Csikós Mariann Dream/Álom/: 2017. január 22. A "Játék" - a világháló és a hagyományos információáramlás összekapcsolása

Mottó: „Ha nem tudod azt tenni, amit akarsz, akard azt tenni, amit tudsz”

A „Játék”-ban mindenki részt vehet és bárki bármikor bekapcsolódhat. A szabályokat mi magunk formáljuk, folyamatosan alakítjuk.

A „Játék”, amit már 2016.év utolsó napján megosztottam pár csoportban.

És hogy miért?

- mert elegem van már, hogy a csapból is az folyik, hogy mindenről MI tehetünk: az állampolgárok

- mindaközben, hogy tesszük az állam helyett a dolgunkat - és bennünket hibáztatnak - még megoldásokat is javaslunk

- és ami a legfelháborítóbb, hogy nem csak javaslunk, hanem meg is valósítjuk

mert képesek vagyunk!

Itt idézem a megosztott posztomat:

„Lassan itt az óév utolsó napja, valahogyan késztetést érzek arra, hogy megosszam Veletek a pár évvel ezelőtt kialakított elképzelésemet vázlatosan, ami arról szól, hogy: hol van a 4millió ember hazánkban?

Mára kiderült, hogy a szegényeket keresem/keressük, leginkább azokat akikhez nem jutnak el a hírek, akiknek nincs internetjük, mobiltelefonjuk és amúgy is segítségre van szükségük, hiszen ők sok mindenben hiányt szenvednek. :(

Célunk lehet a társadalmi különbségek csökkentése, a pazarlás megszüntetése (a felesleg tudatos fel- illetve tovább hasznosítása)- ezáltal a környezeti nevelés is - azaz az adományozás megszervezése. ("Add tovább a jót!" esemény folyamatossá tétele) Elsősorban a szegény illetve halmozottan hátrányos helyzetű (kirekesztett) gyermekekről és szüleikről beszélünk, akiknek jelentős része vidéken él.

A nulláról kezdve mint magánszemélyek mi is fel tudjuk keresni (összefogni) az összes települést. Ehhez nem kell más csupán egy település névjegyzék és pár ember is neki tud fogni felépíteni a rendszert - 19 megye és a fővárosi kerületek - mindössze 3ezer párszáz településről van szó egy 2010-es utolsó statisztika alapján.

Lenne valakinek kedve/ötlete/javaslata hogyan fogjunk neki?

Látjátok ennek értelmét?

Itt a településlista elérhetőségi linkje http://www.ksh.hu/docs/hun/hnk/hnk2010.pdf és itt található a 2015. évi is mely szinte alig tér el egymástól. https://www.ksh.hu/docs/hun/hnk/hnk_2015.pdf

A diákokat is bevonhatnánk, hogy segítsenek: ők nagyon jók az internetes keresésekben

A Jövő(nk) a TÉT!”

A „Játék” valóban kiegészítésre szorul és még további pontosításokra is. Ehhez: ötleteket, gondolatokat, javaslatokat valamint a megvalósításhoz segítséget várok és egy internetes/facebookos brainstormingot indítok el.

............................................................................

Most akkor konkrétabban a „Játék”-ról:

- hogyan akarjuk elérni, hogy valóban csökkenjenek a társadalmi különbségek, ha a feltételek ehhez nem mindenki számára adottak?

- akarjuk-e ezt valójában és mit tudunk tenni ennek érdekében?

- valóban érdektelenek-e az emberek vagy csak nem kellően tájékozottak?

- hogyan tudjuk egymást segíteni?

Mindenre van válasz, de elsősorban logikusan kell végiggondolni :

Józan paraszti ésszel!

Mindannyian ismerjük a média által elért eredményeket: DE!!!

- mi volt addig amíg nem volt ilyen méretű a média hatása?

- hogyan terjedtek a „hírek”?

A helyes válasz: szájról szájra. Ezt ma mi az ételosztásaink alkalmával is tapasztaljuk, hiszen a szegény emberek közül a legkevesebbnek áll rendelkezésére technikai eszköz és a szórólapozással/plakátolással sem sokra megyünk, ha nem tudják elolvasni az emberek. (Ezelőtt a tény előtt döbbenten állok, hogy ma hazánkban mennyi ember nem tud olvasni és írni mindannak ellenére, hogy korábban KÖTELEZŐ volt részt venni az oktatás intézményi rendszerében 18 éves korig . Alsótagozatban már minden gyermek tud olvasni és írni azaz 12 évesen. Ma már első osztályosok is tudnak. Mi a fene történt akkor korábban az oktatási rendszerben?)

Kölcsönös igényfelmérés

A következő fő mottóm: „Amit eszel azzá leszel”

Gondolom sokan értik már ennyiből is, hogy mire célzok: az elfogyasztott élelmiszerek minőségére, ami meghatározza a létünket. Ez a jogos igény merül fel az egyik oldalon, amennyiben tudatosan élni és túlélni akaró emberekről beszélünk. Itt elsősorban a városokban élő és multicégeknél vásárló mindennapi emberek tömegéről beszélek, akik a reklámok hatására többnyire pazarló és kényelmesnek tartott életformát igyekeznek élni a mindennapi túlhajszoltságuk következményeként.

Közülük azonban sokunknak viszont rendelkezésére áll a technika. Egyre többen vagyunk, akik valódi változást akarunk elérni, így az eszköz a mi kezünkben van, csak jól kell vele kufárkodnunk. Azt gondolom, hogy ebben az otthonukba kényszerülő és sok időt számítógép előtt töltő emberek nagy segítségünkre lehetnek. Fel kell kutatnunk az összes magyar településen 1-1 olyan embert, akinek van internet elérhetősége és VÁLTOZÁST akar. Így elkezdenek majd másról is beszélni az emberek, mint eddig, sőt az is elképzelhető, hogy egyre többen akarnak majd internet kapcsolatot létrehozni.

Mindenki számára meg kell mutatni, hogy van más alternatíva is, mint amit eddig ismertek/hallottak. A rosszat ugyan mindenki érzi a saját bőrén csak azt gondolja ezzel egyedül van, mivel ezirányú megerősítést nem kap és mindenhonnan csak azt hallja, hogy minden a legnagyobb rendben. Ezáltal úgy érzi, hogy CSAK Ő szúrta el az életét, CSAK VELE történnek rosszul a dolgok. Ezt mindaddig, így gondolja, amíg másoktól is nem hallja ugyanezt. Ha megerősítést kap, akkor megtudja, hogy nincs ezzel egyedül.

Meg kell ismerniük kölcsönösen egymás problémáit/igényeit, ahhoz, hogy elfogadjuk/átérezzük a másik ember helyzetét. Mindenre vannak alternatívák és választási lehetőségek csak meg kell ismernünk őket: így tudunk valós segítséget nyújtani egymásnak. Fel kell ismernünk: egymásra vagyunk utalva szinte minden tekintetben azaz mindenképpen kölcsönös segítségre szorulunk.

Véleményem szerint MINDEN tudás/információ átadása óriási segítség lenne mindenki számára, hiszen a szakadék - ami egyre mélyül - teljesen eltávolította egymástól az embereket. Ezt nem nézhetjük tovább tétlenül: az oktatás/képzés területén már el is kezdődött:

- a felnövekvő nemzedék számra azonos feltételeket kell biztosítani az oktatási/intézményi rendszerben

- ugyanezt kell megvalósítani az egészségügy területén is

mindkét esetben számolva azzal, hogy az utazási költségek minden esetben az akadályai ezek megvalósulásának, hiszen a centralizálás következtében mára nem érhetőek el mindenki számára - gyakran még 20 km-en belül sem - a megfelelő „szolgáltatások”. De pár kilométer távolság is nehézséget jelent egy betegség vagy pénzhiány esetén.

Az igényfelmérések elkezdésével és a koordináció megkezdésével kialakítható egy hálózati rendszer, amelyben minden település részt vesz és interneten keresztül bekapcsolódhat.

Mindezen feladatok elvégzése társadalmi munkavállalás - szabadidős tevékenység rovására - történik azaz önkéntesi munkában.

A CÉL:

- az eredményesség és a probléma megoldása (a pénz és profitoriántáció háttérbeszorításával; ezzel is a különbségek csökkentésére törekedve)

- a pazarlás (felhalmozás) indokolatlan megszüntetése (megfelelő koordinációs háttérmunkával az igény és szükségfelmérés elvégzése)

- minden kistelepülés becsatlakoztatása hazánk lüktetésébe

- újraelosztás (adományozás) megszervezése/koordinálása

KÖZELÍTÉS, a segítség nyújtás - "adományozás" - megvalósításával, annak felismerésével, hogy mennyi féle változatban lehetséges ezt megtennünk egymással szemben?

Hiszen ez a fajta önzetlen segítségnyújtás - az emberek felkutatása, elérése, informálása - is az "adományozás" egyik formája.

Találjuk meg egymást, hogy közösen építkezhessünk tovább!