Az
ÉNoktóber23ám – Így főzünk MI Miskolcon: mesébe illően KÖZÖSEN
"Légy
hű önmagadhoz!" Higgy
és Bízz MAGADBAN (ha ez kevés akkor higgy és bízz bármiben, ami ehhez
hozzásegít)
TUDD, hogy KÖZÖSEN sikerülni fog!
TUDD, hogy KÖZÖSEN sikerülni fog!
Szinte egyetlen hírt/cikket sem tetszikeltem és nem
is osztottam meg ezzel a nappal kapcsolatosan. Csak néztem, hogy hogyan
történnek az események? Készítettem egy posztot, - ami visszamutat egy egy
évvel ezelőtti blogbejegyzésemre http://csikosmariann.blogspot.hu/2015/10/2015-10-24-kidoboltatik-az-almom-kezd.html
,
Ezt is csak napokkal később,
mikorra már nagyjából leülepedtek bennem a dolgok. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1896472103932385&set=a.1588127928100139.1073741827.100007088418860&type=3&theater
Félelmetes volt azt látni az október 23-i állami
ünnepségen, hogy kettős kordonnal választják el a NÉPET egymástól - állam az
államban(!!??) - https://www.facebook.com/pboroka/posts/1466006983427323?pnref=story
),
Úgy hogy örző-védők és a hivatalos állami
rendvédelmi szervek tétlenül nézik és
veszik tudomásul egy állami ünnepségen, hogy a kordonon belül a
magyar-magyarnak ellenségévé válik kiszolgáltatottan.
Ennyi szabad véleménynyilvánításra a lehetőség ma egy
demokratikus államban. Ez egyre aggasztóbb. Ezáltal válik a kisebbség többséggé
és így erősödik a félelem és a bizonytalanság a még gondolkodni tudó és képes
emberekben.
Könnyen
így érezheted vagy érezhetted már bármikor magad eddigi életedben, ha kicsit
más véleményt próbáltál megfogalmazni, ahhoz képest, amit a többiek (többség?)
képviseltek. Mit éreztél? Megvetést, kitaszítottságot? Én leginkább szégyeltem
magam és onnantól igyekeztem a konfrontációt elkerülni. Érteni soha nem
értettem, hogy miért nem hallgatnak meg és miért kell, hogy egyetértsek? Miért
nem lehet az ész érveket legalább meghallgatni?
A kordonon belülre bemerészkedő emberek szerintem
pontosan átélték már ezeket és azt is tudták mire számíthatnak a „többségi”
társadalomtól. Arra viszont nem számítottak, hogy a demokráciában védelem
nélkül maradnak. A felvételek mind magukért beszéltek: a kordonon kívül rekedt „kisebbség”
és a „kisebbségből” a kordonon belülre merészkedők bátorsága és higgadt
viselkedése –nevezzük őket bárhogyan is – szöges ellenétet mutat azoknak
a viselkedésével szemben, akik ellenük fordultak és agresszíven léptek fel.
A VALÓBAN többségben jelenlévő „kisebbség” továbbra
is megfontoltan és higgadtan viselkedett. Rajtuk a gyűlöletkeltő propaganda nem
fog: ŐK még képesek gondolkodni és csak utána cselekszenek. Míg a magát
többségnek nevező 2/3os kisebbség először cselekszik és még az is lehet, hogy
utána sem gondolkodik el tettei súlyán.
Mára
egyre inkább értem és érzem, hogy a múltban is igazam volt. Gyakran előfordult
nemtetsző véleménynyilvánításom után, hogy az emberek közül többen is
megkerestek azzal, hogy tudják, hogy igazam van, de miért keresem a bajt
magamnak és hogy ezzel csak őket is bajba sodrom, úgyhogy jobban teszem, ha
hallgatok.
Ma és itt már egyre csekélyebb esély mutatkozik
arra, hogy az IGAZSÁG győzzön. Az emberek mindent alkalmat megragadnak, hogy
demokratikus jogaikkal élve szabadon véleményt nyilvánítsanak. Így azt kell
mondanom, hogy a kordonon kívül rekedt „kisebbség” és a „kisebbségből” a kordonon
belülre merészkedők is helyesen jártak el:
-
éltek a szabad véleménynyilvánítási
jogukkal
(Az már egy másik kérdés, hogy a tettlegességet ma
Magyarországon milyen törvény adta joggal lehet gyakorolni büntetlenül
polgártársainkkal szemben?)
