2017.április 30 . Rendkívüli MÁJUS 1. MISKOLCON a Hősök terén

MISKOLCON-MISKOLCIAK-MISKOLCÉRT

(szerdánként a Hősök terén 17-20 óra között)

Rendkívüli alkalom:

2017. május 01. (hétfő) 10-17 óra között

Valóban sok ember közös akaratára van szükség ahhoz, hogy a valódi változás elkezdődjön:

-          nyilvános mindenki számára elérhető vitákra (például ITT a Téren)

-          mindenki számára elérhető időpontban (ezért délután munkaidő után 17-20 óra között) tehát

mindenki számára ismert, elérhető helyen és időpontban

Van miről beszélnünk és minden esetben elsősorban a városunkat és polgárait érintő dolgokkal foglalkozunk.

El kell kezdeni egy olyan párbeszédet egymással, melyet mi emberek kezdeményezünk, mert szükségünk van rá és szükségünk van egymásra, egymás segítésére/megismerésére (közelítésre)

A TALÁLKOZÁS az első lépés, amit meg kell tenned azaz:

-          el kell jönnöd, ki kell lépned a komfortzónádból és tenned kell valami mást, ahelyett amit eddig tettél

-          ez már egy ADOMÁNY, hiszen a szabadidőd terhére megteszed az első lépést végre önmagadért és egy új KÖZÖSSÉGÉRT (amelyről még semmit nem tudsz)

A BESZÉLGETÉS a második lépés, ami lehet természetesen első alkalmakkor „csak” hallgatás is:

-          tudnod kell, hogy semmi nem kötelező

-          nyitottnak kell kenni az újra

-          élni kell minden lehetőséggel, hiszen sosem tudhatod, hogy mi történik a következő percben

Tehát: ha eljössz és kellően nyitott vagy pontosan fogod tudni és érezni, hogy a továbbiakban akarod-e ezt?

Azt is tudnod kell, hogy a saját életedet Te irányítod és Te vagy felelős a sorsodért, azt Te alakítod.

Talán a következő alkalommal többen leszünk, talán a legközelebbi alkalommal elhozod magaddal egy ismerősödet is, mert olyan téma került felszínre, ami érdekelheti. Talán legközelebb már Te is gondolatokkal/ötletekkel/javaslatokkal állsz elő. Talán megosztod saját tapasztalataidat is.

És máris - anélkül hogy ezt tudtad volna - rengeteget adtál azaz adományoztál és valószínűleg kaptál is valami olyat, melyet korábban nem.

Az én értékrendem szerint így kezdődik az adományozás. (Részletek tekintetében egy újabb blogbejegyzésem fog születni a későbbiekben, a helyszínen erről is fogok beszélni.)

A TÉMAFELVETÉSEK kapcsán elsősorban a városunkat érintő – napi szintű – olyan változások kerülnek felszínre (akár egyéni tapasztalatok megismerésén keresztül), amely jelentős számú polgártársunk mindennapjait érinti.

Mindannyian tudjuk, hogy városunk – minden szépítés ellenére – hanyatlik, öregszik. 

A problémáról tudomást venni kevés: tenni kell azért, hogy ez megváltozzon.

Történt egy aláírásgyűjtés, melyet 35.000 miskolci (és környéki?) polgár írt alá, miközben 160.000 ember él városunkban. Ezen aláírásgyűjtést meg kell ismételni minden más témában, amely a miskolci lakosokat érinti.

Éppen úgy azokkal a feltételekkel, ahogyan az első és eddig egyetlen aláírásgyűjtés is megvalósulhatott.

És minden alkalommal, mikor olyan dologgal kapcsolatosan kell döntést hozni, amely a polgárok mindennapi életét jelentősen befolyásolja ezt meg kell ismételni.

Ebben óriási szerepe van a lakosság társadalmi összetartásának, melynek a KÖZÖS GONDOLKODÁS az alapja, ugyanis ezt társadalmi munkában kell megszerveznie a lakosságnak.

Jelenleg két nagy témakör van, amelyben szeretném a miskolciak véleményét kikérni/megismerni:

-          közétkeztetés kiszervezésének hatása

-          kórházösszevonások hatása

KIZÁRÓLAG a lakosságra (lakossági vélemények alapján)

Itt – mármint a Téren is - a lehetőség, hogy elmond a véleményedet vagy írásban megfogalmazva (tapasztalataidat leírva) – akár név nélkül is – bedobd a kis Ötlet/Vélemény ládikába vagy nyíltan beszélj róla.

Bizonyos vagyok benne, hogy amennyiben 35.000 embertől több vélemény/gondolat/ötlet/javaslat születik bizonyos - törvény által meghatározott – időn belül, az jelentősen kell, hogy befolyásolja egy testület döntését.

Ezen túlmenően lehetőség van – a helyi rendelet szerint – társadalmi egyeztetésre, melynek módja jelenleg nem ismert, így itt kérem fel azokat a szakmai szervezeteket/csoportokat/ közösségeket, akik ismerik a fent említett két témával kapcsolatosan a várható társadalmi hatásokat jelezzék, hogy az egyeztetéseken részt vettek-e illetve részt vennének-e?

Cél:

-          a szakmai vélemények megismertetése/ összevetése az emberek véleményével

(Többek között erre is lehetőséget biztosít a Téren való találkozás, nyilvános „fórum”)

Láthatóan egyre inkább KÖZÖSEN kell, hogy cselekedjünk, mert egymásra vagyunk utalva Most már csak rajtunk áll:

EL KELL KEZDENÜNK!

GONDOLKOZZUNK KÖZÖSEN!

"Ha kell akár elmegyünk Brüsszelig is!"- szokta mondani Piroska néni 68 évesen

Piroska néni Sándor felesége, aki mindenre elszánt és most még elszántabb:

elveszítette férjét

Mint írtam volt: Sándor - a férje - meghalt csütörtökön közterületen, lakcímnélküliként; Szociális bérlakásukat 2 éve elveszítették, azóta az utcán éltek vagy itt-ott ismerősöknél, rokonoknál húzták meg magukat rövidebb ideig. Immár 2. hete voltak újra a Vöröskereszt „lakói” - feleségével együtt. 

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1694997600795577&set=a.1388765211418819.1073741827.100008560604076&type=3&theater 

Az idei telet itt húzták ki az átmeneti szállón, de a moratórium lejárta után a „szolgáltatási” díj megfizetésére kötelezték őket, amely összeg kifizetése után – nem sokkal több mint – 10ezer forintjuk maradt volna megélhetésre. Betegségeikre való tekintettel a gyógyszerköltségük havonta ennek az összegnek a felét teszi ki azaz kb 5ezer forint – a közgyógytámogatást mindketten elveszítették már korábban. (Megjegyzés: Nagyon sok bentlakó van hasonló helyzetben. ☹ Van akinek mindössze pár ezer forintja marad a szálló díjának kifizetése után, pedig közmunkaprogramban dolgozik.)

Segítem őket magánemberként, önkéntesként: érdekvédelem és érdekképviseleti területen.

Csütörtök: (2017-04-13)

Dolgoztam: 06:00-18:00 között. Napközben láttam a sok-sok nemfogadott hívást és keresést, így műszak végén azonnal, még bentről a munkahelyemről elkezdtem visszahívogatni a számokat a mobilomról. Így derült ki, hogy Piroska néni minden lehetőséggel élt, hogy elérjen engem. Majd megtudtam, hogy új SIM kártyát vásároltatott, hogy tudjon telefonálni. Hogy mi történt a régivel, arra csak annyit mondott, hogy azon már ne keressem. Így megtudtam az új telefonszámát és ezt is elmentettem a telefonomba, mint ahogyan minden esetben ezt szoktam. Ekkor derült ki, hogy az új telefonszámról is hívott napközben, nem is egyszer.

Elmondta, hogy Sándor meghalt és nem nagyon tud és nem is nagyon ért semmit sem, kérte, hogy amiben tudok segítsek. Elmondta, hogy reggel elindult a fogadott fiával telefont vásárolni. A fiú egyszercsak azzal hívta fel, hogy: „Meghalt a fater”. A fiú mindösszesen a hátizsákját hozta el neki szinte üresen, amit levágott valaki a hátáról (?) és a személyes iratait adta át neki az üres pénztárcával. A fiú elmondta neki, hogy a rendőrök és a mentő is kint voltak a helyszínen és a halottszállító kocsi pedig bevitte az Erzsébet kórházba a proszektúrára. A fiú megígérte, hogy bemegy a proszekturára ehelyett Emődről hívta újra Piroska nénit legközelebb …. Ekkor Piroska néni kihívta a szállóra is a rendőrséget. Folyamatosan azt ismételgette: „Valami itt nagyon nemstimmel kislyányom.”

Tehetetlennek éreztem magam …….

 Sándor egy jótét lélek volt: Piroska néni jobb és bal keze és lába is egyben. Mindent megtett Piroska néninek, Piroska néniért, mivel Piroska néni már egyre kevésbé tud közlekedni a balesete óta és a 2 éves „utcánlét” is állapotrosszabbodást okozott nála.

Sándor – 74 évesen - szinte futva közlekedett velem, mikor intéztük az ügyeiket: sosem panaszkodott, a beteg felesége sokkal fontosabb volt számára.

Folytattam tovább a telefonálgatást és mindenhol azt a választ kaptam, hogy legközelebb kedden reggel az ünnepek után fogunk tudni bármiben előre lépni. Egyedül a rendőrségen van 24 órás ügyelet, ahová bármikor bemehetünk.

Péntek: (2017-04-14) este 8 óra

Taxival – a néni állapotára való tekintettel - a szállóról(!!!), ahol most tartózkodik a néni, az ügyelet tudtával elmentünk a rendőrségre és utána vissza is kísértem őt a szállóra. (Megjegyzés: Telefonálásaimkor beszéltem a szálló egyik munkatársával, aki arról tájékoztatott, hogy mivel a bácsi nem az intézményben hunyt el, így semmilyen teendőjük és kötelezettségük nincs az üggyel kapcsolatosan a továbbiakban.)

(A taxiban kiesett Piroska néni zsebéből a telefon, mikor visszafelé mentünk a szállóra. Másnap tudott értesíteni erről és én csak ezután a taxitársaságot. Természetesen, mivel egész éjszaka kint volt az autó és rengeteg volt az utas, szinte esélytelennek látszott az, hogy megkerüljön. A sofőr is csak estére állt újra munkába. Mindennek ellenére meglett a telefon és vasárnap este vissza tudtam adni Piroska néninek. A taxis mindössze ennyit mondott: „Nálunk így szokás”)

A rendőrségi ügyeleten semmilyen feljegyzés nem készült arról, hogy ott jártunk és érdeklődtünk. Feljelentést sem tudtunk tenni és információt sem tudtak adni se halálesettel, se a rendőri intézkedéssel kapcsolatosan, mindannak ellenére, hogy az elhunyt beteg felesége próbált személyesen megtudni bármit is a férje halálának körülményeivel kapcsolatosan. (Megjegyzés: Kérdésemre, hogy ha kint voltak a rendőrök – a helyszínen illetve a szállón is -, akkor arról valami dokumentáció kell, hogy készüljön. Azt a választ kaptam, hogy Feljegyzés történt. Mondtam, hogy erről szeretnénk egy másolatot kapni. A válasz ez volt: „Amennyiben ez lehetséges, akkor ezt is kedden tudjuk leghamarabb intézni”.)

Kedd (2017-04-18):

Lementem fél 9-re a szállóra Piroska néniért: tudtam, hogy hosszú és fáradtságos napnak nézünk elébe, hiszen legalább három helyre el kell jutnunk:

-      Erzsébet kórház Proszektúra

-      Városi Rendőrkapitányság

-      temetkezési ügyintézés

A Sándor pénztárcájából – amiben mindig sok irat is volt – előkerült egy temetkezési vállalkozás névjegykártyája. Felhívtam és így derült ki, hogy ők végezték a halott elszállítását a helyszínről. (Megjegyzés: Majd később derült ki, hogy az ügyeletes orvos hívta őket; illetve, hogy ezt a szállítási költséget a kórház viseli. Az is kiderült, hogy esetleg még náluk is lehet személyes holmija az elhunytnak,)

A Proszektúrán kiadták a Halotti bizonyítványt és szóltunk, hogy köztemetést szeretnénk kérni. Az ügyintéző hölgy felajánlotta, hogy ezt hivatalból ők kezdeményezhetik a néni kérésére, de akkor semmiféle papírt nem tud nekünk átadni, legfeljebb egy igazolást, de ez is meg kell kérdeznie. Fénymásolatot pedig csak kórházigazgatói engedéllyel készíthet ez esetben a dokumentumról.

A személyes ügyintézés mellett döntöttünk, így erről is készséges felvilágosítást adott az ügyintéző: menjünk a szociális osztályra és megmondta, hogy kit kell keresnünk. (Megjegyzés: Csak annyit felejtett el mondani – mint utóbb kiderült -, hogy kedden nincs ügyfélfogadás a szociális osztályon.) Megkaptuk az iratot, a boncmestertől átvettük a ruhaneműt, melyről feljegyzés készült egy példányban, melyről szintén kértünk egy másodpéldányt. A ruhák között volt a hátizsák levágott pántja is. Zsebeiben mindössze egy kulcscsomó volt, semmi egyéb. Útnak indultunk, útközben lefénymásoltattuk a halotti bizonyítványt.

Először a rendőrségre mentünk vissza, vittük magunkkal a ruhás zsákot és az elkészült átvételit a ruhákról. Oda kellett mennünk, hiszen péntek este ebben egyeztünk meg és hiányoztak dolgok valamint a hátizsák pántja is előkerült. Nagyon sokan voltak, így átsétáltunk a szociális osztályra, ahol szembesültünk a ZÁRVA táblával, ekkor felhívtam az ügyintézőt, aki nagyon megértő volt és lejött, fogadott minket. Sikerült elintéznünk a köztemetést. (Megjegyzés: megtudtuk, hogy ennek a költségei 60 és 90 ezer forint között mozognak és hogy ezt is vissza kell fizetni, tehát csak megelőlegezi az önkormányzat. Rákérdeztem a temetési segélyre, ami 30 ezer forint; azaz: a minimális temetési költség fele vagy 1/3-a mindössze. Természetesen ezt ebben az esetben nem lehet igénybe venni. Tehát a legrászorultabbak esetében ez a „jóváírás” nem megoldható.)

Visszamentünk a rendőrségre, ahol közel 2 órát várakoztunk és nem sokkal jutottunk előrébb, mint a pénteki napon: újra nem készült se feljegyzés arról, hogy ott jártunk, se a feljelentést nem vették el. Annyival tudtunk meg többet, hogy akire „kiszignózták” a halálesetkor készült feljegyzést, az a mai napon nem dolgozik és hogy eljárás nem indult az ügyben. (Megjegyzés: Rendőrségi eljárást nem indít hivatalból a rendőrség, ha természetes halállal hal meg valaki.)

Már 3 óra is elmúlt, mire végeztünk. a postára mentünk, hogy a gyógyszertámogatását felvegye Piroska néni. Ebben a hónapban fog lejárni, így ezt is újra kell igényelni egy évre. (Megjegyzés: Időközben - ma – utána jártam és megtudtam, hogy mivel ezt az összeget - háromhavit – egyösszegben utalják, így ez az utolsó három hónapra esedékes összeg már február hónapban utalásra került.) Nehezen fogja elfogadni és megérteni, hogy legközelebb majd csak akkor fognak utalni, ha a kérelmet újra benyújtja és Határozat születik.)

Ezekután természetesen visszakísértem Piroska nénit a szállóra és rohantam haza átöltözni, mert 17 órakor indulnom kellett munkába.

Tulajdonképpen egy egész nap alatt lejártuk a lábunka a hivatalok között egy 68 éves idős asszonnyal, aki most veszítette el a férjét és szinte semmi megnyugtatót nem sikerült elintéznünk és nem tudtunk meg.

Fel nem adjuk, - ha kell minden ügyben - "Elmegyünk akár Brüsszelig is!" - szokta volt mondani Piroska néni 68 évesen.

2017. április 07: Miskolci Közgyűlés mindenekelőtt (nem a már megszokott csütörtökön, hanem pénteken került megrendezésre)

ahol 10 Sürgősségi Napirendi pont került fel 2017. április 01. után

azaz a Közgyűlés előtt 6 nappal

Tudom, hogy országosan CEU, meg civil törvény módosítás stb... -többek között ezek miatt is - az EU-ból való kizárás fenyegeti hazánkat 

 https://www.facebook.com/groups/426975270786000/permalink/822439544572902/ 

, de

MI ITT ÉLÜNK MISKOLCON!

és azt is tudom, hogy nagyon fontos és nagyon közeli miskolci események következnek a napokban, melyek csoportunk életének két éve meghatározó pontjai (adománygyűjtés, aláírásgyűjtés, ételosztás, Nyilvános Civil Fórum – katt a linkre a részletekért https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1692170074411663&set=a.1388765211418819.1073741827.100008560604076&type=3&theater , mivel

MI ITT ÉLÜNK MISKOLCON!

Azt is tudom, hogy megint félbehagytam a blogírást most emiatt a sokkal fontosabb esemény miatt:

2017. április 01. napján feltettem ez a posztot a facebookra https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1689490418012962&set=oa.818792644937592&type=3&theater

 a miskolci Közgyűlés Napirendi pontjaival. Ugyan TÉVESEN írtam ki az időpontot és adtam tovább 2017. április 07. !!CSÜTÖRTÖK!! , miközben ez a dátum PÉNTEKI NAP. (Ellenben ezt a hibát senki nem jelezte vissza.) Utólagosan – ezúton is - elnézést kérek mindenkitől.

A Miskolci Közgyűlés - rendszerint minden hónap első csütörtökén - CSÜTÖRTÖKÖNKÉNT tartja meg üléseit

Már a fenti link alatti poszt alatt jeleztem hozzászólásban, hogy a márciusi anyag megtekintésének elkezdésekor (40perc után), hogy semmi nem változott.

Most nézzétek meg az áprilisi Közgyűlésről készült videó felvételt http://onkormanyzati.tv/miskolc/2017_aprilis_07  

és nézzétek meg:

a 2017. április 01. napja után felkerülő SÜRGŐSSÉGI napirendi pontok listáját (10 darab) - képeken -, melyek még 2017. április 01. napján egyáltalán nem voltak ismertek.

Nézzétek meg a hozzájuk tartozó dokumentációk mennyiségét

-          különös tekintettel a 9., 10. Sürgősségi Napirendek vonatkozásában (pdf fájlok Miskolc honlapján megtekinthetők és letölthetők: http://miskolc.hu/varoshaza/dokumentumok-rendeletek/kozgyulesi-napirendek/eloterjesztesek )

Felmenthetőek-e az általunk választott képviselők a felkészületlenségük

miatt? Az anyagokhoz rendkívül későn jutnak   hozzá, így döntéseket hozni felelőtlenség.

Valamint megjegyezni kívánom, hogy a Zárt ülésen tárgyalandó Sürgősségi napirendi pontok még a Közgyűlés elkezdődésekor sem kerültek fel a Napirendek közé nyilvánosan a honlapra (a mai napig sincsenek ott: 2017. április 08.)

A Sürgősségi Napirendi pontok tartalma már jóval korábban ismert kellett, hogy legyen. (pl: a közétkeztetés témakör)

 -          Hogyan lehetséges az, hogy a normál Napirendek közé nem tudnak bekerülni az ilyen nagy horderejű, városunk polgárainak az életét jelentősen befolyásoló és meghatározó döntések?

   -          A Bizottsági üléseknek mennyi idejük marad arra, hogy megtárgyalják és felelősségteljesen döntsenek a napirendi pontokkal kapcsolatosan?

-           Milyen mélységében képesek átolvasni egyáltalán a bizottsági tagok a rendelkezésre álló időben az adott témához kapcsolódó iratokat?

Valamilyen megoldást kell találnunk nekünk KÖZÖSEN: Miskolc lakosságának.

2017.április 05: az előző bejegyzés folytatása

NE feledjétek: MA SZERDA VAN és ha tehetitek és gondoljátok gyertek a Térre

Miskolcon a Hősök terére

Mindenkit várok 17-20 óra között

2017-03-30 és 31 (csütörtök, péntek)

Meg kell majd szoknom a napi szintű jegyzetelést (dokumentálást). Ez is egy tanulási folyamat, hiszen ma már lassan egy hete, hogy ezek a dolgok megtörténtek. Viszonylag jó a memóriám – hálistennek – így a nagyon fontos dolgok megmaradnak. Tulajdonképpen minden, ami történik és minden, amit teszek, az valaki/valakik számára nagyon fontos.

CSÜTÖRTÖK:

Délelőttre terveztem, hogy a bíróság elnökéhez megfogalmazom – az előző napon megbeszéltek alapján – a miskolci lakáshelyzettel kapcsolatos észrevételeimet, melyeket az eddigiek során tapasztaltam az emberek elmondása alapján, amikoris segítséget próbáltak kérni tőlem. Ehhez nagy segítségemre van a budapesti A Város Mindenkié csoport aktivistáival – már hosszú idő óta – kialakított kapcsolatom. Nem csak az utcán és szállón élő emberek szenvednek lakhatási problémával, hanem a lakásaikban lakóknak (bér és magán egyaránt) is fizetési nehézségeik vannak. Az állam és az önkormányzatok egyáltalán nem humánusak, emberségesek. Méltányosságot szinte egyáltalán nem gyakorolnak. (Erről bővebben, ha az emailre megkapom a választ.)

Már a beszélgetés kezdetén biztosítottam arról, hogy Panaszom nem a Bíróság munkája ellen irányul, hiszen tisztában vagyok vele, hogy feladatuk és hatáskörük mindössze a törvények betartására és betartatására terjed ki azaz: jogalkalmazást végeznek. A jogalkotási folyamat nem tartozik hatáskörükbe, így ezzel kapcsolatos fogalmaztam meg a kérdéseimet. Biztosított arról, hogy a válaszlevelükben igyekeznek tájékoztatni arról, hogy ezen kérdéseimmel/kéréseimmel hová forduljak?

Sajnos a CEU-s események kissé megzavarták a délelőttre tervezetteket, így nem mindennel készültem el, mire indulnom kellett a megsegítetteimhez, akikkel előző nap megbeszéltem mára a találkozót.

Felvettünk egy levelet, melyben a Gyógyszertámogatás elutasításra került, mert a havi gyógyszerköltséget  mindössze 1.424.- forintban határozta meg  valamint a Fogyatékossági támogatására irányuló kérelem is elutasításra került. Beutalókat szerettünk volna kérni a háziorvostól, ehhez a szállón dolgozó gondozó segítségét kértem. Elvitt az orvosi rendelőbe, ahol az orvos elmondta neki, hogy jelenleg csak ügyelet van és ilyen dolgokkal csak rendelési időben foglalkoznak, így holnap keressük fel az orvosi rendelőt 10 óra körül. A Fellebbezéseket minkét esetben meg kell írni, még akkor is, ha ez már korábban elutasításra került, hiszen egészségi állapot rosszabbodás minden esetben bekövetkezik egy 75 éves embernél, akinek a lakhatási körülményei megváltoztak. Eredetileg is betegségek sora állt már fent a korábbiakban is.

Hogyan váltsa ki a számára felírt összes gyógyszert az a nyugdíjas, akinek a fele nyugdíját – öregségére – elviszi a végrehajtó, mert jóhiszeműen elment kezesnek korábban? Ezt a tényt azonban az összes intézmény figyelmen kívül hagyja, mert a teljes nyugdíjösszeget veszi figyelembe, így alanyi jogon már egy idő után – a nyugdíjemelések következtében – minden esetben elesnek a Közgyógyellátástól. A bácsi például egy egyszeri és rendkívüli 3.500.- forintos nyugdíjemelés következményeként veszítette el ezt.

A Gyógyszertámogatásnál azt nézik azaz azt veszik figyelembe, hogy az elmúlt hónapokban a részére felírt gyógyszerekből mennyit váltott ki a gyógyszertárban? Azt gondolom, hogy érthető módon 28.500.—ból – ha kifizeti az átmeneti szálló díját: 11.400.- -ot – csakis a legszükségesebbeket tudja kiváltani.

Tehát jelen esetben fontos utána járni, hogy a levonások miből adódnak? Ez jelenleg nagyon jó úton jár: bírósági szakaszba tettük; folyamatosan jönnek a megszüntetések a különböző ügyekben. Ezen levelezéseket továbbítjuk a Nyugdíjfolyósítónak, ahol ettől a hónaptól a levont összegeket letétként kezelik.

Most megint indulnom kell, a másik esetemmel és a délutáni lakótelepi Lakógyűléssel folytatom majd és a pénteki nappal azaz március 31-el.

Remélni tudom csak, hogy utólérem magam, hiszen ma megint szerda és megyek a Térre (Miskolc Hősök tere). Minden szerdán 17-20 óra között, ahol Nyilvános Civil Információs Fórumot tartok az arra járóknak, érdeklődőknek az aktuális és közelgő miskolci eseményekkel kapcsolatosan.

Gyertek bátran és kérdezzetek!

Holnap pedig reggel meló, így ma már nem fogom tudni folytatni az írást

2017. április 04 - Akarod-e TUDNI? - Tudod-e AKARNI? - vissza az eredeti elképzeléshez

„Ha nem tudod azt tenni, amit akarsz, akard azt tenni, amit tudsz!” 

https://plus.google.com/101956039451463648460  - google+

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1686796091615728&set=a.1388765211418819.1073741827.100008560604076&type=3&theater - facebook

Közel másfél órás keresgélés után rá kellett jönnöm, hogy - több mint valószínű – csakis gondolati szinten született meg a 2 napom leírása, hiszen olyan élénken élt bennem hosszasan. (Mivel magamnak eseménynaplót is vezetek a napi történésekről - illetve előre is tervezek; mindemellett percről percre, egyik pillanatról a másikra borulnak a dolgaim 1-1 telefon vagy email következtében – nehéz eldönteni, hogy éppen mikor hol, hova és mit rögzítek?)

Az óra és percek - a két napi eseménydús történések alatt - még mindig itt lebegnek a szemem előtt, s teljességgel lehetetlennek tartom, hogy nem kezdtem el írni.

Szóval szabit kértem már jóelőre erre a szerdai napra – 2017. március 29. – így 3 szabad napom lett egymás után a héten. (szerda, csütörtök, péntek) Szerdára így belefért végre a Járási Bíróság Elnökének fogadóórája is 9-11 óra között. Miskolcon minden héten szerdán van fogadóóra a vezetőknek ebben az időpontban. Kicsit rövidnek és nem is túl szerencsének találom, hiszen ha ezt dolgozó emberként akarja igénybe venni az ember, akkor erre a napra szabadságot kell kivennie. Pozitív ugyan, hogy sorszám nélkül működik ez a rendszer és hogy egyáltalán van ez a lehetőség.

Reggel már egy egyeztető tárgyaláson kezdtem 8 órakor, ahonnan 10 percet késtem ugyan, de van mikor nem dől össze a világ emiatt, így most sem történt semmi különös. A tervezett fél órás beszélgetés viszont másfél órásra sikeredett, mivel annyi egyeztetni valóra volt szükség. Ígéretet tettem, hogy készítek egy összefoglalót, melyet még a mai napon 15 óráig igyekszem eljuttatni. Már ekkor tudtam, hogy elméletileg ez fizikailag lehetetlen, ezért szóltam, hogy számíthat késésre, de még 17 óra előtt át fogom küldeni, mielőtt a Térre megyek. (Erről az egyeztetésről majd később, mert ugyan megbeszéltünk egy pénteki időpontot, de még az is „csak” előzménye a „valaminek”.)

Ezután gyors telefon a következő nem tervezett találkozással kapcsolatosan, hogy nagyvalószínűséggel még 11 óra előtt tudnánk találkozni, ami maximum 1 óra hossza lehet, akkor ha az Elnöki fogadóórán végzek. Természetesen ezt sem lehetett pontosan tudni előre, hogy ott mennyien lesznek, csak egyet tudtam biztosra: mihamarabb tudatnom kell egy emberrel, ha találkozni szeretnék vele bármely rövid időre is a mai nap folyamán, mert ez nem volt tervezve.

Így a busz felé igyekezve -  merthogy menetrendszerint tömegközlekedek - elengedtem egy telefont és megbeszéltük a találkozást. Közben fogadott a Bíróságon a nemelnök „csak” csoportvezető. Rákérdeztem: a válasz az volt, hogy helyettesíthető, így vele egyeztettem és adtam be a Panaszomat  is egyben. (Ezt sem részletezem tovább most, hiszen itt is további levelezés következik emailben azaz kaptam egy email elérhetőséget is.)

10:23 volt mikor elindultam a villamos felé és 15 perc múlva meg is érkeztem a max 1 órásra tervezett (aznapra előre nem tervezett) megbeszélésre és 11:47-kor be is fejeztük.

A megsegítetteim levelezései (értesítői) mindig a táskámban vannak, hiszen sohasem tudom mikor találkozom velük véletlenszerűen. így két emberrel sikerült másnapra megbeszélnem találkozót. Kértem őket, hogy vegyék fel a leveleket és holnap találkozzunk, akkor folytatjuk majd a levelek tartalmának ismeretében.

Futás haza: a busz 12:30-kor jött így 13:00-kor már a gép előtt ültem és szerkesztettem, fogalmaztam a megígért összefoglalót. 16:30kor nyomtam rá a küldés gombra és ekkor elindultam a Térre.

Este 21:30-ig kint voltam.

Nekem így telik egy nap szabadságom és ettől élek. És míg élek remélek, hiszen: „Mindig van előre. Ha úgy gondolnám, hogy nincs: nem csinálnám. Akarod-e TUDNI? Tudod-e AKARNI?” – na ez itt a kérdés…

……………………………………..

Most megint rohanás: kicsit néha magammal is kell foglalkoznom (na nem sokat csak amit feltétlenül szükséges); persze most is erős késésben vagyok és már volt pár nemfogadott hívásom, akiket majd útközben visszahívok. Remélem délkörül végzek ma és akkor folytatom

Addigis :

további Szép napot Mindenkinek! Mosolygósat 😊 és Boldogságosat ❤