nem lesz rövid, de remélem KÖZérthető és KÖZérdekű, amit leírok, még ha kicsit csaponganak is a gondolataim
Mi így tüntetünk - az AKTIVISTÁK és az EMBEREK - egyszerűen CSELEKSZÜNK!
Budapest Magyarország fővárosa, él ott vagy 2millió ember.
Miskolc a második legnagyobb város volt, még a rendszerváltás előtt közel
kétszázezer lakossal, mára már nincs 170 000 sem. Budapest mindig is követendő
példaként áll az ország előtt, így igen fontos, hogy hiteles információkat
kapjunk, melyhez egyre nehezebb hozzájutni az utóbbi időben. Pedig a
XXI.századi technika vívmányai mindezt pillanatok alatt lehetővé teszik
/internet, facebook/, bármennyire is próbálja ezt bárki is megakadályozni
illetve véka alá rejteni. Kényszerpályán vagyunk, hiszen az írott sajtó és a
média egyre valószínűbben csak olyan információkat bocsájt ki, amik
ellentmondásra és felháborodásra valamint kétkedésre adnak okot az emberek
egyre nagyobb részében. Lassan, de tisztul a kép és világosan érzékelhető, hogy
kettészakadt az ország lakossága. Szerintem ezt nevezik társadalompolitikának,
de nem értek hozzá és nem is a politikával szeretnék foglalkozni, hanem
egyszerű EMBERként megközelíteni a folyamatokat és megmutatva a végeredményt.
A lakosság csökkenésnek rengeteg oka van /tömeges munkahely
megszűnés a gyárak bezárása következtében (30-40ezer), elöregedés, kivándorlás,
gyermekszületésszám csökkenés stb.../. Miskolc többek között ezért is speciális
helyzetű, de elhelyezkedését tekintve is egyedülálló: kelet-nyugati tengelye
13km hosszú, a villamos több mint 40perc alatt ér végig rajta. Most hallottam,
hogy ezt nevezik „völgytelepülésnek”. Elöregedett, "elcsórósodott", lepusztult
romhalmazzá vált mára, bármennyire is igyekszik a „szép” arcát megmutatni, ami
valóban van Neki /mármint Miskolcnak, de most ezt nem sorolom/. Valóban van,
ugyan úgy, mint Budapestnek és ugyanígy van a legkisebb magyar településnek is,
amit meg kell találni, fel kell ismerni és kihasználni, mert ez minden esetben a
település felemelkedését szolgálja.
A városunkban statisztikai
adatok szerint 22 000 roma él, de mint tudjuk ezek az adatok „csak egy
számot” takarnak. Mindenhol élnek romák, úgyhogy ezzel önmagában nem is lenne
gond, hiszen olyan településeket is megismerhettünk a hiteles média
segítségével az utóbbi időben, ahol a lakosság 70% roma és még sincs éhínség,
mert a polgármester létrehozta a: Cserdi csodát. /Cserdi község – Baranya/
Sajnálatosan a mai napig nem sikerült kapcsolatba lépnem a polgármesterrel –
Bogdán Lászlóval -, aki nagy segítségére lehetne minden településen, ahol a
roma lakosságnak kellene első sorban munkát biztosítani. http://www.bama.hu/baranya/kozelet/cserdi-polgarmestere-nincs-szukseg-cigany-onkormanyzatokra-598057
Csakhogy ezek az emberek alul kvalifikáltak elsősorban és ők
azok akik a gyárak megszűnésével szinte első perctől kezdve – 1990 – munka nélkül
maradtak. Az építőipar is leépült /lakótelep építések/ ahol a felszabadult munkaerőt
tovább lehetett volna foglalkoztatni. Ugyanerre a sorsra jutottak a vidékről
városba költöző emberek is, akik felszámolva vidéki életüket, a jobb élet
reményében a biztonságot jelentő várost
választották.
Véleményem szerint a Cserdiek példaértékű törekvését a nagyvárosok is átvehetnék, mivel
minden önkormányzat rendelkezik saját tulajdonú földterületekkel és ezen felül
mindössze országos összefogásra lenne szükség, hogy a gazdálkodást el lehessen
kezdeni. / pl: a Minden gyerek lakjon jól! Alapítvány törekvése is példamutató értékű, akik ilyen
esetben a magokat és a kisállatokat/haszonállatokat ingyen viszik a
településekre/ http://mindengyereklakjonjol.hu/felhivas/
Miskolcon nincs
éhínség, ezért a polgármester nem tartotta szükségesnek meleg ételt osztani a
szegény gyerekeknek. Az aktivisták és a lakosság összefogását és felháborodását
látván - az eredeti meleg étel osztást
szervező Gyermekétkeztetési Alapítvány - felajánlotta segítségét. Az
ételosztásra eredetileg elkülönített összegért – az ünnepekre és az esemény
időpontjára való tekintettel –tartós élelmiszert vásárolt és azt leszállította a
helyszínre. Egy újságcikk ezt így
jeleníti meg: http://www.origo.hu/itthon/20150407-demonstrativ-etelosztashoz-miskolcon.html
Miközben a hétköznapi és egyszerű valóság a következő. A miskolci
aktivisták 11órára érkeztek a helyszínre, akik kezdetben mindössze ennyien
voltak és egymást erősítve bíztak az esemény sikerében
-
a helyszínen készítették el az 500 csomagot - a GYEA által rendelkezésre bocsájtott tartós élelmiszerekből - mindössze 3 óra hossza alatt.
-
Emellett kb 50kg zsíros és lekváros kenyeret
kentek meg és csomagoltak.
-
Fogadták a miskolci lakosok élelmiszer
adományait, amelyet fajtánként csoportosítottak és ebből plusz kb
300 csomagot készítettek. 3 óra hossza alatt!!!!! HÁROM ÓRA!!!
ÓRIÁSI RESPECT! MINDENKINEK,
-
aki bármit adott és bármilyen formában részt
vett az eseményen és ha csak véleménye szerint egy hangyányival is, de hozzájárult az "akció" sikeréhez; mert MINDENKIRE szükség van, csak így érhetünk el sikereket, eredményeket
Végeredményképpen kb 800csomag készült el és még nem
ért véget a csomagolás, mikor 15 óra
előtt 10 perccel az éhség, a bizonytalanság és a kétségbe esés, hogy: „mi lesz,
ha nem jut?” felülkerekedett az összegyűlt
és várakozó EMBEREKen.....
15:15 percre kiürült a tér.... nyoma nem volt annak, hogy
ott előtte hosszú órákon keresztül milyen tevékenység folyt, mindössze néhány
rózsatő látta valóban kárát az eseménynek, de azóta ezt a „hibát” a szervezők
pótolták: rózsatöveket gyűjtöttek és eljuttatták a polgármesterhez, aki szerint
a kár több mint 100ezer forint mértékű volt. Mi – aktivisták – levontuk a
következtetést, mérlegeltünk, elemeztük/elemezzük még ma is a hibákat...
De akkor ott – és előtte – senkiben nem merült fel, hogy jó
lesz-e? kell-e? szükséges-e? s hogy mik lehetnek a következmények? Mivel erre
szükség van, mivel ez a VALÓSÁG.
MINDANNYIAN tisztán látjuk, hogy:
-
Sok Éhes Száj Van..... nem csak Miskolcon.....
és egyre több lesz, ha ez ellen nem teszünk valamit
-
ha mást nem tudunk tenni, akkor annyit, hogy
erőnkön felül vállaljuk, hogy megmutassuk a saját rendelkezésünkre álló
lehetőségekkel a valóságot
-
nem seperhetjük a szőnyeg alá a tényeket
Nem 25évezek és nem 40évezek, mert ez egy folyamat
következménye. És nem is elemzek, mert nem tisztem és nem szakmám. Egyszerűen
EMBERként látom, hogy ez a helyzet tarthatatlan és a lecsúszás veszélye minden
olyan EMBERt fenyeget, aki:
-
a létminimum alatt él egyedül, dolgozik és egy
saját lakását igyekszik fenntartani
-
nem egyedül él és gyermekeik vannak és saját
vagy nem saját tulajdonú lakásban él /bérlő vagy albérlő/
-
a jelen rendszerben esett ki a munkából és a
munkaügyi központoknál van nyilvántartásban
-
már hosszú ideje kiesett a munka világából /akár
25éve/
-
a munkaügyi központoknál nincs nyilvántartásban,
mert nem rendelkezik bejelentett lakcímmel / hontalanná, hajléktalanná vált az
idők folyamán a munkahelyelvesztése miatt/
-
devizahitellel terhelt lakása van és hiába
dolgozik már akár napi 24 órát is
-
rokkant vagy megváltozott munkaképességű
-
kisnyugdíjas
-
vidéken élő leszakadt települések lakói, elzárva
a külvilágtól, akiknek létezéséről szinte nem is tudunk
-
stb
Kérdés az, hogy akik nem érintettek MÉG, azok mennyire
érzik feladatuknak a fent említett
embertársaik megsegítését? Lerendezhető-e mindez azzal a frázissal és
közhellyel, hogy ezek az emberek nem tettek meg mindent annak az érdekében,
hogy a helyzetükön változtassanak?
De lehet sokan vannak akik még ezt nem érzik és nem
értik..... https://www.youtube.com/watch?v=7rZqAoM1T-8
A válasz, azoknál az EMBEREKnél, akik az adományozásban
részt vettek:
-
ÉRZIK és egyre jobban ÉRZIK, hogy ma vagy holnap
őket is utol érheti
-
ÉRZIK, mert egyre több ember érintett és így
egyre közelebbi környezetükben történik meg család vagy baráttal az, amire
álmukban sem mertek gondolni
-
ÉRZIK, hogy kiszolgáltatott helyzetben vannak
Az IDŐ, ami nem vár, ami nem áll meg és egyre kevesebb.....
Ezért, adnak és adakoznak, mert ...”adni jó”....mert „vannak
még jó Emberek” és átérzik, hogy ez nem egyszerűen romakérdés, hanem ez egy
TÁRSADALMI PROBLÉMA, mert mindenkinek nehéz és egyre nehezebb a napi megélhetés
és egy nap mindenkinek csak 24 órából áll. Ez az igazi TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁS és
nem szükséges ehhez semmiféle nemzeti konzultáció meg oly sok egyéb
feleslegesen ablakon kidobált pénz./bár sokkal egyszerűbb lenne a feladat, ha a rendelkezésre álló pénzeket a megfelelő prioritások szerint csoportosítanák./
A TÁRSADALMI összefogás 2. iskolapéldáját láthattuk most
Budapesten, ami sokkal nagyobb volumenűvé vált, mint a miskolci. Ami
természetes is, hiszen ha mást nem nézünk a lakosság számából adódóan tényként
következik. http://shepherdszerint.blog.hu/2015/04/24/felezren_kapaszkodtak_ossze_paratlan_koszonjuk
A budapesti adománynap a gyermekekért is egyszerű
ruhagyűjtésnek indult a leszakadt Észak-Magyarországi kistelepülések
megsegítésére és az internetháló és a facebook segítségével országos méretűvé
nőtte ki magát. Csodának nevezzük, meg hihetetlennek és mégis megtörtént, mert
a CSODA Mi Magunk vagyunk: az EMBEREK. Képesek vagyunk CSODÁKAT művelni és nem
adjuk fel, mert IGAZ ÜGY! JÓ ÜGY! http://shepherdszerint.blog.hu/2015/04/23/ize_van_egy_kis_benzined_a_szombati_adomanynap_margojara
Pro Bono- A Közjóért: Hajrá 42! Hajrá Budapest! Hajrá
EMBEREK! http://www.negyvenketto.org/
Megcsináltuk, együtt, összefogással : ez a DEMOKRÁCIA! ...és folytatjuk .... az adományozást, a gyűjtést, a
segítségnyújtást, a tanulást, a tanítást, a munkahelyteremtést, a társadalmi
kapcsolatok építését, ha kell akkor karitatív alapokra helyezve, mert ez az
EMBERI KAPCSOLATOK tényleges megvalósulása és megnyilvánulása
Köszönjük Nektek EMBEREK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése