VOLT EGY ÁLMOM 1.

2015-02-18

VOLT EGY ÁLMOM, s mára kezd szertefoszlani ... valami nagyon nincs rendben

Ennek ellenére, még mindig kitartok és állítom: Vannak még jó emberek, s nekik köszönhetően él még

bennem, hogy : „a remény hal meg utoljára”...; meg hogy: „együtt könnyebb”.... meg ilyesmik

Előszó

Magamról dióhéjban, aztán majd útközben bővebben. Eddigi „próbálkozásaim” a blogírással az elmúlt három hónapban a netes pályafutásom kezdeti állapotát tükrözik. Meg kell állapítsam, mára sem váltam specialistává, s ezután sem ígérem, hogy napi blogot fogok biztosítani. Ellenben, ha az érdeklődés úgy kívánja bármilyen közügyet érintő, de nem külpolitikai témában szívesen megnyilvánulok, mert véleményem mindig van. Talán idő az ami most még kevesebb, mióta aktívan „internetes” életet élek. Sokan és gyakran mondják – sőt mi több én magamról is azt állítom  -, hogy fordítva vagyok összerakva. Több mint 20 éve győzködöm magam, hogy itt valami nagyon nincs rendben viszont a környezetem szerint mindig is bennem volt a hiba. Sikeresen beletörődtem, s csak akkor léptem, ha a saját érdekem úgy kívánta vagy a lelkiismeretem és az igazságérzetem nem hagyott nyugodni egy üggyel kapcsolatosan.

Mindezt csak azért írom le, hogy mindenki lássa: sosincs késő lépni, változtatni, észbe kapni. Tehát: 20 év lehúzva a wc-n....csak úgy hagytam magam sodorni az árral, kőkeményen benne a ma oly gyakran emlegetett mókuskerékben -  a legdurvábban - s néha ha kicsit hangosabban morogtam, akkor lecsitítottak. Így ment ez egészen az internetadó bejelentéséig. Igaz addigra már a munkanélküliek számát szaporítottam, ezáltal többet „lógtam” a neten. Egyáltalán nem voltam érdekelt az internetes dologban, mindössze egyet éreztem biztosan: ezt nem lehet megtenni. Életemben először elmentem tüntetni...és így kezdődött az egész. Eddig a percig a számítógépre és az internetre munkaeszközként tekintettem, bár korábban is megfordult már a fejemben  (persze erre is felhívták a figyelmemet azért előtte, mert magamtól mégsem lehetek ennyire okos), hogy a nagy számok törvénye szerint – a leselkedő veszélyeket kizárva  - másra is jó lehet még a technika eme nemes XXI.sz-i iszonyat tempóban fejlődő vívmánya. Eddig a pillanatig az email levelezés volt a maximum, amit használtam és innentől kezdve felgyorsult minden...

Szóval: SOSINCS KÉSŐ!

Van némi előzménye a dolognak, de per pillanat tekintsünk el ettől, mert a technikához nem sok köze van és sokkal fontosabb dologgal kell foglalkoznom. 

Mottóm: „Akarod-e tudni? Tudod-e akarni?” 

Ha nem tudod azt tenni amit akarsz, akard azt tenni amit tudsz.. Mást akartam, de fel nem adtam... Célom: Meg akarom keresni a meg nem értett, el nem érhető embereket... MIND!!!

 

Szinte kényszert éreztem magamban arra, hogy közösség-szervezéssel kezdjek el foglalkozni. Nagyon fura világ ez a virtuális világ: olyan embereket hozz össze – azonos érdeklődési körüknél fogva – akik az életbe az utcán simán elmennek egymás mellett. Ami mégszebb: egy idő után iszonyat késztetést érzel a személyes találkozóra, mert ezek az emberek örülnek annak, hogy végre találtak valakit, akivel félszavakból is megértik egymást. Ehhez borzasztó nagy segítséget jelent az internet, s azt gondolom, azok az emberek, akik akkor kimentek az utcára valahol ezt érezték legbelül: Valami olyan személyes és közelálló dolgot akarnak elvenni tőlük – kívánják korlátozni a szabadságukat –, hogy erre mindannyiuknak azonnal ugraniuk kellett. Hívás és kérés nélkül.. illetve az internet lehetőségeivel élve és azt kihasználva egyértelműen megmutatták, hogy ezzel nem értenek egyet. Valójában csak az érzés volt bennük, s ez az amit mostanra sem igazán tudunk megmagyarázni, hogy mi volt az az összetartó erő?

A KORLÁT - a pénz – ami egyes emberek szabadságjogát veszélyeztette volna, mivel megfelelő pénzzel már egyre kevesebben rendelkezünk ahhoz, hogy még több anyagi terhet el tudjunk viselni.

És ez már szigorúan közügy, ami elég széles tömegeket érint mostanában. /Megint csak nem részletezném, hogy kit milyen mértékben érintettek az eddigi megvonások, a szigorítások, az egyoldalú kamatemelések és szerződés módosítások, ami mind ugye azzal jár, hogy a zsebünkben egyre kevesebb pénz marad./

A közügyek gyakorlása: a POLITIKA

Mik a KÖZÜGYEK? Ami mindennapi életünkben jelen van. Meg kell állapítanom, hogy ott ahol az alább felsorolt estek előfordulnak : Ott Kérem Diktatúra van! Azt is meg kell állapítanom, ha nekünk – Állampolgároknak - a politikába való beleszólási jogunk (és ezzel együtt sok más egyéb is) korlátozva van, akkor nem tudjuk befolyásolni a közügyeket.

Márpedig: jogainkat nem tudjuk érvényesíteni, mert az általunk megválasztott képviselők nem megfelelően végzik - az általunk felruházott jogkörrel - a  rájuk bízott feladatokat, melyet demokratikus/?/ szavazás útján MI A NÉP biztosítottunk részükre. Ezzel a felhatalmazással él vissza a jelenleg vezető kormányunk. /Nem tisztem értékelni a hogyanját és a mikéntjét – 2/3 -, mert ugye ez már korábban megtörtént. A szavazást nem érvénytelenítették, hanem jóváhagyták./

Jogtudor nem vagyok, viszont azt biztosan állíthatom józan paraszti ésszel:

-          ha az általunk megválasztott képviselő nem fogad

-          ha a helyi - hatalommal felruházott - polgármester megkeresésre nem válaszol

-          ha a jegyzőhöz is csak akkor lehet bejutni ha előre bejelentkezem

és mindezt havonta jobb híján egyszer, akkor kérem itt nagyon nagy problémák vannak.

Itt a kérdésem mindössze annyi: problémáinkkal kihez fordulhatunk orvoslásra?

Mit tudunk még józan paraszti ésszel?/ha lehet/ ne lopj, ne ölj, s ne hazudj és élj emberhez méltó módon. Miért? Mert ezt tanultuk szüleinktől és ez a minimum elvárás egy tisztességes állampolgár részéről.

Van még egy igen fontos megközelítése ennek a dolognak:

-                                                    „a törvény nem tudása nem mentesít a felelősségre vonás alól”

Itt kezdődnek az igazán komoly gondok:

-         -  melyik törvénynek? ami tegnap még úgy volt és mára másképpen van?

-          - az összesnek? vagy csak az alapoknak - „Alaptörvényeknek” - a tudását lehet számon kérni?

-          - ki az aki ma Magyarországon az összes törvényt, törvényváltozást naprakészen ismeri egyáltalán?

-          - mi az hogy naprakész?

-          - hol oktatják ma akár az „Alaptörvényeket” is egyáltalán? kinek a feladata ezeket megtanítani az emberekkel, a NÉPPEL, az ÁLLAMPOLGÁROKKAL, gyermekeinkkel?

Szóval:

-          - vannak a kötelezettségeink, melyeket szigorúan próbálunk betartani, próbálnak betartatni velünk és próbálunk az elvárásoknak megfelelni

-          - vannak a jogaink, amik......hol vannak?? hova lettek? a jogorvoslatról nem is beszélve

Utolsó nem jogtudorként tett megjegyzésem:

-         -  abban az országban, ahol a törvények módosításai - mondhatni állandóan és folyamatosan, napi szinten - jelen vannak, akkor ott valami nagyon nincsen rendben.

Ezáltal ma bármit teszünk könnyen előfordulhat velünk, hogy akaratunk ellenére törvényt sértünk. S hogy még világosabbá váljon – viccesen fogalmazva eljutottunk odáig – „ha van rajta sapka azért, ha nincs rajta azért” .... s hova vezet ez?

Bizalmatlansághoz, bizonytalansághoz, félelemhez.. 

Itt tartunk ma a fent leírtak miatt...