Közel ötnapos pihenőm után a következő kérdés fogalmazódott meg
bennem ma reggelre:
KIK VAGYUNK MI? (teszem ezt mindannak ellenére, hogy a miskolci Közgyűlésről és az
elmúlt 2 hónap eseményeiről gondoltam, hogy írok, mert megint csaponganak a
gondolataim, így ez a következő Bejegyzés lesz ;) )
Akik ismernek tudják, hogy gyakran felteszem
ezt a kérdést azoknak az Embereknek - KI VAGY TE? - , akik valami olyat mondanak, cselekszenek
ami nem mindennapi, ami nem megszokott és mégis valahogyan értem, miattam is
teszik, amit tesznek. Emiatt próbálom őket magam mellett tartani – tűnhetek ezért
akár önzőnek is –, de teszem mindezt azért, hogy hátha a Barátaim egymás
Barátai is lesznek…. Tagadhatatlanul naiv vagyok és mondhatjuk azt is, hogy
túlságosan hiszékeny valahol mégis bízom az Emberek jószándékában,
jóindulatában és segítőkészségében…. Abban, hogy hátha elindul bennünk
„valami”… valami olyasmi, ami ott van és
ott is marad mindig az Emberekben, mert születésükkor az odakerül: a Lelkiismeret.
A józan
észről, agyról, gondolkodásról pedig már írtam többször is, ugyanúgy, mint a
„nagyonokosakról” és a „nagyonostobákról”. Igyekeztem soha senkit nem
megbántani, mivel mindenkire szükség(em) van és ezt sem győzöm eleget
hangsúlyozni, mint ahogyan azt sem, hogy ideje munkához látni. Senkitől semmi
extra dolgot nem kérek, csak egyszerűen annyit, hogy tegye a dolgát és
figyeljen. Figyelje a környezetét, a változásokat és azokat a dolgokat, amik
természetellenesen működnek….
Most jutottam el oda, hogy leírom azt, hogy én hogyan
csinálom. (Egyáltalán nem vagyok abban bizonyos, hogy ez jó, de egy teljesen
biztos: én jobban érzem magamat azóta, mióta így döntöttem, s erre senki nem
kényszerített, hanem kicsit mindössze használtam a józan eszemet.)
Egészen egyszerűen ülj le, szánj Magadra kis időt, s ha
lehet még azelőtt mielőtt valami (bármilyen apró kis) tragédia történik Veled.
Mindegy hány éves vagy és mennyit éltél. Kérdés: mit tettél eddig azon kívül,
hogy ….. Bizonyos vagyok abban, hogy legalább egy olyan dolog lesz, amit nagyon
szerettél volna és soha nem csináltad meg, nem vitted véghez ilyen-olyan
indokok miatt. Rengeteg oka lehet, arra kérlek ne olyat válasz, ami pénzfüggő,
mert az nem vezet sehová…. azaz éppen oda vezet, ahol most tartasz…. A pénz
után jön az, hogy mit gondolnak majd az Emberek Rólad? hmmmm…. míg nem teszed,
addig ez soha sem fog kiderülni… Azután jön a harmadik: milyen következményei
lesznek? na meg a felelősség…. (pláne a gyermekek, szülők, nagyszülők iránt) És
a legeltántorítóbb, hogy: Ne tedd, mert veszélybe sodrod magad (és másokat is),
mivel pontosan minden éppen úgy jó, ahogyan van.
Több mint 20 évet vártam…vártam, hogy majd alakul és
igyekeztem a környezetem elvárásainak megfelelni és tettem a dolgom legjobb
tudásom szerint. Mondhatnám sehova sem jutottam :(
(Ez kis túlzás leginkább azért, mert rengeteg dolgot tanultam, mivel jól működő
szociális színterek vettek körül: család, iskola, munkahely… ezek
nélkülözhetetlen kellékek és a jót is, meg a rosszat is meg lehet tanulni
bennük.) Életem viszont nem volt; a folyamatos megfelelési vágy miatt, ami
megint csak, hol így, hol úgy sikerült. Magamról pedig közben teljesen
megfeledkeztem: ideje számot vetni a saját gondolataimmal, hogy valójában ki
is vagyok én? Ki is vagy Te? Kik vagyunk Mi? akik tenni akarunk….
Hogyan tehetünk? Mindenki másképpen és mégis ugyan azon
egyszerű oknál fogva, mert felismerjük, hogy értelmet kell szereznünk az
életünknek és el kell számolnunk a lelkiismeretünkkel magunkkal szemben. Ha
idáig eljutsz az már fél siker, s ha bármit meg is teszel, akkor azt hiszem jó
úton jársz…
A félelem az amiről még írni akarok: MITŐL?? Mitől kell még
félnünk? és miért idő előtt? A félelmet magunk gerjesztjük: valami olyasmi, ami
még nincs … ráérünk majd akkor félni, amikor itt lesz… majd akkor megoldást
találunk rá… Értem én: itt jön be újra a felelősség (gyerekes családok,
felelősség a család - szülők, nagyszülők – iránt). Viszont akinek már nincs mit
féltenie és nincs mitől félnie – és egyre többen vannak: munkanélküliek, nyugdíjasok –
azok miért nem hallgatnak a józan eszükre?
Mind kirekesztettek vagyunk… szegregáltak, másképpen gondolkodók:
integráljuk magunkat vissza a közösségekbe!
Csak előtte el kell határolódnunk
azaz szegregálttá kell válnunk, hogy érezzük meg mekkora szükség is van ránk?
Aki akarja az megérti: bekerültünk egy olyan közegbe, ahol nem találtuk meg a
helyünket, számításainkat, hiába „integráltak” be bennünket: rájöttünk, hogy az
integráció ezen formája nem megoldás….
folyt köv…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése