Dream/Álom - 2016-02-18 után - "vissza a gyökerekhez"

2016-03-21 (egészen véletlenül a Tanácsköztársaság kikiáltásának napja)

Iszonyatos mennyiségű anyaggal tartozom: egy havi elmaradásom van blogbejegyzéseim területén, de már azóta a "másik" életemet élem, melyet párhuzamosan csináltam eddig is az ételosztással, adományozással - Jótékonykodással. Továbbra is végzem ezt a tevékenységet is, hiszen szükség van a "tűzoltásra" csak időm nagy részét most már az Érdekképviselet, érdekvédelem illetve a Közösségépítés tölti ki, mely elválaszthatatlan az adományozástól.

Mindig is összefüggéseiben láttam és vizsgáltam a dolgokat és mára világossá vált számomra, hogy az adományozás CSAK része - de meghatározó eleme - a Komplex Közösségépítő Programnak. (így a februári érékelésemet már ITT olvashatjátok 
(hamarosan pótolom ide a linket a „Közösségépítő” blogból)

2016-02-18 többszörös vízválasztó volt az életemben, így egykönnyen elfelejteni nem fogom. Azóta felpörögtek még jobban, az amúgy sem mozgalommentes napok. Elindultam egy másik irányba, azaz abba, ahová eredetileg is tartottam: a KÖZALKALMAZOTT-ak érdekképviselete és -érvényesítése felé. Mára elérték ők is azt, hogy a "kiszolgáltatottak" jelzőt megkapják a tanárokkal együtt azaz:
- értük is EGYKÉNT kell kiállnunk, éppen úgy, mint a szegények mellett.

10 évet dolgoztam közalkalmazottként és 2014.06.17-én számoltam le pontosan azon okoknál fogva, ami miatt most a "tanárlázadás"-nak aposztrofált teljesen jogos felháborodás elindult.
Több blogbejegyzésemben is megemlítettem már, hogy OKA van annak, hogy eljöttem, tettem ezt 2016-01-19-én is http://csikosmariann.blogspot.hu/2016/01/2016-01-20-kivagyok-es-ki-vagyok.html , ami még mind a mai napig nem teljes.

Kísérteties a hasonlóság az oktatás jelenlegi helyzetével: megéltem. Ezt MINDENKI látja - nem csak aki benne dolgozik - hanem az is akinek gyermeke van 0-18évig, sőt: még utána is terhelik az albérleti terhek a szülők zsebét, hiszen nem is lehet pontosan tudni, hogy vannak-e még kollégiumok a felsőfokú tanintézményekben s ha vannak is mi alapján lehet oda bekerülni?

Tehát ki az aki úgy gondolja, hogy őt nem érinti a 03-30-i sztrájk? Nincs olyan, mert mind vagy szülők, nagyszülők, kereszt- vagy dédszülők vagyunk szemben az intézményi dolgozókkal, akik az önkormányzattól kapják a fizetésüket. HA ŐK elhagyják a munkahelyeiket valóban felelősségre vonhatóak a jelenleg életben lévő sztrájktörvény szerint, de KÖZÖSEN, - mindenkit -  ŐKET sem rúghatják ki.
De nekünk- civileknek, szimpatizánsoknak, munkanélkülieknek, nyugdíjasoknak, kismamáknak vagy éppen szabadságukon lévő dolgozóknak - magunknak kell eldöntenünk, hogy:
- szabadidőnkben mit teszünk pl majd éppen abban az egy órában?? 
https://www.facebook.com/utolsoora/videos/vb.993061287455061/1019850204776169/?type=2&theater

Hajrá demokraták, hajrá demokrácia! Közösen sikerülni fog!
Veletek Vagyunk: Nem félünk! Nincs hatalmuk felettünk!
Szolidarítsunk  továbbra is: https://www.facebook.com/utolsoora/videos/vb.993061287455061/1003579306403259/?type=2&theater 

Ez a fajta Közösségvállalás is az egyéni segítségnyújtás egyik formája. Úgy érzem, hogy egy emberként kell kiállnunk jelenleg most a tanárok-diákok-szülők mellett nekünk civileknek. Felvettem a szülőkkel a kapcsolatot: Puskás Krisztinával https://www.facebook.com/krisztina.puskas.39?ref=ts&fref=ts  a február 29-i Nem leszek suliban esemény ötletgazdájával. Jelenleg a Szülői összefogást szervezi  https://www.facebook.com/Sz%C3%BCl%C5%91i-%C3%B6sszefog%C3%A1s-gyermekeink-j%C3%B6v%C5%91j%C3%A9%C3%A9rt-823066984485802/?fref=ts

A segítő szándéknak – egymás iránti segítségnyújtásnak -  belülről kell fakadnia válogatás nélkül: valami ellenállhatatlan kényszert érzek atekintetben, hogy: meg kell oldani és valamiféle megoldást kell találni. Lehetetlen nincs csak tehetetlen.  Úgy érzem: reményt adok az embereknek és megmutatom, hogy hogyan lehet sikereket elérni. A módszer egyszerű: tenni kell és tesszük együtt a dolgunkat.  Gyakran eszembe jut az, hogy ha nekem lett volna egy ilyen segítőm, az mennyire megkönnyítette volna korábban az életemet.

A leggyakoribb segélykiáltás az, hogy pénz kell. Ezt mi jelenleg több oknál fogva sem tudjuk megoldani, még akkor sem, ha csupán átmeneti jellegű a dolog (pedig erre igen nagy szükség lenne, hogy ne az uzsorakamatos kölcsönök illetve banki hitelek áldozataivá váljanak ezek az emberek) Most pl. fordultak hozzám azzal, hogy mindössze 6.000.- ft-ra lenne szükség, hogy a SINOSZ kártyáját (ami éves szinten biztosítja számra az ingyenes utazást) meg tudja hosszabbítani.  Megkerestem egy internetes csoportot, akikkel sikerült felvennie a kapcsolatot. Nincs ugyan internet elérhetősége az illetőnek viszont email címe van és igénybe tudja venni a miskolci Munkaügyi Központ által biztosított ingyenes szolgáltatást.(megint tanultunk valami újat (y) )

Tehát jelenleg éppen nincs alkalmi munkája és nagyon szívesen elhelyezkedne akár közmunkán is, de még ha sikerül is neki, akkor is csak következő hónapban kapja majd kézhez a fizetését, így a köztes időben a munkába járás nincs biztosítva számára. (Időközben lett munkája és meg is oldódott ez a probléma, közben viszont megmaradt egy nagyobb kihívás, de erről majd csak később.)

Egy másik esetben éppen január hónapban telt le a 10éves határozott idejű szerződés, melynek meghosszabbításáról a bérlő kötelessége gondoskodni, a bérbeadó erről értesítést nem küld, hiszen az előző szerződés megkötésekor ezt vállalta. Február hónapban realizálódott, hogy további egy évre meghosszabbították a szerződését.

Vannak régre visszanyúló és bonyolult ügyek (nem is egy) a szociális bérlakásokból kiköltöztetett végrehajtások, amik legalább 3 szereplősek: a végrehajtó, a pénzintézet, az utaló fél (nyugdíjfolyósító) és a végrehajtást kérő a MIK Zrt.

Egy nyugdíjas –ételosztáskor sorban álló - nénivel meglátogattam egy lakásához közellévő helyet, ahol korábban osztottak tartósélelmiszer csomagot. Sajnos nem jártunk sikerrel, már nem foglalkoznak ezzel és a családsegítőhöz küldött bennünket.

Nagy örömömre szolgál, mikor egymást segítik és tanítják ezek az emberek. Gyakran előfordul már az is, hogy a családjukban vagy a közvetlen környezetükben felismerik, hogy ki az aki veszélybe kerül és még időben próbálnak ajánlani neki. Boldog vagyok, hiszen éppen ezt próbálom elfogadtatni velük: az önzetlen segítés fontosságát!

Folytatom a korábban megkezdett utamat:

 meg kell értetnem és el kell fogadtatnom az emberekkel, hogy a szegénység nem bűn

-          a szegénység egy állapot csupán, ami átmeneti jellegét jelenleg elvesztette és egyre inkább állandósulttá válik

-          a szegénység mindenkinek mást jelent, de a nélkülözés valamilyen  szinten megviseli a társadalom bármely rétegét, csak ez nem egyforma súllyal bír a különböző csoportokban

-          a szegények is törekszenek lépést tartani a technika fejlődésével, hiszen ez az egyetlen módjuk a kapcsolattartásra a rajtuk kívül lévő világgal (mobiltelefon, iFon iPad, internet, televízió)

A szegénységbe beletörődni illetve magukra hagyni a kiszolgáltatott helyzetben lévőket: az bűn. 

Mivel a magyarországi minimálbér jelentősen az átlagbér alatt van, így  valószínűsíthetően – és a statisztikák is ezt mutatják – jelentős mértékű szegénység van jelen Magyarországon. A dolgozó emberek nagy százalékban minimálbérből élnek : a közszférában (közalkalmazotti státuszban), élelmiszer kereskedelmi láncoknál, gyártósorokon operátorként valamint minimálbér alatt: közmunkából, járadékokból, minimál nyugdíjból és segélyekből (családi pótlékból) élnek. (erről is írtam már korábban blogomban - http://csikosmariann.blogspot.hu/2015/07/2015-07-14-megirtam-es-nem-tettem-fel.html ).

Meg kell értetnem az emberekkel, hogy nincsenek egyedül, nem kell szégyelniük a problémáikat: beszélnünk kell róla és közösen könnyebb megoldást találnunk.

Minden tiszteletem azoké, akik az elmúlt években életben tudtak és akartak maradni, mindannak ellenére, hogy tulajdonképpen senki nem vett róluk tudomást. Sajnos mára egyre többen vannak/vagyunk. Így közösen kell felemelnünk a hangunkat a kiszolgáltatottság mielőbbi megszüntetéséért, hiszen egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy: „Ma Mi, Holnap TI!”

Ezért: Méltóságot Mindenkinek!

Most éppen az oktatás érintetjei (szereplői), korábban az egészségügy, a nyugdíjasok, a devizások és sorolhatnám a végtelenségig. A sor végén vannak a legrégebben kiszolgáltatott és megnyomorított rétegek: az a korábbi munkásosztály - és mára már részben nyugdíjas korosztály -, akik a rendszerváltáskor veszítették el munkájukat és egyben hitüket is, akik azóta jelentős számban kirekesztődtek a társadalomból:

-          ki a négy fal között magányosan

-          ki az utcára kerülve

-          ki hajléktalanszállón

-          ki befogadó családoknál/gazdaságokban tengetve üresen éli megváltoztathatatlannak tűnő hétköznapjait.

Meg kell találnunk őket: segítenünk kell nekik, mert még élnek.  Ők is segíthetnek nekünk, hiszen ők a „Túlélés Művészei” (6.mező): tanulhatunk tőlük.