Előszó
Szóval még mindig nem vagyok elég bátor, tehát van
még mit tanulnom nekem is. Vállalom, hiszen a tanulás, a tudás az kortalan és
addig jó még úgy érezzük: van mit tanulnunk. Az egész életünk egy nagy TANULÁS:
Tanítsuk egymást, segítsünk egymásnak, addig amíg tehetjük, addig amíg nem
késő!
Ki vagyok?
Senki vagy valaki? Maradjunk annyiban, hogy 1 ember:
CSAK 1 EMBER, olyan mint bármelyikőtök. Megszülettem, szüleim tisztességben
felneveltek: becsületre és tiszteletre tanítottak: szófogadó, jó kislány voltam,
büszke szüleimre, tanáraimra, tanítóimra. Az egész életemet végigtanultam, mert
ugye a Tudás az HATALOM, azt SOHA senkitől nem veheti el senki.
És most mégis itt állok és ordítom, hogy: ELEGEM VAN!
Ordítom lassan egy éve és jövök rá, hogy sokak, már milyen régen ORDÍTJÁK… és
szégyenlem magam, hogy én csak egy éve. És közben egyszerre büszke is vagyok magamra,
hogy ÉN MÁR ORDÍTOK! TI mikor fogtok ordítani?
Korábban is sokszor elegem volt
már, de mindig és mindenki csitított. Nem vagyok matematikus és a következő
kérdés megválaszolásához senkinek nem is kell annak lennie: hogyan lehet
valaminek a felének a fele 2/3? Na ez
végérvényesen kiverte nálam a biztosítékot: hiszen teljesen egyértelmű hogy itt
valami nem stimmel....Aztán a munkahelyi vezetőváltásom lett a bizonyíték arra,
hogy ez így nem mehet tovább: felálltam, feladtam jól fizető és biztos
közalkalmazotti állásomat.(79.900.- nettóval engedtek el) Elegem lett a
túlmunkavégzésből, elegem lett a határidőkből, elegem lett a hazugságokból, az
eltitkolt információkból és legfőképpen elegem lett abból, hogy semmi nem volt
elég: MÉG.. MÉG…MÉG…. Meddig MÉG és mit MÉG?? Ti mikor fogtok rájönni, hogy ELÉG és
hogy mindenkinek 24 órából áll egy nap, s ha nem keresel annyit, hogy enni is
jusson, akkor másnap könnyen munkaképtelenné válsz? Hamarabb leszel beteg és megfelelő
élelem híján képtelen leszel gondolkodni azon, hogy helyesen cselekszel-e?? Így könnyebben hibázol – nem csak a munkádba,
aminek súlyos következményei lehetnek – hanem a saját életedet meghatározó
dolgokkal kapcsolatosan is. És ha mégis képes vagy még túl sokat dolgozni –
mert van hol és enni is tudsz, akkor viszont pihenésre nem marad időd. Így fáradt
megfáradt emberként - flusztrált,
rosszkedvű, besavanyodott - agymosott leszel és arról már ne is beszéljünk,
hogy fáradtan megint csak ott a HIBA lehetősége.
Mi a következménye, ha hibázol a munkahelyeden?
KIRÚGNAK.
Mi a következménye, ha rosszhiszeműen jársz el valakivel?
ELÍTÉLNEK.
Mi
a következménye, ha nem a törvény szerint cselekszel illetve mára már nem is
áll módodban ismerni a törvényt/jogszabályt/rendeletet, mert oly gyakran változtatják?
MEGBÜNTETNEK.
Jobbat mondok: ha ismered is a törvényt, akkor is meg
van a módja annak, hogy megtalálják az okot arra, hogy miért is kell bűnhődnöd?
Na most figyelj: ha van rajta sapka azért, ha nincs akkor azért. (ugye ezen senki sem lepődött meg, mert mindenki pontosan tudja ezt.)
Akkor most keressünk VALÓS OKOKAT, hogy VALÓBAN KIRÚGHASSUNK
azokat az embereket, akik : hibáznak, hazudnak, törvény ellenére cselekszenek…
(önmaguknak mondanak ellent, nem azt képviselik, amire felesküdtek) soroljuk
néhányat a teljesség igénye nélkül:
-
Dezinformáció, félretájékoztatás, valós
események eltitkolása, elhallgatása az állampolgárok elől.
-
Megtévesztés és az emberek
jóhiszeműségével való visszaélés.
-
A gondos gazda módjával való gondoskodás
elmulasztása az állami/önkormányzati vagyonnal/földekkel/ingatlanokkal
-
Összejátszás a bankokkal a devizahitelek
felvételekor.
Na KIK is ŐK???
Ők azok, akik:
-
Minden embert életképtelenné tesznek és
könnyű dolguk van azokkal, akik képtelenek védekezni; kiszolgáltatottak.
A pénz utáni hajtás, a fáradtság egyre inkább
mindenkit kiszolgáltatottá és gondolkodásképtelenné– robottá, bábúvá,
agymosottá – tesz. Az Alaptörvény módosításaival (a korábban meghatározott
állami gondoskodás megszüntetésével: TB, nyugdíj) valamint az Emberhez méltó
jogok sárba tiprásával (lakhatás, munka, pihenés) már nem csak
kiszolgáltatottakká, hanem elnyomottakká és megnyomorítottakká is válunk a
saját országunkban.
És most elérték azt a kritikus réteget, akik még
képesek gondolkodni mindannak ellenére, hogy napi élet-halál harcot vívnak a
lekiismeretükkel, azokat, akik a HIVATÁSUK SZERELMESEI… Ők azok, akik erejükön túlmutatva teszik a
dolguk nap, mint nap és húzzák az igát napi 10-12 órában (vagy többen) és
rájöttek hülyére veszik őket…és mindennek ellenére mégsem akarnak felállni és
nem akarnak elmenni Magyarországról.
Mert hogy tényleg EL KELL mennünk? Tényleg
normálisak vagyunk, hogy látjuk mindezt és szótlanul tűrjük és még itt vagyunk? (Tesszük fel nap
mint nap a kérdést magunknak MI ITTHONMARADOTTAK.)
IGEN, mert itt akarunk élni, itt
akarunk dolgozni és itt akarunk megöregedni, meghalni… EZÉRT VAGYUNK MI MA ITT!!
Mi magyarok vagyunk, szeretjük hazánkat és
demokráciát, egyenlőséget követelünk magunknak a hatalommal szembe! Olyan
emberhez méltó körülményeket, ahol fenn tudjuk tartani magunkat, akár egyedülállóként
is. Olyan szociális hálót, ahol, ha bajba kerül egy állampolgár, mielőbb
kilábalhasson belőle és ne elsüllyedjen. Olyan megelőző rendszert, ami feltárja az okokat és védelmet nyújt. Olyan
öregkort, hogy büszkén és boldogan emlékezzünk vissza arra, amit egész
életünkben tettünk és büszkén mondhassuk unokáinknak: JÓ MAGYARNAK LENNI!
Mit is mondhatnék a végére? Egy évvel ezelőttig is
számtalan megválaszolatlan kérdésem volt és egy évvel ezelőtt rádöbbentem:
VÁLASZOKAT és MEGOLDÁSOKAT AKAROK és leginkább lehetőséget. Kitől? Az államtól,
a kormánytól, a hivataloktól, a közüzemi szolgáltatóktól és a bankoktól.
És biztonságot… Biztonságot minden területen: az
oktatásban, az egészségügyben, a szociális ellátórendszerben; a munkahelyeken;
az utcán.
És közelítést/konszenzust/párbeszédet: az emberek és
a társadalmi csoportok között; a hatalom és a nép között.
És legfőképpen gyűlöletmentességet és empátiát.
Jó ember vagyok, jónak neveltek a szüleim. Óriási
igazságérzettel és toleranciával – szociális érzékenységgel - megáldva, de ez
mára kevésnek bizonyul, ahhoz, hogy életben maradhassak. A legjobb és
legbecsületesebb szándékom mára elértéktelenedett, pedig egyszerűen csak ÉLNI
SZERETNÉK: azt szeretném, hogy boldogulhassak és BOLDOG lehessek.
Sokan vagyunk így ezzel, s mind azt gondoljuk: csak
velünk bánt el ilyen kegyetlenül a sors. Tudjatok róla: NEM VAGYTOK EGYEDÜL! Józan
ész és gondolkodás; ez a kulcsa mindennek: BESZÉLGESSÜNK egymással. Közös Ügy
Jó Ügy = Együtt könnyebb
Éppen ezért – beszélgetős – Nyilvános Civil
Információs Fórumon várok minden szerdán
ITT Miskolcon a Hősök terén 17-20 óra között BÁRKIT, ahová MINDENKI eljöhet. A Témák pedig az utcán
hevernek: Beszélgessünk, van miről!
..és legvégül egy Gandhi idézettel fejezném be: „ha
a munkád után csak annyi bért kapsz amiből csak a rezsidet és élelmet tudsz
venni, akkor ez azt jelenti rabszolga vagy.” és ezért emeljük fel MI ma itt a
hangunk, MI ezt nem engedjük tovább!
Miskolc, 2016. február 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése