Sosincs késő!
Szerdán megírtam a blogomat és mára már HÓ és HÉTVÉGE is azaz:
- a Hónap Utolsó Szombatja is egyben: ez a nap is legalább annyira NAGYNAP, mint az összes többi viszont életünkben - több mint egy éve - megkülönböztetett figyelem övezi
„1 Tányér Meleg Étel – 1 Tányér Szeretet – 1 Mosoly :)”
JUBIL-(ÁL-MA)
A mai miskolci Karitatív Aktivista – önkéntes – napról később lesz külön bejegyzés éppen úgy - mint a szerdai és hétfő-csütörtöki – Közérdekű Tájékoztatásról . (egyedi esetekről)
A májusi összefoglalót pedig A Közösség Pillér mozgalom blogoldalán olvashatjátok majd a közeli napokban.
Addig is lépjetek a Tettek mezejére!
………………………………………………………………………………
2016-05-25 szerda
Írhatom nyugodtan, hogy a világ legnagyobb meglepetését tartalmazó napja az elmúlt kicsit több mint egy évben. Leginkább magam számára. Ez önmagában véve is hihetetlennek tűnik: lépnem kellett, meg kellett hoznom ezt a döntést. Kicsit fura érzéssel tölt el, hogy így azoknak az emberek lett valóban igazuk, akik azzal vádoltak meg, hogy önös érdekeimet tartom szem előtt a közösség érdekeivel szemben.
Hétfőtől dolgozni fogok újra, hiszen önös érdekem ezt kívánja: egyetlen vagyonom a lakásom megtartása a célom. Mondhatnám, hogy „normális” országban „normális” emberek valóban munka mellett tevékenykednek a társadalmi különbségek csökkentése érdekében (maximum napi 1-2 órában), úgy hogy: figyelnek egymásra. Tudják, érzik és megbeszélik, hogy hol keletkezett probléma, hol van megoldásra váró feladat? Közösen döntenek és így elébe mennek a tragédiáknak, megelőzik azok bekövetkeztét. (Persze ez a „világméretű okosság” is csak az elmúlt – kicsit több mint egy éves – karitatív aktivista tevékenységem során fogalmazódott meg bennem.)
Minden területen sikerként könyvelem el az elmúlt másfél évet:
- volt mit bepótolnom, hiszen korábban semmiféle karitatív (önkéntes) munkát nem vállaltam és nem végeztem (SOSINCS KÉSŐ! – innen a cím)
- nem ültem tétlenül, nem sajnáltattam magam odahaza és nem vártam a sült galambot sem, hogy majd valami lesz, valaki majdcsak megoldja a helyzetemet
- olyan és annyi tapasztalatra tettem szert a napi 24 órában folytatott karitatív/önkéntes munkám során, amit nem állt volna módomban megtapasztalni az elmúlt 10 évben napi 2-3 órás AKTÍV karitatív tevékenységem során sem.
Valóban ugyanabban a szellemben „dolgoztam”, amiben korábban a munkavégzéseim során. Mivel önmagamat képtelen vagyok meghazudtolni így - maximalistaként -, napi 24 órában kezdtem el az önkéntes munkát. Egy percre sem álltam le, mert feladat volt/van bőven.
Furcsa módon: sorra születtek az eredmények és jöttek az egyszerű köszönömök és be kell vallanom, hogy a lelkemnek nagyon jólesett. Folyamatosan kinn voltam területen az emberek között, azok között, akiknek hosszú évek óta csak elutasításokkal kellett szembetalálkozniuk. Kitartó munkám eredményeként egyre többen bizalmat szavaztak nekem: érdekvédelemmel és érdekképviselettel kezdtem el foglalkozni, ami valójában az eddigi életem során a saját életemet is megkeserítette. Saját tapasztalatom alapján kitartásomnak köszönhetően azonban mindig eredmények születtek. Ez itt is bebizonyosodott.
Felismertem, hogy az emberek mennyire kiszolgáltatottak és milyen megalázottak. Ez önmagában abból adódik, hogy még különböző bélyegeket és megkülönböztető jelzőket is akaszt rájuk a társadalom. (természetesen az állam által konvertált gyűlöletkeltés és ellenségkép gyártásának segítségével - HHH – Halmozottan Hátrányos Helyzetűek) Valódi célja ugyan a társadalmi felelősségvállalás felismerése lenne, de ebben a formában éppen ellentétes hatást ér el és vált ki az emberekből és a „megbélyegzettek” szégyenérzetét is fokozza. Így nem csökkenti, hanem növeli a társadalmi különbségeket a különböző rétegek között. Ennek felismerése szinte azonnal világossá vált számomra – na meg hogy: Valamit tenni kell – és első perctől kezdve tudatos háttérmunkát kezdtem el végezni, melyhez elsősorban országos és határon túli segítőkre találtam.
Közben Miskolcon is igyekeztem felvenni a kapcsolatot a már meglévő és működő egyesületekkel/alapítványokkal (sikertelenül illetve kezdeményezéseim sorozatosan kudarcba fulladtak) és bebizonyosodtak a kezdeti rossz megérzéseim. A már korábban megismert vidéki kistelepüléseken kialakult kapcsolataim – ezzel ellentétesen – kifejezetten pozitívan alakultak, így a néhány fős közösségekkel (egyesületekkel/alapítványokkal) továbbra is tartottam a kapcsolatot – meg részben tartottuk egymásban a lelket is, hogy van értelme -, hiszen olyan intenzív karitatív tevékenységbe fogtunk sokan országszerte, ami csak hírből volt ismert ez idáig. Feladatomnak éreztem, hogy megtaláljam azokat, akik már hosszú évek óta „teszik jól a dolgukat”, minden nehézség ellenére. Sokukat sikerült megtalálnom és erőt adtak nekem folyamatosan ahhoz, hogy helyes az, amit és ahogyan teszek. Nagy köszönet és RESPECT a budapesti szervezeteknek. Azoknak a fiataloknak illetve országos karitatív csoportoknak, akikre csodálattal nézek fel és odaadó munkájuk folyamatos eredményeket és változásokat hoznak budapesti/vidéki KÖZÉLETBEN. Mindezt igyekeznek – szabadidejük terhére (karitatív tevékenység keretében) önzetlenül megvalósítani és létrehozni a vidéki kistelepüléseken és nagyvárosokban is egyaránt – előtérbe helyezve az EMBERT, mint legfontosabb tényezőt. Ezen túlmenően az ország egész területén találhatóak - hosszú évek óta jól működő karitatív („Tanító”-a kisközösségen belül egymást segítő) - csoportok egymástól elszigetelten.
- Feltétlenül szükségessé vált ezeknek a csoportoknak összekapcsolása és munkájuk (eredményeik/kudarcaik) egymással való megismertetése. Kölcsönösen megállapítottuk, hogy a nehézségek ellenére pozitív eredményeket érünk el és folyamatosan falakba ütközünk azaz: csak magunkra számíthatunk.
- Az is megállapítást nyert, hogy a munka melletti karitatív tevékenység kevésbé hatékony és roppant megerőltető. A sikerek annál kedvezőbben alakulnak, minél több időt tudunk rászánni az önkéntes segítő tevékenységre, ami folyamatos tanulást és odafigyelést (tevékenységek koordinálása) igényel.
- Család és kereső tevékenység mellett – látva azt, hogy mekkora hiányt kell pótolni, mivel akkora űr keletkezett az állam kötelezettségvállalásainak folyamatos csökkentése következtében – csak főállásban lenne megvalósítható a jelenlegi helyzet mielőbbi megváltoztatása. (Amennyiben erre lehetőség nincs úgy csupán tűzoltás valósítható meg.)
Mivel a két tevékenység közötti különbség mindinkább növekszik:
- az állami hatáskör/feladat vállalás szűkül (nő az önkéntesség iránti igény)
- a társadalmi felismerés elmarad, a hiteles és valós tájékoztatás elmaradásának következménye (félretájékoztatás; elhallgatás; téves információk)
Az „ŰR” kitöltésére utóbbi években alakult civil szervezetek feladatköreik betöltésére alkalmatlanok.
A 2014. novemberében alakult - a miskolci civil társadalmat „megmozgató” - MHV (Miskolcnak Hangja Van!) facebook csoport :
- elkészítette a 2015.évi és 2016. I. negyedévi esemény naptárát
- FELHÍVÁST kezdeményezett országosan, hogy ország egész területén „dolgozó” civil/karitatív csoportok (szervezetek/alapítványok/egyesületek) is tegyék ezt meg.
Ezt követően pedig csatlakozzanak A Közösség Pillére Mozgalomhoz , ahol erőinket, tapasztalatainkat, kudarcaikat összesítve erősítjük egymást.
Természetesen azon magánszemélyek, cégek, vállalkozók csatlakozására és támogatására is számítunk, akik egyetértenek törekvéseinkkel.
Egy éves háttérmunkám eredményeként megszületett a Mozgalom, kiteljesedése várat magára, de elindítottuk. Így jelentős időm szabadult fel valamint – ennek következményeként - az elmúlt egy évben jelentős mennyiségű tartozásom halmozódott fel így a munkavállalás már elkerülhetetlenné vált.
Várhatóan a társadalmi felelősségvállalás felismerésével egyre többen csatlakoznak a Mozgalomhoz mindazok, akik sok felesleges szabadidővel rendelkeznek illetve azok is, akik munka mellett csak néhány órában szeretnék megismerni a karitatív közösségi munkát illetve abban részt venni. (Az átmeneti időszakban célszerű és ésszerű az arra érdemes Pillérek mind szélesebb körű támogatása, hiszen ebben az esetben tudja valóban függetlenként - önmagát és családját anyagi biztonságban érezve - leghatékonyabban ellátni a megoldásra váró feladatokat.) A Mozgalom Koncepciója erre a részre is kiterjed.
Be kell látnunk:
- az állami koncepcióban megvalósuló szociális ellátások folyamatos csökkentésének következményei, olyan méreteket öltöttek, hogy évente drasztikus leszakadás érzékelhető
- Veszélyben a középosztály, a felhalmozott tartalékok vészesen fogynak, az emberek társadalom iránti felelősségvállalásának felismerése elmarad, így egyre többen kerülnek veszélybe, olyanok is, akik korábban biztonságban tudták magukat.
- A félelem és a szégyenérzet (az örökös teljesítési kényszer, a megfelelni vágyás) egyre inkább elhatalmasodik az embereken.
Tudatosítani kell az Emberekben, hogy ez egy következmény. A jelenlegi helyzetben az egyéni felelősségvállalás kevés: a közösségi felelősségvállalást kell erősíteni.
Ennek megvalósítása a feladat, amit, ha mind többen - minél hamarabb - és minél több időráfordítással oldunk meg, annál hatékonyabbá válik.
Így néhány éven belül megoldatjuk a problémákat KÖZÖSEN.
Az Új Mozgalom a Koncepcióját a fent leírtak szellemében alakította ki a következő emberi értékek mentén:
- igazság
- becsület
- tisztelet
- folyamatos tanulás
- tudás megszerzése, átadása
- társadalmi rétegek/csoportok közötti különbségek csökkentése
Legyetek A Közösség Pillére Mozgalmának tagjai!
ÖTLETELJÜNK KÖZÖSEN!
ÖTLETELJÜNK KÖZÖSEN!
Miskolc, 2016.május 28.
Csikós Mariann
email: csikos.mariannka @gmail.com
