Vállalom, felvállalom...magánemberként, magánszemélyként, állampolgárként a KÖZért

2015-06-23

S.O.S.! Ide jutottam:

Nekem van szükségem segítségre. Engem ismertek, tudjátok ki vagyok és azt is, hogy eddig mit tettem és mindezt folytatni szeretném. Tudnotok kell, hogy az életemet tettem fel arra, hogy változást érjek el. Ezért számoltam le a munkahelyemről, így jelenleg az államtól (2015.március 17-től) az Aktív Korúak Támogatását kapom 22.800.- ft-ot.

Ha pénzt utaltok erre a számlára nekem/rajtam segítetek és ezzel a csoport munkáját is megkönnyítitek (utaláskor a számla Megjegyzés/Közlemény rovatába írjátok be, hogy: CSM)

Igazi, valódi, civil, lakossági, baráti országos és határokon kívüli összefogásra számítok, hogy folytathassuk azt, amit elkezdtünk. Az utalásokat  - név és összeggel – valamit a felhasználást mindenesetben  nyilvánosságra fogom hozni, ezért itt kérek mindenkit, hogy aki ehhez kifejezetten nem járul hozzá, azt privátban nekem jelezze.

számlaszám: Raiffeisen Bank 12046119-01507850-00100001
kedvezményezett: Tyetyák Zoltán
Közlemény rovat: MHV vagy ÉTELOSZTÁS vagy CSM /attól függően, hogy melyik tevékenységet támogatod/

Miért van erre szükség?

-          a közüzemi számláimat ki kell fizetnem ahhoz, hogy folytatni tudjam az eddig megkezdett csoportbeli és közösségépítő tevékenységemet a KÖZ érdekében (ez gáz, villany nélkül nem fog menni)

-          ahhoz hogy továbbra is kapcsolatban tudjak maradni azokkal -  a segítőkész Emberekkel és Veletek -, akikkel eddig felvettem a kapcsolatot és a segítségüket felajánlották szükséges az internet, a telefon használata (ezeket is ki kell fizetnem)

-          közös használatra a lakásomat felajánlottam, hogy a továbbiakban itt főzzünk valamint a kisszobámban folyamatosan gyűlnek a felajánlott ruhaadományok

-          van egy kb 5000 négyzetméter területem is, amit használatra szintén felajánlottam, hogy szociális szövetkezet alapításakor a területen elkezdjük az ön és közösségi ellátáshoz szükséges termelést

Én ennyivel tudok hozzájárulni a további közös munkánk sikeréhez valamint a megszerzett tudásommal, tapasztalataimmal és az elmúlt fél évben kialakított közösségi kapcsolataimmal, amelyet folyamatosan tovább építek.

A Pazarlás, az Éhség, a Szegénység megszüntetéséért harcolok valamint a személyiségi és

emberi jogok sárba tiprása ellen emelem fel a hangom. Ezeknek bármely formáját, bárhol fellelem azt szóvá teszem. Amennyiben ezekkel egyetértetek, kérlek Benneteket támogassatok.

Célom:

-          a megelőzés

-          az Emberek hiteles tájékoztatása, informálása

-          központi adománygyűjtő és elosztóbázisok létrehozása megyénként

-          szociális háló megvalósítása (új adatbázis kialakításával)

Miskolcon akarok maradni! Miskolcért akarok tenni! Terveim miskolciak, de országos méretű összefogásra van szükség a megvalósításhoz: mindenkire szükség van!

https://www.youtube.com/watch?v=Lf0DhQy2CaY

2015-06-22 - ígéretemhez híven a júniusi Miskolci Közgyűlésről

2015-06-18án reggel 7órakor kezdődött, ketten jelentünk meg szigorúan magánemberként, ahová amúgy az állampolgároknak szabad bejárása van: a Közgyűlés Nyilvános. Az ülésterem tele volt, azaz legalább 80-100 ember, akik nem a képviselőink csupán a város vezetése kötelezi őket a résztvételre. Minden alkalommal jelen vannak és hallják mi történik a Közgyűlésben, mégsem érzik azt, hogy minderről a lakosságot tájékoztatniuk kellene. (a sajtó is szép számban képviseltette magát)

A város polgárai elegendőnek tartják a "mutyimédiában" megjelenő "félinformációkat"… Mindezt élőben látni és megtudni, azt, amit csak sejtünk, ijesztő volt: szembesülni a valósággal, hogy:

-          a 9 sürgősségi indítványt előző nap kapják meg a képviselők tanulmányozásra… (több száz oldal előterjesztésben)

-           a közgyűlés levezető elnöke egy személyben a polgármester…

-          a napirendi pontok szabadon felcserélhetők…

-          a sürgősségi indítványokat - sajátos módon „becsoportosítva” (polgármesteri javaslatra) – a polgármester azonnali elfogadásra terjeszti fel, hogy mely napirendekbe „beolvasztva”  tárgyalják…

-          az utolsó Zárt ülésnek tervezett napirendi pontot elsőként tárgyalják…

-          a többségben lévő kormánypárti képviselők közül mindössze 3 - azaz három - képviselő hallatja a hangját, azt sem saját szavaival, hanem felolvasva.. (a felolvasást és érthetőséget már nem minősítem)

-          az ellenzékből mindenki hozzászól, érvel és kérdez

-          amire kedve a van a polgármesternek, arra válaszol, amire nincs azt válasz nélkül hagyja…cinizmus és gúnyos megjegyzések, melyek komolytalanná teszik az egész ülést és elterelik a figyelmet a lényegről és a valójában megválaszolásra váró kérdésekről…

-          a polgármester folyamatosan a 35.000 aláírásra hivatkozik, ezzel védekezik, ezzel támasztja alá érveléseit; csakhogy Miskolcon még mindig él legalább 150.000 ember és a 35.000 az ennek csak az 1/5 része

-          magánemberként ketten vettünk részt a Közgyűlésen

Az egyik legnagyobb "eredmény" a regisztrált munkanélküliek létszámának csökkenése volt. Hogy ez miből adódik az nem fontos, az eredményesség a lényeg. A másik 2015-2019 gazdasági stratégia elfogadása, amelyben semmilyen helyi vonatkozású információ nem szerepelt. Ezeket az ellenzék firtatta, válasz nem érkezett. A számozott utcákkal kapcsolatos kitelepítések, a város védelmi rendszerének bővítése „seriffrendszer” valamint az Ombudsman és Brüsszel kifogásaira a polgármester megdöbbentő választ adott…

 http://minap.hu/video/kriza-akos-kozgyulesi-expozejaban-valaszolt-jogvedoknek

Fél 10ig tudtam/bírtam maradni és iszonyat nehezemre esett véleménynyilvánítás nélkül (azaz csendben) végigállni az ülést „ÉLET” feliratú táblával a kezemben. Hiszen úgy döntenek a fejünk felett, a megkérdezésünk nélkül, mintha csak bábuk lennénk ebben a városban. Pedig ők vannak értünk és mintha CSAK a mindössze 35.000 ember érdekeit képviselnék, akik aláírásukkal támogatják őket.

Gumicsontot dobnak elénk, mellyel feszültséget keltenek mindössze és a lényeg elvész:

-          nincs munkahely

-          nincs szociális ellátás/bérlakás

-          nincs élelemre pénz, mert ha rezsit nem fizetsz, akkor saját tulajdonú lakásodat is elveszítheted

-          devizahitelesek lakásait elveszi a bank, újabb hajlék nélküli emberek jelennek meg

-          a gyermekeket kiemelik a családból, a felnőttek utcára kerülnek

-          emberi és személyiségi jogainkat tiporják sárba

-          haldoklik a közrend/közoktatás/közbiztonság

-          nincs megelőzés

miközben mára a rendszer 5szintű államigazgatási gépezettel dolgozik: értelmetlenül….és egyre nagyobb a káosz és a kilátástalanság…

Szemem előtt lebeg a tábla, amit 2014 augusztusa környékén láttam a Virágóránál „sátrazók” kezében egy pillanatra a villamosból és akkor még nem értettem:

 „Ma Mi! Holnap Ti!”…mára már értem, egyre jobban érzem is.

Hol van a megelőzés? Hol van a vigyázó szem, hol van a tisztesség és az általunk megválasztott képviselőink felelőssége??  Hol van a KÖZ-érdeke?

Ha így haladunk, akkor valóban kívül tágasabb: kicsiben a város határain kívül, nagyban pedig az ország határain kívül… de ki fog bennünket ezek után szívesen látni a gyűlöletkeltő plakátsorozat következtében? ÉN nem akarok elmenni Miskolcról, ÉN nem akarok elmenni az országból, de mi vár rám itt? Mi vár ránk itt?

 

Holnap én is a hajléktalanok illetve éhes emberek között fogok állni a MÁVrendelőnél, bízva abban, hogy lesz egy vagy több jóindulatú Civil Aktivista, aki enni ad legalább egy héten kétszer nekem. És abban is csak bízni fogok, hogy továbbra is minden hónap utolsó szombatján valahol Miskolcon fog osztani meleg ételt a Miskolcnak Hangja Van! facebook csoport 

https://www.facebook.com/groups/426975270786000/?fref=ts

2015-06-21 Szegregáció…. integráció

Közel ötnapos pihenőm után a következő kérdés fogalmazódott meg bennem ma reggelre:  

KIK VAGYUNK MI? (teszem ezt mindannak ellenére, hogy a miskolci Közgyűlésről és az elmúlt 2 hónap eseményeiről gondoltam, hogy írok, mert megint csaponganak a gondolataim, így ez a következő Bejegyzés lesz ;) )

 Akik ismernek tudják, hogy gyakran felteszem ezt a kérdést azoknak az Embereknek - KI VAGY TE? - , akik valami olyat mondanak, cselekszenek ami nem mindennapi, ami nem megszokott és mégis valahogyan értem, miattam is teszik, amit tesznek. Emiatt próbálom őket magam mellett tartani – tűnhetek ezért akár önzőnek is –, de teszem mindezt azért, hogy hátha a Barátaim egymás Barátai is lesznek…. Tagadhatatlanul naiv vagyok és mondhatjuk azt is, hogy túlságosan hiszékeny valahol mégis bízom az Emberek jószándékában, jóindulatában és segítőkészségében…. Abban, hogy hátha elindul bennünk „valami”…  valami olyasmi, ami ott van és ott is marad mindig az Emberekben, mert születésükkor az odakerül: a Lelkiismeret.

A józan észről, agyról, gondolkodásról pedig már írtam többször is, ugyanúgy, mint a „nagyonokosakról” és a „nagyonostobákról”. Igyekeztem soha senkit nem megbántani, mivel mindenkire szükség(em) van és ezt sem győzöm eleget hangsúlyozni, mint ahogyan azt sem, hogy ideje munkához látni. Senkitől semmi extra dolgot nem kérek, csak egyszerűen annyit, hogy tegye a dolgát és figyeljen. Figyelje a környezetét, a változásokat és azokat a dolgokat, amik természetellenesen működnek….

Most jutottam el oda, hogy leírom azt, hogy én hogyan csinálom. (Egyáltalán nem vagyok abban bizonyos, hogy ez jó, de egy teljesen biztos: én jobban érzem magamat azóta, mióta így döntöttem, s erre senki nem kényszerített, hanem kicsit mindössze használtam a józan eszemet.)

Egészen egyszerűen ülj le, szánj Magadra kis időt, s ha lehet még azelőtt mielőtt valami (bármilyen apró kis) tragédia történik Veled. Mindegy hány éves vagy és mennyit éltél. Kérdés: mit tettél eddig azon kívül, hogy ….. Bizonyos vagyok abban, hogy legalább egy olyan dolog lesz, amit nagyon szerettél volna és soha nem csináltad meg, nem vitted véghez ilyen-olyan indokok miatt. Rengeteg oka lehet, arra kérlek ne olyat válasz, ami pénzfüggő, mert az nem vezet sehová…. azaz éppen oda vezet, ahol most tartasz…. A pénz után jön az, hogy mit gondolnak majd az Emberek Rólad? hmmmm…. míg nem teszed, addig ez soha sem fog kiderülni… Azután jön a harmadik: milyen következményei lesznek? na meg a felelősség…. (pláne a gyermekek, szülők, nagyszülők iránt) És a legeltántorítóbb, hogy: Ne tedd, mert veszélybe sodrod magad (és másokat is), mivel pontosan minden éppen úgy jó, ahogyan van.

Több mint 20 évet vártam…vártam, hogy majd alakul és igyekeztem a környezetem elvárásainak megfelelni és tettem a dolgom legjobb tudásom szerint. Mondhatnám sehova sem jutottam :(  (Ez kis túlzás leginkább azért, mert rengeteg dolgot tanultam, mivel jól működő szociális színterek vettek körül: család, iskola, munkahely… ezek nélkülözhetetlen kellékek és a jót is, meg a rosszat is meg lehet tanulni bennük.) Életem viszont nem volt; a folyamatos megfelelési vágy miatt, ami megint csak, hol így, hol úgy sikerült. Magamról pedig közben teljesen megfeledkeztem: ideje számot vetni a saját gondolataimmal, hogy valójában ki is vagyok én? Ki is vagy Te? Kik vagyunk Mi? akik tenni akarunk….

Hogyan tehetünk? Mindenki másképpen és mégis ugyan azon egyszerű oknál fogva, mert felismerjük, hogy értelmet kell szereznünk az életünknek és el kell számolnunk a lelkiismeretünkkel magunkkal szemben. Ha idáig eljutsz az már fél siker, s ha bármit meg is teszel, akkor azt hiszem jó úton jársz…

A félelem az amiről még írni akarok: MITŐL?? Mitől kell még félnünk? és miért idő előtt? A félelmet magunk gerjesztjük: valami olyasmi, ami még nincs … ráérünk majd akkor félni, amikor itt lesz… majd akkor megoldást találunk rá… Értem én: itt jön be újra a felelősség (gyerekes családok, felelősség a család - szülők, nagyszülők – iránt). Viszont akinek már nincs mit féltenie és nincs mitől félnie – és egyre többen vannak: munkanélküliek, nyugdíjasok – azok miért nem hallgatnak a józan eszükre?

Mind kirekesztettek vagyunk… szegregáltak, másképpen gondolkodók: integráljuk magunkat vissza a közösségekbe!

Csak előtte el kell határolódnunk azaz szegregálttá kell válnunk, hogy érezzük meg mekkora szükség is van ránk? Aki akarja az megérti: bekerültünk egy olyan közegbe, ahol nem találtuk meg a helyünket, számításainkat, hiába „integráltak” be bennünket: rájöttünk, hogy az integráció ezen formája nem megoldás….

folyt köv…

2015-06-13 Boldogkőújfalui Faluprogram margójára…

ÉBRESZTŐ MAGYARORSZÁG!

Mint előző blogomban is olvashattátok:

Miskolcon valami elkezdődött…. s ha a korábbi írásaimat is visszaolvassátok, akkor egyértelműen kiderül, hogy mindössze csak annyi a dolgunk: CSINÁLNI KELL és kész!

Mondhatjátok, írhatjátok: könnyen beszélek, hiszen nem dolgozom. Igen: nem dolgozom, mert magam döntöttem így, de ezt is leírtam már számtalanszor, mivel ez a rendszer NEM ÉRDEMEL MEG. Lehet naív és régimódi vagyok, de a neveltetésem ellenére - 25 év munkában töltött év után, 3 munkahellyel mindössze - a munkanélküliséget választottam, hiszen az igazságérzetem és a szociális túlérzékenységem – na meg a megszerzett munkahelyi és magánéleti tapasztalatok, ennyi idős koromra – ezt hozták ki belőlem.

Jelenleg valóban igaz, hogy aki dolgozik, az a munkahelyét kockáztatja akkor, ha bármilyen olyan tevékenységet felvállal, ami a rendszerrel szembe megy. Vannak akik mindezzel szembe mennek és a jogi lehetőségeket ismerve tudnak JÓL ÉLNI a lehetőségekkel és „lavírozni” a két dologgal egymás mellett. Sok EMBER – Jó Ember – ezt nem meri bevállalni, mert fél  a következményektől, hogy elveszítheti emiatt a munkahelyét, mivel a karitativitást és a civil kezdeményezéseket nem támogatja a kormány , hiszen: Pro Bono – A KÖZJÓÉRT! teszünk társadalmi összefogással közösségeket építve, embereket világosítunk fel, tájékoztatunk arról, hogy valami nagyon nem úgy megy itt, ahogyan kellene és hogy csak MI és csak EGYÜTT vagyunk/leszünk képesek bármiféle változásra.

Minden csakis rajtunk múlik!

Olyan szintű társadalmi összefogásra van szükség, amit a nagyvárosokban a nagy számok törvénye alapján is csak igen kis létszámban sikerül megvalósítania néhány újonnan alakuló tisztán civil közösségnek. Ennek jó példája a: 42. Nincsenek egyedül…

Megnyugtatok mindenkit, ha a legkisebb településen is beszélgetni kezdenek újra az Emberek egymással gyorsan kiderül, hogy mindenkinek van problémája/megoldásra váró feladata. A nagy számok törvénye alapján, minél többen tudnak erről, annál valószínűbb, hogy valaki előbb-utóbb a segítségére siet. /Esetenként előfordulhat, hogy olyan, akire korábban gondolni sem mert. ;) /

Tehát ha gondolkodunk, gondolatokat osztunk meg, beszélgetünk, információkat cserélünk, ezzel folyamatosan tanulunk és használjuk az Eszünket. Ezáltal elindítunk egy lavinát, amit illik ugyan mederben tartani, de szárnyalhatnak is az ötletek, gondolatok: lehet önmegvalósítani és sziporkázni!

El kell kezdeni, ennyi a lényeg…

Ennek élő példáját láttam meg tegnap Boldogkőújfalun, ami példaértékű volt és hallottam „hírét” – Jó Hírét! – a Heves megyei Pélyen történteknek is valamint a fúlókércsi történetet is ismerem…..

Szóval: elmentem Juhász Zoli alias Shepherd előadására. Élő egyenes adásban, úgy hogy beugrottak értem odafele menetben Miskolcra…. Kiscsoportos megbeszélés lett a vége, de Zoli erre is fel volt készülve: őt már nemigen lehet meglepni semmivel. Voltak aggályok, voltak kérdések, voltak látványos elvonulások, de mindezek olyan tapasztalatokat jelentenek, amik bennünket is előre mozdítanak Pl : nem látványos és csoportos kivonulás volt, hanem egy személy….. aztán: az aki végighallgatta az előadást és a végére lettek kétségei az sem vagdalkózott, hanem csak véleményt nyilvánított és igyekezett érvelni a maga igaza mellett…

Zoli higgadtan és nyugodtan kezelte a történéseket, profi módjára és a végén „kispolitikai káté” is lett a dologból: Emberként beszélgettünk, Emberekkel, Emberi problémákról… szerettek bennünket, azt szerették volna, ha ott maradunk…azt szerették volna, ha mindig ott lennénk mellettük…nem lehetünk: maguknak kell „összekovácsolni” a saját összetartó, együtt dolgozó csapatukat. Segítünk mindenben, nagyon mélyreható problémákat érintettünk, ami helyi szinten kialakult itt Boldogkőújfalun és a környékbeli településeken: teljesen magukra vannak hagyva a TENNI AKARÓ EMBEREK!

A helyzet jogért kiált!!! De itt lép be a kisközösségek ereje a nagy számok törvényével kombinálva: kistelepülésen kevesebb energiával és könnyebben elérhető az azonos gondolkodású emberek „összekovácsolódása” és mivel itt nincs túl sok alternatíva, így ez itt könnyebben megvalósítható.  Míg Budapesten vagy a nagyvárosokban: „a sok bába között elvész a gyermek”.

Vannak még megválaszolatlan kérdések és lesznek is folyamatosan, de ezek is csak beszélgetések alkalmával kerülnek felszínre. Iszonyat a félelem, de nagyobb a kitörési és bizonyítási vágy, hogy : MEGMUTATJUK és MEGCSINÁLJUK!

A Paraszt szót mindig is pozitív tartalommal töltöttem meg /erről is írtam már korábban/: a ragaszkodása, kitartása, makacssága valamint a túlélési kényszere kézzelfoghatatlan azaz a jég hátán is megélnek…  ÓRIÁS RESPECT!, ezért minden elismerésem. Olyan helyzetbe vannak/kerültek/kerítették őket a hosszú évtizedek alatt, amit városi ember el sem tud képzelni: egyszerűen a túlélési ösztön dolgozik bennük, s mindemellett mindent elkövetnek azért, hogy gyermekeiknek jobb legyen…

Igyekeznek kiszakadni a környezetből, taníttatni és minden olyan dolgot megadni nekik, amit a városi gyerekek megkapnak. A helyzetüket csak nehezíti a központosítás, ami a lakóhelyüktől távoli egészségügyi, szociális és oktatási hálózat kialakításában valósul meg jelenleg vidéken. Így kényszeríti őket az állam arra, hogy vagy lépést tartanak a várossal vagy mehetnek a „levesbe”…. Szégyen és gyalázat…. Az emberi méltóság sárba tiprása….. Pedig a Paraszt az paraszt…  a paraszt józan paraszti ésszel van megáldva és mindenre talál megoldást és ez mindig is így marad…

De látva a rohanó XXI.sz-i fejlődést – amit mi városon is nehezen tudunk lekövetni – joggal várja a segítséget, hiszen több évtizedes lemaradást kell pótolni és akármennyire is nemtetszik a rendszernek: ŐK IS EMBEREK és még mindig tudnak ésszel gondolkodni….

Ígéretet téve arra, hogy nem hagyjuk magukra őket és a továbbiakban is minden lépésüket segítjük és követjük, megadjuk nekik a lehetőséget és megmutatjuk a kifelé vezető utat a reménytelennek tűnő helyzetből. Pontosan nem látják még át a dolgokat és igazán egyenlőre képtelennek érzik magukat a feladatok elvégzésére, de ez mindössze azért van, mert ezt akarták elérni, ezt a kárt okozta a jelenlegi rendszer: ostoba jobbágyokat akart létrehozni és most ugyanezt gyakorolják a városi emberek tízezreivel… Kizsigerelik, kiszipolyozzák őket rabszolgamunkát végeztetnek velük éhbérért: a sorokon az operátoroknak, a közszféra középfokú végzettségűinek valamint a multikban is minimálbért fizetnek. Ez az összeg a statisztikákban megállapított létminimum összege alatt jócskán alul marad. A rendvédelmi szerveknél is hasonló a helyzet…

Tehát: egy cipőben járunk. Tegnap Ti, Ma Mi és holnap??  Holnap kik következnek??? Marad valaki egyáltalán még holnapra? Kimaradt még valaki?

Egymásra épülünk, egymás nélkül nem létezünk: a vidék nélkül a város, a város nélkül a vidék NEM LÉTEZIK! Egymásért vagyunk, egymásra vagyunk utalva…

Fel kellene már ébredni: Ébresztő Magyarország!