…………………………….
Mint korábban írtam már: mindössze kettő éve
aktivistáskodom/önkénteskedek (adományt gyűjtök, ételt osztok, érdekvédelemmel
és érdek képviselettel foglalkozom). Azokat
az embereket képviselem elsősorban, akiket a rendszer(ek) kitaszítottak
magukból, azokat, akik a nagyfokú szabadsággal és a változásokkal képtelenek
voltak lépést tartani. Mindenhol falnak ütköztek, segítséget nem kaptak, s
ha kaphattak is volna nem tudták hol kell azt kérniük, hiszen mindez idáig
minden alanyi jogon járt. Így egyre lejjebb süllyedtek: elvesztették egzisztenciájukat,
munkahelyeiket; családjuk széthullott, lakás (fedél) nélkül maradtak.
Mára egyre többen kerülnek ebbe a helyzetbe:
kisnyugdíjasok, devizások, egyedül maradt öregek. Mindehhez nagyban hozzájárulnak
a szociális intézkedések megszorításai: nincs megfelelő támogatási és
megelőzési rendszer. (Az egészségügy és az oktatás – mely korábban állami
ingyenes ellátást biztosított – romokban és teljes egészében megszűnőben.)
Ebben a hazában élünk jelenleg, ahol a szegények és
kiszolgáltatottak tábora egyre nő, a jóléti társadalmi réteg pedig egyre
csökken. A különbség a két réteg között pedig egyre nagyobb. A magát többségnek
nevező kisebbség – akik magukat 2/3nak nevezik - rákényszerítik az akaratukat
(törvények által) a valódi többségre.
A hatalmat a PÉNZ jelenti, a PÉNZT viszont MI
dolgozó és adófizető állampolgárok biztosítjuk állampolgári kötelességünknek
eleget téve, bankszámlákat nyitva és vezetve valamint a hiteleink
uzsorakamatokkal történő visszafizetésével. Megmaradt demokratikus jogainkkal
élve pedig igyekszünk kifejezni nemtetszésüket. Így próbáljuk tudtára adni a
jelenlegi rendszernek, hogy MI IS ITT VAGYUNK! Hallatjuk hangunkat például
Miskolcon, ahol „Nem csak 35ezer ember él Miskolcon, MI IS ITT élünk!” azaz
100.000 szegény ember.
https://www.facebook.com/Miskolcnak-Hangja-Van-1495342854085081/?fref=ts
2016. október 29-én Miskolcon - szokásunkhoz híven - megtartottuk hó végi közösségi főzésünket https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1605565926405312&id=100008557599427&pnref=story
A szabadban: üstben, fával tüzelve, lakossági
adományokból elkészítve.
Mindannak ellenére újra elkészítettünk több mint 200
adag ételt - gerslis káposztát kolbásszal, virslivel és füstölt szalonnával -, hogy
az ételkészítéshez szükséges eszközeinkhez május óta nem tudunk hozzájutni. Így
a főzéshez szükséges eszközöket minden hónapban kölcsön kell kérnünk: üst
üstházzal, üstfakanál, gázpalack, szeletelő gép. Ezek a korábbi főzéseink
alkalmával mind rendelkezésünkre álltak, hiszen adományba kaptuk csoportunk
támogatóitól.
Jelenleg
nem mi birtokoljuk. Ezúton is szeretnénk ezeket visszakapni/visszakérni.
300 embert sikerült élelemhez juttatnunk a 4 napos
ünnep első napján (október 29-én szombaton), hiszen a pékség erre a napra is
juttatott nekünk péksüteményeket (kb 100 db), kiflit-zsemlét (kb 150 db)
valamint kenyeret is, ami így 8kg lett összesen. A helyszínre érkezők fejenként
több adag ételt is hazavittek az otthon maradtaknak valamint az átmeneti
szállóról érkezők is szívesen vették a plusz meleg ételt, hiszen a hosszú hétvége egyetlen napján sincs meleg
étkezés biztosítására lehetőség az intézményekben.
Közösen főztünk meg újra:
-
ki fát gyűjtött a tüzeléshez
-
ki segédkezett az eszközök helyszínre
szállításában
-
ki a tüzet vigyázta
Majd ugyancsak közösen osztottuk ki az ételt is:
-
segítségünkre voltak a pékáru
kicsomagolásában és kiosztásában
-
az innivaló elkészítésében és
kiosztásában
-
az eldobható műanyag kellékek
kiosztásában
Közben folyamatosan beszélgettünk mindkét
alkalommal, mert nálunk az étel mellé jó szó és érdekvédelem és érdek képviselet is jár,
amit a hozzánk ellátogató emberek már jól tudnak. Tanulunk egymástól és
tanítjuk egymást: nincsenek már tabu témák.
Hiszen
a lakhatási nehézségek, a munkavállalási gondok, az elmaradt rezsi vagy a
gyermekvédelem illetve a végrehajtási vagy szabálysértési eljárások valamelyikét
már szinte minden család megtapasztalta.
Így
főzünk MI Miskolcon: mesébe illően – KÖZÖSEN
Elszámolás az
adományokkal:
-
ebben a hónapban 2 főzést is terveztünk
így a lakossági gyűjtést is ennek megfelelően hirdettük meg (minden hónap első
szombatján Miskolcon a Szentpéteri kapui lakótelepen lévő Kassai Csemege –
„Laposbolt” – előtt 9-16 óra között)
-
következő
alkalom: 2016. november 05. szombat
Az
első főzési napot 2016. október 08. napján tartottuk meg Miskolcon, ami egy
éves hagyományt ápolt, így 2. alkalommal került megrendezésre a Lakhatási menettel egyidőben, ahol a helyi sajtó és is
megtisztelt bennünket valamint az egész napot velünk töltötte egy budapesti
újságíró;
a
második - Budapestre tervezett - főzési
nap (2016.október 15. – II. Éhezők Viadala) technikai okok miatt elmarad, így
azt is sikeresen Miskolcon tudtuk megtartani.
Első és legrégebbi adományozónk és támogatónk a
PÉKSÉG, akiktől minden hónapban a hó végén megkapjuk a péksüteményt és a
kenyeret. (Ha a kenyér nem elegendő, akkor azt pótoljuk.)
Ebben hónapban történt az első állandó pénzbeli
felajánlás, ami 2.000.- forint és az eldobható eszközök megvásárlásához járul
ezzel hozzá az adományozó innentől kezdve minden hónapban. (Ebből most 200-200
db műanyagpoharat és kanalat vásároltunk.)
Kaptunk még 4.000.- ft készpénzt, amiből szintén az
eldobható eszközök megvásárlására fordítottunk 3.000.-ft-ot. (200 db
műanyagtányért vásároltunk.) Maradt
még 1.000.- ft-unk.
Valamint szintén kaptunk még 1.000.- ft készpénzt.
Az októberi adománygyűjtéskor kaptunk 1 liter
étolajat valamint a korábbi gyűjtésekből maradt meg lisztünk. Az októberi
gyűjtéskor is kaptunk pénzadományt (2x500.- ft-ot, amiből azonnal rizsát és
olajat vásároltam a kisboltban, hiszen kellett a töltött káposztához)
Az októberi főzésünkkor – mindkét alkalommal –
káposztás ételt készítettünk, így 2x vásároltunk 10-10kg gyalult káposztát,
amit megsavanyítottunk. (2x1.000.- ft = 2.000.- ft – ez a fent megmaradt 2.000.- ft)
A töltött káposztához a hús 5.000.- ft-ba került; a
gersliskáposztába a virsli-kolbász-szalonna 1.000.- ft volt, melyek szintén
adományok voltak.
Mindössze a gerslit kellett megvásárolnunk (3x400g
150.- ft/csomag = 750.- ft) valamint a hiányzó mennyiségű kenyeret (5x180.- ft
= 900.- ft)
A többi hozzávaló bármelyik családi konyhában
megtalálható, így elmondhatjuk, hogy:
-
ebben a hónapban több mint 500 adag meleg ételt
tudtunk kiosztani az adományozóink segítségével mindössze 1.650.- ft
pénzbefektetéssel.
Ez a valódi civil kurázsi és ez a valódi közösség
ereje.
https://www.facebook.com/sevaster1/videos/765348796938034/?pnref=story
Köszönjük mindenkinek, akik elismerik és támogatják
a csoportunk által végzett karitatív tevékenységet. Köszönjük az önzetlen adományaikat:
ez az ÉNoktóber23ám.
MI
ezt a közös társadalmat ünnepeljük, mert Miskolcnak Hangja Van!
