2015. október 26. Egy év történései: MHV, mert Miskolcnak Hangja Van!

Éppen egy év … eljött az elszámolás ideje:

Felelősnek érzem magam a tetteimért: a számonkérés, ellenőrzés fontos része a Közösség építésnek a kommunikáció, a hitelesség érdekében.

valahogyan az elején kellene elkezdenem, mégis a vége az említésre méltó. Tegnapi blogomat már így indítottam: „Az Álmom lassan valóra válik….”

 

Rengeteg dolgot tanultam, láttam és értettem meg a „munka” közben: leginkább az összefüggések feltárására törekedtem és igyekeztem tanulni a hibákból. A jó dolgokat „összepakoltam” a rosszakat kihagytam az összegyúrás során és beillesztettem az eredeti tervembe.

Összehangoltan kell működni és megfelelő nyilvántartások vezetése (informatikai, logisztikai háttérrel) elengedhetetlen. A Tanítás-Tanulás folyamata a legmeghatározóbb. 

Tehát: mindössze 1 év és közben gyakran tettem fel magamban a kérdést, hogy előtte hol voltam, mit csináltam? Ja kérem: aki dolgozik az nemigen ér rá ilyesmivel foglalkozni. Normál esetben, a normális társadalmakban természetes folyamat, hogy a jólvégzett munka gyümölcseként a pénztárcánk egyre nagyobb lesz és az alapvető igényeink és szükségleteink kielégítése után még mindig marad akkor is „felesleges” pénzünk, ha már félre is tettünk belőle. Felelős emberként gondolkodva - a pazarlást elkerülve és lekiismeretünket megnyugtatva – természetes, hogy karitatív tevékenységet is folytatunk illetve támogatunk. Ebben az esetben napi 1-2 óra vagy egyetlen utalás esetleg hetente egyszeri karitatív aktivitás természetesen elegendő. De itt – idehaza – ez a tendencia kevés, mert közben emberek fagynak meg az utcákon fedél nélkül és éheznek gyerekek Európa közepén a XXI. században, ott ahol minden feltétel adott a Túléléshez. Tehát mi valahogy – egy „másik bolygón élve” – egészen más társadalmi, gazda(g)sági körülményben nevelkedtünk: mindig minden pont úgy jó ahogyan van, hiszen nagyon sokáig ez így is volt, mert „működött a rendszer” - látszólag.

Az elmúlt felnőtt éveimet -úgymond - egy örök elégedetlen emberként éltem le – 25-30 év -, amit se a családom, se az iskola, se a munkahely nem igazán tolerált. Elegem lett az ellentmondásokból, az igazságtalanságokból, a hallgatásból: egyszerűen Emberként Akarok Élni itthon, Magyarországon.

A tavalyi internet adó elleni tüntetéssel indult útjára minden, melynek előzményeként már kidolgoztam egy stratégiát. Ez volt az első olyan politikai rendezvény, amin részt vettem. Korábban semmi ilyesmihez - és a karitativitáshoz sem - semmi közöm nem volt. Mindez Miskolcon történt és ekkor már hallottam a Miskolcnak Hangja Van! (vezető: Tyetyák Zoltán) facebook csoportról így tagjuk is lettem.(Ez azóta is változatlan. Ugyan gyorsan ki is zártak a túlzott nyitottságom miatt, továbbra is követtem őket és részt vettem a miskolci programjaikon.)

Csináltam facebookot, meg minden egyebet ami ezzel jár – mert még ezem sem volt, így lett is mindenem -  mégiscsak valami Közösséget keresek. A körülöttem élők nem tudtak és mai napig sem tudnak arról, hogy ezt megcselekedtem. Vadonatúj barátokat, csoportokat ismertem meg.

A 42 közösségére találtam rá elsőre, a vezetőjük Juhász Zoltán. Nagyszerű és az elveimmel egyező feladatokat tűztek ki célul. („Gyengém”: a jog – e-demokrácia - és a Magyar Föld kérdése) Megismerkedtem az adományozással, a karitatív tevékenység szépségeivel: az első nagyszabású országos gyűjtést 8 városban egyszerre indították el Magyarországon. Nekem ekkor még nem sikerült sem olyan szervezetet találni, akikhez csatlakozhatnék, sem embereket, akiknek adományozhatnék. Követtem mindent, ami az országban zajlott és nagyon megnehezítette a dolgomat, hogy előzmények nélkül kellett keresgélnem. Így majdnem minden újonnan alakuló aktív csoportnak tagja lettem, mivel volt mit pótolnom minden téren és csak kapkodtam a fejemet és TANULTAM… szépen, csendben figyeltem az eseményeket. Meghatározó volt emellett Az Ország Gyűlése Mozgalom (vezető: Tuareg Szabó Gábor) valamint a DEKA, a DEMOSZ és mellette az országos nyomorúságos, elnyomott és kiszolgáltatott réteg segélykiáltása.

Így keveredtem a miskolci CKÖ (Cigány Kisebbségi Önkormányzat) vezetőjéhez és mindent félretéve felajánlottam a segítségemet. Ekkorra már három segítséget nyújtottam:

-          karácsony előtt még ellátogattam Bátonyterenyére - nógrádi kistelepülésre – egy egyesülethez (vezető: Biri Gyuláné Margit) és 250db szaloncukrot vittem nekik a mikuláscsomagba (saját pénzemből) Felemelő érzés volt és elsősorban a hála és a meghatottság. amit a szemükben láttam

-          februári gyűjtésemet a fúlókércsiek vitték el, majd a márciusit a boldogkőújfaluiak (a 42 Közösségének adománygyűjtő akciójához csatlakoztam ezzel, melynek neve: „Májkrémhadművelet” és minden hónap első szombatján esedékes)

Sok nehézséget kellett leküzdenem:

-          megbízólevelet kellett szereznem (sikeresen megkaptam a CKÖ vezetőjétől: Váradi Gábortól)

-          helyszín - adomány gyűjtésre lehetőség - felkutatása (multik kilőve; önkori területfoglalási engedély miatt kilőve) lakótelepi egyéni vállalkozó engedélyét sikerült megszereznem

Áprilisra jó kapcsolatot alakítottam ki a CKÖ-vel és ekkor már újra tagja lettem az MHV-nak is. A miskolci „bilit” 2015. április 07-én borítottuk a Sok Éhes Száj Van eseménnyel, amit a polgármesterünk visszautasító nyilatkozata váltott ki belőlünk a  GYEA által felajánlott segítségnyújtás elutasítása miatt válaszként

Innentől felgyorsultak az események Miskolcon:

-          az áprilisi gyűjtésemet már egy miskolci család megsegítésére adományoztam

-          a CKÖ-vel szóbeli megállapodást kötöttünk és elindítottuk a minden hónap utolsó szombatján esedékes: „1 Tányér Meleg Étel, 1 Tányér Szeretet, 1 Mosoly J „  hóvégi főzéseinket (mára ezt egyedül csináljuk: támogatóink, csoporttagjaink lelkes munkájának köszönhetően) – a CKÖ-vel a kapcsolatunk kicsit alább hagyott, de ennek helyi okai vannak, amit igyekszünk orvosolni; az együttműködés továbbra is fennáll

-          kapcsolatba kerültem budapesti szervezetekkel: Köztársaság téri ételosztók (Tóth Kata), SZOCSOMA (Szociális Csomagküldő Szolgálat) Kis Anikó vezetésével és az AVM (A Város Mindenkié) aktivistáival és vezetőjével Udvarhelyi Tesszával

-          a facebookon megismerkedtem Ritók Nóra tanítási módszereivel

-          már jó néhány kistelepüléseken jelenleg jól működő szervezettel is kapcsolatban vagyok, ezt folyamatosan bővítem (kelet magyarországi öt megye)

-          adományozóink felkutatása is folyamatban van részemről elsősorban a dunántúli megyékből kapok felajánlásokat, amit a szállítási nehézségek miatt nem mindig sikerül eljuttatni a keleti országrészbe (budapesten már két helyen van „átmeneti tárolási” lehetőségünk)

-          figyelemmel kísértem a Vidéken Újrakezdők – Borsod megyei és országos csoportját

-          ezenkívül elnézést kérek azoktól, akik a felsorolásból kimaradtak, de tudják folyamatosan tartom velük a kapcsolatot

-          május közepétől átvállaltuk a helyi Szolidaritási Mozgalom kezdeményezésében még novemberben elkezdett ételosztásokat, mely minden héten csütörtökön aktuális (azóta is folyamatosan)

-          a csütörtöki főzések kiegészítéseként sikerült egy pékséggel megegyeznem, hogy a szerda este megmaradt pékárút elhozzuk és másnap a sorban állók között kiosztjuk

-          az AVM szervezésében miskolci érdek és jogvédelmi civil képzésre került sor 2015. augusztus 14-15-én, melynek a CKÖ adott otthont

-          az AVM budapesti képzésén is résztvettünk az Autonóm Szakszervezett közösen és az ő segítségükkel tudtuk megoldani a felutazásunkat

-          szeptember végén egy 3 napos konferenciára kaptam meghívást (FES – Kováts Eszter), ahová az AVM ajánlásával jutottam. Téma: a V4 és Ukrajna- országokban az alulról jövő mozgalmi élet megvalósulásának lehetőségei, elért eredmények

-          véradást is szerveztünk (most lesz 2. alkalommal 2015. november 04.)

-          megszerveztük 2015.09.01. napjára a Gyűlölet ellenes fehérvirág osztási” akciónkat, végigvonultunk Miskolc főutcáján.

Emellett már júniusban meglátogattuk a miskolci Közgyűlést (azóta rendszeresen), mivel a helység és területfoglalási igényeink szó nélkül hagyását valamint a helyi kilakoltatási rendszer („seriffrendszer”) bevezetését és módszereit elutasítjuk.

Részt veszek a helyi lakótelepi alakuló Közösség életében, így ezzel kapcsolatosan is feladatokat vállaltam: a lakótelepen keresztül vezető tervezett út megépítése ellen emeljük fel elsősorban a szavunkat. a háztömbben, ahol élek már tudják, hogy adománygyűjtéssel foglalkozom, így rendszeresen hozzák a feleslegessé váló ruhaneműket (esetenként mást is)

A lakótelepi maszek zöldségessel is jó a viszonyom: a főzési alapanyagok beszerzésénél számíthatok rá, akár adomány formájában is vagy jelképes összeg megfizetése mellett.

Szeptemberben újra iskolapadba ültem: szociális ápoló és gondozónak tanulok.

A komplex megvalósítandó program készen a fejemben van, folyamat állandó bővítésen és átalakuláson megy keresztül az éppen aktuális rendelkezésre álló lehetőségek azonnali kihasználása miatt. Ennek érdekében létrehoztam két facebook csoportot: Kreatív Karitatívok- BAZ megye Miskolc és a Kreatív Karitatívok – WORLD, mivel már országhatárainkon túlról is kapunk segítséget.

Számlánk egyenlőre csak magánbankszámla, mivel „ernyőszervezetek” segítségét várjuk, akik segítenének levenni a vállunkról a felesleges adminisztratív és anyagi terhekkel járó feladatokat. (pl sikerült Megbízólevelet kapnunk az Országos Nőszövetségtől három tagunknak – az egyik én vagyok – adományok gyűjtésére és fogadására)

A jelenlegi legutolsó egyéni gondolatom alapján – kizárásos alapon, figyelembe véve az eddigi tapasztalatainkat és elutasításokat a város vezetése részéről – Nyilvános Civil Információs Fórum létrehozását kezdeményeztem közterületen. A rendőrségi engedélyt megkaptam, így minden szerdán várom az érdeklődő embereket – megafonnal a kezemben – Miskolcon a Hősök terén 17-20 óra között. (facebook esemény:https://www.facebook.com/events/1500731010226949/

Sok mindent kihagytam a felsorolásból:

-          egyéb tüntetések ( EBESZ látogatás Miskolcon; a szeptember 16-án elfogadott rendvédelmi törvény módosítása ellen a rendvédelmi dolgozók melletti kiállás; stb)

-          koszorúzás ( október 23.)

-          V. Miskolci Lecsó Fesztiválon való részvételünk (nevezési díj adományokból összegyűjtve)

-          megemlékezés Göncz Árpád halálára a Petőfi téren gyertyagyújtás

-          a gyermeknapi „Strucc-party” a Majális parkban (GYEA – Gyermekvédelmi Alapítvány – támogatásával)

Rengeteg dolgot teszünk: tesszük a dolgunkat, fogadjuk az adományokat, építjük a saját elképzelésünk szerint azt amit megálmodtunk…tehát:

Merj Te is Nagyot ÁLMODNI! és utána cselekedj: tudd meg milyen nagyszerű érzés

Szüntessük meg a PAZARLÁST!

Törekedjünk a rendelkezésünkre álló eszközök maximális kihasználására:

Gyere közénk vagy azért mert már Túlélted vagy azért, mert nem szeretnéd megtapasztalni a nélkülözést. Jó Ember vagy: igazságszerető és lelkiismeretes!

Gondolkozzunk! Brain-stormingoljunk!

Várunk Mindenkit, hiszen mindenki jó valamiben:

Mindenkire szükség van!

https://www.facebook.com/groups/426975270786000/?fref=ts