Ezt a részt még 2014.11. 24-én megírtam.
Remélem mindenkinek sikerült az agyát kicsit helyre tennie és kiszakadnia - ha csak néhány percre is - a mókuskerékből. Higgyétek el másképpen nem megy.
Úgy fejeztem be előzőleg, hogy: "Ha nem tudod azt tenni amit akarsz, akard azt tenni amit tudsz." Tudsz..Te, Ők, Ti és Ő és még én is itt vagyok, ezek együtt MI VAGYUNK, akik az akaratunkat nem tudjuk érvényesíteni. Ezért a TUDÁSUNKRA /tapasztalatainkra/ vagyunk kénytelenek hagyatkozni.
Honnan szereztük az eddigi, rendelkezésre álló tudásunkat? Elsősorban szüleink tanítottak, majd az iskola padjait koptattuk, aztán pedig a nagybetűs ÉLET. Igyekszünk hűek maradni gyökereinkhez, miközben próbáljuk elsajátítani az újonnan kialakult társadalmi normákat. És míg élünk tanulunk. Sokan felnőtt fejjel is helyesnek tartják, hogy új információkat szerezzen, lépést tartva a mai kor követelményeivel. Ez csak egy lehetőség, mert van aki másképpen tanul, de sajnos egyre kevésbé egymástól. Nincs időnk, semmire, nem hogy egymásra. Pláne, ha az egykor kedves barátainkat szanaszét vitte a világba a sors, ha a rokonaink sorra hagyják el az országot. Csökken a személyes kommunikáció. Belegondoltatok már, hogy mi lenne, ha egyik napról a másikra elvennék tőlünk EZT a lehetőséget? /mármint a NET-et - szerző/
Na ez a veszély nem áll fenn, úgyhogy nem ártana kihasználnunk az internet adta lehetőségeket, ha már egymásra - személyes találkozásra - nem futja időnkből vagy a távolság akadályoz meg bennünket.
Először is a nagy számok törvénye miatt rengeteg emberrel fel lehet venni a kapcsolatot. Minél több embert megismersz, annál szélesebb tudásbázisra tehetsz szert. Itt az információ, ami nem ismeri az országhatárokat és szabadon áramolhat az éterben: bárhonnan, bármikor, bárkitől. Csak fogékonynak kell rá lennünk. Ezeket nevezhetjük személyes kapcsolatnak, bár közel sem az, mégis több, mintha senkivel sem beszélgetnél egész nap. Többet tudnának erről mesélni, akik egyedül élnek. Egy ismerősöm úgy fogalmazott, hogy olyan, mintha mindennap más ember jönne hozzá vendégségbe.
Rendelkezésre állnak még az írásos anyagok és a hanganyagok. Mára lassan minden megtalálható a neten: csak beütöd a keresőbe és már meg is van a megoldás. /pl.:akár a szomszédod nevét is - szerző/ Ebben az a legszebb, hogy nagyon ritkán adódik olyan, hogy egy megoldást ajánljon fel mindössze a gép. Neked kell eldöntened, hogy mit választasz? Az az végre szabadnak érezheted magad, felelősnek és értelmes emberi lénynek, aki képes még gondolkodni és eldönteni, hogy neki mi a jó?
Mire használjuk még a számítógépet? Egyre több munkahelyen számítógépes nyilvántartásokat vezetnek /statisztikák, készletezés stb.../, melyek nagyban megkönnyítik a munkánkat.
Itt a levelezőrendszer, mely kiváltotta az írógép használatát és pillanatok alatt - a posta kihagyásával - kézbesíteni tudjuk leveleinket. Nem is beszélve a környezetkímélésről azaz a hagyományos papírforma használatának mellőzéséről.
Nem véletlenül nem beszélek a játékokról, meg a tiltott oldalakról, mert ezek használata a nemkívánatos tartalmak letiltása illetve korlátozása a szülő feladata.
Mindenben segítségre szorulunk és elsősorban egymásra. A net használata tekintetében végképp és ez utolsó szülői felelősséget terhelő megjegyzésem tekintetében végképp. Hiába a szülői védelem és tiltás a nemkívánatos oldalaktól, ha a "büdöskölök" kijátsza azt, mert már ezirányú tudása magasan meghaladja néhány éves korában a szüleiét.
Ebben kérném az illetékesek segítségét elsősorban valamint - ugyan csak a saját nevemben nyilatkozva - közel 8millió digitális írástudatlan nevében, amelybe én is beletartozom /aki nem kér ebből a titulusból az tiltakozhat Nyilvánosan- szerző/, mivel szeretnénk jogaink betartásával használni a számítógépet és az internetet, hiszen szükségünk van rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése