2016.08.30. „Rend-Bontó” – rendhagyó – Toborzó Nőknek!

„Rend-Bontó” – rendhagyó – Toborzó Nőknek!

Mióta élek tapasztalom, hogy valami nem stimmel: miért kell nekem azért harcolnom, ami jár, s ha valaki megvezetni szeretne – akár hivatalosan is, nem csak a magánéletben – azt miért kell szó nélkül eltűrnöm?

Az „amióta élek” arra enged következtetni, hogy ez a dolog nem tegnap kezdődött el. Mivel a politikával – közügyekkel – direktben nem foglalkoztam, így csak ösztönösen cselekedtem bárhol és bármilyen ügyben, amikor úgy éreztem engem sérelem/hátrány ért. Gyakran próbáltam a dolgok végére járni, de bármeddig is jutottam el az utolsó ajtó mindig  ZÁRVA maradt előttem, ami egyetlen dolog miatt fordulhat elő:

„Sok lúd disznót győz” – és ez esetben én voltam a disznó -, mert bármekkora is volt az igazságom teljesen egyedül védtelen és kiszolgáltatott voltam/maradtam minden esetben.

Az a véleményem, hogy ezt a tendenciát kellene visszájára fordítani minden jelenleg folyamatban lévő esetben: legyünk mi a ludak és győzzük le a disznót!

Két évnyi munkanélküliségemnek köszönhetően belevetettem magam a karitatív tevékenységbe, ami elsősorban adományozás illetve érdekképviselet és érdekvédelem formájában bontakozott ki. (A megszerzett tapasztalataim alapján ennek eredménye lett  A Közösség Pillére  https://www.facebook.com/akozossegpillere/?fref=ts – Újtipusú mozgalom -  közösség szervezés, önszerveződés elindítása)

Mindehhez azonban az szükséges, hogy legyünk elegen és álljuk ki egymásért: közösen/sokan/többen legyünk egyszerre egy helyen. Már a kettő is több mint az egy.

Mivel az ügyintézési folyamatok eléggé időigényesek (ezt mind megtapasztaljuk, akiknek munkahelyük van) szinte lehetetlenné teszi a jelenlegi rendszer az állampolgárok számára az ügyintézést. A Kormányablakok sorra nyílnak – már Miskolcon is három van – mégis 2-3 óra hosszát kell várakozni még napközben is, arról nem is beszélve, hogy sokan nem is ismerik a lehetőségeket sem, bármennyi pénzt is fordítottak a bevezetésre kerülő új rendszer propagálására.

Az ügyintézés másik formája a levelezés – postai illetve internetes – amely szintén megbízhatatlan sok esetben valamint a postai még drága is és hosszadalmas.

Így egyéni ügyeket nagyon nehéz vinni, hiszem a határidő hosszabbítások illetve betartások esetén is fél éves procedúra mire eredmény születik.

KÉRDÉS: mi a teendő ha egyszer csak nem kapunk választ vagy egyáltalán nem kapunk választ?

A miskolci Jegyzőtől kaptam erre vonatkozóan felvilágosítást:

-          mivel sok esetben szolgáltatókat keresünk ebben az esetben a FOGYASZTÓVÉDELEM az illetékes

-          hivatali ügyekkel kapcsolatosan pedig (hát hogyan is írjam szépen: önmaguknál kell érdeklődni illetve bejelenteni a problémát, hogy nem kaptunk választ) „rókafogta csuka” vagy „kutyaharapást szőrével”

-          illetve: forduljunk bizalommal a  Közérdekű adatigénylés felé azokban az esetben, amikor olyan nyilvános adatokat nem érünk el, aminek nyilvánosnak kellene lennie és mindenki számára elérhetőnek; mindezért még FIZESSÜNK is

INFORMÁCIÓÁRAMLÁS – HÁLÓZATÉPÍTÉSI KONCEPCIÓ

Nálam így is kezdődött azaz: ez volt az eredeti terv

Hogyan tudnák a 4millió állampolgárt elérni és valós információkkal ellátni? Megismertetni (tudatni) velük, hogy mi a valóság?

Minden magyarországi településen keríteni egy internettel (FACEBOOKKAL) rendelkező személyt egyenlőre lehetőség szerint NŐT. Mindössze 35.000 emberre van szükség  - megfelelő területi elosztásban – akik 300 fős csoportokat/családokat/baráti társaságokat/munkahelyi csapatokat KÖZÖSSÉGEKET koordinálnak. (Az átfedések miatt szükséges adatbázis/nyilvántartási rendszer)

Ennek első lépcsője lenne, hogy minden NŐ, akinek facebookja van jelentkezzen be a csoportba és jelölje meg, hogy mely településen él? (ebben az esetben is lehetnek fals adatok, hiszen egy facebook profil mögött lehet férfi is; nagyobb gond az, hogy egy embernek több profilja van – viszont aki a csapathoz akar tartozni annak nem lehet érdeke ez – a rossz szándékúakat pedig nagyvalószínűséggel ki lehet szúrni/szűrni mármint: aki direkt TÖBB profilt nyit és megpróbál így bejelentkezni)

Stratégia, egy KÖZÖS  cél érdekében, ezt bármennyien elkezdhetjük; a bejelentkező csoportokat is gyűjthetnénk egy poszt alatt vagy - éppen úgy mint a személyes adatokat – excel táblában és csatolni fájlként, ami minden alkalommal módosítható azaz felül lehet írni. (sajnos nagyon ehhez sem értek, hogy mindig csak a legfrissebb legyen látható/elérhető/olvasható)

Kérlek olvasd el a csoportban - https://www.facebook.com/groups/275159236201144/?fref=ts - található fájlok alatt eddig felvetett javaslatokat/gondolatokat/ötleteket és csatlakozz hozzánk!

Semmit nem kell jelenleg tenned, csak ha elegen leszünk!

Oszd tovább hogy minél hamarabb legyünk egyre többen!

Sürget az IDŐ!

https://www.youtube.com/watch?v=Z9w2jSOTjzs&index=52&list=PLGjZAyb9aUH756UNwkHjTUABEV4E25jiM

Miskolc, 2016. augusztus 30.

Csikós Mariann

mail:csikos(pont)mariannka(kukac)gmail(pont)com

2016 nyara - A múlt és a jelen: Egy kis visszaemlékezés 50 évesen

2016 nyara - A múlt és a jelen: Egy kis visszaemlékezés 50 évesen

Szép napot Mindenkinek:

Miskolcon, Borsodban, az ország határain belül és kívül élőknek egyaránt!

Már éppen ideje, hogy jelentkezzem, bár a nyár általában szétcsap mindent, számomra ez fokozottan így volt az idén.

Először is – mint előző bejegyzésemben említettem - dolgozom immár 2 év munkanélküliség után. A „kihagyás” annál nagyobb intenzitást jelentett a karitatív (önkéntes) munkavégzésem területén, mivel a seggemen ülni nyugodtan sosem tudtam.

Egyenlőre azonban maradjunk a nyárnál, ami sokak számára nagy öröm  - gyermekek iskolaszünet – viszont a szülők elé minden éven szinte megoldhatatlan feladatot állít a gyermekek folyamatos felügyelete tekintetében. Tehát: nyári szünet, ezért minden gyermek boldog. A szülőknek pedig nagy kihívás. Jobb esetben van 2 szülő egy családban, de egyre gyakrabban már csak egyszülős családokkal találkozunk (ez az „új” magyar szótárban a csonkacsalád elnevezése) Sok helyen találkozunk még a nagycsaládos kifejezéssel is, ahol több gyermek van, így jó esetben tudnak egymásra vigyázni illetve ilyenkor a kicsikkel odahaza van az édesanya. A generációk együttéléséből adódó hagyományos nagycsaládos forma mára már kihalófélben, pedig valójában csak ebben az esetben oldható meg, hogy a gyermekek napközben felügyelet alatt legyenek azaz: a nagyszülők vigyázzanak rájuk a szünidő alatt. Többnyire azonban a nagyszülőktől külön illetve távol élnek a gyermeke/unokák. Gyakran vidéken. Az utazás (buszozás/vonatozás) költségei - a távolságok miatt - tovább nehezítik a felügyeletet vállaló nagyszülők illetve gyerekek dolgát, a külföldön élő és dolgozó családokról már ne is beszéljünk.

Gyermekként csodálatos nyaraim voltak: szüleimmel és testvéremmel közösen pár hetet minden éven sikerült a Balaton partján eltöltenünk a vállalti szakszervezeti beutalóknak köszönhetően. Az anyai nagyszüleim pedig - az akkor még zsongó – Miskolc-Tapolcán, így a helyzetünk nagyon sajátos volt azaz: szerencsések voltunk e tekintetben. A későbbiek során gyakran eljutottunk külföldre is már mikor nagyobb gyermekek lettünk. Természetesen volt autónk, színes tévénk és telkünk is. Gyermekként mindenünk meg volt és mindent meg is kaptunk: törődést, gondoskodást és szeretetet is. (Valami ilyesmi módon jutottunk egy 3 szobás szociális bérlakáshoz is az Avason 1978-ban, mert ezek a vállalati „juttatások” a jó munka eredményeként születtek meg.)

Felnőtt életem a rendszerváltás előtt nem sokkal kezdődött, így ezen értékeket még volt pár évem megtapasztalni, mert a gyárban (LKM – Lenin Kohászati Művek) kezdtem el dolgozni a Kilián György Gimnázium nappali tagozatának elvégzése után. Ezt követően pedig – munka mellett - a Zalka Máté Gépipari Szakközép Iskola esti tagozatán technikusi végzettséget szereztem. 

Kis kitérő  (visszaemlékezés) után vissza a nyárhoz: Az idén örültem először  annak - iskolás korom óta -, hogy vannak munkaszüneti napok az éven és hogy fizetett ünnep azaz nem kell menni dolgozni és hogy szabadságra is el lehet úgy menni, hogy a munka nem vár meg és nem halmozódik fel az íróasztalomon. Úgyhogy az idén először így töltöttem el a 14 nap szabimat, hogy nem fájt a fejem amiatt: mire megyek vissza?

Az augusztus 20-i munkaszüneti nap pedig arra volt jó, hogy végre elkészítettük a hónapok óta tervezett húslevest: szabadban, bográcsban. Olyan családias jellegű volt, de ismerősökkel. 

Mivel az egész napot a szabadban töltöttük körülbelül 8 családi, baráti társaság fordult meg körülöttünk. Mindenkivel beszélgettünk, kisegítettük egymást ezzel-azzal, mintha ezer éve ismertük volna egymást pl egy üveg bort is segítettem felbontani – bontó nélkül!! – a már korábban megtanult módszerrel. Végtelen örömöt okoztam a korombeli társaságnak, hogy meg tudtam oldani a problémájukat. A másik társaság boltba készült és természetesen megkérdezték, hogy hozzanak-e esetleg valakinek valamit? Ez is nagy meglepetést okozott mindenkinek, aki ott volt. Természetesen az általunk összegyűjtött tüzelőt mindenkinek felajánlottuk és lelkesen el is fogadták az egész nap folyamatosan érkezők a szalonnájuk megsütéséhez.

Ez egy fantasztikus nap volt és a nyaram csak egyetlen napja, ami felejthetetlen lesz jó ideig, mivel vadidegen emberek segítették ki egymást „szorult” helyzetben és nem kellett hozzá más mindössze egy kis odafigyelés és jóindulat, jó szándék.

A Balatoni nyarak alkalmával sokszor a szemem elé villantak – már akkor is – az 1919-es Tanácsköztársaság képei, mikor a Balaton partján nyaralva a gyermekek habos kakaót isznak és vajas kalácsot majszolnak. 

Ma kik tudnak eljutni a Balatonra? Hol vannak a régi táborozási lehetőségek, szakszervezeti üdülők, beutalók, munkahelyek, amik támogatják, segítik a jól dolgozó embereket a munkájuk elismeréseként?

Hol van a jó szomszédság, amikor kisegítették egymást az emberek ezzel azzal? Esetenként vagy gyakran egy-egy tányér meleg étellel, fűszerekkel vagy egy kiló liszttel?

Hol a tisztesség, a becsület és az emberség?

Továbbra is keresem azokat az embereket, akik számára az elfeledett emberi értékek fontosak. Jelenleg elsősorban a NŐKET, hiszen szociálisan sokkal érzékenyebbek és fogékonyabbak ezekkel a fennálló problémákkal kapcsolatosan.

Meg kell mutatnunk, hogy képesek vagyunk a változásra ebben az elembertelenedett és elgépiesült világban

Gyertek a csoportba, hogy tudjunk egymásról és közösen tegyünk – egyszerre – a változásért!

https://www.facebook.com/groups/275159236201144/?fref=ts

Miskolcon - a Miskolcnak Hangja Van! csoport https://www.facebook.com/groups/426975270786000/?fref=ts - továbbra is megtartja a hó végi rendszeres főzését és a hó eleji adomány gyűjtést.

Továbbá egy új mozgalom elindítása van folyamatban, amit saját tapasztalatok vezérelnek, hiszen kell a változás https://www.facebook.com/akozossegpillere/?fref=ts , olyan tevékeny embereket keresünk, akik képesek megszólítani/megmozdítani egy közösséget.

Minden olyan kiszolgáltatott helyzetben lévő társadalmi csoportot támogatunk, akik hangosan felemelik a szavukat a saját védelmükben és képesek egymás problémáit, gondjait megérteni és elfogadni

A legalapvetőbb emberi jogaikért küzdenek: a lakhatásét és a munkáért azaz a biztonságért. ( A Város Mindenkié – AVM - https://www.facebook.com/AVarosMindenkie/?fref=ts ) 

Ma egyre kevesebb ember mondhatja el magáról hazánkban, hogy biztonságban él. Lassan mindenkit elér valamelyik húsbavágó probléma, mindannak ellenére, hogy :

-          üresen álló lakás van bőven és

-          üresen álló földek is vannak bőven

Tehát dolgozni és lakni is lenne hol minden embernek!

Méltóságot Mindenkinek!