani Piroska néni 68 évesen

Piroska néni Sándor felesége, aki mindenre elszánt és most még elszántabb:

elveszítette férjét

Mint írtam volt: Sándor - a férje - meghalt csütörtökön közterületen, lakcímnélküliként; Szociális bérlakásukat 2 éve elveszítették, azóta az utcán éltek vagy itt-ott ismerősöknél, rokonoknál húzták meg magukat rövidebb ideig. Immár 2. hete voltak újra a Vöröskereszt „lakói” - feleségével együtt. 

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1694997600795577&set=a.1388765211418819.1073741827.100008560604076&type=3&theater 

Az idei telet itt húzták ki az átmeneti szállón, de a moratórium lejárta után a „szolgáltatási” díj megfizetésére kötelezték őket, amely összeg kifizetése után – nem sokkal több mint – 10ezer forintjuk maradt volna megélhetésre. Betegségeikre való tekintettel a gyógyszerköltségük havonta ennek az összegnek a felét teszi ki azaz kb 5ezer forint – a közgyógytámogatást mindketten elveszítették már korábban. (Megjegyzés: Nagyon sok bentlakó van hasonló helyzetben. ☹ Van akinek mindössze pár ezer forintja marad a szálló díjának kifizetése után, pedig közmunkaprogramban dolgozik.)

Segítem őket magánemberként, önkéntesként: érdekvédelem és érdekképviseleti területen.

Csütörtök: (2017-04-13)

Dolgoztam: 06:00-18:00 között. Napközben láttam a sok-sok nemfogadott hívást és keresést, így műszak végén azonnal, még bentről a munkahelyemről elkezdtem visszahívogatni a számokat a mobilomról. Így derült ki, hogy Piroska néni minden lehetőséggel élt, hogy elérjen engem. Majd megtudtam, hogy új SIM kártyát vásároltatott, hogy tudjon telefonálni. Hogy mi történt a régivel, arra csak annyit mondott, hogy azon már ne keressem. Így megtudtam az új telefonszámát és ezt is elmentettem a telefonomba, mint ahogyan minden esetben ezt szoktam. Ekkor derült ki, hogy az új telefonszámról is hívott napközben, nem is egyszer.

Elmondta, hogy Sándor meghalt és nem nagyon tud és nem is nagyon ért semmit sem, kérte, hogy amiben tudok segítsek. Elmondta, hogy reggel elindult a fogadott fiával telefont vásárolni. A fiú egyszercsak azzal hívta fel, hogy: „Meghalt a fater”. A fiú mindösszesen a hátizsákját hozta el neki szinte üresen, amit levágott valaki a hátáról (?) és a személyes iratait adta át neki az üres pénztárcával. A fiú elmondta neki, hogy a rendőrök és a mentő is kint voltak a helyszínen és a halottszállító kocsi pedig bevitte az Erzsébet kórházba a proszektúrára. A fiú megígérte, hogy bemegy a proszekturára ehelyett Emődről hívta újra Piroska nénit legközelebb …. Ekkor Piroska néni kihívta a szállóra is a rendőrséget. Folyamatosan azt ismételgette: „Valami itt nagyon nemstimmel kislyányom.”

Tehetetlennek éreztem magam …….

 Sándor egy jótét lélek volt: Piroska néni jobb és bal keze és lába is egyben. Mindent megtett Piroska néninek, Piroska néniért, mivel Piroska néni már egyre kevésbé tud közlekedni a balesete óta és a 2 éves „utcánlét” is állapotrosszabbodást okozott nála.

Sándor – 74 évesen - szinte futva közlekedett velem, mikor intéztük az ügyeiket: sosem panaszkodott, a beteg felesége sokkal fontosabb volt számára.

Folytattam tovább a telefonálgatást és mindenhol azt a választ kaptam, hogy legközelebb kedden reggel az ünnepek után fogunk tudni bármiben előre lépni. Egyedül a rendőrségen van 24 órás ügyelet, ahová bármikor bemehetünk.

Péntek: (2017-04-14) este 8 óra

Taxival – a néni állapotára való tekintettel - a szállóról(!!!), ahol most tartózkodik a néni, az ügyelet tudtával elmentünk a rendőrségre és utána vissza is kísértem őt a szállóra. (Megjegyzés: Telefonálásaimkor beszéltem a szálló egyik munkatársával, aki arról tájékoztatott, hogy mivel a bácsi nem az intézményben hunyt el, így semmilyen teendőjük és kötelezettségük nincs az üggyel kapcsolatosan a továbbiakban.)

(A taxiban kiesett Piroska néni zsebéből a telefon, mikor visszafelé mentünk a szállóra. Másnap tudott értesíteni erről és én csak ezután a taxitársaságot. Természetesen, mivel egész éjszaka kint volt az autó és rengeteg volt az utas, szinte esélytelennek látszott az, hogy megkerüljön. A sofőr is csak estére állt újra munkába. Mindennek ellenére meglett a telefon és vasárnap este vissza tudtam adni Piroska néninek. A taxis mindössze ennyit mondott: „Nálunk így szokás”)

A rendőrségi ügyeleten semmilyen feljegyzés nem készült arról, hogy ott jártunk és érdeklődtünk. Feljelentést sem tudtunk tenni és információt sem tudtak adni se halálesettel, se a rendőri intézkedéssel kapcsolatosan, mindannak ellenére, hogy az elhunyt beteg felesége próbált személyesen megtudni bármit is a férje halálának körülményeivel kapcsolatosan. (Megjegyzés: Kérdésemre, hogy ha kint voltak a rendőrök – a helyszínen illetve a szállón is -, akkor arról valami dokumentáció kell, hogy készüljön. Azt a választ kaptam, hogy Feljegyzés történt. Mondtam, hogy erről szeretnénk egy másolatot kapni. A válasz ez volt: „Amennyiben ez lehetséges, akkor ezt is kedden tudjuk leghamarabb intézni”.)

Kedd (2017-04-18):

Lementem fél 9-re a szállóra Piroska néniért: tudtam, hogy hosszú és fáradtságos napnak nézünk elébe, hiszen legalább három helyre el kell jutnunk:

-      Erzsébet kórház Proszektúra

-      Városi Rendőrkapitányság

-      temetkezési ügyintézés

A Sándor pénztárcájából – amiben mindig sok irat is volt – előkerült egy temetkezési vállalkozás névjegykártyája. Felhívtam és így derült ki, hogy ők végezték a halott elszállítását a helyszínről. (Megjegyzés: Majd később derült ki, hogy az ügyeletes orvos hívta őket; illetve, hogy ezt a szállítási költséget a kórház viseli. Az is kiderült, hogy esetleg még náluk is lehet személyes holmija az elhunytnak,)

A Proszektúrán kiadták a Halotti bizonyítványt és szóltunk, hogy köztemetést szeretnénk kérni. Az ügyintéző hölgy felajánlotta, hogy ezt hivatalból ők kezdeményezhetik a néni kérésére, de akkor semmiféle papírt nem tud nekünk átadni, legfeljebb egy igazolást, de ez is meg kell kérdeznie. Fénymásolatot pedig csak kórházigazgatói engedéllyel készíthet ez esetben a dokumentumról.

A személyes ügyintézés mellett döntöttünk, így erről is készséges felvilágosítást adott az ügyintéző: menjünk a szociális osztályra és megmondta, hogy kit kell keresnünk. (Megjegyzés: Csak annyit felejtett el mondani – mint utóbb kiderült -, hogy kedden nincs ügyfélfogadás a szociális osztályon.) Megkaptuk az iratot, a boncmestertől átvettük a ruhaneműt, melyről feljegyzés készült egy példányban, melyről szintén kértünk egy másodpéldányt. A ruhák között volt a hátizsák levágott pántja is. Zsebeiben mindössze egy kulcscsomó volt, semmi egyéb. Útnak indultunk, útközben lefénymásoltattuk a halotti bizonyítványt.

Először a rendőrségre mentünk vissza, vittük magunkkal a ruhás zsákot és az elkészült átvételit a ruhákról. Oda kellett mennünk, hiszen péntek este ebben egyeztünk meg és hiányoztak dolgok valamint a hátizsák pántja is előkerült. Nagyon sokan voltak, így átsétáltunk a szociális osztályra, ahol szembesültünk a ZÁRVA táblával, ekkor felhívtam az ügyintézőt, aki nagyon megértő volt és lejött, fogadott minket. Sikerült elintéznünk a köztemetést. (Megjegyzés: megtudtuk, hogy ennek a költségei 60 és 90 ezer forint között mozognak és hogy ezt is vissza kell fizetni, tehát csak megelőlegezi az önkormányzat. Rákérdeztem a temetési segélyre, ami 30 ezer forint; azaz: a minimális temetési költség fele vagy 1/3-a mindössze. Természetesen ezt ebben az esetben nem lehet igénybe venni. Tehát a legrászorultabbak esetében ez a „jóváírás” nem megoldható.)

Visszamentünk a rendőrségre, ahol közel 2 órát várakoztunk és nem sokkal jutottunk előrébb, mint a pénteki napon: újra nem készült se feljegyzés arról, hogy ott jártunk, se a feljelentést nem vették el. Annyival tudtunk meg többet, hogy akire „kiszignózták” a halálesetkor készült feljegyzést, az a mai napon nem dolgozik és hogy eljárás nem indult az ügyben. (Megjegyzés: Rendőrségi eljárást nem indít hivatalból a rendőrség, ha természetes halállal hal meg valaki.)

Már 3 óra is elmúlt, mire végeztünk. a postára mentünk, hogy a gyógyszertámogatását felvegye Piroska néni. Ebben a hónapban fog lejárni, így ezt is újra kell igényelni egy évre. (Megjegyzés: Időközben - ma – utána jártam és megtudtam, hogy mivel ezt az összeget - háromhavit – egyösszegben utalják, így ez az utolsó három hónapra esedékes összeg már február hónapban utalásra került.) Nehezen fogja elfogadni és megérteni, hogy legközelebb majd csak akkor fognak utalni, ha a kérelmet újra benyújtja és Határozat születik.)

Ezekután természetesen visszakísértem Piroska nénit a szállóra és rohantam haza átöltözni, mert 17 órakor indulnom kellett munkába.

Tulajdonképpen egy egész nap alatt lejártuk a lábunka a hivatalok között egy 68 éves idős asszonnyal, aki most veszítette el a férjét és szinte semmi megnyugtatót nem sikerült elintéznünk és nem tudtunk meg.

Fel nem adjuk, - ha kell minden ügyben - "Elmegyünk akár Brüsszelig is!" - szokta volt mondani Piroska néni 68 évesen.