2015-03-09 Munkamorál, együttműködés
Gondolkodom, mert elgondolkodtató, s ezért nem is
írtam mostanáig. Erre igencsak rá kellett pihennem. Mert hogyan is írjak a
semmiről, az értelmetlenről, a feleslegesről....
Először is : köszönet a két emberkének, barátnak, akik
jelen voltak velem a Nyílt tárgyaláson és ezzel támogatásukról biztosítottak és
egyben erősítettek is engem. Köszönet a Bírónőnek is, aki tudatlanságom
ellenére is türelmesen végig hallgatott és jogilag átfogalmazta a kéréseimet és
tolmácsolta az alperes felé.
Önhibámon kívül nem került sor a tegnap közzétett Beadványom
benyújtására, viszont a szemeim előtt végig az ebben megfogalmazottak lebegtek:
-
az Alaptörvényből kiemelt részek
-
a Bírói eskü szövege.
Úgyhogy kezdjük a végéről, megkockáztatva, hogy
lelövöm a poént. Viszont az az érzésem, hogy sokan pontosan tisztában vannak
mindezzel, mármint amit le fogok írni, csak tudomást nem vesznek róla, s ez
kicsit elkeserít és elszomorít. Azok viszont, akik nem akarják elhinni
olvassák, mert ez a nagy magyar igazság: ebben élünk, ez vesz körül
bennünket, ezek a dolgok megtörténnek velünk.
Összefoglalás: egy kicsit más mikor a bíróság előtt
állsz és Téged perelnek, s más mikor Te perelsz... ez éppen olyan mint egy /munkahelyi/számonkérés.
Csak mindezt ugye itt „jogilag”, hivatalos úton teszi az ember, mert ugye a
bíróságon vagyunk. Felperesként könnyebb helyzetben van az ember, mivel
bizonyítottan a tények a kezemben vannak és rendelkezésemre állnak azok a
bizonyítékok, ami alapján igazolni tudok minden lépést. Mert ugye ha ez nem így
lenne, akkor MILYEN JOGON IS vállalnék ekkora kockázatot? Az-az bizonyítottan az
igazság az én kezemben van...
Amit nem értek az mindössze annyi, hogy
miért
kell ezt nekem a BÍRÓSÁGON bizonyítanom?
A légkör, a helyzet éppen olyan volt, mint 20 évvel
ezelőtt: ijesztő és nehéz ezen átlendülni. Pláne, ha azzal kezdi a Bírónő, hogy
legyek szíves pontosítani jogilag megfogalmazva, hogy akarom-e ezt a
tárgyalást? Persze, hogy nem értettem a kérdést: miért nem lehet ezt egyszerűen
megkérdezni? Szerintem ezt 20 évvel ezelőtt ilyen egyszerűen fogalmazták meg:
változatlanul fenntartom-e? Valószínűleg ezt így meg is értettem volna.
Ezen túllendülve ÉN – a kisember, a felperes - „kikaptam”,
hogy az 1 azaz egy oldalnyi Észrevételeimet – melyet itt korábban szintén közzé
tettem – későn csatoltam, így ezt nem
állt módjában sem a Bírónőnek sem az alperesnek – idő hiányában - kellően
áttanulmányoznia. Az egyáltalán senkiben fel sem merült, hogy erre semmi
szükség nem lett volna, ha az alperes az összes korábban csatolt irataimat
korrektül továbbítja a keresetlevelemben megfogalmazott kifejezett, külön kérésemnek
megfelelően a Bíróság részére.
Aztán megintcsak ÉN kerültem „porondra”, mert ugyan
leírva sehol nem volt, hogy automatikusan kötségmentességet élvezek - és hogy
ilyen igényt nem kíván érvényesíteni velem szemben sem az alperes, sem a
bíróság – így ezzel is utólag most szembesültem. De emiatt megint, ENGEM a kisembert
elő kellett „ráncigálni”.
Hát mit mondjak: nem esett túl jól ez a kezdett, az
egyéb apróságokról már nem is beszélve, amivel mind a „tudatlanságomat”
kívánták erősíteni bennem. Csak ahogy írtam is: ÉN az IGAZAMÉRT mentem, s csak az
hajtott, hogy nem állhatok fel, nem mehetek ki, nem fakadhatok sírva, nem kérhetem
ki magamnak és nem kezdhetek el ordítani, hogy:
-
nem beszélnénk végre arról amiért
jöttem???
Tehát miután sikeresen megértették velem két oldalról,
hogy nekem nincs akkora tudásom és végzettségem, mint a másik két embernek:
akik közül az egyik az ellenfelem a másik pedig, aki dönt az ügyben – nem mintha
ezt eddig nem tudtam volna – ezek után elkezdődött a tárgyalás./Ez eddig
nagyjából 20 percet vett igénybe, de egy örökkévalóságnak tűnt./
Megkértem a Bírónőt, hogy állapítsa meg, hogy az
általam utólag becsatolt iratokat tartalmazza-e az Alperes által felterjesztett
iratanyag, mivel én ezeket az iratbetekintés során nem találtam meg. Bár ezek
utólagos csatolása nem az én feladatom lett volna, csak az a véleményem hogy,
azért nem került sor ezek csatolására, mivel ezek a Határozat hozatalakor sem lettek figyelembe
véve.
„Ártatlan” Alperes, mivel „fogalma sem” volt arról,
hogy mik ezek az iratok, kérte a Bírónőt, hogy mutassa már meg neki, hogy láthassa....
Pontosan tudta, hogy az első melléklet, amit a kezébe vesz – Munkaügyi Központ
igazolása a jövedelmemről -, az nem tartozik a megmagyarázandó iratok közé, de
a Bírónő is és én is türelmesen végighallgattuk az ezzel kapcsolatos
észrevételeit. Ezekután megállapításra került, hogy ez a Költségmentességemhez
szükséges irat, tehát ezt nem kell keresnie a saját iratai között. /Ez tartott
kb 10 percig./
Következett egy újabb melléklet, melyről jogi
kiselőadás formájában megállapítást nyert Alperes részéről, hogy nem tartozik a
tárgyhoz, mivel a határozathozatal után lett benyújtva és különben sem jelenthet
számomra ez gondot , mert még választ is kaptam rá.... pffff.... na megint csak
a lényeg maradt ki, hogy ugye: ettől még csatolva nem lett, de a Bírónő „felmentette”,
mivel valóban nem volt szükséges azt csatolnia a DÁTUM figyelembevétele miatt.
Ekkor én felhívtam a figyelmet arra,
hogy a határozat 2014. november 13. napján megszületett, ennek ellenére a Hatósági
osztályon mégis átvették tőlem 2014. december 08-án, mint kapcsolódó
dokumentumot. Akkor már 3 hete
le volt zárva az ügyem: azaz a Közgyűlés megtárgyalta és Határozat is született,
de ennek sehol semmi nyoma nem volt. /Ez
egy újabb 15pecet vett igénybe./ Itt sajnálatosan, - de pótolni fogom – nem tettem
említést az Átlátszón keresztüli adatigénylésről, melynek folyamata megint csak
egy külön pert igényelne majd, amire Miskolc Város Jegyzője a válaszlevelében
fel is hívja a figyelmemet.
45 perc eltelte után eljutottunk végre oda – de csak a
segítségemmel – hogy van egy 3. melléklet is amit csatoltam, s talán jó lenne
ezzel foglalkozni már mindezen felesleges idegfeszítő körök lefutása után:
1+3oldal, ami plusz 17 oldal mellékletet is tartalmaz, s melyet szintén
elmulasztott csatolni az Alperes a
bíróságra az eredeti beadványában – külön kérésem és felszólításom ellenére -, pedig
Alperesnek mindez kötelessége lett volna. Itt elszabadult a pokol, mert ugyan
hosszas keresgélés után megtalálta a papírhalmazában az Alperes, de a Bírónő „besokalt”
jogosan. Viszont elmulasztotta azt megemlíteni, hogy alperes miért is nem
tett eleget maradéktalanul a kötelezettségének:
-
azaz
Alperes NEM CSATOLTA az összes korábbi ügyben keletkezett iratokat
maradéktalanul és hiánytalanul a Bíróságra felterjesztéskor
Ugyanis éppen ez az az „iratkupac” – 21oldal -, aminek
figyelembevételét elmulasztották a Határozathozatalkor, mindannak ellenére,
hogy 3 nappal a Közgyűlés összeülése előtt a Hatósági osztályon átvették
tőlem.
Ekkor a Bírónő elhalasztotta a tárgyalást , miután egy
órát eltöltöttünk mindannyian feleslegesen a semmivel, értelmetlenül...... no
comment....
Vagyis igen: miről beszélünk itt egyáltalán??? Egy
olyan ügyről, ami nincs , azaz aminek nem kellene lennie több okból sem:
1., Ha nem lenne szükség Önkormányzati segélyre, mert
az állam, önkormányzat megfelelően gondoskodna a rászorulókról s a megelőzést
tekintené fő feladatának / ez lenne a normális és jelenleg ez a cél, hogy ide
eljussunk/
2., Ha már per, akkor legyen értelme /de ez így csak
egy „játékszer” időhúzásra, s amit legjobban utálok azaz az értelmetlen
dolgokkal való foglalkozás/
3., Joggal való visszaélés / bizonyos tények
elhallgatása, eltitkolása teljesen más fényben tünteti fel az igazságot és így
egyértelműen más megítélés alá esik/
A kérésem mindössze annyi, ha egy kicsit is a dolgok
mögé látsz: tedd ezt át a mindennapi életedbe, a munkahelyedre, a családba, a
baráti körödbe és gondold végig hányszor kerülsz hasonló helyzetbe és hogyan
sikerül megoldanod a problémát? Válaszolok is: soha nem fordulsz Bírósághoz. Nekem
miért is kell vagy ha szükséges akkor miért is tesszük? Törvényi úton csak azzal
szembe járunk el/kell eljárni, aki megszegi a törvényt. Kifejezettem a JOG
miatt, a jelenlegi betarthatatlan és követhetetlen átláthatatlan törvényi
rendszer miatt, mert a TÖRVÉNYEK mindenek felett állnak és szabályoznak
bennünket a végtelenségig, korlátozzák a szabadságunkat: MINDENBEN....gyakran
ok nélkül, olyan helyeken is, ahol semmi szükség nem lenne rájuk, számunkra
érthetetlen módon. Hiszen bármikor, mikor Te helyesen jársz el és legjobb
tudásod szerint cselekszel és teszed a dolgod, akkor joggal gondolod és így is
van, hogy: TE VAGY A FELPERES. A gondok akkor kezdődnek, mikor mindezt nem
tudod bizonyítani. Ekkor megvádolhatnak bármivel, még olyannal is amit nem
tettél, s ha az ellenkezőjéről nem áll rendelkezésedre bizonyíték máris nagy bajba
kerültél: ilyen világban élünk. Ez szüli a rettegést, a félelmet és a
bizonytalanságot és a kiszolgáltatott helyzetet.
Szóval, miről is beszélünk?... no comment....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése