2015. november 11. szerda ( és minden szerdán 17-20 óra között) Miskolc Hősök tere

Nyilvános Civil Információs Fórum

tehát: szerda volt megint

2015-11-11..kinn a Téren (Miskolcon a Hősök terén) 17-20 óra között és minden szerdán ott vagyok

igyekszem a Teret "használni", felhívni a figyelmet, hogy valami nagyon nemjól van és várok oda minél több embert és érdeklődőt

VALÓDI Nyilvános Civil Információs Fórum létrehozására törekszem

Mi volt a szerdai napon kifejezetten különleges?

- sokadik alkalom után a postáról átjött egy hölgy, hogy minden szerdán hallják, hogy itt vagyok

- fiatalok érdeklődtek azután, (a Földesbe járnak), hogy mi a célom?

- odajött 1 Ember, akivel már másodszor találkoztam (most már hosszasan beszélgettünk)

mindeközben jelmezbe öltözött fura Embercsoportok haladtak el mellettem több alkalommal: kiderült, hogy ők a Szocio-Túra résztvevői azaz a szociális ágazatban dolgozók "csapatépítő tréningen" vesznek részt

Érdekesnek gondoltam és sokminden átfutott az agyamon, de az első: "BASSZUS!!! hát MI egy csónakban evezünk!!!" (vagy legalábbis igencsak egyet kellene képviselnünk)

Megdöbbentett, hogy néhányan fel sem fogták ezt közülük, miközben teljesen tisztában vagyok azzal, hogy pontosan tudták, hogy mit keresek a Téren? Egyedül, CSAK 1 EMBERként;

pontosan értjük egymást, ők mégis ragaszkodnak munkájukhoz, választott hivatásukhoz, miközben minimálbérért dolgoznak és hamarosan ( de inkább már jelenleg is) a túlmunka, a túlterheltség és a napi gondok miatt ők is a kiszolgáltatott és "lecsúszó" réteghez tartoznak..kiégnek, türelmetlenek és mégis nap mint nap igyekeznek (a munkahelyi lehetőségeikhez/korlátaihoz mérten) EMBEREKEN segítenek hosszú évek óta....

tehát: mi lenne ha megkeresnétek a Téren vagy esetleg itt a facebookon és közösen keresnénk a megoldást? esetleg együtt "csapatépítő tréningezhetnénk" egy egészen sajátos "Kreatív karitatív" formában ?

https://www.facebook.com/groups/948085898575957/?ref=ts&fref=ts

mit szólnátok, ha a miskolci önkormányzattal történő egyeztetés után néhány üresen álló intézményt átalakítanánk (vállalkozók, cégek bevonásával, támogatásával, segítségével)

Ötletelhetnénk és gondolkodhatnánk együtt tovább. Például engem az érdekelne nagyon, hogy eddig ilyen - vagy ehhez hasonló - gondolat kinek a fejében fordult már meg? Na őket várom elsősorban és azokat akik támogatnának hasonló javaslatokat, mindazok ellenére, hogy tudom: mindez ÁLLAMI/önkormányzati feladat lenne és újra a civilekre és a társadalomra vár a megoldás.

Várom/várjuk a jólelkű és jószándékú Emberek jelentkezését és támogatását (egyre többen vagyunk)

"MÉLTÓSÁGOT MINDENKINEK" nem csak 35ezer ember él Miskolcon!

                                                 Aki keres, az megtalál: köszönöm      

Vidékiek, más városok és települések élők csatlakozására is számítok!

2015-11-10 Novemberi Közgyűlés időpontjáról Miskolcon már 10 nappal a Közgyűlés előtt értesülhetünk a város honlapjáról

Elgondolkodtam...
Már megint.... (szerintem megér egy blogbejegyzést is)

Akkor egy kis számtan Miskolcon ma estére lefekvés előtt (Demokrácia és 2/3 "ügyben")
...nem kispályás...vagy csak én vagyok ennyire "szűklátókörű"??

Novemberi miskolci Közgyűlés 6. napirendi pontja Javaslat Miskolc Kistérség Többcélú Társulásával és a Miskolc Környéki Önkormányzati Társulással kapcsolatos döntések meghozatalára
"A Társulás tagjainak neve, székhelye és képviselője:
Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata (székhely önkormányzat)
Székhelye:
3525 Miskolc, Városház tér 8.
Képviselője:
Dr. Kriza Ákos polgármester........ "
stb ( + még 22 település azaz összesen 23 település)

és
"A társulási tanács elnöke:
Miskolc Megyei Jogú Város Polgármestere" azaz Dr. Kriza Ákos

és
" A Társulási Tanács a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény irányító szerve"

és
"Munkáltatói jogok gyakorlásának módja:
Az intézmény vezetőjére vonatkozóan a munkáltatói jogokat (kinevezés, felmentés, vezetői megbízás, vezetői megbízás visszavonása, összeférhetetlenség megállapítása) a Társulási Tanács, az egyéb munkáltatói jogokat a Társulási Tanács elnöke gyakorolja, a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény
közalkalmazottai és munkavállalói felett a munkáltatói jogokat az intézmény vezetője gyakorolja"

Ezek után lássuk a 2/3-ot, amit egy fényképpel illusztrálok:
- összes lakosság 215951 (100%)
- Miskolc lakosság 167680 (77,6%)
ööööö .........a 75% az 3/4.......
miről beszélünk, ha a szavazati arányt a lakosság arányában osztják ki??





Hát ennyi: olvassátok végig a pdf-eket, amik a honlapon a napirendi ponthoz csatoltak
http://www.miskolc.hu/…/kozgyulesi-napirend…/eloterjesztesek

Jóéjszakát Mindenkinek!

Miskolcnak Hangja Van! civil facebook csoport (közéleti és karitatív)

https://www.facebook.com/groups/426975270786000/?fref=ts

 

A közgyűlésen megint ott leszünk!

2015-11-07 Az Álom... Mi Miskolcon folytatjuk (R.I.P. Göncz Árpád)

....nagyon képtelen voltam írni tegnap este mikor hazaérkeztem a miskolci "Búcsúzás Göncz Árpádtól" eseményről, amire ugyan odaértem időben - 17 óra előtt pár perccel, csakhogy korábban 18 óra volt megjelölve - mégis vegyes érzelmek kavarogtak bennem....
Úgy érkeztem, hogy a temetés élő közvetítését végignéztem a televízióban és végigbőgtem. A helyszínen s jelenlévők számán éppen úgy meglepődtem, mint az internet adós tüntetésén tavaly (keveseltem :( ) Akik megjelentek, azokat viszont már szinte kivétel nélkül jól ismertem - azaz megismertem az elmúlt egy év során - ez jó érzéssel töltött el. Kb 60-an voltunk és voltak közöttünk olyanok mégis, akik úgy jöttek el Emberként (állampolgárként), akiket még mindig nem ismerhettem meg. A TUDAT, hogy mégis egyre többen vagyunk ebben az "egyre cseppebb" - jelenleg mindössze 136.000!!! fős: valaha az ország 2. legnagyobb városaként emlegetett - városban újracsak jó érzéssel töltötte el a lelkemet.
https://www.facebook.com/groups/426975270786000/permalink/560854327398093/

A 60 EMBER az igenis NAGYONSOK!!!
JELENTŐS "CSEPP" vagyunk...és egyre jelentőségteljesebb...és könnyeimmel küszködve hallgattam a beszédeket: mind TISZTELETET, SZERETETET és DEMOKRÁCIÁT hirdetett Árpibácsink emlékéhez méltóan. Közben folyamatosan a televízióközvetítésben hallottak forogtak a fejemben és legfőképpen a legidősebb unokája által elmondott beszédből egy mondat: "Feladatunk annyi, hogy álmát megvalósítsuk, hogy szellemi örökségét továbbvigyük"
http://www.hirado.hu/…/orok-nyugalomra-helyeztek-gonz-arpa…/
(a cikkben található videó 25. percétől hallgatható meg a beszéd)
AZ ÁLOM... az ÁLMA... AZ ÁLMOM (ez a blogom címe is...és most is könnyeimmel küszködöm) és látom a fiatalember arcát magam előtt, ahogyan végigmosolyogva - büszkén vállalva a nagyapai örökségét - mondja, mondja végiganekdotázva, híven nagyapjához a Búcsúbeszédét: .... a SZERETET, a TISZTELET és a BECSÜLET....csak ez képes minderre.

Ma reggel olvasom: a fiatalember nevét valóban eltévesztették (Galambos illetve Benedek Márton néven említették meg, tehát nem csak én vettem ezt észre)
Ki is ő valójában? Egy bizonyos: Árpibácsink legidősebb unokája, Árpibácsink lányának - Göncz Kingának - a fia.
Valósítsuk meg Göncz Árpád és MINDANNYIUNK ÁLMÁT: a szereteten és egyenlőségen alapuló DEMOKRÁCIÁT!
Legyünk méltóak Hozzá, tegyünk Érte: Isten Áldja Göncz Árpád!
Tiszteletem
..........
AZ IDŐ...nem vár senkire

https://www.youtube.com/watch?v=Z9w2jSOTjzs&list=PLGjZAyb9aUH756UNwkHjTUABEV4E25jiM&index=52
Úgyhogy lassan indulok Adományt gyűjteni, s teszem ezt minden hónap első szombatján töretlenül Miskolcon immár 9. alkalommal:
- a Kassai úti lakótelepen a KASSAI CSEMEGE - "Laposbolt" előtt 9-16 óra között (a magánkereskedő JÓSZÁNDÉKÁNAK köszönhetően)
- megbízólevelem is van a Magyar Nők Szövetsége megbízásából ( elsősorban tartós élelmiszert gyűjtök, amiből minden csütörtökön főzünk a Miskolcnak Hangja Van! civil csoporttal és Barátaival, Támogatóival valamint immár 8. alkalommal minden hónap utolsó szombatján is meleg ételt osztunk az "1 Tányér Meleg Étel, 1 Tányér Szeretet" című programsorozatunk keretén belül a miskolci szegényeknek)
- a tél megérkezésével várom meleg ruházat és lábbeli adományaikat (takarókat, plédeket is)
"Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó.” (Göncz Árpád, 1990. augusztus) R.I.P.
https://www.youtube.com/watch?v=cyoOmip4FtA&index=64&list=PLGjZAyb9aUH756UNwkHjTUABEV4E25jiM
...........
Szerda: Nyilvános Civil Információs Fórum
2015. november 11 17-20 óra között
Miskolc Hősök tere
https://www.facebook.com/events/1500731010226949/

TÉMA javaslat: (Göncz Árpád szellemében)
"Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó.” (Göncz Árpád, 1990. augusztus)

Tegyünk MIND, mert TENNÜNK KELL! (legjobb tudásunk szerint)

2015. október 26. Egy év történései: MHV, mert Miskolcnak Hangja Van!

Éppen egy év … eljött az elszámolás ideje:

Felelősnek érzem magam a tetteimért: a számonkérés, ellenőrzés fontos része a Közösség építésnek a kommunikáció, a hitelesség érdekében.

valahogyan az elején kellene elkezdenem, mégis a vége az említésre méltó. Tegnapi blogomat már így indítottam: „Az Álmom lassan valóra válik….”

 

Rengeteg dolgot tanultam, láttam és értettem meg a „munka” közben: leginkább az összefüggések feltárására törekedtem és igyekeztem tanulni a hibákból. A jó dolgokat „összepakoltam” a rosszakat kihagytam az összegyúrás során és beillesztettem az eredeti tervembe.

Összehangoltan kell működni és megfelelő nyilvántartások vezetése (informatikai, logisztikai háttérrel) elengedhetetlen. A Tanítás-Tanulás folyamata a legmeghatározóbb. 

Tehát: mindössze 1 év és közben gyakran tettem fel magamban a kérdést, hogy előtte hol voltam, mit csináltam? Ja kérem: aki dolgozik az nemigen ér rá ilyesmivel foglalkozni. Normál esetben, a normális társadalmakban természetes folyamat, hogy a jólvégzett munka gyümölcseként a pénztárcánk egyre nagyobb lesz és az alapvető igényeink és szükségleteink kielégítése után még mindig marad akkor is „felesleges” pénzünk, ha már félre is tettünk belőle. Felelős emberként gondolkodva - a pazarlást elkerülve és lekiismeretünket megnyugtatva – természetes, hogy karitatív tevékenységet is folytatunk illetve támogatunk. Ebben az esetben napi 1-2 óra vagy egyetlen utalás esetleg hetente egyszeri karitatív aktivitás természetesen elegendő. De itt – idehaza – ez a tendencia kevés, mert közben emberek fagynak meg az utcákon fedél nélkül és éheznek gyerekek Európa közepén a XXI. században, ott ahol minden feltétel adott a Túléléshez. Tehát mi valahogy – egy „másik bolygón élve” – egészen más társadalmi, gazda(g)sági körülményben nevelkedtünk: mindig minden pont úgy jó ahogyan van, hiszen nagyon sokáig ez így is volt, mert „működött a rendszer” - látszólag.

Az elmúlt felnőtt éveimet -úgymond - egy örök elégedetlen emberként éltem le – 25-30 év -, amit se a családom, se az iskola, se a munkahely nem igazán tolerált. Elegem lett az ellentmondásokból, az igazságtalanságokból, a hallgatásból: egyszerűen Emberként Akarok Élni itthon, Magyarországon.

A tavalyi internet adó elleni tüntetéssel indult útjára minden, melynek előzményeként már kidolgoztam egy stratégiát. Ez volt az első olyan politikai rendezvény, amin részt vettem. Korábban semmi ilyesmihez - és a karitativitáshoz sem - semmi közöm nem volt. Mindez Miskolcon történt és ekkor már hallottam a Miskolcnak Hangja Van! (vezető: Tyetyák Zoltán) facebook csoportról így tagjuk is lettem.(Ez azóta is változatlan. Ugyan gyorsan ki is zártak a túlzott nyitottságom miatt, továbbra is követtem őket és részt vettem a miskolci programjaikon.)

Csináltam facebookot, meg minden egyebet ami ezzel jár – mert még ezem sem volt, így lett is mindenem -  mégiscsak valami Közösséget keresek. A körülöttem élők nem tudtak és mai napig sem tudnak arról, hogy ezt megcselekedtem. Vadonatúj barátokat, csoportokat ismertem meg.

A 42 közösségére találtam rá elsőre, a vezetőjük Juhász Zoltán. Nagyszerű és az elveimmel egyező feladatokat tűztek ki célul. („Gyengém”: a jog – e-demokrácia - és a Magyar Föld kérdése) Megismerkedtem az adományozással, a karitatív tevékenység szépségeivel: az első nagyszabású országos gyűjtést 8 városban egyszerre indították el Magyarországon. Nekem ekkor még nem sikerült sem olyan szervezetet találni, akikhez csatlakozhatnék, sem embereket, akiknek adományozhatnék. Követtem mindent, ami az országban zajlott és nagyon megnehezítette a dolgomat, hogy előzmények nélkül kellett keresgélnem. Így majdnem minden újonnan alakuló aktív csoportnak tagja lettem, mivel volt mit pótolnom minden téren és csak kapkodtam a fejemet és TANULTAM… szépen, csendben figyeltem az eseményeket. Meghatározó volt emellett Az Ország Gyűlése Mozgalom (vezető: Tuareg Szabó Gábor) valamint a DEKA, a DEMOSZ és mellette az országos nyomorúságos, elnyomott és kiszolgáltatott réteg segélykiáltása.

Így keveredtem a miskolci CKÖ (Cigány Kisebbségi Önkormányzat) vezetőjéhez és mindent félretéve felajánlottam a segítségemet. Ekkorra már három segítséget nyújtottam:

-          karácsony előtt még ellátogattam Bátonyterenyére - nógrádi kistelepülésre – egy egyesülethez (vezető: Biri Gyuláné Margit) és 250db szaloncukrot vittem nekik a mikuláscsomagba (saját pénzemből) Felemelő érzés volt és elsősorban a hála és a meghatottság. amit a szemükben láttam

-          februári gyűjtésemet a fúlókércsiek vitték el, majd a márciusit a boldogkőújfaluiak (a 42 Közösségének adománygyűjtő akciójához csatlakoztam ezzel, melynek neve: „Májkrémhadművelet” és minden hónap első szombatján esedékes)

Sok nehézséget kellett leküzdenem:

-          megbízólevelet kellett szereznem (sikeresen megkaptam a CKÖ vezetőjétől: Váradi Gábortól)

-          helyszín - adomány gyűjtésre lehetőség - felkutatása (multik kilőve; önkori területfoglalási engedély miatt kilőve) lakótelepi egyéni vállalkozó engedélyét sikerült megszereznem

Áprilisra jó kapcsolatot alakítottam ki a CKÖ-vel és ekkor már újra tagja lettem az MHV-nak is. A miskolci „bilit” 2015. április 07-én borítottuk a Sok Éhes Száj Van eseménnyel, amit a polgármesterünk visszautasító nyilatkozata váltott ki belőlünk a  GYEA által felajánlott segítségnyújtás elutasítása miatt válaszként

Innentől felgyorsultak az események Miskolcon:

-          az áprilisi gyűjtésemet már egy miskolci család megsegítésére adományoztam

-          a CKÖ-vel szóbeli megállapodást kötöttünk és elindítottuk a minden hónap utolsó szombatján esedékes: „1 Tányér Meleg Étel, 1 Tányér Szeretet, 1 Mosoly J „  hóvégi főzéseinket (mára ezt egyedül csináljuk: támogatóink, csoporttagjaink lelkes munkájának köszönhetően) – a CKÖ-vel a kapcsolatunk kicsit alább hagyott, de ennek helyi okai vannak, amit igyekszünk orvosolni; az együttműködés továbbra is fennáll

-          kapcsolatba kerültem budapesti szervezetekkel: Köztársaság téri ételosztók (Tóth Kata), SZOCSOMA (Szociális Csomagküldő Szolgálat) Kis Anikó vezetésével és az AVM (A Város Mindenkié) aktivistáival és vezetőjével Udvarhelyi Tesszával

-          a facebookon megismerkedtem Ritók Nóra tanítási módszereivel

-          már jó néhány kistelepüléseken jelenleg jól működő szervezettel is kapcsolatban vagyok, ezt folyamatosan bővítem (kelet magyarországi öt megye)

-          adományozóink felkutatása is folyamatban van részemről elsősorban a dunántúli megyékből kapok felajánlásokat, amit a szállítási nehézségek miatt nem mindig sikerül eljuttatni a keleti országrészbe (budapesten már két helyen van „átmeneti tárolási” lehetőségünk)

-          figyelemmel kísértem a Vidéken Újrakezdők – Borsod megyei és országos csoportját

-          ezenkívül elnézést kérek azoktól, akik a felsorolásból kimaradtak, de tudják folyamatosan tartom velük a kapcsolatot

-          május közepétől átvállaltuk a helyi Szolidaritási Mozgalom kezdeményezésében még novemberben elkezdett ételosztásokat, mely minden héten csütörtökön aktuális (azóta is folyamatosan)

-          a csütörtöki főzések kiegészítéseként sikerült egy pékséggel megegyeznem, hogy a szerda este megmaradt pékárút elhozzuk és másnap a sorban állók között kiosztjuk

-          az AVM szervezésében miskolci érdek és jogvédelmi civil képzésre került sor 2015. augusztus 14-15-én, melynek a CKÖ adott otthont

-          az AVM budapesti képzésén is résztvettünk az Autonóm Szakszervezett közösen és az ő segítségükkel tudtuk megoldani a felutazásunkat

-          szeptember végén egy 3 napos konferenciára kaptam meghívást (FES – Kováts Eszter), ahová az AVM ajánlásával jutottam. Téma: a V4 és Ukrajna- országokban az alulról jövő mozgalmi élet megvalósulásának lehetőségei, elért eredmények

-          véradást is szerveztünk (most lesz 2. alkalommal 2015. november 04.)

-          megszerveztük 2015.09.01. napjára a Gyűlölet ellenes fehérvirág osztási” akciónkat, végigvonultunk Miskolc főutcáján.

Emellett már júniusban meglátogattuk a miskolci Közgyűlést (azóta rendszeresen), mivel a helység és területfoglalási igényeink szó nélkül hagyását valamint a helyi kilakoltatási rendszer („seriffrendszer”) bevezetését és módszereit elutasítjuk.

Részt veszek a helyi lakótelepi alakuló Közösség életében, így ezzel kapcsolatosan is feladatokat vállaltam: a lakótelepen keresztül vezető tervezett út megépítése ellen emeljük fel elsősorban a szavunkat. a háztömbben, ahol élek már tudják, hogy adománygyűjtéssel foglalkozom, így rendszeresen hozzák a feleslegessé váló ruhaneműket (esetenként mást is)

A lakótelepi maszek zöldségessel is jó a viszonyom: a főzési alapanyagok beszerzésénél számíthatok rá, akár adomány formájában is vagy jelképes összeg megfizetése mellett.

Szeptemberben újra iskolapadba ültem: szociális ápoló és gondozónak tanulok.

A komplex megvalósítandó program készen a fejemben van, folyamat állandó bővítésen és átalakuláson megy keresztül az éppen aktuális rendelkezésre álló lehetőségek azonnali kihasználása miatt. Ennek érdekében létrehoztam két facebook csoportot: Kreatív Karitatívok- BAZ megye Miskolc és a Kreatív Karitatívok – WORLD, mivel már országhatárainkon túlról is kapunk segítséget.

Számlánk egyenlőre csak magánbankszámla, mivel „ernyőszervezetek” segítségét várjuk, akik segítenének levenni a vállunkról a felesleges adminisztratív és anyagi terhekkel járó feladatokat. (pl sikerült Megbízólevelet kapnunk az Országos Nőszövetségtől három tagunknak – az egyik én vagyok – adományok gyűjtésére és fogadására)

A jelenlegi legutolsó egyéni gondolatom alapján – kizárásos alapon, figyelembe véve az eddigi tapasztalatainkat és elutasításokat a város vezetése részéről – Nyilvános Civil Információs Fórum létrehozását kezdeményeztem közterületen. A rendőrségi engedélyt megkaptam, így minden szerdán várom az érdeklődő embereket – megafonnal a kezemben – Miskolcon a Hősök terén 17-20 óra között. (facebook esemény:https://www.facebook.com/events/1500731010226949/

Sok mindent kihagytam a felsorolásból:

-          egyéb tüntetések ( EBESZ látogatás Miskolcon; a szeptember 16-án elfogadott rendvédelmi törvény módosítása ellen a rendvédelmi dolgozók melletti kiállás; stb)

-          koszorúzás ( október 23.)

-          V. Miskolci Lecsó Fesztiválon való részvételünk (nevezési díj adományokból összegyűjtve)

-          megemlékezés Göncz Árpád halálára a Petőfi téren gyertyagyújtás

-          a gyermeknapi „Strucc-party” a Majális parkban (GYEA – Gyermekvédelmi Alapítvány – támogatásával)

Rengeteg dolgot teszünk: tesszük a dolgunkat, fogadjuk az adományokat, építjük a saját elképzelésünk szerint azt amit megálmodtunk…tehát:

Merj Te is Nagyot ÁLMODNI! és utána cselekedj: tudd meg milyen nagyszerű érzés

Szüntessük meg a PAZARLÁST!

Törekedjünk a rendelkezésünkre álló eszközök maximális kihasználására:

Gyere közénk vagy azért mert már Túlélted vagy azért, mert nem szeretnéd megtapasztalni a nélkülözést. Jó Ember vagy: igazságszerető és lelkiismeretes!

Gondolkozzunk! Brain-stormingoljunk!

Várunk Mindenkit, hiszen mindenki jó valamiben:

Mindenkire szükség van!

https://www.facebook.com/groups/426975270786000/?fref=ts

2015-10-24 Kidoboltatik: az Álmom kezd valóra válni

Így kezdeném, ha egy mondatban kellene összesűrítenem az eddigi életemet és értelmét:

mára az „életteremet” leszűkítettem, így teljes mértékben kinyílt előttem a világ….

Magyarázatra is szorul bőven egy ilyen mondat, de úgy döntöttem itt az ideje, hogy a teljes valóságot elmondjam, azon kívül, amit elég régóta hangoztatok: Mindenkire szükség van, mert Mindenki jó valamiben. 

Azt kell elérnünk, hogy Minden Ember azt a képességét használja maximálisan, amiben a legjobb, amit a legjobban szeret és amiben így teljesen természetesen  elvárható, hogy a legjobban teljesít.

Nem, egyáltalán nem kell egyformának lennünk és egyformán teljesítenünk. Sokan vannak, akik több mindenben jók, de ahhoz, hogy CSAK egy területen ki tudjanak bontakozni: szüksége van más Józan Gondolkodású Emberek segítségére. Egy Emberre alapozni ostobaság: minél többen tartanak egy "vasat a tűzbe" és ezt minél hosszabb ideig teszik, annál inkább megedződik, annál stabilabb.

Valami elromlott bennünk… valamit elrontottak bennünk...

Így sokan már elvesztették a Hitüket, a Reményüket, a Bizalmukat - sajnos már - Embertársaikkal és Szeretteikkel szemben is. Ki ezért, ki azért: pedig csak egy bűnös van, aki ezt tette Velünk, s ezt MIND jól tudjuk… Maradjunk annyiban, hogy szidjuk az elmúlt 25 illetve 40 évet (vagy még többet), miközben a történelem óhatatlanul ismétli önmagát. 

Mindig voltak társadalmi osztályok közötti különbségek, de egyben egyetértenek mára a fiatalok és idősek egyaránt: bármilyen rossz is volt, ennyire kiszolgáltatottnak soha nem érezték magukat az Emberek. Tudták, hogy van Gazda, meg Főnök, meg Vezető beosztású Ember - akinek szakmai tudása gyakran megkérdőjelezhető volt és nem kellően szakmai megalapozottság révén került az éppen adott pozícióba – az Emberek tették a dolgukat, haladtak és jutott mindenre. 

Valahogyan mára ez megváltozott… Az Emberek elfásultak, érdektelenné váltak: belefáradtak abba, hogy bármennyit is dolgoznak a megkeresett pénz egyre kevésbé elég a megélhetéshez… Ettől függetlenül csak dolgoznak, dolgoznak és dolgoznak… megszerzett állásukat és elért egzisztenciájukat féltve, hogy nehogy az árok szélére kerüljenek.  Egyszerűen csalódtak mindenben és mindenkiben. (Meg merem kockáztatni, hogy a vallás egy bizonyos részében is, amin nincs is mit csodálkozni, hiszen sokáig a párt üldözte az egyházakat, míg a végén „koalícióra” lépetek egymással – névlegesen mindenképpen.)

A DOLGOZÓ Emberek: nem törődve a családjukkal, az Emberi kapcsolataikkal és az egészségi állapotukkal… egyre kevésbé veszik észre, hogy közben a VILÁG a feje tetejére áll körülöttük és a ”farok csóválja a kutyát” azaz másképpen fogalmazva: „fordítva ülünk a lovon”.

Na, én erről a lóról leszálltam, a malomkerékharcból kiszálltam és kinyílt számomra a VILÁG. Egyszerű munkáscsaládban nevelkedtem. Édesanyám a jószívű – Szeretetbázisú – és Gyermek centrikus világképet mutatta meg számomra, míg Édesapám a kemény Igazságérzetét (Józan Paraszti Ésszel való gondolkodásmódját) és az Elvek melletti kiállását ismertette meg velem. Kifejezetten jó párosítás, csak eléggé sokáig nem tudtam mit kezdeni vele.  Életem folyamán azért néhányszor bebizonyosodott, hogy mindkettő jól segíti az életemet, csak a kettő együtt igen nehezen fér meg.

Akik viszont ismernek, azok tudják, hogy igyekeztem egyensúlyban tartani a kettőt, de valahogy mindig zsákutcába futottam.

Azt gondolom mára, hogy akiben e kettő tulajdonság lakozik: az az igazi Civil Kurázsi. Ehhez viszont fel kellett adnom eddigi életemet, mert csak így tudom érvényesíteni mindkettőt egyszerre:

-          Így tudok kiállni az Emberek megillető jogokért, segíteni mindazoknak, akik a hosszú évek alatt olyan helyzetbe kerültek, ahonnan már nem látják a civilizációba visszavezető utat.

-          Így tudok szembemenni az igazságtalanságokkal és rámutatni arra, hogy a lehetőségek tárháza megszámlálhatatlan, csak a megfelelő ajtókon és megfelelő elszántsággal kell kopogtatni. (Egyszerűen igazat kell mondani és nem a szőnyeg alá seperve, eltitkolni a valós problémákat.)

Fel kell vállalnunk önmagunkat és kitartóan tenni a dolgunkat, hiszen "a szegénység nem bűn" és az oda vezető út lehet bármilyen előre nem várt esemény következménye.

A legnagyobb probléma az elmagányosodás, melynek számos oka lehet:

-          a széthulló családok (Egy válás, egy külföldi munkavállalás, egy haláleset esetenként a külföldre vagy más távoli városokba való költözés következtében is egyedül maradnak Emberek.) Az első szocializációs színtér máris széthullik: a Családban rejlő összetartó erő, a gondoskodás, a figyelem megszűnik létezni

-          az iskolakezdés is megváltoztatja a fiatalok életét (Vidéken már az általános iskolások is „ingáznak”, be kell járniuk a közeli községbe. Az oktatási rendszer átalakítása is a centralizálást – költséghatékonyságot - tartja szem előtt és nem a Gyermekközpontú szemlélet kerül előtérbe. Ezzel tönkretéve a második szocializációs színteret, mivel túl korán kerülnek a gyermekek számukra „idegen” környezetbe.

-          az iskolák befejezése után munkahelyteremtésre a vidéki településeken esély sincs, ezzel a harmadik szocializációs színtér is megszűntnek mondható. (Többek között azért, mert ha van is munkahely, az nem az eredeti környezetet gyarapítja tudásával, ennek következtében a vidék szinte teljesen elnéptelenedik, elöregszik és végül kihal.)

Innen pedig kezdődik elölről minden: hajtás a pénz és a munka után, hogy az otthon tanultakat megvalósíthassuk és megadjuk gyermekeinknek a legtöbbet, hiszen értük élünk… és ők a jövőnk biztosítékai.

 
Miután mindezt megéltem – kivéve a "vidéki létet", melynek megvalósulására törekszem - széthullott a családom a hajtás miatt (gyermekét egyedülállóként nevelő – vállalkozó – nőként; munka mellett folyamatosan tanulva;  egzisztenciát teremtve) valahogyan mégsem sikerült összehoznom azt, amit Szüleimtől láttam: minden éven elvittek bennünket nyaralni, a Gyermekeiket. (Mára már megfordul a fejemben: lehet pazaroltam? Pedig napi 24 órákat is dolgoztam – akár – hogy mindent ki tudjak fizetni vállalkozóként – amit szintén szüleimtől tanultam és nem is esett nehezemre, mert főnököm sem volt - valahogy mindig kevés volt a megszerzett pénz.) 

Ekkor be kellett látnom. hogy sok értelme nincs napi 24-ben hajtani, így lettem közalkalmazott 9 éven keresztül. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ekkor jöttek be a multik és ekkor még másodállásba el lehetett helyezkedni náluk, így a – protekciós minimálbéres állásom mellett - másodállást is sikerült vállalnom, hogy a megszerzett „egzisztenciámat” fenntartsam.

Még mindig nem írom le hogyan ért véget a közalkalmazotti karrierem 9.éve. (ami késik az nem múlik)

Bárhol hagyhattok üzenetet, mindenki véleményére, javaslatára és ötleteire, meglátásaira szükség van:

Így Építjük Egymást és a Saját Közösségünket egyaránt.

További sikeres együttműködést mindannyiunknak:

a HOLNAP-ot MI ÉPÍTJÜK

 - gondolkodó és szakmailag elkötelezett –

EMBEREK