Csikós Mariann Dream/Álom/: 2016.december 18. Add tovább... Répamese továbbgondolva

„Ha nem tudod azt tenni amit akarsz, akard azt tenni amit tudsz”

1.rész - a novemberi főzés

Répamese újra töltve – közelednek az ünnepek

Mióta karitatívkodom - és a munkanélküli életet is kipróbáltam 22.800.-/hó – kicsit más szemmel nézek körbe. Fontos azért azt megélni a segítés közben, hogy:

- nincs pénzed és mégis minden tőled telhetőt képes vagy elkövetni és megtenni azokért, akik még tőled is nehezebb helyzetben vannak:

- úgy vagy képes kihozni magadból a maximumot, hogy az oly gyűlölt pénz nem áll rendelkezésedre a segítéshez

- közben azon kattogsz, hogy már csak még egy apró „hibát” kell elkövetned és Te is utcára kerülsz vagy szállóra.

Két óriási különbség még akkor is volt közöttünk, mikor „segélyből”(ellátásból) éltem: míg nekem van családom és fedél a fejem felett, addig nekik egyik sincs és tulajdonképpen mindannyian vagy az egyik vagy a másik - vagy mindkettő hiánya - miatt került utcára/szállóra.

Minden alkalommal sokat beszélgetünk az emberekkel és ez is volt a cél, hogy a havi/heti egyszeri ételosztáson kívül más tevékenységgel is segíteni tudjunk rajtuk, hiszen maga a rendszer rossz ezt már saját bőrünkön is eléggé alaposan megtapasztaljuk. Ahhoz hogy valódi segítséget tudjunk nekik adni meg kell ismernünk az életüket, így tudjuk igazán megérteni és átérezni a helyzetüket. A kommunikáció, a beszélgetés, a társalgás: ez az, ami legjobban hiányzik a mindennapjainkból (a családban és a közösségekben is) valamint a közös cselekvés/segítés/tenni akarás élménye.

Tudnunk kell, hogy sokan dolgoznak a sorban állók közül és mégis az utcán élnek. Egyre több az egyedül élő kisnyugdíjas is, aki eljön hozzánk, pedig ők lakásban élnek, mégis mire kifizetik a rezsit, utána már élelemre szinte egyáltalán nem jut. Vannak, akik még mindig szégyellik a sorba állást egy tányér ételért. De van olyan is, hogy egy közösségből/családból csak egy ember tud eljönni a drága tömegközlekedési eszközzel, így ő viszi el hétvégére az ennivalót az egész családnak. Sokan azok közül, akik dolgoznak, szállókra járnak be az alapszolgáltatásokat igénybe venni (mosás, tisztálkodás, étkezés, tisztálkodási szerek – az hiszem ennyi), amit az állami gondoskodás - ALAPELLÁTÁS - keretében biztosítanak azoknak az embereknek, akik az otthonaikat elvesztették.

Ja: és „jár” még egy ágy – egy „priccs”, ami leginkább arról szól, hogy nem a szabad ég alatt kell álomra hajtaniuk a fejüket. Valódi pihenésre nem igazán alkalmas, így ezt a „szolgáltatást”, már csak legvégső esetben veszik igénybe azok, akik munkába járnak.

Főzési nap: 2016-11-26

Sokat jelent mindannyiunknak, hogy a szabadban történő főzéseink alkalmával egyre többen bekapcsolódnak be a munkafolyamatok elvégzésébe, így egyre több időt töltünk együtt és egyre jobban megismerjük egymást.

A főzési előkészületek:

- a terep előkészítése még mindig nehézkes, bár ígéretet már többször kaptunk, hogy meg lesz tisztítva a terület mire érkezünk; így ezt ezen alkalommal is még közösen kellett megtennünk

- a fa összegyűjtésére is volt már ígéret többször – még ez sem megy teljesen zökkenőmentesen – de a főzés még egyetlen alkalommal sem maradt el amiatt, hogy nem volt tüzelő, amin az ételt megfőzzük

- a pékség jóvoltából erre a napra is újra megkaptuk az oly nagy kedvenc péksüteményeket

- az összegyűlt ruhaadományokat is kivittük szétosztani (volt benne bőven gyermekruha is)

Új segítőtársunk 10kg burgonyát hozott adományba és segédkezett a 9. emeleti lakásból a területre való kiérkezésbe. Új szállítóeszközt is kellett keresnünk, ennek neve: „egyterű”, mert kisebb autóba már nem férnek be a főzéshez valók. Ebbe mi is be tudunk ülni, így egyszerre érkezünk meg a helyszínre. (Kivéve, hogy még mindig nehézséget okoz az, hogy az üstöt és az üstházat kölcsön kell kérnünk így az egy másik melyről kerül oda - külön –költség-ember-idő igénybevételével - a helyszínre.)

De mint eddig mindig – minden nehézség ellenére – megfőztünk újra közel 200 adag ételt és azt ki is osztottuk, ami megint kevésnek bizonyult. A teát is a helyszínen készítettük el, az időjárás pedig kegyes volt hozzánk

- Perecesről (Miskolc másik végéről – hosszában 14km hosszú) egy 7 gyermekes család érkezett anyával, egy nagyszülővel és egy kísérővel (nem tudnak önkormányzati bérlakáshoz jutni)

- Tornanádaskáról ( a szlovák határ szélen lévő kistelepülés) pedig újra sikerült bejönnie egy 11 gyermekes családnak, akik saját tulajdonú devizahitellel terhel házukban laknak

- Marika a nélkülözhetetlen – főzőasszony, akinek óriási tapasztalatai vannak, hiszen lakodalmakba is főzött korábban –, aki megtapasztalhatta a vöröskereszt „vendégszeretetét” is a MIK Zrt jóvoltából, akiknek hosszú éveken keresztül teljesített szolgálatot (házmester is volt) Jelenleg gyógyíthatatlan beteg, 63 éves, rokkantsági ellátást kap

- Etelka, aki nélkül nem valósulhatott volna meg a főzés, hiszen ő gyűjtötte össze a fát, amivel az ételt el tudtuk készíteni (szintén a vöröskereszt vendégszeretetét élvezi jelenleg is)

- legújabb segítetteim is jelen voltak, akiket előző nap kísértem be a vöröskeresztbe, hiszen elfogyott a tüzelőjük és a lakhatási viszonyaik is tarthatatlanok voltak egy kamraszerű felépítményben távol Miskolctól (egy idős házaspár 68 és 75 évesek, akik szintén önkormányzati bérlakásuk elvesztése után kerültek 2 éve utcára)

- az üst és üstház is a helyszínre került, amit még mindig kölcsön kell kérnünk (időközben kiderült, hogy az elzárt eszközeinket esélyünk sincs visszakapni, mert valami miatt már nincsenek is ott azon a helyen, ahol kényszeredetten hagytuk őket L csak az üstház és az üstfakanál visszaszerzésére van jelenleg lehetőségünk)

- a pékségtől megkaptuk a péksüteményeket

Újra minden adott volt ahhoz, hogy a megszokott módon megfőzzünk és kiosszuk az ételt. Kellemes napot töltöttünk megint közösen

Az alábbi link alatt elolvashatjátok Zoli posztját a facebookon és megtekinthetitek a főzésen készült képeket is. https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1615726725389232&id=100008557599427&pnref=story

Programsorozatunkkal – amit már másfél éve folytatunk – bekapcsolódtunk az Add tovább a jót! https://www.facebook.com/events/124131808066824/ újonnan induló karitatív mozgalom munkájába, ahol az ország egész területén már működő civil kezdeményezéseket lehet megismerni/csatlakozni/támogatni illetve új programokat lehet kezdeményezni magánszemélyként