Igen, engem iszonyat jóérzéssel töltött el, hogy tettem valamit. Jót tettem, mert nekem csak jó barátaim vannak. És mostmár minden barátom, akik eddig nem ismerték egymást megismerkedhetnek. Ez a szándék vezérelt. Na meg hogy mindenkinek tudnia kell, mert fontos, hogy jól tájékozottak legyünk a mai világunkról, ami körül vesz bennünket. Magunk dönthesssünk arról, hogy: mi a helyes?
Aki még nem tartja a barátomnak magát, attól csak annyit kérek, hogy ne legyen az ellenségem. Mielőtt elkezdjük egymást meg/elítélni mindenképpen alaposan meg kell ismernünk a másikat. Nálam mindenkinek van esélye, mert mindenkiben a jót látom meg. Gyakran mondják rám, hogy naív és elvarázsolt vagyok és még gyakrabban gondolják, hogy: "Álmodj csak Királylány!". Miért ne tehetném? Mindenki megteheti és nem is szükséges hozzá sok minden csupán a fantáziánk szabadon engedése. Minden lehetséges, semmi sem kizárt, persze, ha mindezt a józan ész határain belül tesszük. Szerintem minden emberben meg van a képesség arra, hogy olyan mesebeli álmokat, terveket szövögessen, amilyet éppen csak akar. Mennyire jó is abban az elképzelt világban eltölteni néhány percet, ahol minden úgy van ahogyan szeretnénk és semmi nehézség nem állja utunkat: mindent megtehetünk, amit csak akarunk.
Aki nem tett még sohasem ilyet, az tegye a szívére a kezét és mondja úgy. Persze, mert körülbelül a második másodpercben megrázod magad és visszakényszeríted magad a valóságba. Engedd meg magadnak legalább azt a luxust, hogy képzeletben meglegyen mindened.
Ez azért fontos, mert a hétköznapi élet viszontagságai már oly annyira elfásulttá tettek bennünket, hogy lassan gondolkodni is elfelejtünk. Valójában van még egy nagyon fontos oka, ami miatt ezt kell tennünk: jelenleg csak ennyi jut nekünk mindabból, ami valójában megilletne. S ha sokat gondolunk rá, rá kell jönnünk, hogy nem is értjük igazán, hogy miért nincs mindebben részünk? Hiszen mindent megteszünk és elkövetünk annak érdekében, hogy ezeket az elérhetetlennek tűnő álomvilágbeli dolgokat előteremtsük. Erőnkön felül teljesítünk, 8-10 órákat dolgozunk /vagy többet/ és még sem sikerül.
Ha sokat gondolunk rá, mindannyian rá fogunk jönni, hogy hol van a probléma? De kicsit azért segítek: olyan nagyon akarod, de olyan nagyon, hogy már azzal sem vagy tisztában, hogy a képességeid legfelső határát is túllépted, és elveszítetted a józan ítélőképességedet. /Azért merem leírni, mert én már tudom./ A Te döntésed.
Testileg, lelkileg, szellemileg leamortizálod magad, fogadat összeszorítva, hogy: még, még, még bírom még. Csak azért, hogy elérd azt, amit annyira akarsz. Tételezzük fel, hogy sikerül: de akkor sincs megállás és különben sem túl jóleső érzéssel tölt el, hogy megcsináltam, de emberként majdnem rámentem. De ez elenyésző, sokkal inkább az a jellemző, hogy sehova sem jut az ember. Marad az örökös, jólbevált "mókuskerék". Nem, nem akarok senkit befolyásolni, csak annyit kérek gondolja végig. Sőt talán hozzá kellen szólni a kollégához vagy a szomszédhoz: te hogy érzed magad? Neked mi a véleményed erről? Nem, ez nem agymosás, de ha mégis annak nevezzük, akkor is ezt csak te teszed magaddal és magadért, a saját magad érdekében.
Nem, nem. Nem azt mondom, hogy egy vadidegenhez. Lehet elég az is, ha csak a családban keresel valakit vagy az iskolában, aki közel áll hozzád.Esetleg egy gyereket is megkérezhetsz és meg fogsz lepődni, milyen őszinte dolgokat fog mondani. Gondold végig, hogy mit TUDSZ tenni, azért amit akarsz, azért amit el szeretnél érni?
Ha nem tudod azt tenni, amit AKARSZ; AKARD azt tenni amit tudsz.... mert valamit tenni kell.
Ha mást nem: Merj nagyot álmodni, hogy legalább egy kicsit jobban érezd magad. Hidd el, nincs veszíteni valód.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése