2016 nyara - A
múlt és a jelen: Egy kis visszaemlékezés 50 évesen
Szép napot Mindenkinek:
Miskolcon, Borsodban, az ország határain belül és kívül élőknek egyaránt!
Már éppen ideje,
hogy jelentkezzem, bár a nyár általában szétcsap mindent, számomra ez
fokozottan így volt az idén.
Először is – mint előző
bejegyzésemben említettem - dolgozom immár 2 év munkanélküliség után. A „kihagyás”
annál nagyobb intenzitást jelentett a karitatív (önkéntes) munkavégzésem
területén, mivel a seggemen ülni nyugodtan sosem tudtam.
Egyenlőre azonban
maradjunk a nyárnál, ami sokak számára nagy öröm - gyermekek iskolaszünet – viszont a szülők
elé minden éven szinte megoldhatatlan feladatot állít a gyermekek folyamatos
felügyelete tekintetében. Tehát: nyári szünet, ezért minden gyermek boldog. A
szülőknek pedig nagy kihívás. Jobb esetben van 2 szülő egy családban, de egyre
gyakrabban már csak egyszülős családokkal találkozunk (ez az „új” magyar
szótárban a csonkacsalád elnevezése) Sok helyen találkozunk még a nagycsaládos
kifejezéssel is, ahol több gyermek van, így jó esetben tudnak egymásra vigyázni
illetve ilyenkor a kicsikkel odahaza van az édesanya. A generációk
együttéléséből adódó hagyományos nagycsaládos forma mára már kihalófélben,
pedig valójában csak ebben az esetben oldható meg, hogy a gyermekek napközben
felügyelet alatt legyenek azaz: a nagyszülők vigyázzanak rájuk a szünidő alatt.
Többnyire azonban a nagyszülőktől külön illetve távol élnek a gyermeke/unokák.
Gyakran vidéken. Az utazás (buszozás/vonatozás) költségei - a távolságok miatt
- tovább nehezítik a felügyeletet vállaló nagyszülők illetve gyerekek dolgát, a
külföldön élő és dolgozó családokról már ne is beszéljünk.
Gyermekként csodálatos nyaraim voltak: szüleimmel és
testvéremmel közösen pár hetet minden éven sikerült a Balaton partján
eltöltenünk a vállalti szakszervezeti beutalóknak köszönhetően. Az anyai
nagyszüleim pedig - az akkor még zsongó – Miskolc-Tapolcán, így a helyzetünk
nagyon sajátos volt azaz: szerencsések voltunk e tekintetben. A későbbiek során
gyakran eljutottunk külföldre is már mikor nagyobb gyermekek lettünk.
Természetesen volt autónk, színes tévénk és telkünk is. Gyermekként mindenünk
meg volt és mindent meg is kaptunk: törődést, gondoskodást és szeretetet is. (Valami
ilyesmi módon jutottunk egy 3 szobás szociális bérlakáshoz is az Avason
1978-ban, mert ezek a vállalati „juttatások” a jó munka eredményeként születtek
meg.)
Felnőtt életem a rendszerváltás előtt nem sokkal kezdődött,
így ezen értékeket még volt pár évem megtapasztalni, mert a gyárban (LKM –
Lenin Kohászati Művek) kezdtem el dolgozni a Kilián György Gimnázium nappali
tagozatának elvégzése után. Ezt követően pedig – munka mellett - a Zalka Máté
Gépipari Szakközép Iskola esti tagozatán technikusi végzettséget szereztem.
Kis kitérő (visszaemlékezés) után vissza a nyárhoz: Az
idén örültem először annak - iskolás
korom óta -, hogy vannak munkaszüneti napok az éven és hogy fizetett ünnep azaz
nem kell menni dolgozni és hogy szabadságra is el lehet úgy menni, hogy a munka
nem vár meg és nem halmozódik fel az íróasztalomon. Úgyhogy az idén először így
töltöttem el a 14 nap szabimat, hogy nem fájt a fejem amiatt: mire megyek
vissza?
Az augusztus 20-i
munkaszüneti nap pedig arra volt jó, hogy végre elkészítettük a hónapok óta
tervezett húslevest: szabadban, bográcsban. Olyan családias jellegű volt, de
ismerősökkel.
Mivel az egész napot a szabadban töltöttük körülbelül 8 családi,
baráti társaság fordult meg körülöttünk. Mindenkivel beszélgettünk,
kisegítettük egymást ezzel-azzal, mintha ezer éve ismertük volna egymást pl egy
üveg bort is segítettem felbontani – bontó nélkül!! – a már korábban megtanult
módszerrel. Végtelen örömöt okoztam a korombeli társaságnak, hogy meg tudtam
oldani a problémájukat. A másik társaság boltba készült és természetesen
megkérdezték, hogy hozzanak-e esetleg valakinek valamit? Ez is nagy meglepetést
okozott mindenkinek, aki ott volt. Természetesen az általunk összegyűjtött
tüzelőt mindenkinek felajánlottuk és lelkesen el is fogadták az egész nap folyamatosan
érkezők a szalonnájuk megsütéséhez.
Ez egy
fantasztikus nap volt és a nyaram csak egyetlen napja, ami felejthetetlen lesz
jó ideig, mivel vadidegen emberek segítették ki egymást „szorult” helyzetben és
nem kellett hozzá más mindössze egy kis odafigyelés és jóindulat, jó szándék.
A Balatoni nyarak
alkalmával sokszor a szemem elé villantak – már akkor is – az 1919-es
Tanácsköztársaság képei, mikor a Balaton partján nyaralva a gyermekek habos kakaót
isznak és vajas kalácsot majszolnak.
Ma kik tudnak eljutni a Balatonra? Hol
vannak a régi táborozási lehetőségek, szakszervezeti üdülők, beutalók,
munkahelyek, amik támogatják, segítik a jól dolgozó embereket a munkájuk
elismeréseként?
Hol van a
jó szomszédság, amikor kisegítették egymást az emberek ezzel azzal? Esetenként
vagy gyakran egy-egy tányér meleg étellel, fűszerekkel vagy egy kiló liszttel?
Hol a tisztesség,
a becsület és az emberség?
Továbbra is
keresem azokat az embereket, akik számára az elfeledett emberi értékek fontosak.
Jelenleg elsősorban a NŐKET, hiszen szociálisan sokkal érzékenyebbek és
fogékonyabbak ezekkel a fennálló problémákkal kapcsolatosan.
Meg kell
mutatnunk, hogy képesek vagyunk a változásra ebben az elembertelenedett és
elgépiesült világban
Gyertek a
csoportba, hogy tudjunk egymásról és közösen tegyünk – egyszerre – a változásért!
Miskolcon - a
Miskolcnak Hangja Van! csoport https://www.facebook.com/groups/426975270786000/?fref=ts
- továbbra is megtartja a hó végi rendszeres főzését és a hó eleji adomány
gyűjtést.
Továbbá egy új
mozgalom elindítása van folyamatban, amit saját tapasztalatok vezérelnek,
hiszen kell a változás https://www.facebook.com/akozossegpillere/?fref=ts
, olyan tevékeny embereket keresünk, akik képesek megszólítani/megmozdítani egy
közösséget.
Minden olyan
kiszolgáltatott helyzetben lévő társadalmi csoportot támogatunk, akik hangosan
felemelik a szavukat a saját védelmükben és képesek egymás problémáit, gondjait
megérteni és elfogadni
A legalapvetőbb
emberi jogaikért küzdenek: a lakhatásét és a munkáért azaz a biztonságért. ( A
Város Mindenkié – AVM - https://www.facebook.com/AVarosMindenkie/?fref=ts
)
Ma egyre kevesebb
ember mondhatja el magáról hazánkban, hogy biztonságban él. Lassan mindenkit
elér valamelyik húsbavágó probléma, mindannak ellenére, hogy :
-
üresen
álló lakás van bőven és
-
üresen
álló földek is vannak bőven
Tehát dolgozni és
lakni is lenne hol minden embernek!
Méltóságot
Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése