Volt egy álmom2.
És valóban: KIÉ? ki érzi ma felelősnek magát mindazért, ami
körülöttünk történik?
S miért vagyunk ennyire vakok, ha már korábban nem láttuk meg,
hogy a SZÉTFORGÁCSOLÓDÁS a legnagyobb ellenségünk (választási szabadság – mint
POZITÍV gondolat – a lehetőség... a kis pártok, jelöltekre „elfolyó”szavazatai,
mind a jelenlegi kormány megerősödéséhez és győzelméhez vezettek, ami csupán
EGYSZERŰ MATEMATIKA!
MOST miért nem látjuk be végre – megtapasztalva már a
korábbiakat – hogy ezzel ugyanoda jutunk, amit most csinálunk? SZÉTFORGÁCSOLJUK magunkat... nincs összetartás. Pontosan
végig játsszuk a választási procedúrát, amit tökéletesen elhitettek velünk, hogy
az nekünk mennyire jó és demokratikus!
Jó is a demokrácia, meg a lehetőség, de hol a tolerancia? Az
ésszerű keretek közötti gondolkodás?....és a kompromisszumkészség? Ja? hogy ez már nem jut el a
tudatokig? EMBEREK: Ébredjetek már fel,
hogy a bolondját járatják velünk!
Na de mit is akartam: a társadalmi felelősség vállalás, mert
jobb híján már csak erről beszélhetünk, hiszen a kormány az egész szociális
ellátást lehajintotta a válláról, egyszerűen kihátrált a feladat ellátása alól.
Mossa kezét, oldják meg a helyi önkormányzatok a szegény kérdést. Mára már semmi sem tartozik állami hatáskörbe. De azért
előtte még döntött a biztonság kedvéért a helyes szóhasználatról: nincs
szegénység, csak rászorultság... hát BRAVÓ...éppen úgy mint ahogyan nincs
munkanélküli sem, csak álláskereső.
Mára lassan az ország 80%a szegény,- jajj bocsánat rászoruló -
s ha nem lesz már internet elérhetőségi lehetősége egyikünknek sem, a 20%
büszkén viheti a híreket, hogy Magyarország virágzik, épül-szépül. Minden
nagyvárosból elüldözik a szegényeket, nincsteleneket, hajléktalanokat, így látványosan megvalósulhat, hogy a
városokban megszűnik a szegénység, hajléktalanság, kisebbség. Így egyre
élesedik a különbség majd a város és a leszakadó vidék között. Én már régen nem
kívánom a plázák, üvegpaloták látványát kívülről sem, mert tisztában vagyok
vele, hogy amit belül kínál arra még gondolni se merjek, mert egy egy termék
önmagában is többe került az egy havi fizetésemtől. Megy kifele a magamutogatás, miközben meggebedünk és belülről rohad szét minden. /Az 1919es
Tanácsköztársaság jut az eszembe, mikor a gyerekeknek kalácsot és tejszínhabos
kakaót osztottak és a Balaton mellett üdülhettek. kb így érzem magam, mikor gyűjtést szervezek a szegényeknek, hogy lassan társadalmi összefogással ez is be fog következni./ De úgy látszik valóban gazdag országban
élünk,mert van fizető kereslet a Plázákban...
Még akkor is, ha esetleg nem látjuk a vásárlások hátterében húzódó
fedezetlen hitelkártyákat, amire a bank vállal garanciát a következő havi
fizetésünk megérkezéséig. A magyar állampolgár, akkor is megmutatja, hogy Ő VALAKI! és nem számít az sem, hogy már
belerokkan.... ŐT ne sorolják a senkik közé ... megintcsak GRATULÁLOK...
A lényeg:
ÉN mondhatom, hogy már nem tudok adni és mégis adok amit tudok, teszem amit
tehetek. Ennyi: Nincs több.... Hol is folyik tulajdonképpen a pazarlás? Azok
akik tehetnék eszükbe sem jut, hogy adjanak maguktól, pedig valóban képtelenség már elkölteni azt a
temérdek pénzt, amit hazahordanak egy hónapban. Mit fognak csinálni? 18karátos
arannyal festetik ki a lakásukat és ez lesz a mérce? Szóval kb nagyon kezd
elegem lenni.... s nem akartam magammal példálódzni, de hátha így könnyebben
megértitek.
Így folytatom a magam mutogatást.
Tárgyalásom lesz 2015-03-09 napján reggel 8órától Miskolcon a
Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon - a
miskolci polgármester és a közgyűlés ellen nyújtottam be keresetlevelet
– az ügyben Magam képviselem az igazságot. A tárgyaláson hallgatóság részt
vehet. Nagymamám mondta az előző peremnél, mikor váltam, hogy jól
meggondoltam-e? Akkor pontosan nem tudtam, csak érzetem, hogy igen, mert valami
nagyon nem volt jó.... 10évig tartott a per és ott is a végére egyedül maradtam
képviseletnek, mivel a kirendelt ügyvédek sorra dobálták vissza a megbízást,
erre arra való hivatkozással.
A jelenlegi per egy egészen egyszerűnek tűnő hétköznapi közügy
következménye:
- - olyan élethelyzetbe kerültem, hogy úgy gondoltam a
polgármestertől kérek tanácsot, mit javasolna ebben az esetben?
- -
korábbi negatív tapasztalataim alapján már nem
éltem az ismert lehetőséggel, hogy a havi egyszeri fogadóórájára bejelentkezem
– ami vagy sikerül vagy nem – hanem a XXI.szi technikának köszönhetően az
önkormányzati portálon található elektronikus fogadóóráján keresztül emailben
kerestem meg. /Több mint ezer beérkezett levél volt./
Ezt kétszer megtettem, semmiféle választ nem kaptam, bár
érdeklődtem is utána a hatósági osztályon, azt kell mondanom nemes
egyszerűséggel, hogy kb azt sem tudták miről beszélek, aztán meg kiderítették,
hogy nincsenek is meg az emailek.... ??? Ezek után tettem még egy kósza kísérletet és a
területi képviselőnek címeztem egy emailt, de ezt már írásban is átvetettem a
szociális osztály kirendeltségén. Tehát elbattyogtam ezek után a Szociális
Osztályra önállóan, magamtól utána járva, hogy mik a lehetőségeim, s ez az egy
járható út volt összesen:
- kérelmet nyújtottam be Önkormányzati segélyre.
Erről a segélyezési formáról tudni kell, hogy a költségcsökkentés és a
hatékonyság /pazarlás megállítása miatt/ csak a polgármester dönthet
egy személyben az odaítéléséről. Bizonyos korábbi segélyek összevonásával
keletkezett ez a segélyezési forma. Maximum összeg évente egyszeri
30.000.-ft családonként.
Soha nem tudhatjuk meg, hogy valójában kik és kik nem részesülhettek ebben a segélyezési
formában és akik nem azok miért, mint ahogyan azt sem, hogy igényt tartott-e rá
valaki, hogy van-e „rászoruló” szegény ma Miskolcon, aki képes arra, hogy ezt a
kérelmet beadja és a feltételeknek is meg tud felelni?
Miért is nem kaphatunk erre választ?
A saját egyéni szabadságunk és adataink védelmére hivatkozva biztosítja ezt számunkra a magyar állam, mert ezeknek
az adatoknak titokban kell maradniuk. /Közölték velem mindezt a második fellebbezésem
beadása után, mikor is azt kértem a Közgyűléstől, hogy én lemondok ezekről a
jogaimról és nyílt, nyilvános tárgyalást kérek./
Az ügyintéző átvette a kérelmet, becsatolta a korábbi
irataimhoz, úgy hogy a gépben nem találta meg az anyagom. Élelmes voltam,
bediktáltam az ügyintézőt, meg az ügyszámot mindez 2014. december 08. napján
történt a Hatósági osztályon. Természetesen átvetettem.
Meglepiként 10nap múlva!!!! kézhez kaptam 2 db tértivevényes
levelet az Önkormányzattól. Így megtudtam, hogy az utólag beadott kérelmem
értelmezhetetlen, hiszen 2014. november 13. napján a Közgyűlés Határozatot
hozott az ügyemben – amit 2014.december 08. napján meg sem talált az ügyintéző
a számítógépen - természetesen zárt tárgyaláson, tehát már nem tudták
figyelembe venni a kérésemet. Mondjuk engem sem értesítettek róla, hogy
tárgyalják az ügyemet. Ezek után újra elmentem, hogy akkor megnézhessem a
szememmel a Jegyzőkönyvet, mert én személyesen azt megnézhetem ugye, hiszen érintett
vagyok. Hát nem!
Ugyanis bekerültem a közigazgatási rendszerbe és ezáltal már
nem vagyok magánszemély... na ezt ettől jobban nem tudom megfogalmazni:
elveszítettem a saját jogaimat azért, mert segélyt kértem.. /nem baj ha senki
sem érti, mert én sem/ Az atlatszo.hu hoz fordultam segítségért, ahová 15napon
belül választ kellett volna küldeniük, na ugye megint csak senki nem lepődik meg
azon, hogy a mai napig válasz nem érkezett.
Mivel egyéb lehetőségem már nem maradt a további rendezésre
Keresetlevelet írtam a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságra, amit szintén a
Szociális Osztályon kellett benyújtanom, 3 példányban és természetesen
átvetettem. Nem volt egyszerű kiszámolnom az ünnepnapok miatt, hogy meddig van
erre lehetőségem, de sikerült azért.
Nincs ügyvédi képviseletem, magam viszem végig az igazamat,
mert a jelenlegi állapot szerint:
-
- jövedelmi viszonyaim szerint jár a segély
-
- a krízishelyzet és rendkívüli állapot nem látszik
igazolódni /még mindig/
Kérdem én nem halkan hanem JÓ HANGOSAN ORDÍTVA ÉS ÜVÖLTVE:
-
- ki az a marha rászoruló, aki ezt a tortúrát
felvállalja, ha nincs rászorulva valójában?
-
- s ha nem élelmiszerre költöttem volna a pénzem, - hanem
a számláimat fizettem volna ki a rendelkezésemre álló havi összegből – akkor ennyi
ideig ki adott volna nekem enni, amíg az ügy intéződik?
-
- a méltányosság gyakorlása ebben az esetben még
csak lehetőség sincs? ha szociális rászorultsági alapon nincs létjogosultsága,
akkor milyen ügyben van?
-
- hivatkozási alap lehet-e – mivel semmi sem zárja
ki – hogy lakásfenntartási támogatást kapok – havi 2.500.- ft-ot a jelenleg
rendelkezésemre álló havi jövedelmem után munkanélküliként? /Mikor dolgoztam 8
órában, akkor is ennyi volt a támogatás összege./
és van még jó néhány dolog ,ami ezzel az üggyel kapcsolatosan
megmagyarázásra szorul, úgyhogy állok elébe a tárgyalásnak.
Lehet tényleg az a megoldás, hogy 2-300 vagy ezer ember fogjon össze és kullogjon el önszántából a városból, hogy alakítani tudjon egy közösséget? Olyat, ahol nem korlátozza őket semmi? Úgy alakítanak ki maguk között és maguk körül mindent, ahogyan ők szeretnék? De miért büntetik őket azzal, hogy a nulláról kelljen indulniuk? S hányan teszik ezt ma meg a városban úgy egyesével, hogy még a szomszédja sem tudja, hogy milyen tarthatatlan helyzetbe került...:(
Beszélgessünk egymással, mert valami itt nagyon nincs rendben, ha még mindig nem tűnt volna fel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése