2016.december 24. Add tovább... Répamese továbbgondolva

„Ha nem tudod azt tenni amit akarsz, akard azt tenni amit tudsz”

2.rész - a decemberi főzés előkészületei és az adományok

Répamese újra töltve – elérkeztek az ünnepek

Kellemes Szentestét Mindenkinek!

Összeállt a kép: a decemberi főzés időpontja

2016. december 28 (szerda)

10 órától kint vagyunk a területen és ott készítjük el az ételt szokás szerint.

Utána az ételt ott ki is osztjunk: a szállítóval és a pékséggel is egyeztettem, mindketten azt kérték, hogy még december 27-én hívjam őket emlékeztetőül és pontosítás miatt.

FONTOS VÁLTOZÁS! 11-13 óra között ADOMÁNYOKAT FOGADUNK A HELYSZÍNEN!

Mivel az ünnepek utánra tervezzük az ételosztást  - 10 óratól kint vagyunk a területen – 11 órától várjuk oda a jószándékú adományozók adományait, hogy a 14 órára megjelenő embereknek további élelmiszereket tudjuk adományozni :

• bármit, ami az ünnepi asztalról megmaradt (továbbadható csomagolásban kérjük) vagy
• tartós élelmiszert (liszt, cukor, tészta, lencse, bab, rizs, szárazborsó, fűszerek stb) illetve
• téli ruhaneműket vagy
• játékokat, könyveket, édességet, süteményt

Ha valaki kifejezetten a két kistelepülés – Tornanádaska illetve Bátonyterenye - valamelyikére szeretné az adományát eljuttatni azt kérjük az adományán jelezze (ez természetesen csak tartós élelmiszerre vonatkozik) Így minél több adományt tudjunk eljuttatni a két kistelepülésre is.

A korábban beérkezett adományokról már írtam https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1648150015480336&id=100008560604076  és az azóta beérkezettekről pedig most fogok.

Minden alkalommal elmondom, hogy az eldobható eszközök beszerzése jelenti a legnagyobb költséget hónapról hónapra. (Sajnos a pár hónappal ezelőtti első folyamatos 2.000.- -os adományozónk időközben már nem elérhető, helyette azonban újabb pénzadományok érkeztek.)

Folyamatos beszerzést kell eszközölnünk, így mikor olcsó lehetőség adódik, olyankor vásárolunk. Ebben a hónapban is sikerült: 200db poharat és 150db gulyástálat beszereznünk és szemeteszsákot is kellett venni. Korábbi ételosztásokról is maradt, hiszen egyre többe jönnek saját műanyagedényekkel. Van, aki saját poharat és evőeszközt is hoz vagy nem is kér, mert hazaviszi.

A pénzadományok a következőképpen alakultak:

• 10.000.-
• 5.000.-
• 3.000.-

Az-az 18.000.- forint állt rendelkezésünkre és ebből kellett kigazdálkodnunk a nagykarácsonyi főzést és ételosztást.

Szükség is volt rá, mert a fűszereink is fogyóban voltak és ugye mégiscsak karácsony van vagy mi a szösz, na meg a teához való cukorra is mindig nagy szükség van.  S mivel kari van így egy kis csomagocskával fogunk kedveskedni mindannyiuknak, akik meglátogatnak bennünket. Ezért mandarint és szaloncukrot is vásároltunk.

       

Először arra gondoltunk, hogy ugye legyen valami húsos étel, ha már ennyi készpénz áll rendelkezésre, de időközben ezirányú felajánlás is érkezett, igaz ez még meglepetés.

Így az egyéni MEGLEPETÉS-ek kategóriát részesítettük előnyben, ha már karácsony van.

Az egyik jószándékú segítőnk a következőket adományozta (nem ám kóla van a kólásüvegekben!), de nem is forral bor fog készülni a forró tea helyett hanem Forró puncs, ami beillatozza majd az egész környéket és már dél körültől várjuk ezzel az arra látogatókat.

Mindenkit várunk és megvendégelünk egy pohár Forró Punccsal!

Vásároltunk a Forró Puncshoz hozzávalókat (fahéj, alma, narancs, fahéjas-almás tea) , az adományba kapott házi savanyú káposzta pedig majd plusz 10kg étel elkészítéséhez segít hozzá bennünket. (Korábban már írtam, hogy 10kg gyalultkáposztát adományozott a lakótelepi zöldségesünk, időközben vásároltam hozzá még 10kg ot és azt is besavanyítottam.) Most közel 30kg savanyú káposzta felhasználásával fog készülni az étel. (a második adag káposztához a zöldségestől a birsalmát kaptuk adományba; mára már ez is besavanyítva készen áll a főzésre)

                

Nagyon köszönjük!

Mindezek beszerzése után még maradt 3.000.- forintunk egy MEGLEPETÉS sütemény elkészítésére!

Korábbi facebook posztomban https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1648150015480336&id=100008560604076 említettem, hogy plüssállatkákat kaptunk adományba.

Azt is írtam, hogy csomagban elküldjük egy részét Tornanádaskára illetve Bátonyterenyére. (1.500.-ft/csomag lenne a költség; ezt az összeget inkább élelmiszer vásárlásra fordítottuk és már nem is vállaltak szállítást a csomagküldők – meg még soha nem is csináltunk ilyet -, így az gondoltuk személyesen visszük el a csomagot, úgy ahogyan azt a „szegények” és rászorulók megoldják. (Mindig írom, hogy van mit tanulni tőlük.)

A tornanádaskai csomag a két ünnep között: december 30-án fog „célbaérni”, a bátonyterenyei sajnos csak a jövő év elején, de még január 05 előtt.

Kaptunk még ruhaadományokat, bár a meleg téli holmikra – télikabátok, dzsekik, csizmák, bakancsok, sálak, sapkák, kesztyűk (gyermek, felnőtt egyaránt) – változatlanul és folyamatosan igen nagy szükség lenne.  

           

Tehát itt a lehetőség:

Add tovább a jót! - https://www.facebook.com/events/124131808066824/

Most és ezentúl bármikor, ha úgy érzed, hogy valami feleslegessé válik a háztartásban vagy a lakásban illetve a ház körül és az még használható:

keress bennünket!

Megszámlálhatatlan borsodi illetve északmagyarországi kistelepülésen várják a segítséget, keress bennünket!

Minden hónap 2. szombatján személyesen is megtalálsz

Miskolc, Szentpéteri kapu KASSAI CSEMEGE („Laposbolt”) előtt 9-16 óra között, ott tudunk a továbbiak tekintetében egyeztetni vagy keress a facebookon https://www.facebook.com/profile.php?id=100008560604076

Mert adni jó és Méltóságot mindenkinek!

BOLDOG, BÉKÉS KARÁCSONYT!     

2016.december 18. Add tovább... Répamese továbbgondolva

„Ha nem tudod azt tenni amit akarsz, akard azt tenni amit tudsz”

1.rész - a novemberi főzés

Répamese újra töltve – közelednek az ünnepek

Mióta karitatívkodom - és a munkanélküli életet is kipróbáltam 22.800.-/hó – kicsit más szemmel nézek körbe. Fontos azért azt megélni a segítés közben, hogy:

-           nincs pénzed és mégis minden tőled telhetőt képes vagy elkövetni és megtenni azokért, akik még tőled is nehezebb helyzetben vannak:

-          úgy vagy képes kihozni magadból a maximumot, hogy az oly gyűlölt pénz nem áll rendelkezésedre a segítéshez

-          közben azon kattogsz, hogy már csak még egy apró „hibát” kell elkövetned és Te is utcára kerülsz vagy szállóra.

Két óriási különbség még akkor is volt közöttünk, mikor „segélyből”(ellátásból) éltem: míg nekem van családom és fedél a fejem felett, addig nekik egyik sincs és tulajdonképpen mindannyian vagy az egyik vagy a másik - vagy mindkettő hiánya - miatt került utcára/szállóra.

Minden alkalommal sokat beszélgetünk az emberekkel és ez is volt a cél, hogy a havi/heti egyszeri ételosztáson kívül más tevékenységgel is segíteni tudjunk rajtuk, hiszen maga a rendszer rossz ezt már saját bőrünkön is eléggé alaposan megtapasztaljuk. Ahhoz hogy valódi segítséget tudjunk nekik adni meg kell ismernünk az életüket, így tudjuk igazán megérteni és átérezni a helyzetüket. A kommunikáció, a beszélgetés, a társalgás: ez az, ami legjobban hiányzik a mindennapjainkból (a családban és a közösségekben is) valamint a közös cselekvés/segítés/tenni akarás élménye.

Tudnunk kell, hogy sokan dolgoznak a sorban állók közül és mégis az utcán élnek. Egyre több az egyedül élő kisnyugdíjas is, aki eljön hozzánk, pedig ők lakásban élnek, mégis mire kifizetik a rezsit, utána már élelemre szinte egyáltalán nem jut. Vannak, akik még mindig szégyellik a sorba állást egy tányér ételért. De van olyan is, hogy egy közösségből/családból csak egy ember tud eljönni a drága tömegközlekedési eszközzel, így ő viszi el hétvégére az ennivalót az egész családnak.  Sokan azok közül, akik dolgoznak, szállókra járnak be az alapszolgáltatásokat igénybe venni (mosás, tisztálkodás, étkezés, tisztálkodási szerek – az hiszem ennyi), amit az állami gondoskodás - ALAPELLÁTÁS - keretében biztosítanak azoknak az embereknek, akik az otthonaikat elvesztették.

Ja: és „jár” még egy ágy – egy „priccs”, ami leginkább arról szól, hogy nem a szabad ég alatt kell álomra hajtaniuk a fejüket. Valódi pihenésre nem igazán alkalmas, így ezt a „szolgáltatást”, már csak legvégső esetben veszik igénybe azok, akik munkába járnak.

Főzési nap: 2016-11-26

Sokat jelent mindannyiunknak, hogy a szabadban történő főzéseink alkalmával egyre többen bekapcsolódnak be a munkafolyamatok elvégzésébe, így egyre több időt töltünk együtt és egyre jobban megismerjük egymást.

A főzési előkészületek:

-          a terep előkészítése még mindig nehézkes, bár ígéretet már többször kaptunk, hogy meg lesz tisztítva a terület mire érkezünk; így ezt ezen alkalommal is még közösen kellett megtennünk

-          a fa összegyűjtésére is volt már ígéret többször – még ez sem megy teljesen zökkenőmentesen – de a főzés még egyetlen alkalommal sem maradt el amiatt, hogy nem volt tüzelő, amin az ételt megfőzzük

-          a pékség jóvoltából erre a napra is újra megkaptuk az oly nagy kedvenc péksüteményeket

-          az összegyűlt ruhaadományokat is kivittük szétosztani (volt benne bőven gyermekruha is)

Új segítőtársunk 10kg burgonyát hozott adományba és segédkezett a 9. emeleti lakásból a területre való kiérkezésbe. Új szállítóeszközt is kellett keresnünk, ennek neve: „egyterű”, mert kisebb autóba már nem férnek be a főzéshez valók. Ebbe mi is be tudunk ülni, így egyszerre érkezünk meg a helyszínre. (Kivéve, hogy még mindig nehézséget okoz az, hogy az üstöt és az üstházat kölcsön kell kérnünk így az egy másik melyről kerül oda - külön –költség-ember-idő igénybevételével - a helyszínre.)

De mint eddig mindig – minden nehézség ellenére – megfőztünk újra közel 200 adag ételt és azt ki is osztottuk, ami megint kevésnek bizonyult. A teát is a helyszínen készítettük el, az időjárás pedig kegyes volt hozzánk

-          Perecesről (Miskolc másik végéről – hosszában 14km hosszú) egy 7 gyermekes család érkezett anyával, egy nagyszülővel és egy kísérővel (nem tudnak önkormányzati bérlakáshoz jutni)

-          Tornanádaskáról ( a szlovák határ szélen lévő kistelepülés) pedig újra sikerült bejönnie egy 11 gyermekes családnak, akik saját tulajdonú devizahitellel terhel házukban laknak

-          Marika a nélkülözhetetlen – főzőasszony, akinek óriási tapasztalatai vannak, hiszen lakodalmakba is főzött korábban –, aki megtapasztalhatta a vöröskereszt „vendégszeretetét” is a MIK Zrt jóvoltából, akiknek hosszú éveken keresztül teljesített szolgálatot (házmester is volt) Jelenleg gyógyíthatatlan beteg, 63 éves, rokkantsági ellátást kap

-          Etelka, aki nélkül nem valósulhatott volna meg a főzés, hiszen ő gyűjtötte össze a fát, amivel az ételt el tudtuk készíteni (szintén a vöröskereszt vendégszeretetét élvezi jelenleg is)

-          legújabb segítetteim is jelen voltak, akiket előző nap kísértem be a vöröskeresztbe, hiszen elfogyott a tüzelőjük és a lakhatási viszonyaik is tarthatatlanok voltak egy kamraszerű felépítményben távol Miskolctól (egy idős házaspár 68 és 75 évesek, akik szintén önkormányzati bérlakásuk elvesztése után kerültek 2 éve utcára)

-          az üst és üstház is a helyszínre került, amit még mindig kölcsön kell kérnünk (időközben kiderült, hogy az elzárt eszközeinket esélyünk sincs visszakapni, mert valami miatt már nincsenek is ott azon a helyen, ahol kényszeredetten hagytuk őket L csak az üstház és az üstfakanál visszaszerzésére van jelenleg lehetőségünk)

-          a pékségtől megkaptuk a péksüteményeket

Újra minden adott volt ahhoz, hogy a megszokott módon megfőzzünk és kiosszuk az ételt. Kellemes napot töltöttünk megint közösen

Az alábbi link alatt elolvashatjátok Zoli posztját a facebookon és megtekinthetitek a főzésen készült képeket is.  https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1615726725389232&id=100008557599427&pnref=story

Programsorozatunkkal – amit már másfél éve folytatunk – bekapcsolódtunk az Add tovább a jót! https://www.facebook.com/events/124131808066824/ újonnan induló karitatív mozgalom munkájába, ahol az ország egész területén már működő civil kezdeményezéseket lehet megismerni/csatlakozni/támogatni illetve új programokat lehet kezdeményezni magánszemélyként

Decemberi főzési napunkat – a pékségtől függően -  a két ünnep között valamelyik nap tartjuk meg:

2016. december 28. vagy

2016. december 29.

Következő blogbejegyzésemben az eddig beérkezett adományokról írok. 

(Az  én facebook posztom pedig itt olvasható előzetesként  https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1648150015480336&id=100008560604076 

2016. november 01. - azÉnoktóber23ám - "Légy hű önmagadhoz!"

Az ÉNoktóber23ám – Így főzünk MI Miskolcon: mesébe illően KÖZÖSEN

"Légy hű önmagadhoz!" Higgy és Bízz MAGADBAN (ha ez kevés akkor higgy és bízz bármiben, ami ehhez hozzásegít)
TUDD, hogy KÖZÖSEN sikerülni fog!

Szinte egyetlen hírt/cikket sem tetszikeltem és nem is osztottam meg ezzel a nappal kapcsolatosan. Csak néztem, hogy hogyan történnek az események? Készítettem egy posztot, - ami visszamutat egy egy évvel ezelőtti blogbejegyzésemre http://csikosmariann.blogspot.hu/2015/10/2015-10-24-kidoboltatik-az-almom-kezd.html ,   

Ezt is csak napokkal később, mikorra már nagyjából leülepedtek bennem a dolgok. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1896472103932385&set=a.1588127928100139.1073741827.100007088418860&type=3&theater

 

Félelmetes volt azt látni az október 23-i állami ünnepségen, hogy kettős kordonnal választják el a NÉPET egymástól - állam az államban(!!??) - https://www.facebook.com/pboroka/posts/1466006983427323?pnref=story ),

Úgy hogy örző-védők és a hivatalos állami rendvédelmi szervek tétlenül nézik és veszik tudomásul egy állami ünnepségen, hogy a kordonon belül a magyar-magyarnak ellenségévé válik kiszolgáltatottan. 

Ennyi szabad véleménynyilvánításra a lehetőség ma egy demokratikus államban. Ez egyre aggasztóbb. Ezáltal válik a kisebbség többséggé és így erősödik a félelem és a bizonytalanság a még gondolkodni tudó és képes emberekben.

Könnyen így érezheted vagy érezhetted már bármikor magad eddigi életedben, ha kicsit más véleményt próbáltál megfogalmazni, ahhoz képest, amit a többiek (többség?) képviseltek. Mit éreztél? Megvetést, kitaszítottságot? Én leginkább szégyeltem magam és onnantól igyekeztem a konfrontációt elkerülni. Érteni soha nem értettem, hogy miért nem hallgatnak meg és miért kell, hogy egyetértsek? Miért nem lehet az ész érveket legalább meghallgatni?

A kordonon belülre bemerészkedő emberek szerintem pontosan átélték már ezeket és azt is tudták mire számíthatnak a „többségi” társadalomtól. Arra viszont nem számítottak, hogy a demokráciában védelem nélkül maradnak. A felvételek mind magukért beszéltek: a kordonon kívül rekedt „kisebbség” és a „kisebbségből” a kordonon belülre merészkedők bátorsága és higgadt viselkedése –nevezzük őket bárhogyan is – szöges ellenétet mutat azoknak a viselkedésével szemben, akik ellenük fordultak és agresszíven léptek fel.

A VALÓBAN többségben jelenlévő „kisebbség” továbbra is megfontoltan és higgadtan viselkedett. Rajtuk a gyűlöletkeltő propaganda nem fog: ŐK még képesek gondolkodni és csak utána cselekszenek. Míg a magát többségnek nevező 2/3os kisebbség először cselekszik és még az is lehet, hogy utána sem gondolkodik el tettei súlyán.

Mára egyre inkább értem és érzem, hogy a múltban is igazam volt. Gyakran előfordult nemtetsző véleménynyilvánításom után, hogy az emberek közül többen is megkerestek azzal, hogy tudják, hogy igazam van, de miért keresem a bajt magamnak és hogy ezzel csak őket is bajba sodrom, úgyhogy jobban teszem, ha hallgatok.

Ma és itt már egyre csekélyebb esély mutatkozik arra, hogy az IGAZSÁG győzzön. Az emberek mindent alkalmat megragadnak, hogy demokratikus jogaikkal élve szabadon véleményt nyilvánítsanak. Így azt kell mondanom, hogy a kordonon kívül rekedt „kisebbség” és a „kisebbségből” a kordonon belülre merészkedők is helyesen jártak el:

-          éltek a szabad véleménynyilvánítási jogukkal

(Az már egy másik kérdés, hogy a tettlegességet ma Magyarországon milyen törvény adta joggal lehet gyakorolni büntetlenül polgártársainkkal szemben?)

…………………………….

Mint korábban írtam már: mindössze kettő éve aktivistáskodom/önkénteskedek (adományt gyűjtök, ételt osztok, érdekvédelemmel és érdek képviselettel foglalkozom). Azokat az embereket képviselem elsősorban, akiket a rendszer(ek) kitaszítottak magukból, azokat, akik a nagyfokú szabadsággal és a változásokkal képtelenek voltak lépést tartani. Mindenhol falnak ütköztek, segítséget nem kaptak, s ha kaphattak is volna nem tudták hol kell azt kérniük, hiszen mindez idáig minden alanyi jogon járt. Így egyre lejjebb süllyedtek: elvesztették egzisztenciájukat, munkahelyeiket; családjuk széthullott, lakás (fedél) nélkül maradtak.

Mára egyre többen kerülnek ebbe a helyzetbe: kisnyugdíjasok, devizások, egyedül maradt öregek. Mindehhez nagyban hozzájárulnak a szociális intézkedések megszorításai: nincs megfelelő támogatási és megelőzési rendszer. (Az egészségügy és az oktatás – mely korábban állami ingyenes ellátást biztosított – romokban és teljes egészében megszűnőben.)

Ebben a hazában élünk jelenleg, ahol a szegények és kiszolgáltatottak tábora egyre nő, a jóléti társadalmi réteg pedig egyre csökken. A különbség a két réteg között pedig egyre nagyobb. A magát többségnek nevező kisebbség – akik magukat 2/3nak nevezik - rákényszerítik az akaratukat (törvények által) a valódi többségre.

A hatalmat a PÉNZ jelenti, a PÉNZT viszont MI dolgozó és adófizető állampolgárok biztosítjuk állampolgári kötelességünknek eleget téve, bankszámlákat nyitva és vezetve valamint a hiteleink uzsorakamatokkal történő visszafizetésével. Megmaradt demokratikus jogainkkal élve pedig igyekszünk kifejezni nemtetszésüket. Így próbáljuk tudtára adni a jelenlegi rendszernek, hogy MI IS ITT VAGYUNK! Hallatjuk hangunkat például Miskolcon, ahol „Nem csak 35ezer ember él Miskolcon, MI IS ITT élünk!” azaz 100.000 szegény ember.

Ezért mi – a Miskolcnak Hangja Van! civil csoport
https://www.facebook.com/Miskolcnak-Hangja-Van-1495342854085081/?fref=ts   
2016. október 29-én Miskolcon - szokásunkhoz híven - megtartottuk hó végi közösségi főzésünket https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1605565926405312&id=100008557599427&pnref=story

 A szabadban: üstben, fával tüzelve, lakossági adományokból elkészítve. 

Mindannak ellenére újra elkészítettünk több mint 200 adag ételt - gerslis káposztát kolbásszal, virslivel és füstölt szalonnával -, hogy az ételkészítéshez szükséges eszközeinkhez május óta nem tudunk hozzájutni. Így a főzéshez szükséges eszközöket minden hónapban kölcsön kell kérnünk: üst üstházzal, üstfakanál, gázpalack, szeletelő gép. Ezek a korábbi főzéseink alkalmával mind rendelkezésünkre álltak, hiszen adományba kaptuk csoportunk támogatóitól.

Jelenleg nem mi birtokoljuk. Ezúton is szeretnénk ezeket visszakapni/visszakérni.

300 embert sikerült élelemhez juttatnunk a 4 napos ünnep első napján (október 29-én szombaton), hiszen a pékség erre a napra is juttatott nekünk péksüteményeket (kb 100 db), kiflit-zsemlét (kb 150 db) valamint kenyeret is, ami így 8kg lett összesen. A helyszínre érkezők fejenként több adag ételt is hazavittek az otthon maradtaknak valamint az átmeneti szállóról érkezők is szívesen vették a plusz meleg ételt, hiszen a hosszú hétvége egyetlen napján sincs meleg étkezés biztosítására lehetőség az intézményekben.

Közösen főztünk meg újra:

-          ki fát gyűjtött a tüzeléshez

-          ki segédkezett az eszközök helyszínre szállításában

-          ki a tüzet vigyázta

Majd ugyancsak közösen osztottuk ki az ételt is:

-          segítségünkre voltak a pékáru kicsomagolásában és kiosztásában

-          az innivaló elkészítésében és kiosztásában

-          az eldobható műanyag kellékek kiosztásában

Közben folyamatosan beszélgettünk mindkét alkalommal, mert nálunk az étel mellé jó szó és érdekvédelem és érdek képviselet is jár, amit a hozzánk ellátogató emberek már jól tudnak. Tanulunk egymástól és tanítjuk egymást: nincsenek már tabu témák. 

Hiszen a lakhatási nehézségek, a munkavállalási gondok, az elmaradt rezsi vagy a gyermekvédelem illetve a végrehajtási vagy szabálysértési eljárások valamelyikét már szinte minden család megtapasztalta.

Így főzünk MI Miskolcon: mesébe illően – KÖZÖSEN

Elszámolás az adományokkal:

-          ebben a hónapban 2 főzést is terveztünk így a lakossági gyűjtést is ennek megfelelően hirdettük meg (minden hónap első szombatján Miskolcon a Szentpéteri kapui lakótelepen lévő Kassai Csemege – „Laposbolt” – előtt 9-16 óra között)

-          következő alkalom:  2016. november 05. szombat

Az első főzési napot 2016. október 08. napján tartottuk meg Miskolcon, ami egy éves hagyományt ápolt, így 2. alkalommal került megrendezésre a Lakhatási menettel egyidőben, ahol a helyi sajtó és is megtisztelt bennünket valamint az egész napot velünk töltötte egy budapesti újságíró;

 

 a második - Budapestre tervezett  - főzési nap (2016.október 15. – II. Éhezők Viadala) technikai okok miatt elmarad, így azt is sikeresen Miskolcon tudtuk megtartani.

https://www.facebook.com/profile.php?id=100008557599427&sk=photos&collection_token=100008557599427%3A2305272732%3A69&set=a.1597153087246596.1073741882.100008557599427&type=3&pnref=story  

Első és legrégebbi adományozónk és támogatónk a PÉKSÉG, akiktől minden hónapban a hó végén megkapjuk a péksüteményt és a kenyeret. (Ha a kenyér nem elegendő, akkor azt pótoljuk.)

Ebben hónapban történt az első állandó pénzbeli felajánlás, ami 2.000.- forint és az eldobható eszközök megvásárlásához járul ezzel hozzá az adományozó innentől kezdve minden hónapban. (Ebből most 200-200 db műanyagpoharat és kanalat vásároltunk.)

Kaptunk még 4.000.- ft készpénzt, amiből szintén az eldobható eszközök megvásárlására fordítottunk 3.000.-ft-ot. (200 db műanyagtányért vásároltunk.) Maradt még 1.000.- ft-unk.

Valamint szintén kaptunk még 1.000.- ft készpénzt.

Az októberi adománygyűjtéskor kaptunk 1 liter étolajat valamint a korábbi gyűjtésekből maradt meg lisztünk. Az októberi gyűjtéskor is kaptunk pénzadományt (2x500.- ft-ot, amiből azonnal rizsát és olajat vásároltam a kisboltban, hiszen kellett a töltött káposztához)

Az októberi főzésünkkor – mindkét alkalommal – káposztás ételt készítettünk, így 2x vásároltunk 10-10kg gyalult káposztát, amit megsavanyítottunk. (2x1.000.- ft = 2.000.- ft – ez a fent megmaradt 2.000.- ft)

A töltött káposztához a hús 5.000.- ft-ba került; a gersliskáposztába a virsli-kolbász-szalonna 1.000.- ft volt, melyek szintén adományok voltak.

Mindössze a gerslit kellett megvásárolnunk (3x400g 150.- ft/csomag = 750.- ft) valamint a hiányzó mennyiségű kenyeret (5x180.- ft = 900.- ft)

A többi hozzávaló bármelyik családi konyhában megtalálható, így elmondhatjuk, hogy:

-           ebben a hónapban több mint 500 adag meleg ételt tudtunk kiosztani az adományozóink segítségével mindössze 1.650.- ft pénzbefektetéssel.

Ez a valódi civil kurázsi és ez a valódi közösség ereje.

https://www.facebook.com/sevaster1/videos/765348796938034/?pnref=story

Köszönjük mindenkinek, akik elismerik és támogatják a csoportunk által végzett karitatív tevékenységet. Köszönjük az önzetlen adományaikat: ez az ÉNoktóber23ám. 

MI ezt a közös társadalmat ünnepeljük, mert Miskolcnak Hangja Van!  

https://www.facebook.com/groups/426975270786000/?fref=ts