szinte semmi egy ember életében
A mai felgyorsult és rohanó világunkban azonban megszámlálhatatlan eseménynek vagyunk/lehetünk szemtanúi, ha nyitott szemmel járunk. A folyamatos sodródásban és kényszercselekvéseink közepette észre sem vesszük a JÓT, az előremutatót, a MÁST.
Ha mégis észrevesszük: legyintünk és elmegyünk mellette, az:
- "egy fecske nem csinál nyarat" felkiáltással vagy rosszabb esetben megállapítjuk
- "na ez a bolond is megéri a pénzét"
Miközben elgondolkodunk rajta - már ha maradék eszünkkel és tudásunkkal képesek vagyunk erre -:
"Valóban LEHET másképp?"
Ha teszünk akkor igen....
ha VALÓBAN tenni akarunk, mert egy emberként azonban valóban nehéz.
Közösen kell tennünk!
Tavaly 2016. március 15-én beszéltem először emberek előtt (egy emlék formájában ugrott elém a facebookon https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1682404385388232&id=100008560604076&pnref=story
Bemásolom, ha nem nyilna meg a link alatt
A linkre kattintva egy emléket olvashatsz https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1682415152053822&id=100008560604076&pnref=story
ha nem tudod megnyitni, akkor itt is elolvashatod
Mirjam Csikós Mariann megosztott egy emléket.
42 perce ·
Az emléket OSZTANI ÉR! (de sajnos be kell másolnod a szöveget is, mert különben csak az emléket osztja meg; a linkekre kattintva bővebb információkat találsz;) )
42 perce ·
Az emléket OSZTANI ÉR! (de sajnos be kell másolnod a szöveget is, mert különben csak az emléket osztja meg; a linkekre kattintva bővebb információkat találsz;) )
1 ÉVES emlék:
ekkor már több mint egy éve tettük a dolgunkat, ott voltunk mindenhol, ahol csak lehetett és amiről időben sikerült tudomást szereznünk
(Figyelmetekbe ajánlom csoportunk oldalán a fájlok között megtalálható - 2016. május 07-én újra feltöltött - Eseménynaptárt a 2014-2015-2016 évünkről; a posztot ezen a linken tudjátok megtekinteni, amelyben benne van a fájl is https://www.facebook.com/groups/426975270786000/640201379463387/ )
ORSZÁGOS FELHÍVÁST is közzétettünk, hogy más csoportok is bemutathassák az éves munkájukat és megismerhessük egymást
Senki nem jelentkezett a mai napig, még azok a szervezetek sem, akiknek valójában EZ A MUNKÁJUK, azaz napi 8 órában, fizetésért azért dolgoznak, hogy az embereknek segítsenek.
Néhány közeli kicsi és nagy bejegyzett szervezet honlapját igyekeztem megtalálni. A bennük található információk siralmasak, eredményeikről szinte alig számolnak be; már ha még élő honlapot találtam egyáltalán. Sok esetben már meg sem lehet nyitni a weboldalt vagy 3-4 évvel ezelőtti dátumok az utolsó bejegyzés időpontjai.
KELLENE EZEN VÁLTOZTATNI!
Tudom: rosszul esik a számonkérés, de ha valaki a munkahelyén nem jól teljesít, azt igenis számon kérik és vannak/lehetnek következményei.
Ha valaki azonban JÓL VÉGZI a munkáját, annak pedig POZITÍV (kézzelfogható) eredményei vannak.
Tehát továbbra is Közös Gondolkodásra hívok mindenkit szerdánként Miskolcon a Hősök terén 17-20 óra közötti időpontban:
van miről beszélnünk
( a Zárt csoportba - NyiCIF - brainstorming - https://www.facebook.com/groups/1130954760345120/?fref=ts
CSAK azokat tudom felvenni,
- akiket már ismerek és azt jelzik felém
- vagy háromszori személyes találkozás után
Indoklás: „az ígérhetésekből nagyon kezd elegem lenni így 2 év után; VALÓBAN tenniakaró és cselekvő embereket keresek Miskolcon és környékén” – addig rendben van, hogy most már sokan tudunk egymásról, de vállalnunk is kell egymást.
A további Közös összehangolt gondolkodás/cselekvés személyes és rendszeres kapcsolattartás során építhető tovább tehát elkerülhetetlen
- nem Budapestre hívom a miskolci, borsodi embereket
- nem is munkaidőben;
Ebbe a csoportba elsősorban miskolci és környékbeli emberek jelentkezését várom – természetesen igény esetén lehetséges országos NYITOTT csoport létrehozása is; megértéseteket köszönöm)
Ebben már részben olvashattok az idei március 15-ről, de ezt is beteszem ide link formájában, majd bemásolom, hogy aki nem tudja megnyitni az is olvashassa
Kedves miskolciak és környékbeliek!
„Tanár Úr: Én - megint - készültem.” (lásd a képeken)
Ugyan 11 percet késtem, de remélem nem mindenki abban a 11 percben volt jelen a Téren éppen, amikor én még nem voltam ott. Este 8-ig kitartottam a szemerkélni kezdő eső ellenére is.
Tudom: vannak térfigyelő kamerák a Téren, de erre szokták azt mondani, hogy a mai világban már úgysem tudsz elbújni…. tehát jövőhéten is várlak Benneteket 17 órától SZERDÁN, a Téren – Miskolcon a Hősök terén.
Hozzatok témákat vagy tegyetek javaslatokat a poszt alatt vagy cheten. Kereshettek emailben is csikos.mariannka @gmail.com – az tuti – mivel facebook nincs a telómon. S különben is eldöntöttem: korlátozom a facebookon a jelenlétemet, mert a túlontúl sok ostobaság elveszi az időmet a jóval fontosabb dolgokról. (Valóban használhatnánk sokkal értelmesebben a facebookot, bár gyakran nem a mi hibánk, hogy az üzenetek, posztok nem érnek éppen pont el oda, ahová szeretnénk vagy szánjuk. (rendszerhiba, logaritmus vagy integrálás?!- valami ilyesmi miatt)
Hozzatok témákat vagy tegyetek javaslatokat a poszt alatt vagy cheten. Kereshettek emailben is csikos.mariannka @gmail.com – az tuti – mivel facebook nincs a telómon. S különben is eldöntöttem: korlátozom a facebookon a jelenlétemet, mert a túlontúl sok ostobaság elveszi az időmet a jóval fontosabb dolgokról. (Valóban használhatnánk sokkal értelmesebben a facebookot, bár gyakran nem a mi hibánk, hogy az üzenetek, posztok nem érnek éppen pont el oda, ahová szeretnénk vagy szánjuk. (rendszerhiba, logaritmus vagy integrálás?!- valami ilyesmi miatt)
Valamint azt is eldöntöttem, hogy a NyiCIF facecsoportba https://www.facebook.com/groups/1130954760345120/?fref=ts csak azokat fogom felvenni, akikkel már legalább háromszor találkoztam személyesen és konkrét elképzeléseik vannak azzal kapcsolatosan, hogy milyen területen tudnának részt venni – önkéntesként/aktivistaként városunk életének pozitív irányba történő megváltoztatásában illetve hogy tudnánk KÖZÖSEN JÓT „cselekedni”.
Igyekszem inkább a blogomban megírni a dolgokat. http://csikosmariann.blogspot.hu/
A mai napról:
4 óra 50 percet voltam kint összesen a Téren, kitartottam a szemerkélő eső ellenére utolsó percig
4 óra 50 percet voltam kint összesen a Téren, kitartottam a szemerkélő eső ellenére utolsó percig
A legelején odajött egy újdonsült ismerős, akibe szinte mindig és mindenhol sikerül belebotlanom Miskolcon, bárhol megjelenek. (Azért ez örömmel töltött el, hiszen se netje, se facebookja nincs, tehát: figyel rám mikor valamit mondok neki.)
15:15-kor bekapcsoltam a megafont, bemutatkoztam. Elmondtam, hogy van engedélyem a rendőrségtől és hogy ez a rendezvény független a nemzeti ünneptől. Üdvözöltem a miskolci lakosokat és Nyilvános Közös Gondolkodásra hívtam őket. Elmondtam a két aktuális témát és hogy lehet javaslatokat tenni.
Ismerősöm azt mondta, hogy hatásos volt az ahogyan beszéltem. Vett magához az ingyenes Fekete mosó példányaiból – nem is egyet – majd beszédbe elegyedtünk. Az ünnepről kezdett beszélni és kérdezte tőlem: „A mai nap miért a kürtöskalácsról, meg a vásárfiáról szól? Miért nem emlékezünk méltóan?” Megdöbbentett, mert arra a kirakodóvásárra célzott, amit a városban látott.
Eszembe jutott az általunk rendezett tavalyi március 15. , amit ugyan kis létszámmal, de a Petőfi téren tartottunk – az ünnep méltóságához hűen; beszéltem neki erről. Beszéltem a jövőbeli terveimről és azt is megosztottam vele, hogy elkezdtem megharagudni azokra az emberekre, akiknek hónapról hónapra ételt készítünk, hiszen egyre inkább bebizonyosodik róluk, hogy nagytöbbségük egyáltalán nem akar változtatni a már „jól bevált” és „megszokott” életén. Nem ítélkezem felettük, természetesen továbbra is segítem őket, ha megkeresnek, de nincs több hal, ha nem kell a háló a halászáshoz. ☹ Így marad nekik annyi hal, amennyit kézzel ki tudnak fogni. Bár be kell látnom: eléggé megedzette őket az élet, hogy mindig sikerüljön annyi halat kézzel kifogniuk, amennyire éppen szükségük van. Ettől még ez nem helyes. (Gondolkodom a megoldáson azaz egy Új adományozási rendszer kidolgozásán és felépítésén. Megjegyzés: tapasztalataitokkal segíthettek, köszi)
Közben megjelent egy régi barátnőm, akire nagyon számítottam, hogy eljön, mert rengeteg közös témánk van és iszonyatosan régen találkoztunk. A gördeszkások a Téren voltak – mint minden alkalommal – így nem tudtam röpülni felé tárt karokkal. Sikerült is jól elmélyednünk a beszélgetésbe, így újdonsült barátom otthagyott bennünket, bár ígéretet tett, hogy még visszajön. (Ezt elmulasztotta.)
A gördeszkásokra sosem haragudtam, korábban beszélgettem is velük: jól megférünk a Téren, legalább „használjuk”, ha már máshol nincs lehetőségünk a tevékenységeinket gyakorolni. (Jó kis hely a Tér, a miskolci Hősök tere: pár pad vagy sakkasztal azért még elférne rajta és egy térkövi sakktábla is.)
A gördeszkásokra sosem haragudtam, korábban beszélgettem is velük: jól megférünk a Téren, legalább „használjuk”, ha már máshol nincs lehetőségünk a tevékenységeinket gyakorolni. (Jó kis hely a Tér, a miskolci Hősök tere: pár pad vagy sakkasztal azért még elférne rajta és egy térkövi sakktábla is.)
Ezt követően sokáig magam maradtam a gondolataimmal, így alkalmam volt megnézni a neten, hogy mi történt székesfővárosunkba a nemzeti ünnepen. Nem sok idő múlva jelzett a telóm, hogy elfogyott a csomagom adatmennyisége…. hmmm: hát itt nincs free-wifi??? Bizonyára túl messze voltam a buszmegállótól, ezt állapítottam meg. Ekkor váratlanul rám köszönt egy fiatalember: „Jó estét!”, kissé megijedtem, mert el voltam gondolkodva.
Visszaköszöntem, majd folytatta: szeretné megkérdezni, hogy mit csinálok én itt és elkezdtem elmesélni neki, hogy éppen ezért vagyok itt, hogy megszólítsanak az emberek és köszönöm, hogy ezt megtette, mert ez arra vall, hogy nyitott mindenre, ami nem megszokott és érdeklődik az új dolgok iránt. Hagyta, hogy beszéljek, nem vágott a szavamba, értette azt amit mondtam és kíváncsian hallgatta. Kis idő múlva odajött a párja is, így már ketten hallgattak. Nem miskolciak voltak, siettek a buszhoz. Adtam nekik is Fekete mosót, eddigre már jól besötétedett és az eső is elkezdett szemerkélni. Készítettem pár esti fotót a Térről. (elnézést a minőségéért).
Visszaköszöntem, majd folytatta: szeretné megkérdezni, hogy mit csinálok én itt és elkezdtem elmesélni neki, hogy éppen ezért vagyok itt, hogy megszólítsanak az emberek és köszönöm, hogy ezt megtette, mert ez arra vall, hogy nyitott mindenre, ami nem megszokott és érdeklődik az új dolgok iránt. Hagyta, hogy beszéljek, nem vágott a szavamba, értette azt amit mondtam és kíváncsian hallgatta. Kis idő múlva odajött a párja is, így már ketten hallgattak. Nem miskolciak voltak, siettek a buszhoz. Adtam nekik is Fekete mosót, eddigre már jól besötétedett és az eső is elkezdett szemerkélni. Készítettem pár esti fotót a Térről. (elnézést a minőségéért).
Észrevettem, hogy a szobor megvilágítása még mindig nem üzemel, azonban a mellettem lévő lámpa világít, ami tavaly egész éven nem működött. Ekkor láttam meg a Free-wifi jelzést az oszlopon (Ami ugye a korábban tapasztaltak szerint a Téren NINCS! ☹) és egy matrica is volt a kandelláberre ragasztva, egészen frissnek tűnt: „MIZU Miskolc?”
Számomra mindig nagy öröm kimenni a Térre, hiszen minden alkalommal történik valami. Történhetett volna több is, de majd jövőhéten
Hiszen folytatni kell, mert továbbra is várom a Közös Gondolkodásra késztetést érző embereket, hogy megosszák gondolataikat, ötleteiket, javaslataikat. Beszélnünk kell, mert van miről!
Nem vagyunk egyedül és nem csak 35.000 ember él Miskolcon: MI is ITT élünk!
Hiszen folytatni kell, mert továbbra is várom a Közös Gondolkodásra késztetést érző embereket, hogy megosszák gondolataikat, ötleteiket, javaslataikat. Beszélnünk kell, mert van miről!
Nem vagyunk egyedül és nem csak 35.000 ember él Miskolcon: MI is ITT élünk!
