"Elfogtam egy levelet..." Kern András szavaival élve

.... persze az éterben röpködött, mert egy címzett sem akarta "befogadni":

Tisztelt ............! /"Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" - Karinthy Frigyes: Előszó - a szerző/

………….. vagyok, 48 éves, érettségivel és - mai napig – rendezett anyagiakkal rendelkező tősgyökeres ………-i állampolgár. Egyetlen vagyonom a lakásom, amelynek védelmében mindent megteszek

Ennyivel van ennyim. Jelenleg álláskereső vagyok 2014.08.01. napjától a ………Munkaügyi Központ nyilvántartásába szerepelek. 2014.10.30. napjával megszünt az álláskeresési járadékom folyósítása, jelenleg folyamatban van a Foglalkoztatás Helyettesítő Támogatásom ügyintézése. Ennek során szembesültem azzal, hogy környezettanulmány lefolytatása után leszek csak jogosult a támogatás folyósítására. Ez feltétele a támogatás megítélésének.

Az elmúlt több mint 20 évet becsületesen végigdolgoztam, táppénzt soha nem vettem igénybe

Kálváriám lassan 4éve kezdődött, amikor még egyáltalán meg sem fordult a fejemben, hogy ebbe e helyzetbe valaha is kerülni fogok. /Mármint, hogy a …………sel kell majd megosztanom a velem történteket./ Többek közt akkor sokkal fontosabb volt számomra, hogy feldolgozzam a tényeket, amit az orvosok egyik napról a másikra közöltek velem és azonnali műtétek helyeztek kilátásba és elsősorban az egészségem.

A jobb szememen négy féle betegség jelenlétét diagnosztizálták 2010.októberében és másnap már Budapestre utaztam műtétre készülve. Akkor a műtétet nem javasolta a budapesti orvos. /eredeti iratok birtokomban/ Ekkor 8 hónapig voltam táppénzen, amire korábban az elmúlt több mint 20 éves munkaviszonyom fennállása alatt még nem volt példa. Kissebb gondom is nagyobb volt annál, hogy szociális rászorultság címén az államhoz, önkormányzathoz forduljak segítségért, mivel voltak tartalékaim. Ezt követően visszamentem dolgozni és apránként megpróbáltam az elmaradt közüzemi tartozásaimat rendezni. Nagyjából sikerült helyreállítanom a táppéenzes állományomat megelőző állaptokat. 2013. szeptemberében csatlakoztam egy önköltséges tanfolyamhoz, amit a munkáltatóm nem támogatott, így teljes egészében magam finanszíroztam. /havi 40.000.- /

Ezután szembesültem azzal, hogy munkáltatóm közalkalmazotti fizetésemet 2013.09.01.napjától 7000.- ft-al csökkentette.

2013. októberében a szokásos orvosi rutin ellenőrzés során rosszabbodást állapított meg az orvos a szememen és újra Budapestre küldött, most csak kivizsgálásra. Onnan az orvos haza nem engedett. Azonnali műtétet hajtottak végre a szememen. Gondoltam hétvégén kipihenem magam, így hétfőn munkába álltam. Ekkor majdnem elvesztettem a szemem világát meggondolatlanságomnak köszönhetően. Ellenben így a jelenlegi helyzetbe kerültem, mámint amibe most vagyok, mert újabb 2 hónap táppénz következett, a korábban említett 40000,.-/ hó tanfolyami díjjal.

Ekkor kerestem fel első ízben a Polgármester urat az elektronikus fogadóóráján, mert innentől már tarthatatlannak ítéltem meg a helyzetemet. /2014.02.24.i email, erre semmilyen választ nem kaptam/.Ezt követően a 30nap ügyintézési határidő leteltével személyesen felkerestem a Hatósági Osztály Ügyfélszolgálatát, erről írásos bizonyítékkal nem tudok szolgálni. Innen szóban átirányítottak a szociális osztályrah hogy oda lett továbbirányítva az emailem. Ott senki sem találta az emailemet és elkérték a telefonszámomat, hogy majd értesítenek. Mivel már "lekéstem" a segély beadására engedélyezett határidőt??!! így nem vették el tőlem az előkészített irataimat, hiába mondtam, hogy csak most kaptam kézhez a táppénzes állományra járó juttatásomat, így hamarabb erről igazolást hozni nem állt módomban. Ennek sem lett további folytatása.

Így 2014.04.08.napján újabb emailt írtam a Tisztelt Polgármester Úrnak, melyre szintén a mai napig választ nem kaptam. Ekkorra sikerült elintéznem a szolgáltatókkal, hogy sem a gázt, sem a villanyt nem kötötték ki és részletfizetési megállapodást kötöttünk a fennálló tartozásomra. Ez újabb 6 hónap erőpróba vállalását jelentette részemről.

Tartalékaimat eddigre már teljesen feléltem, s ahol lehet költségcsökkentést hajtottam végre például: gyalog járok, ami nagyon egészséges, csak kissé időigényes.

Ezzel sem lenne gondom. A Polgármester Úr a második emailemet is válasz nélkül hagyta. Mindezen terhek alatt teljesen összeroppantam, nem fordultam orvoshoz, de magam éreztem, hogy már a munkahelyemen nem tudok megfelelően helytállni. …….. különböző területein lévő három intézményben láttam el ugyanazokat a határidős feladatokat. Sorra követtem el a hibákat, amik rám korábban soha nem voltak jellemzők, így megelőzve a további kellemetlenségektől mindkettőnket közös megegyezéssel felmondtam 2014.07.31. napjával. /Egyéb munkahelyi problémák is közrejátszottak például bérfeszültség; vezetőnket 20éves vezetői tapasztalattal – a kollektíva egybehangzó véleménye ellenére – leváltották./

Így lettem álláskereső. Az önkormányzattól a lakásfenntartási támogatást valóban kapom – a minimum összeget 2500.-ft/hó – és elérkezettnek láttam az időt, hogy Önkormányzati segély iránti kérelmet nyújtsak be a szociális osztályra. Ehhez nagymértékben hozzájárult az is, hogy mivel a tartalékaim elfogytak, így mára a napi ellátásomat csak a rezsiköltségek nemfizetésével tudom finanszírozni. A társasházi közösköltségem elmaradása volt a legnagyobb mértékű és ugye tőlük még nem kértem részletfizetésikedvezményt, így ez került most sorra. A következő Felszólítást kaptam ez időtájt - 2014. 07.31.napjáig 57400.-ft tartozás áll fenn - amennyiben nem rendezem a tartozásom, abban az esetben végrehajtási jogot lesznek kénytelenek bejegyezni az egyetlen vagyonomra: a lakásomra. /Részletfizetésimegállapodást azóta megkötöttem, amelyben havi 10000.-ft megfizetése kötelező, a havi 6920.-ft mellett./

S mint a legelején említettem ezt nem hagyom annyiban, hiszen ennyivel van ennyim. Ezt tudom felmutatni mindössze az elmúlt több, mint 20 éves munkám eredményeként.

Eztkövetően a területi képviselőhöz fordultam – ………… - segítségért , még mindig az elektronikus portálon keresztül. Megerősítettem azzal, hogy a szociális osztály Kirendeltségén átvetettem papíralapon is az emailemet. /2014.09.03./

Az Önkormányzati segély iránti kérelmemre a válasz néhány nap múlva megérkezett: Elutasító Határozatot született, melyet Megfellebbeztem és az ügyintéző felterjesztette a közgyűlés elé.

Tisztelt ………..!

Most itt állok Önök előtt.

Megértem, de egyetérteni azzal, nem tudok, hogy mindaddig, amig valami külső elemi, előre nem tervezett csapás nem ér...... addig nem vagyok jogosult támogatásra.

Megértem azt a hivatkozásukat is, de egyetérteni ezzel sem tudok, hogy arra való hivatkozással, hogy Lakásfenntarttási Támogatásban részesülök, /2500.-/hó nettó 53795.-ft/hó jövedelem, ami ma 2014.11.01.napjától, amennyiben jogosult leszek rá a környezettanulmány után mindössze 22800.-ft/hó/ ez kizárja, hogy egyszeri Önkormányzati segély iránti kérelmem elutasításra kerüljön.

Egy állampolgár vagyok, aki végigdolgozta az életét és soha nem fordult segítségért az államhoz, mert nagyobb volt az önbecsülésem attól, hogy ide süllyedjek.

Most ebben a könyörtelen helyzetben, erre a szintre süllyedtem. Én már nem bírom tovább ezt a nyomást, ami rám nehezedik és nem értem pontosan, hogy

- azért mert arra köteleztek, hogy bankon keresztül vehetem csak fel a fizetésemet hosszú évek óta közel 2000.-ft költséget számol fel a bank /gondolom minden embernek/. Korábban volt kifizetőhely a munkahelyeken, de ha postás hozza akkor is maximum 500.-ftot ad neki az ember, de 200.-ftnak is örül. Ha nem kap semmit, akkor is a munkáját végzi. Esetleg értesítőt dob be és bemehetek a postára felvenni a fizetésem./

- a közüzemi gázfogyasztásom, hogyan lehet havonta 50m3, akkor mikor csupán 3 gyújtóláng ég? Ezzel most 18 fok van a lakásomban.Ennek ára 10000.- ft/hó. Mi lesz, ha kinn keményedik az időjárás? /egy fürdőszobás lakásban másra is használja az ember a gázt és főzni is szokott /

Köszönöm, hogy meghallgattak és kérem az elhangzottak alapján mérlegeljenek és döntsenek

méltányossági kérelmem jóváhagyása mellett,

mert ugyan közvetlenül nem valósulnak meg a helyi önkormányzati rendeletben, jogszabályban meghatározott veszélyhelyzetek, rendkívüli események, és a közüzemi költség nem minősül rendkívüli kiadásnak.

Viszont, ha a számláimat fizetem ki, akkor élelemre nem jut és ez

a napi megélhetésemet akkor már igenis súlyosan veszélyezteti

Miskolc, 2014. november. 08.

....................................................

………….

magyar állampolgár

……… lakos

lokálpatrióta

 

  http://youtu.be/qC4BIQWWnIA

Előszó

Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülön, Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát, Hogy megkeressem azt a másikat S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom De mindig megrekedt a féluton.

Az egyik forró és piros lett tőle, Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott, Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen, Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam, Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen, Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság, De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ, Se északfény, se áloévirág.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél, Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse, Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek, Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám, De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet, Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni, Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom, Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta, Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek, Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt Nektek, kiket szerettem, Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,

Amit majd elmondok mindenkinek.