Volt egy álmom7. No comment...

2015-03-09 Munkamorál, együttműködés

 

Gondolkodom, mert elgondolkodtató, s ezért nem is írtam mostanáig. Erre igencsak rá kellett pihennem. Mert hogyan is írjak a semmiről, az értelmetlenről, a feleslegesről....

Először is : köszönet a két emberkének, barátnak, akik jelen voltak velem a Nyílt tárgyaláson és ezzel támogatásukról biztosítottak és egyben erősítettek is engem. Köszönet a Bírónőnek is, aki tudatlanságom ellenére is türelmesen végig hallgatott és jogilag átfogalmazta a kéréseimet és tolmácsolta az alperes felé.

Önhibámon kívül nem került sor a tegnap közzétett Beadványom benyújtására, viszont a szemeim előtt végig az ebben megfogalmazottak lebegtek:

-          az Alaptörvényből kiemelt részek

-          a Bírói eskü szövege.

Úgyhogy kezdjük a végéről, megkockáztatva, hogy lelövöm a poént. Viszont az az érzésem, hogy sokan pontosan tisztában vannak mindezzel, mármint amit le fogok írni, csak tudomást nem vesznek róla, s ez kicsit elkeserít és elszomorít. Azok viszont, akik nem akarják elhinni olvassák, mert ez a nagy magyar igazság: ebben élünk, ez vesz körül bennünket, ezek a dolgok megtörténnek velünk.

Összefoglalás: egy kicsit más mikor a bíróság előtt állsz és Téged perelnek, s más mikor Te perelsz... ez éppen olyan mint egy /munkahelyi/számonkérés. Csak mindezt ugye itt „jogilag”, hivatalos úton teszi az ember, mert ugye a bíróságon vagyunk. Felperesként könnyebb helyzetben van az ember, mivel bizonyítottan a tények a kezemben vannak és rendelkezésemre állnak azok a bizonyítékok, ami alapján igazolni tudok minden lépést. Mert ugye ha ez nem így lenne, akkor MILYEN JOGON IS vállalnék ekkora kockázatot? Az-az bizonyítottan az igazság az én kezemben van...

Amit nem értek az mindössze annyi, hogy

miért kell ezt nekem a BÍRÓSÁGON bizonyítanom?

A légkör, a helyzet éppen olyan volt, mint 20 évvel ezelőtt: ijesztő és nehéz ezen átlendülni. Pláne, ha azzal kezdi a Bírónő, hogy legyek szíves pontosítani jogilag megfogalmazva, hogy akarom-e ezt a tárgyalást? Persze, hogy nem értettem a kérdést: miért nem lehet ezt egyszerűen megkérdezni? Szerintem ezt 20 évvel ezelőtt ilyen egyszerűen fogalmazták meg: változatlanul fenntartom-e? Valószínűleg ezt így meg is értettem volna.

Ezen túllendülve ÉN – a kisember, a felperes - „kikaptam”, hogy az 1 azaz egy oldalnyi Észrevételeimet – melyet itt korábban szintén közzé tettem –  későn csatoltam, így ezt nem állt módjában sem a Bírónőnek sem az alperesnek – idő hiányában - kellően áttanulmányoznia. Az egyáltalán senkiben fel sem merült, hogy erre semmi szükség nem lett volna, ha az alperes az összes korábban csatolt irataimat korrektül továbbítja a keresetlevelemben megfogalmazott kifejezett, külön kérésemnek megfelelően a Bíróság részére.

Aztán megintcsak ÉN kerültem „porondra”, mert ugyan leírva sehol nem volt, hogy automatikusan kötségmentességet élvezek - és hogy ilyen igényt nem kíván érvényesíteni velem szemben sem az alperes, sem a bíróság – így ezzel is utólag most szembesültem. De emiatt megint, ENGEM a kisembert elő kellett „ráncigálni”.

Hát mit mondjak: nem esett túl jól ez a kezdett, az egyéb apróságokról már nem is beszélve, amivel mind a „tudatlanságomat” kívánták erősíteni bennem. Csak ahogy írtam is: ÉN az IGAZAMÉRT mentem, s csak az hajtott, hogy nem állhatok fel, nem mehetek ki, nem fakadhatok sírva, nem kérhetem ki magamnak és nem kezdhetek el ordítani, hogy:

-           nem beszélnénk végre arról amiért jöttem???

Tehát miután sikeresen megértették velem két oldalról, hogy nekem nincs akkora tudásom és végzettségem, mint a másik két embernek: akik közül az egyik az ellenfelem a másik pedig, aki dönt az ügyben – nem mintha ezt eddig nem tudtam volna – ezek után elkezdődött a tárgyalás./Ez eddig nagyjából 20 percet vett igénybe, de egy örökkévalóságnak tűnt./

Megkértem a Bírónőt, hogy állapítsa meg, hogy az általam utólag becsatolt iratokat tartalmazza-e az Alperes által felterjesztett iratanyag, mivel én ezeket az iratbetekintés során nem találtam meg. Bár ezek utólagos csatolása nem az én feladatom lett volna, csak az a véleményem hogy, azért nem került sor ezek csatolására, mivel ezek  a Határozat hozatalakor sem lettek figyelembe véve.

„Ártatlan” Alperes, mivel „fogalma sem” volt arról, hogy mik ezek az iratok, kérte a Bírónőt, hogy mutassa már meg neki, hogy láthassa.... Pontosan tudta, hogy az első melléklet, amit a kezébe vesz – Munkaügyi Központ igazolása a jövedelmemről -, az nem tartozik a megmagyarázandó iratok közé, de a Bírónő is és én is türelmesen végighallgattuk az ezzel kapcsolatos észrevételeit. Ezekután megállapításra került, hogy ez a Költségmentességemhez szükséges irat, tehát ezt nem kell keresnie a saját iratai között. /Ez tartott kb 10 percig./

Következett egy újabb melléklet, melyről jogi kiselőadás formájában megállapítást nyert Alperes részéről, hogy nem tartozik a tárgyhoz, mivel a határozathozatal után lett benyújtva és különben sem jelenthet számomra ez gondot , mert még választ is kaptam rá.... pffff.... na megint csak a lényeg maradt ki, hogy ugye: ettől még csatolva nem lett, de a Bírónő „felmentette”, mivel valóban nem volt szükséges azt csatolnia a DÁTUM figyelembevétele miatt. Ekkor én felhívtam a figyelmet arra, hogy a határozat 2014. november 13. napján megszületett, ennek ellenére a Hatósági osztályon mégis átvették tőlem 2014. december 08-án, mint kapcsolódó dokumentumot.  Akkor már 3 hete le volt zárva az ügyem: azaz a Közgyűlés megtárgyalta és Határozat is született, de  ennek sehol semmi nyoma nem volt. /Ez egy újabb 15pecet vett igénybe./ Itt sajnálatosan, - de pótolni fogom – nem tettem említést az Átlátszón keresztüli adatigénylésről, melynek folyamata megint csak egy külön pert igényelne majd, amire Miskolc Város Jegyzője a válaszlevelében fel is hívja a figyelmemet.

45 perc eltelte után eljutottunk végre oda – de csak a segítségemmel – hogy van egy 3. melléklet is amit csatoltam, s talán jó lenne ezzel foglalkozni már mindezen felesleges idegfeszítő körök lefutása után: 1+3oldal, ami plusz 17 oldal mellékletet is tartalmaz, s melyet szintén elmulasztott csatolni az Alperes  a bíróságra az eredeti beadványában – külön kérésem és felszólításom ellenére -, pedig Alperesnek mindez kötelessége lett volna. Itt elszabadult a pokol, mert ugyan hosszas keresgélés után megtalálta a papírhalmazában az Alperes, de a Bírónő „besokalt” jogosan. Viszont elmulasztotta azt megemlíteni, hogy alperes miért is nem tett eleget maradéktalanul a kötelezettségének:

-          azaz Alperes NEM CSATOLTA az összes korábbi ügyben keletkezett iratokat maradéktalanul és hiánytalanul a Bíróságra felterjesztéskor

Ugyanis éppen ez az az „iratkupac” – 21oldal -, aminek figyelembevételét elmulasztották a Határozathozatalkor, mindannak ellenére, hogy 3 nappal a Közgyűlés összeülése előtt a Hatósági osztályon átvették tőlem.

Ekkor a Bírónő elhalasztotta a tárgyalást , miután egy órát eltöltöttünk mindannyian feleslegesen a semmivel, értelmetlenül...... no comment....

Vagyis igen: miről beszélünk itt egyáltalán??? Egy olyan ügyről, ami nincs , azaz aminek nem kellene lennie több okból sem:

1., Ha nem lenne szükség Önkormányzati segélyre, mert az állam, önkormányzat megfelelően gondoskodna a rászorulókról s a megelőzést tekintené fő feladatának / ez lenne a normális és jelenleg ez a cél, hogy ide eljussunk/

2., Ha már per, akkor legyen értelme /de ez így csak egy „játékszer” időhúzásra, s amit legjobban utálok azaz az értelmetlen dolgokkal való foglalkozás/

3., Joggal való visszaélés / bizonyos tények elhallgatása, eltitkolása teljesen más fényben tünteti fel az igazságot és így egyértelműen más megítélés alá esik/

A kérésem mindössze annyi, ha egy kicsit is a dolgok mögé látsz: tedd ezt át a mindennapi életedbe, a munkahelyedre, a családba, a baráti körödbe és gondold végig hányszor kerülsz hasonló helyzetbe és hogyan sikerül megoldanod a problémát? Válaszolok is: soha nem fordulsz Bírósághoz. Nekem miért is kell vagy ha szükséges akkor miért is tesszük? Törvényi úton csak azzal szembe járunk el/kell eljárni, aki megszegi a törvényt. Kifejezettem a JOG miatt, a jelenlegi betarthatatlan és követhetetlen átláthatatlan törvényi rendszer miatt, mert a TÖRVÉNYEK mindenek felett állnak és szabályoznak bennünket a végtelenségig, korlátozzák a szabadságunkat: MINDENBEN....gyakran ok nélkül, olyan helyeken is, ahol semmi szükség nem lenne rájuk, számunkra érthetetlen módon. Hiszen bármikor, mikor Te helyesen jársz el és legjobb tudásod szerint cselekszel és teszed a dolgod, akkor joggal gondolod és így is van, hogy: TE VAGY A FELPERES. A gondok akkor kezdődnek, mikor mindezt nem tudod bizonyítani. Ekkor megvádolhatnak bármivel, még olyannal is amit nem tettél, s ha az ellenkezőjéről nem áll rendelkezésedre bizonyíték máris nagy bajba kerültél: ilyen világban élünk. Ez szüli a rettegést, a félelmet és a bizonytalanságot és a kiszolgáltatott helyzetet.

Szóval, miről is beszélünk?... no comment....

Volt egy álmom6.

Akkor ma megyek... a bíróságra.... 8órára.....ezzel:

Tisztelt Bíróság! Tisztelt Bírónő! Tisztelt Hallgatóság és Nyilvánosság!

A 8.K.27.086/2015.számú folyamatban lévő ügyben bejelenteni kívánom, hogy:

nem a jogszolgáltatást kívánom képviselni, mivel se jogdoktor, se jogtudor nem vagyok: ÉN az IGAZSÁG miatt jöttem ide és a valódi IGAZSÁG SZOLGÁLTATÁST és elsősorban a  Nyilvánosságot kívánom elérni azzal, amit teszek.

Az ügyem nagyon sok állampolgárt érint:  a per tárgya magánügyem – önkormányzati segély iránti kérelmem elutasítása tárgyában -, de közügyet képviselek.

Ezen segély - a továbbiakban 2015.év 03.01. napjától életbe lévő szociális helyi rendelet figyelembevételével – átalakul települési támogatássá, melynek igénylési feltételei még szigorúbbak, a korábbi – jelen per tárgyát is képező – Önkormányzati segély igénylésének feltételeinél.

A jelen per során számos hibát, hiányosságot és ellentmondást tárok/tártam fel, melyek korrekcióra, javításra szorulnának, amennyiben ezen rendelet a továbbiakban életben maradna. Így érvényesíteni csak a múltban született Határozatokra/Elutasító határozatokra lehetséges. Pertársaságot kívánok létrehozni az Elutasító határozattal rendelkező állampolgárok védelmében, ehhez viszont az igénylők adatainak rendelkezésemre bocsájtására van szükség.

A személyiségi jogok védelme megillet minden állampolgárt, de itt kérdezem én meg a Tisztelt Bíróságot, hogy az a személy, aki szociális ügyben elutasításban részesült és nem viszi tovább az ügyét, azt bármennyire is szeretné, - mivel jogi tudásának  hiányában jogi képviseletet kellene igénybe vennie - ezt viszont a rendelkezésére álló anyagi körülményei nem teszik lehetővé, hogyan kell helyesen eljárnia? Ismeri-e a lehetőségeit?

Mindezeket a következők miatt kérem:

Indokaim:

-          2015. december 08 napján a Hatósági Osztályon átvett Nyilvánosság iránti kérelmemet figyelembe nem vették

-          Tájékoztatót kaptam arról mindössze – 2014. december 18.napján a Közgyűlési Határozat kézhezvételével egy azon napon -, hogy már lekéstem ezt a lehetőséget.

-          Számomra ez értelmezhetetlen, mert Kérelmem átvételekor az ügyintézőnek már tájékoztatnia kellett volna arról, hogy ügyemet 2014. november 13. napján a Miskolci Közgyűlés megtárgyalta. /azaz 3héttel korábban!/

Saját ügyemben sem tudtam a nyilvánosságot elintézni, mivel az önkormányzat az én saját személyiségi jogaim védelmére hivatkozott, így még a saját magam ügyében sem kaptam lehetőséget a közgyűlési jegyzőkönyvbe való betekintésre sem. Annak ellenére sem, hogy az atlatszo.hu segítségét kértem és oda is visszautasító válasz érkezett a Miskolci Önkormányzat részéről.

A helyi rendelet nem veszi figyelembe a 2013.évi. LXXV. törvény 2.§ mely szerint, az Szt. 45. § helyébe lép:

45.§ (1)bek A települési önkormányzatok képviselő testülete a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint az időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek részére a rendeletében meghatározottak szerint önkormányzati segélyt nyújt.

A helyi rendelet a 45. § (4)bekezdésére  hivatkozik minden határozatában, mely szerint:

„Önkormányzati segélyben elsősorban azokat a személyeket indokolt részesíteni....” ez a szakasz az elsősorban segélyben részesülőket emeli ki, akik megelőzik ugyan  a korábbi (1)bekezdésben meghatározott:

 „az időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek” –et, de ki nem zárja ezzel őket a támogatottak köréből.

Továbbá, mint említettem korábbi beadványaimban:

-          méltányosság gyakorlását - a helyi rendelet - csak a jövedelem határ túllépése esetén gyakorolja, egyéb esetekben nem tartja szükségesnek

Ezek ismeretében szükségesnek tartom a 2014.év folyamán jóváhagyásra és elutasításra kerülő összes Önkormányzati segély teljes felülvizsgálatát.

Tisztelt Bíróság, Bírónő, Nyilvánosság és Hallgatóság!

Szeretném felhívni a figyelmet az Alaptörvényben megfogalmazott állampolgári jogaimra és a bírói eskü szövegére:

Szabadság és felelősség XV.cikk

 „(1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.”

XXIV.cikk

 (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.

(2) Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.

XXV.cikk

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt, írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez.

A bíróságról

25.cikk

(1) A bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el. A legfőbb bírósági szerv a Kúria.

(2) A bíróság dönt

c) az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről;

d) a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról.

28.cikk

A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

A helyi önkormányzatok

32.cikk

(3) Az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.

Bírói eskü szövege:

„Fogadom, hogy a rám bízott ügyeket tisztességes eljárásban, részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, kizárólag a törvényeknek megfelelően bírálom el; hivatásom gyakorlása során az igazságosság és a méltányosság vezérel.”

Mindössze igazságot és méltányosságot kérek a múlt és a jelen tekintetében is, mint írtam az elején: ezért jöttem ide.

Köszönöm, hogy meghallgattak

Miskolc, 2015. március 08.

                                                                                                                        .................................................................

                                                                                                       Csikós Mariann