2015-07-28 FONTOS!

Nem csak a Miskolcnak Hangja Van! csoportnak

https://www.facebook.com/groups/426975270786000/?fref=ts  
hanem Mindenkinek:
Engedelmetekkel vagy anélkül, de kifejteném az álláspontomat:

Üdvözlök Minden Csoporttagot!

Én "JÓT TENNI" jöttem ide közétek, közétek: a számomra vadidegen Emberek közé, vadidegen Embereken segíteni. Az volt a gondolatom, hogy Ti is, mind valami „jót” valami „mást” valami „változást”, valami ÚJAT szeretnétek. Ennek fényében és érdekében teszek mindent és cselekedtem eddig is: Értetek/Értük…. Magunkért/Magamért…
A jelenlegi állapot szerint egyszerűen meg kell állapítanom, hogy teljesen leutánozzuk a fennálló rendszer hibáit, azokat mantrázzuk és ugyanazokat elkövetjük folyamatosan és egyfolytában, mint az elmúlt jó néhány év során, miközben süllyedünk a hajóval együtt, amiben ülünk.
Ha ez nem így lenne, akkor arról kellene írnunk és beszélgetnünk, hogy megint milyen eredményeket értünk el – családi, baráti körben - illetve az éppen beindított vagy folyamatosan működő vállalkozásaink milyen sikeresek. Ehelyett folyamatosan tüzet oltunk magunk körül és egyre kilátástalanabbul kapálódzunk: erre sincs már pénz, arra sincs már pénz…és húzogatjuk a nadrágszíjat egyre beljebb. Fel kell hívni a figyelmet a megelőzés fontosságára, ellenkező esetben rövid időn belül mindannyian elsüllyedünk vagy még idő előtt elhagyjuk az országot, amíg ezt megtehetjük.

Jelentem: én már abba helyzetbe kerültem, hogy döntenem kell, hiszen „elsüllyesztettem magamat”. És rossz hírem van, mert mint láthatjuk a miskolci „láthatatlan Embereket”: van még lejjebb.
Egyszerűen: Legyünk Jók, Tegyünk Jót! Ha egyszer eljösztök illetve esetleg eljönnétek egy ételosztásra és csak egy két Embert meghallgatnátok magatok is meggyőződhetnétek minderről…. mivel nem teszitek, így most leírok pár esetet:
- a legutóbbi: még MINDIG!!! jönnek vidéki kistelepülésekről be az Emberek a jobb élet reményében (mint a városunk iparosodásának elkezdődése idején) Miskolcra - akár valóban 2-3 kisgyerekkel is – mert ott ahonnan jönnek valóban nincs már semmilyen lehetőség (a kistelepülések ellátórendszereit Miskolcra vagy a közeli nagyvárosokba integrálták, így az utazás már önmagában megnehezíti az életet) Ezeket az Embereket túlzás nélkül nevezhetjük migránsoknak („bevándorlók”) A kistelepüléseken nincsenek már boltok, iskolák, óvodák, megfelelő egészségügyi ellátás. Ha így haladunk lassan már önkormányzatok sem, hiszen körjegyzőségek látják el a hatósági feladatokat.
- számtalan olyan eset is van, akik nem is olyan régen – 4-5 éve - veszítették el a munkájukat (Hűtőház, Fonoda, Malom stb bezárásával) annak ellenére, hogy szakmával rendelkeznek és sok a képzett- esetenként felsőfokú végzettségű - Ember is van közöttük. Ennek ellenére: utcán, hajlék nélkül jobb esetben hétvégi (téliesített) víkendházakban élnek miskolci külterületeken
- élnek közöttük sokan saját tulajdonú lakásokban vagy szociális bérlakásokban és ingatlanokban is, úgy, hogy a víz-villany-gáz már korábban lekapcsolásra került a fennálló közüzemi számlák rendezetlensége (tartozások) miatt, azt várva, hogy mikor érkezik a végrehajtótól a levél és rettegnek, hogy elveszítik a lakásaikat… (az alacsony képzettségű illetve iskolai végzettségű, munkájukat már 20-25éve elvesztettekről már nem is beszélek)
- sokuknak nincsenek rendben az irataik, nem tudják mit és hol kell illetve lehet intézni (ők természetesen ilyen jellegű segítséget is kapnak tőlünk) viszont többen igyekeznek megfelelni a hivatalos eljárásoknak, így még részesei lehetnek a rendszer által biztosított ellátásoknak

Igen, az ételosztás „csak” tűzoltás és tudjuk, hogy mindenkin nem fogunk tudni segíteni és azt is, hogy ez nem a mi feladatunk lenne. Az ételosztásainkkal a figyelmet akarjuk felhívni arra, hogy hova tartunk? Ezért néhányan úgy gondoljuk, hogy ezt nem nézhetjük tétlenül, mivel látjuk - de leginkább saját bőrünkön egyre inkább tapasztaljuk/érezzük – hogy ez hová fog vezetni.
A devizásokról, magukra maradt kisnyugdíjasokról (gyerekek, unokák külföldre mentek) sem tettem még említést…. és az egyedülálló minimálbérből élőkre is ez a sors vár.
A minimálbérből sem lehet ma megélni az már eléggé régóta csak a vegetáláshoz elég. Ha a számláidat (rezsidet) kifizeted, már élelemre szinte alig marad. Ha a számláidat nem fizeted, eszel ugyan, de a tartozások miatt a házadat, lakásodat, fedelet a fejed felől veszíted el….

Tehát az ÉTELOSZTÁS erről szól és csatlakozz kérlek, ha egyetértesz. Támogasd valamilyen formában azt a karitatív tevékenységet, melynek jelentősége sokkal nagyobb, mint ahogyan azt most még sokan leegyszerűsítve megfogalmazzák magukban és emiatt esetleg másképpen ítélik meg ezt a jótékonysági cselekedetet és mást látnak/vélnek felfedezni a háttérben.
Támogass és csatlakozz hozzánk, addig, amíg azt megteheted, amíg nem késő: ez az igazi Civil Kurázsi, ez az igazi alulról jövő magánkezdeményezés. (ha sokan támogatjuk egymást nincs szükség más szervezetek/pártok segítségére, így tudunk valós magánszemélyek maradni és tudunk valódi közösséget alkotni)

Ezek után teszem fel a kérdést: véleményetek szerint van-e létjogosultsága ennek a fajta karitatív tevékenységnek? (Nem feltétlenül kell válaszolnotok, mindössze jelezni azt, hogy ki és mivel tudja támogatni a tevékenységet illetve az ételosztásaink során. Mivel munkánkat már részben ismeritek így tudjátok, hogy mi mindenre van szükségünk és „meglephettek” bennünket bármilyen adománnyal, mindent szívesen látunk. Felajánlásaitokat, segítségeteket előre is köszönjük.)
Mindent és mindenkit szívesen látunk a „Kreatív és Karitatív Aktivisták – Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye” facebook csoportban
https://www.facebook.com/groups/948085898575957/?fref=ts

Végezetül engedjétek meg, hogy a Tyetyák Zoltán ezen csoporthoz kapcsolódó leírását bemásoljam ide, amit a csoport megalakulásakor tett:
Leírás
Tyetyák Zoltán
"....itt élned, halnod kell...!
(Kölcsey Ferenc - Szózat)
Igen...jól látja mindenki...
...ezzel köszöntök mindenkit, mert ma ez talán aktuálisabb mint valaha a közelmúltban.
Ma ebben az országban...mitöbb, ebben a városban a szegények, a perifériára sodródottak számára egyre nehezebb, mondhatni lehetetlen boldogulni, túlélni...
...főként, hogy a rendszer üldözi őket. El akarja tüntetni a szegényeket, mert kínos számára az egyre növekvő számuk...
Én, a Miskolcnak Hangja Van! civil csoport alapítója, vezetője, fogadalmat tettem magamnak, hogy civil jogvédőként, polgárjogi aktivistaként, akár életem árán is, politikai tevékenységem mellett, segítek ezeknek az embereknek túlélni...!
Ebbe a csoportba azok vannak, és azok érkeznek, akik aktív, tevőleges munkájukkal, szintén kiveszik a részüket ebből.
Mindannyian egy célért dolgozunk...azért, hogy féltő szeretettel és tisztelettel vigyázzuk az EMBERT...függetlenül társadalmi, gazdasági hovatartozásától.
A munkánk kemény próbatétel lesz, ezért mindenképpen kérek mindenkitől egymás iránt: szetetetet és tiszteletet...
TyetyákZ.

2015-07-21 és akkor itt a mai

Nehezebb is lehetne, de egyszerű, mint az egyszeregy…

Mi az amit elsősorban hangoztatnak az Emberek? „ A múlt ismétli önmagát…” hát ja…. ha akarjuk. Gondolkodó Emberek leginkább tanulnak a múltból, számot vetnek – akár a saját életükkel is - és igyekeznek a hibáikból tanulni, ennek ellenére gyakran beleesnek újra, meg újra ugyanabba a csapdába. Sokat mondják azt is, hogy: „Az okos Ember más kárából tanul…” Hová is akarok kilyukadni? Ha sok Ember sok mindenről beszélget – kommunikál. ötletel, gondolkodik hangosan – és mindezt gyakran, de legalábbis rendszeresen teszi, akkor annak meg van az eredménye. Ez MINDEN témára igaz, mint ahogyan az is, hogy a hasonlóságokat kell keresni a véleményekben; a különbözőségeket pedig közelíteni egymáshoz. (kompromisszum készség) Persze mindennek a megvalósításához szükséges a megfelelő vitakultúra kialakítása, mivel a parttalan és értelmetlen vitákat el kell kerülni. (időnk sincs rá)

A legnagyobb feladatot mára a marketing valamint a technikai vívmányok (internet, számítógép stb) megfelelő használata jelenti, ezek segítségével helyreállítható lenne újra a rend. Ezzel szemben - a nem megfelelő használat következményeként – az elferdített történelem, az agyonmantrázott hazugságok (melyek a média segítségével „igazsággáválnak”), az értelmezhetetlen nyelvi fordulatokat tartalmazó ellentmondásos közlemények, beszédek, tömegkommunikáció a lakosság félrevezetését, megtévesztését szolgálja, ezáltal egyre inkább tudatlanságban tartja őket.

Vannak tények, melyek megváltoztathatatlanok és igazak: Magyarország lakossága egyre inkább fogy és elöregedik. Gondolom, hogy ez nem szorul különösebb magyarázatra.

Ezzel szemben világméreteket ölt a túlnépesedés valamint az éhínség és pazarlás felszámolása. Tehát valami nagyon nemstimmel ma idehaza. A családokban egyre kevesebb gyermek születik, az öregek MÉG nemigen akarnak meghalni, ezzel szemben a középkorúak halálozási aránya iszonyú méreteket ölt. Vannak olyan családok ahol a hagyományokhoz híven – korábban minden családra ez volt a jellemző és a természetes kiválasztódással megoldódtak a problémák – minden családban 8-10 akár még sokkal több gyermek is született. Volt aki, meg sem született, volt aki, néhány évig élt és mindettől függetlenül jött és született a következő. Mindennek meg volt a maga rendje és problémát sem okozott az ellátásuk, felnevelésük. (enniük, lakniuk is volt hol különösebb nehézségek nélkül) Mára ez már csak a cigány családok kiváltsága, úgy hogy ezt ellenük fordítva negatív előjellel mantrázzák belénk. Némi igazság szorul azért ebbe is, de nem olyan mértékben amilyen méreteket ez mára elért.

Ugyanis hagyományként tekinthetünk a klasszikus többgenerációs családokban felnövekvő nemzedékekre, ahol a gyerekek egymást tanították és a nagyszülőknek, dédszülőknek is meg volt a maguk feladata. Egyszerűen szólva: MINDENKI tette és tudta a dolgát. Ez nagyon sokáig a vidéken felnövekvő nemzedékekre igaz volt, mindaddig míg az iparosodás és ezzel együtt a városokba való bevándorlás el nem kezdődött egy jobb és biztonságosabb élet reményében. Az okát, hogy  - a városba betelepülő Emberek -  miért nem vállalták továbbra is, hogy több gyereket neveljenek csak sejteni lehet…. A betelepülő cigány lakosság nagy része ezt nem így gondolta: megőrizve hagyományait továbbra is vállalták, hogy több gyermek legyen a családban, sőt az abortusz fogalmát el is utasították. (sokan a mai napig is, bár ezt nagy valószínűséggel nem tudatosan teszik, hanem egyszerűen életellenesnek minősítik, ami alapjaiban igaz)

Tehát a városon már nem a természet diktálta a folyamatokat és „jó-cselekedetként” igénybe vehető volt az ingyenes egészségügyi ellátás „egyre modernebb” formája valamint a fogyasztásra szánt élelmiszereket is az üzletekből szerezték be az Emberek. Egyszerűen elkényelmesedtek és „elnyugatiasodtak”, pedig hazánk mindennek ellenére mai napig egy kincsesbányának tekinthető, ahol akár egy „kissvájc” is létrehozható lenne.

A probléma tehát az, hogy míg egyes népcsoportok a hagyományaik megőrzésével vállalták továbbra is a nagycsaládos – többgenerációs együttélést – az a városon már nem elfogadható életformának minősült. (Valóban igaz, hogy a gombamód szaporodó szociális bérlakások – max.2-3 szobás lakások - nem voltak alkalmasak erre. Ha figyelembe vesszük a világtendenciát akkor érthető, mert így részben megakadályozták a „túlnépesedési” folyamatot, csak ez így itt igencsak speciális helyzetet alakított ki hazánkban.) A következményekkel akkor még senki sem számolt, de mára olyan méreteket öltött a probléma, hogy szinte megoldhatatlan feladatnak látszik. De nem az!!!

Az eltelt sok-sok év alatt bekövetkezett változások az Emberek tudatát is nagymértékben átalakította és egyre többen látják be, hogy vissza kell térnünk a gyökereinkhez. Minden népcsoportnak meg van a maga identitása, hagyományai és az integráció is az ellenkező eredményt szülte (tisztelet a kivételnek, de ennek is nagy ára van). Ugyanis titokban azok a gyermekek, aki az ÚJ elvárásoknak megfelelően nőttek fel kettős énjük lett: a hagyományoknak megfelelően – de azt eltagadva – tanulták meg és élték meg a valós hovatartozásukat, miközben a jelen kor elvárásainak és követelményeinek megfelelően teljesítették a napi ”kötelezettségeiket”. Ugyan így cselekedtek a szülők is… azóta a harmadik generáció nő fel úgy, hogy a hagyományos nagycsalád fogalmát az Emberek már csak hírből ismerik viszont a helyzet még menthető. A valós gyökerekkel rendelkező nagyszülők igyekeztek kapcsolatban maradni gyermekeikkel, unokáikkal és így még sokan ismerik a „vidéki nagyi sütijét, pitéjét” és valóban tudják, hogyan néz ki egy csirke illetve disznó az ólban. Aztán ezen túlmenően az okos Emberek maguk is rájöttek , hogy ez a kialakult helyzet tarthatatlan így tanyát vásároltak vagy vidéki házat, ahol még a szabadon tartott állatok illetve megtermelt növények eredeti ízét meg lehet kóstolni. (Ennek „megerőszakolt” formája a városokban létrehozott kiskertszövetkezetek, ahol 100-150négyzetméter bérlésével lehet „majmolni” a paraszti életet. De ez így nem fog menni: ez passziónak, szórakozásnak jó, egyéb tekintetben pedig igen káros.

Visszakanyarodva a cigányság identitás megőrzéséhez: a muzsika az, ami világszínvonalú… ezen túlmenően sok olyan ősi kézműves foglalkozás van, amit kifejezetten a cigányok végeztek korábban, ami jelenleg is beépíthető lenne a gazdasági folyamatokba. (vályogvető, teknő vályó, lókupec, ószeres, stb) Ezáltal saját maguk létrehoznák az identitásuknak megfelelő közösségeket. Olyan értéket képviselhetne és munkalehetőséget, amit szívesen végeznének és nem éreznék magukat kiszolgáltatva – illetve kevesebbnek – mint a többi Ember, még akkor sem, ha nincs iskolai végzettségük jelenleg. A továbblépéshez viszont – mint mindenkinek - tanulniuk kell és igen sok a bepótolni való. Ezt a lehetőséget is biztosítani kell számukra. (teljes oktatási rendszer átalakítása)

Ki fogja őket megtanítani? Ki fogja tudni őket újra munkára bírni?

Számomra ez azért nem kétséges, mert véleményem szerint, aki kap lehetőséget és azzal nem él illetve csakis a jelenleg megszokott életformáját hajlandó folytatni, az valóban haszontalan tagja marad a társadalomnak. Ellenben az „ilyen” Embert/Embereket bármely közösség kirekeszti. Itt lép be az a védelmi mechanizmus, amit jó előre meg kell tervezni: „amit én termelek és én teremtek abban az nem részesülhet, aki nem vett részt benne”. (közösségi szellem kialakítása, közösségi értékek védelme valamint a későbbi befogadás lehetősége) A tulajdon és megszerzett javak védelmében időben tett intézkedések megakadályozzák a „szabad rablást” és a „garázdaságot”. (rendvédelem átalakítása)

Mindehhez szorosan kapcsolódik a gazdaság átalakítása, az – egyenlőre - nem profitérdekeltségű társadalomszemlélet kialakítása, az ön-köz és közösségi ellátórendszer megszervezése. Az új szociális ellátórendszer megszervezése – egyenlőre az egyenlőség elvére törekedve, azt szem előtt tartva -  valamint a jogrendszer teljes szintű átalakítása.

Véleményem szerint csak a jelenleg életben lévő hamis törvények szerint szükséges mindehhez pártirányítás/pártalapítás illetve szükséges az is hogy egyesületek alakuljanak. Mindez azt szorgalmazza és sulykolja belénk, hogy: NEKED mint EMBERNEK/ÁLLAMPOLGÁRNAK ebben az országban szavad és jogaid már nincsenek, csak kötelességeid, amiket a végletekig leszabályoznak és köteleznek arra, hogy azokat minden körülmények között betartsd….

Miközben azt hangoztatják, hogy : " A törvény nemtudása nem mentesít a felelősségre vonás alól"...

Kérdem én: mindenki jogásznak készül ebben az országban? De még ők sem ismerik naprakészen a törvényi változtatásokat és ha nem tévedek szakterületek is vannak és 5-6 évig járnak egyetemre... tehát: én mint magánember/állampolgár, és én mint a jogaim, azok hol vannak?

Nem jól van ez így…nagyonnemjól….

2015-07-14 megírtam és nem tettem fel .... Előszó helyett, aztán majd meglátjuk

2015-07-14

Ma kifejezetten durva leszek, na jó inkább határozott…

Ennek elsődleges oka, hogy csak olyan Emberek olvassák - azaz fogják végig olvasni -, akikre első körben szükség van, vagy legalábbis úgy érzik, hogy hasznos tagjai tudnak/akarnak lenni egy új közösségépítő társadalomnak, melyet úgy neveztünk el, hogy : Civil Kurázsi.

Több mint fél éve megfogalmazódott bennem – igaz ez nem nagy idő ahhoz képest, hogy Emberek 10-20 éve hangoztatják már, hogy valami nagyonnemjólvan – több baromi egyszerű és kézenfekvő dolog:

1., Az Emberek nem használják az agyukat. Erről elsősorban nem ők tehetnek, hanem egyszerűen az idők folyamán ezt kialakult/kialakították bennük.

2., Robotokká váltunk, a munka rabjaivá és egyszerű pénzhajhász lett belőlünk, miközben nem vettük észre, hogy az életünket már nem saját magunk határozzuk meg - irányítjuk -, hanem a pénzkörül forog minden.

3., Jónéhány éve belépett az életünkbe a marketing (relkámdömping) és a kedvező banki hitel konstrukciók eszméletlen garmada. Miközben egyre több ember veszítette el munkahelyét.

Adósságspirálba keveredve ébredtek rá sokan, hogy 24órától már nem tudnak többet dolgozni, még akkor sem, ha akarnak és a regiment munka mellett a pénz valahogyan mindig egyre kevesebb lett, egyre beljebb kellett húzni a nadrágszíjat…majd a végén sokaknál elszakadt.

4., Elveszítették lakásaikat vagy mielőtt ez megtörténhetett volna elhagyták az országot mindenüket pénzzé téve menekültek el ebből az irdatlan őrületből.

Ez van ma, de mi is volt ennek az előzménye?

-          ugyanilyen migráció indult el hajdanán az iparosodás kezdetén a városok felé a jobb élet reményében a vidéki kistelepülésekről

-          a városiasodás –urbanizáció – szintén szétszakította a családokat így az első szocializációs szintér a hagyományos nagycsalád már akkor szétesett, hiszen az idősek a kistelepüléseken maradtak és a vidék lassan elnéptelenedett, elöregedett

-          az addig is elhanyagolt kistelepülések még kevésbé fejlődtek, a földek parlagon maradtak, műveletlenül és a multik megjelenésével a vidéki emberek is elkezdtek a bevásárló központokba vásárolni, mivel az lényegesen olcsóbb volt. Itt biztonsággal hozzájuthattak bármihez, bármikor az év bármely szakában, mely áruféleségek megtermelése igen fáradságos munkát igényelt korábban részükről és az időjárás viszontagságaival sem kellett többet számolniuk

-          a multik gazdaságosságáról és szükségszerűségéről a marketingkampányok, reklámok gondoskodtak: éjjel-nappal reklámokkal bombázták a médiákból az Emberek agyát

És bekövetkezett az integráció az egybeolvasztás minden területen. Úgy adva elő, hogy mindez mennyire költséghatékony. Az emberellenességről senki szót nem ejtett. Létrejött ez az oktatás, az egészségügy majd a szociális ellátórendszer területein is. Ugyanezen elv szerint a különböző népcsoportokat is elkezdték beintegrálni, hogy ez mennyire jó is. Közben a társadalom tagjai teljes mértékben elveszítették identitásukat, hovatartozásukat és vagy alkalmazkodni kezdtek vagy végérvényesen kirekesztetté váltak.

Mára már nem csak népcsoportokról beszélünk, hanem a társadalmi csoportok is hasonló helyzetben vannak:

-          munkanélküliek

-          idősek

-          nők és sorolhatnánk még sokáig

Mindenki igyekszik az elvárásoknak megfelelni kifelé, miközben a valós helyzetet eltitkolják, pedig minden második ember bajban van ma Magyarországon. Ezen csakis kommunikációval tudunk segíteni, ezért keressük egymással a kapcsolatot, amitől oly régen elszoktunk:

-          nem ismerjük a szomszédainkat

-          barátaink egyre fogynak

-          a családok szétestek

egyszóval elmagányosodtunk, még akkor is, ha teljes családban élünk. Nincs pihenőidő, nincs nyaralás, nincs vikend, mert a pénz egyre kevesebb a környezeti és munkahelyi elvárások, a megfelelés – az irigység – egyre nagyobb méreteket ölt és iszonyat pazarló életmódot élünk.

Le kellene lassulni, hogy a normális tempóban és ésszerű keretek közötti életmódban mennyivel is érnénk kevesebbet? Mennyivel jutna kevesebb és mennyire is hiányozna az, ami korábban az ÉLETET jelentette számunkra és kényszert éreztünk a „valami” megszerzésére?

Kezdjük el a valós értékeink mentén felépíteni az Új Közös Jövőt, teremtsünk Civil Kurázsit, Demokráciát.

Elsődlegesen a szakmai értékek és hozzáértés legyen a mérvadó, kezdjünk el ötletelni: Brain-stormingolni

Hajrá MI!

2015-07-04 A Függetlenség napja, de a Szülcsinapcsimra írtam

 „…..nem elég a jót akarni, de tenni, tenni kell”

Újra régen készülök, hogy írjak, de az események sokasága és a gondolataim tisztulása folyamatosan gátat szab annak, hogy olyan írás szülessen, ami mindenki számára érthető. Sokak számára az évente egyszer sorra kerülő saját születésnapjuk igencsak nagy jelentőséggel bír az életükben, bár egy kor felett már ezt nem szívesen ünneplik és vállalják az Emberek nyíltan, aminek elsősorban az az oka, hogy : öregszünk…. Na de ez mióta világ a világ mindig is így volt, ezen változtatni senki sem tud. Az öregedés ellen nincs mit tenni, az okosak ügyesen elpoénkodják, hogy amit a korral nem lehet elvenni: az a tudás és a tapasztalat. Valahogy így érzem én is, s ha már megszereztem azt a tudást és ennyivel van ennyim, akkor ezt a tudást igyekszem másokkal megosztani. Ami ugyan nem sok, de mégis jóérzéssel tölt el néhány éve, hogy úgymond: évről-évre egyre „bölcsebbnek” érzem magam nemes egyszerűséggel. Valahogy így sikerül túltennem magam azon, hogy lassan egyre kevesebb van hátra és egyre több a hátam mögött. (Évek tekintetében legalábbis ;) . )

Úgyhogy én is öregebb lettem, s egy évvel ezelőtt megfogadtam, hogy egy év múlva ki kell derülnie, hogy merre is van az arra? Mondjuk akkor még kábé fogalmam nem volt, mivel éppen otthagytam a munkahelyemet – ezerszer leírtam már, hogy önszántamból, mint ahogyan azt is, hogy közalkalmazott voltam és középfokú végzettségemnek köszönhetően , „csak” tecnikai dolgozói munkakört sikerült protekcióval betöltenem még(már?) 2005 évben is. Ennek okait még mindig nem fogom itt megosztani, mert egyszer majd mindennek eljön az ideje és ez itt még nem az. Ennek ellenére nagyon sokan tudják, hogy mi is történt valójában, mivel minimum 80 közvetlen munkatársam volt és ezen kívül elég széles ismertségre tettem szert a végzett munkámon keresztül. Nem ismeretségre, hanem ismertségre azaz azáltal, amiket tettem, amik nem nevezhetők egyszerű hétköznapi cselekedeteknek, sőt sokak szerint nem szabad lett volna ennyire precízen végeznem a munkámat: ennyire lelkiismeretesen és becsületesen. Jól belegondolva mindig is ez volt a vesztem, hogy kerestem az összefüggéseket, a megoldásokat, amik igen egyszerű gondolkodással kivitelezhetőek voltak, azaz egyre nyilvánvalóbbá váltak az ok-okozati összefüggések: segítettem az Embereknek. Amennyiben még mindig nem világos a jelen helyzetem akkor azt igyekszem most mindenkivel megosztani: tanultam, hogy megszerzett tudásomat használva a társadalom hasznos tagja legyek: erre neveltek szüleim becsülettel és tisztességgel. És arra is, hogy a család az első és mindenek előtt a gyerek. Ezt is jól a fejembe vésték, mint ahogyan azt is- és ennek élő példáját is láttam -, hogy a szüleinkről való gondoskodás pedig a gyerekek feladata. Nincs is ezzel semmi gond mindaddig, míg a sokak által szidott „cocialistarendszerben”  - még gyerekként - azt éltem meg, hogy minden évben nyáron a megérdemelt pihenőidőben a család együtt el tudott menni nyaralni egy-két vagy akár három hétre is. Kikerülve a családból, saját családot alapítva, becsületes munkát végezve ezt én nem tudtam biztosítani a gyermekemnek: mindössze egyszer tudtam ezt megtenni…. Borzalmas érzés volt, mivel már akkor is 4 éves volt a gyerkőc, 1992 évet írtunk, s láttam, hogy ez nekem nem fog menni….. Ekkor már a gyárból kikerülve. magánkereskedőként „húztam az igát” és napi 24 órában tettem a dolgom. Igen, a gyárban kezdtem a Lenin Kohászati Művekben és oda is protekcióval, bújtatott létszámba  sikerült bekerülnöm. E/1-ben írok, mert valóban elváltam azaz nőként vállalkozóként csakis családi segítséggel tudtam mindezt megvalósítani. Tehát már innentől megpecsételődött alapjáraton az életem ….. Nem folytatom tovább, mert a jelen helyzet az, ami leginkább „elemzésre” – értelmezésre – szorul, hiszen az a fura helyzet állt elő az életemben, hogy mindezek ellenére jelenleg „munkanélkül” tengődöm és élősködőként vagyok az állam nyakán: feleslegessé váló, nemkívánatos emberként élem napjaimat, ha az előzményeket tekintjük.

 Ez egy iszonyatos pszichikai és lelki teher, amit igen nehéz leküzdeni és felülemelkedni rajta. Pláne, ha bármerre is fordulok segítségért az államhoz elutasító választ kapok. Úgy érzem nem ezt érdemlem ennyi ledolgozott év után, hogy kitaszított legyek: vagy hárítanak az állami szervek ( széthulló szociális háló) azzal, hogy próbáljam családon belül megoldani az anyagi problémáim pl kérjek kölcsön az anyagi helyzetem rendezésére illetve most éppen az a probléma velem, hogy én hagytam ott a munkahelyemet (25év ledolgozott idő után 79.000ft nettóval engedtek el), ahol addig kellett volna a munkavállalói jogaimért harcolni, ameddig ki nem derülnek azok a dolgok, amiket a munkáltató nem tart be a munkavállalóval szemben… Szerintem az az ember még nem született meg aki ezt képes lett volna/lenne végigvinni a jelenlegi helyzetben pláne a jelenleg életben lévő Új Munkatörvénykönyvnek köszönhetően valamint a szakszervezetek eltűnésével/megszünésével egy időben.  Sosem volt könnyű…mondják az öregek, akik ugye bölcsek, de mindenképpen megállapítják, hogy a helyzet egyre nehezebb. Sokan még képesek húzni a nadrágszíjon mindig – azaz vannak tartalékaik vagy van örökségük vagy az istentudja hogyan csinálják – és kifele mindebből semmit sem lehet észrevenni, miközben már kajára szinte semmi pénzük nem marad azoknak az embereknek, akik minimálbérből élnek. A minimálbér jelenlegi összege jócskán elmarad a létminimumtól. DE!!! Van munkahelyük az Embereknek, bejárnak dolgozni és Embernek érzik ettől magukat, hogy dogoznak/dolgozhatnak…

Én már nem éreztem embernek magam, ezért döntöttem így, hogy segítek ott ahol tudok, abban amiben tudok és találtam olyan EMBEREKET, akik szintén így gondolják. Vannak köztük olyanok, akik hasonló helyzetben vannak, vannak olyanok is, akik úgy segítenek Embertársaikon, hogy még annyijuk sincs, mint nekem és egyre inkább akadnak olyanok is akik már látják ennek a folyamatnak a végét és …adnak, … maguktól: segítenek azoknak, akikkel már elbánt a sors és tudják azt, hogy velük is bármelyik pillanatban megtörténhet, hogy….

És lassan elkezdenek azok is segíteni, adni önzetlenül, akiknek még van miből, mert valami „megmozdul bennük legbelül” nevezzük egyszerűen Lelkiismeretnek.

Elkezdik felismerni a pazarlás jelentőségét, megtapasztalják az adni jó érzését úgy, hogy ők ezáltal nem kevesebbek lesznek, hanem többek. És ismerik az összefüggéseket: a globális felmelegedést, a világ elnépesedését, az élelmiszerhiány, a gyógyszeripar, a fegyverkezés… és még sorolhatnám a világméretű problémákat és felismerik a tenniakarás jelentőségét és az egyénnek az ebben betöltött szerepét…

Még mielőtt bárki is félreértene: sajnos ma még a pénz igen nagy jelentőséggel van az életünkre és meghatározó. Viszont azt is látnunk kell, hogy körülöttünk, hogyan élnek meg Emberek a semmiből és vannak olyanok is akiknek a világ összes pénze is kevés még mind a mai napig is. Valahogy ideje lenne egyensúlyba hozni a dolgokat, hiszen Emberek vagyunk…

Igazán ideje lenne Emberhez méltóan viselkednünk, Emberzhez méltó életet élnünk és az alapvető Emberi jogok tiszteletben tartása mellet megteremteni egy olyan élhető világot (országot, ahol ehhez minden feltétel adott), hogy ezt a rövidke kis nyúlfarknyi életünket úgy éljük le itt a Földön, hogy néha jusson eszünkbe  a következő generáció és az utána lévő: nekik is adjunk esélyt az ÉLETRE!