ELÉG VOLT,....

nem sokáig kibírható ez már: 3 hónappal ezelőttig információk nélkül éltem az életem, de mára ez már nekem is sok. Legfőképpen azért, mert ahelyett, hogy az együvé tartozást erősítenénk, mindenki más irányba húz és a maga pecsenyéjét sütögeti. Nem ez így nem helyes, vissza kellene vonnom, de nem teszem, mert ha kis túlzással is, de a lényegen nem változtat:

- nem figyelünk a másikra,

- nem figyelünk egymásra.

Készüljetek, mert ma hosszú leszek, hiszen van mit pótolnom. Azt is elmondom, hogy a végén leírom majd az Rózsaszínű Álomvilágos Jövőtörténetemet. /Készültem, de ezt nem teszem itt meg, csak a következő blogbejegyzésemben./

Három napja készülök írni.... Mivel elég régen tettem, s az események túl gyorsan pörögnek körülöttem/körülöttünk, így nagyon össze kellene szednem magam. Nehéz eset. Már nem csak ordítok, hanem egyenesen dühöngök, forrongok és őrjöngök:

-  ki fog itt jó megoldást találni?

Beszéltem korábban a „nagyonostobákról” és „nagyonokosokról, s hol tartunk megint? Persze újra ugyan itt. Ez önmagában is elég súlyos problémát vetett fel, bár mondtam, hogy vannak kivételek. Meg azt is, hogy senki ne vegye magára, mert nem áll szándékomban megbántani senkit sem. Mindössze elmondtam a véleményemet, amit ugye szabadon megtehetek. Többek közt többször leírtam már azt is:

-         mindenkire szükség van.

Igen, politizálni fogok. Aki még nem tudná:

-           - az aki politikával foglalkozik az a közügyekbe való beleszólást gyakorolja. /Az okokat már nem írom le ezredszerre, mert aki eddig nem tudta meg, az ezután már ne is tudja illetve ne akarjon tudomást szerezni a nyilvánvalóról, hanem egyszerűen fogadja el tényként: ez így nem mehet tovább./

S mint korábban mondottam:

-           - tenni kell, valamit tenni kell. /És újra csak nem írom le a nyilvánvalót, hogy ami eddig történt ténykedés ügyben az egyenlő a nullával, azaz kezdjük előröl./

Mivel elhinni sem akarom ami történt, márpedig megtörtént, s ez: a szétforgácsolódás és széthúzás. A cél ez volt, ja de nem a mienk és mégis besétáltunk a csapdába. Mi is történt? Volt az internetadó... hogy hol tart, s hogy milyen formában került már azóta beépítésre a törvényekbe, azt csak valami agyontanult, agyonrafinált jól megfizetett ügyvéd tudná megmondani. /Majd ha bevezetésre kerül kiderül, mert ebben a törvénymódosítási áradatban követhetetlen, hogy mit bújtatnak el a T. általunk választott Képviselőink tudatlanságuknak köszönhetően BólogatóJánosként./ Valaki követte ezt? Tudjuk azóta mik a fejlemények? Hány tucatnyi törvénymódosítást kellene átnyálazni ahhoz, hogy a változtatási lehetőséget megtaláljuk? Mivel az sem kizárt, hogy mindössze egy szó módosult, de ezáltal alacsonyabb törvényi helyeken lehetőség nyílik a további szabályozásra.

A Téren, az Erődnél, a Kossuthon kicsit egyszerűbb a helyzet: ki vannak „hegyezve” a gyülekezési jogok csorbítását veszélyeztető törvényekre, így ők lassan már csak ezzel foglalkoznak, mondhatni más nem is érdekli őket. Ez nem bántás megint, hiszen saját maguk védelmében teszik ezt, mert nekik ez a legfontosabb. Mondjuk azt is be kell látni, hogy ha a korlátozás bekövetkezik/bekövetkezne, akkor lőttek a további tüntetéssorozatnak, bár ez már nemigen állítaná meg akkor a embereket. Tuareg a korábbi törvény elleni harcaival jól megalapozta a jelen tüntetéseinek lehetőségét: Neki a Harca erről szólt ezidáig.

Mindenkinek megvan a maga harca, de ettől még egy egész vagyunk, csak valahogyan ezt képtelenek vagyunk felismerni. Közös ellenségünk a TÖRVÉNY, melynek nemismerése nem mentesít a felelősségre vonás alól. De hány törvény létezik, amit Mi a NÉP nem ismerünk, mert nem is várható el tőlünk, hogy ismerjük korlátozott képességeinknél fogva elsősorban, de leginkább azért, mert minden törvényi változás mindenkit nem érint. Ennek ellenére:

-  ez a KÖZÖS GYILKOSUNK, ELLENSÉGÜNK.

Kik a törvény ismerői?

Mindannyian tudjuk, hogy az ügyvédek, mint ahogyan mára azt is tudjuk, hogy ma Magyarországon nem igazságszolgáltatás van hanem csupán jogszolgáltatás. Ezért van szükség rájuk...gondoljuk mi. Az igazság az, hogy:

-        - az igazságszolgáltatáshoz nem kell ügyvéd ezt azért jó, ha mindenki jól a fejébe vési.

Nézzük meg a devizásokat: hány ügyvéd képviselte őket, s valamiben mindegyiknek igaza volt a nyakatekert törvényi rengetegben, mégsem tudtak megegyezni, közös nevezőre jutni, együttműködni. Márpedig meggyőződésem, hogy összefogással, már régen célba értek volna. De más a cél: az ellenfél – aki jelen esetben a polgár/károsult – idő előtti kifárasztása. Most és itt ki merem jelenteni, hogy akik nem adták fel, azok el is fogják érni a céljukat, mert teljesen egyértelmű - bár nem vagyok érintet és jogtudor sem -, hogy a devizás esetben súlyos törvényi hibák sorozata található, bárhonnan is közelítjük meg a dolgot. Saját példámból indulok ki a 10 éves peremből, ami nem volt gyalogmenet, de a kitartásom meghozta gyümölcsét a megalázások és megrázkódtatások valamint a nehézségek ellenére is.

Namár most: ha csak ebből indulok ki akkor máris kitudja mennyi jogi diplomával rendelkező munkanélküli jogtudort kezdhetünk el megszámlálni. Mert helyes ugyan – talán – hogy a legfelsőbb bíróság előtt már csakis jogi képzettséggel rendelkező képviselheti a magánszemélyt, na de félni nem kell attól, mert addigra már képzettek és edzettek leszünk a feladatra, s lehet többet tudunk a saját ügyünkről... sőt biztos, mint a felfogadni kényszerült ügyvéd, kinek csak az aláírására lesz szükségünk / hmmm még mindig nem teljen tiszta a dolog, mert el nem végzett munkáért, ugyan mennyi bér is jár?/

Rengeteg fájdalomra épülő kiscsoport alakul a facebookon, egyszerűen csak meg kellene fogni egymás kezét. Vagy még egyszerűbben: városiasodni, településiesedni. Hogy még kisebb közösségek, még nagyobb összetartással /más közösségekkel/ összefogva városi, települési tüntetéseket tudjanak szervezni és ne csak Budapesten „álljon a bál”, mert hiba és hiányosság mindenhol van. Vegyük ki mind a részünk a feladatból.

Feladat: az alulról jövő spontán szerveződés, melynek jelenleg tökéletes alapot ad a facebook. Csak nem jó a rendszer viszont a megoldás egyszerű: át kell csoportosítani magunkat egy igen egyszerű kérdéssel:

 

-        KI HOL ÉL? MILYEN TELEPÜLÉSEN, VÁROSBAN? És így vegyük fel egymással a kapcsolatot. Nem de?

Véleményem szerint ennyire egyszerű a feladat.

Jelenleg a legfontosabb az lenne, hogy a törvényi és jogszabályi változásokat, változtatásokat nyomon lehessen követni. Azaz: hajrá jogtudorok, máris el lehet kezdeni önkénteskedni, példát mutatni, segíteni a csoportok munkáját. S mielőtt még túlszerveződne a dolog: bőven elég egy központi – budapesti -  emberke,mert az internet csodákra képes információ áramlási sebesség terén. (megosztásra gondolok). Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy minden csoportnak legyen külön-külön jogdoktora. Kérdés: hol és mikor lehet az előterjesztendő módosítások, felterjesztendő új törvényszövegek birtokába jutni?  Kérdés ez megyei, városi és települési szinten is.

S ha már ilyen szép számban összejönnek a jogtudorok, azonnal neki is láthatnak az Alkotmány „rendberakásához”.

Aztán a hogyan tovább?

 Előbb utóbb mindenki kegyvesztett lesz vagy már leginkább az csak még nem látja be, s ezután jön a mihez kezdjek magammal szindróma, részben tudás nélkül, mert ugye az amit eddig csinált /munkavégzés gyanánt/ nagyvalószínűséggel megszűnik, mint ahogyan az eddig látszólag védelmet nyújtó „megbízható” szociális háló is. Hogy mi most a legújabb trükk? A nyugdíjak és az egészségügyi biztosítási rendszer felszámolása....

Miért is sok a munkanélküli és kevés a munkahely? Mert x évvel ezelőtt a vidéki lakosság, a munkahelyek reményében beszivárgott a városokba. De mivel mára nincs munka marad esetleg az átképzés / ami jelenleg esélytelen és különben is értelmetlen rendszerben folyik/ vagy a vissza vidékre.

Lassan be kell látnunk, hogy  egy nagyon jól és alaposan kidolgozott marketing terv végeredménye ez.

Tudás központú és munka alapú társadalom megteremtése:

A tudás megszerzésére minden ember szomjazik s ez így helyes. Leginkább  a lehetőségei korlátozottak. Elsősorban anyagi, s ez már az informatika vívmányait is alapvetően kizárja jó néhány millió embernek az életéből. Aztán ugye vannak képességbeli különbségek is, mert ha nem lennének akkor mindenki diplomával a zsebében szaladgálna, amit sokan meg is tesznek, mert az anyagi lehetőségei ezt megengedik. Nincs ezzel baj, csak az az ember be gyakorolja a szakmáját, ne hátráltassa a előrehaladást, a közösségi munkát azzal, hogy ő mindenképpen érvényesíteni szeretné a diplomával járó előnyeit. /Nem ecsetelném a jelenlegi felső vezetés diplomaszerző/vesztő eseteit./

A tudás megszerzését a közoktatás során kellene megszerezni, így ezt az oktatási törvény módosításával ésszerű megvalósítani. S igen lesznek így olyanok, akik kimaradtak ebből, részükre a képzés marad, ami nem kötelező ugyan, de ahhoz, hogy a továbbiakban szociális ellátásban részesüljön elengedhetetlenül szükséges. Ellenkező esetben „haszontalan” tagja lehet a társadalomnak és jogosan érezheti magát kirekesztettnek. Arra kell törekedni, hogy ilyesmire ne kerüljön sor.

Az elsődleges képzési szándék mindenképpen az e-demokrácia megismerése valamint az alaptörvények ismeretének elsajátítása. Ez kötelező, nem feledve, hogy képességeihez mérten mindenkinek. Na már most: ha ez az alaptantervben már az általános iskolásoknál is szerepel ennek utólagos megismerése valóban nem jelenthet gondot az idősebb, alulképzett generáció számára.

Másodlagos képzési szándék az átképzés, amely szakmát adna a kézbe. Na de milyet is? Természetesen amire szükség van. S mivel ezek elsősorban „szakismeretek”, így ezt „szaktanárok” oktatnák és nem diplomások. Olyan hagyományos, népi és speciális foglalkozások, melyek nem a kirekesztettséget erősítenék, hanem az identitást, az önismeretet erősítenék. Értem itt az összes mezőgazdasági munkához kapcsolódó hagyományos kézműves tevékenységet, mivel munkahelyek és feldolgozó üzemek híján egyenlőre a FÖLD az, ami a megélhetést biztosítja számunkra.

Igen: a Magyar Föld, a Magyar Termőföld.

Na mármost ez a következő első és újra csak legfontosabb feladat, melyet jogilag, törvényileg rendezni szükséges és akkor újra visszakanyarodunk a jogtudorok jelentőségére.

Lehet nagyívű terveket szövögetni, de ma fogunk idehaza éhen dögleni, s ezt jó lenne ha mind belátnánk. A szép az az egészben, hogy mindezt tudjuk, mint ahogyan azt is, hogy mindez minek a következménye.

Hogy mik is ezek, azt nem részletezném újra csak, mert az elmúlt 3 hónap alatt mindenre fény derült. Számomra még mindig a hiányzó 39% az ami nem tisztázott mindössze, hogy hol is vannak? De tudom: meglesznek!

Ezen dolgozunk: 42.

Tehát akinek a lelkiismerete úgy érzi:

Adni kell, az adjon bátran: Önként és Bármit, Bármikor, Bárkinek, Bárhol, Bármennyit!

Meg sem gondolnád, hogy egy kiló liszttel vagy májkrémmel, gyertyával esetleg egy kinőtt ruhával mennyit tudsz segíteni, mert adni jó.

S ki gondolta, mire végére érek a blogbejegyzésemnek, addigra a leírt feladatok fele meg is oldódik: CSAK ÍGY TOVÁBB 42!